A munkáltatói kártérítés összegének megállapítása-I. rész

A Kúria joggyakorlat-elemző csoportot állított fel a munkáltatók kártérítési felelősségének összegszerűségével kapcsolatos joggyakorlat elemzésére. Mai cikkükben az elmaradt jövedelemre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot ismertetjük.

Az elmaradt jövedelem

A joggyakorlat-elemző csoport megállapította, hogy a bíróságok elsősorban a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseit veszik figyelembe a munkáltató egészségsértéséből eredő kártérítési felelősségén alapuló igények elbírálásakor, azonban a PK.44. számú állásfoglalást és a 3/2014. (III.31.) KMK vélemény (továbbiakban: KMK 1.), valamint a 6/2016. (XI.28.) KMK vélemény irányadó rendelkezéseit a döntéshozatal során nem alkalmazták.[1]

A joggyakorlat-elemzés során a Kúria találkozott olyan munkaszerződéssel is, amely úgy rendelkezett, hogy az egészségkárosodásból eredő igény érvényesítése csak a munkaviszony megszűnésekor a munkavállaló saját költségén elvégeztetett orvosi vizsgálat esetén lehetséges. Ezt a bíróság érvénytelennek nyilvánította.[2]

A joggyakorlat-elemző csoport az EBH2016.M.12. számú döntéssel összhangban megállapította, hogy a munkáltató belső szabályzata nem korlátozhatja a munkáltató kártérítés megfizetésére irányuló kötelezettségét.[3]

A munkáltató felelősségét a bíróságok nem az Mt. távolléti díjra vonatkozó szabályai, hanem a Ptk. jövedelempótló járadékra vonatkozó rendelkezései alapján ítélik meg.[4]

A joggyakorlat-elemző csoport helyesnek találta azt a bírói megállapítást, amely kimondta, hogy a munkáltató csak a munkakörre hivatkozva nem tekintheti a követelt összeget eltúlzottnak, illetve az is helyes gyakorlat, ha a bíróság a károsult munkáltatónál betöltött munkaköre nem pedig a szakképzettsége alapján határozta meg az elmaradt jövedelmét.[5]

A jövedelempótló járadék megállapítása során nem lehet értékelni, ha egy pályakezdő fiatal a képzettség megszerzését követően nem a szakmájának megfelelő munkakörben helyezkedik el. A Kúria szerint ezt a körülményt a sérelemdíj megállapítása során lehet figyelembe venni.[6]

A Kúria szerint az elhunytat megillető jubileumi jutalom és más hasonló külön juttatás beszámítható az elmaradt jövedelembe és kártérítésként értékesíthető.[7]

Az egyik ügyben a munkavállaló a balesettel összefüggő elhúzódó, illetve rögzült pszichiátriai panaszai miatt maga szüntette meg a kártérítésért felelős munkáltatónál fennállt munkaviszonyát, ezért a bíróság a munkaviszony megszüntetését követő időszakra nem ítélte meg a kártérítést a károsultnak. A joggyakorlat-elemző csoport szerint azonban ilyen esetekben a baleset bekövetkezése és a munkaviszony károsult általi megszüntetése közötti ok-okozati összefüggést, orvosszakértő bevonásával kell vizsgálni.[8]

A joggyakorlat-elemző csoport előtt lévő ügyekben felmerült a kérdés, hogy a jövőbeli, alappal várható jövedelemnövekedést a kártérítés összegébe be kell-e számítani. A joggyakorlat-elemző csoport végül arra a következtetésre jutott, hogy olyan esetekben, amikor számolni lehet a jövedelem jövőben bekövetkező változásával, a jövedelem kiesés meghatározásánál ez utóbbi jövedelmet is be kell számítani.[9]

Az olyan egyéb juttatásokkal kapcsolatban, mint a gépkocsihasználat, vagy mobiltelefon, internet előfizetés biztosítása, a munkavállaló javára egészség- vagy nyugdíjpénztári befizetés, a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezeket kérelem esetén az elmaradt jövedelem kiszámításakor figyelembe kell venni.[10]

Az egyik ügyben a bíróság azért utasította el a munkaviszonyon belüli keresetveszteség iránti igényt, mert az alperes előtti munkahelyén a felperes „feketén” dolgozott, az alperesnél pedig 5 alkalmi munkavállaló volt. A joggyakorlat-elemző csoport nem tartotta helyesnek ezt a gyakorlatot és úgy foglalt állást, hogy nincs jelentősége annak, hogy a káresemény előtt a károsult esetleg más munkáltatónál nem rendelkezett jogszerűen szerzett jövedelemmel, továbbá a kártérítésért felelős munkáltatónál végzett munka alkalmi jellege nem hat ki a kártérítés összegének meghatározására.[11]

Az elmaradt jövedelemmel kapcsolatosan a Kúriának a régi Mt-vel kapcsolatos ügyet is vizsgálnia kellet, amelynek során arra jutott a joggyakorlat-elemző csoport, hogy a régi Mt. alapján követelt kiesett jövedelem esetén zárt egy évet kell figyelembe venni oly módon, hogy abban ne szerepeljen töredék hónap. „Amennyiben tehát a káresemény pl. 2018. március 14-én volt, a vizsgálandó időszak 2017. március 1-jétől 2018. február 28-áig tart.” [12]

A joggyakorlat-elemző csoport elé olyan ügy is került, amelyben a munkabér részben forintban részben más devizában volt meghatározva. A munkabér deviza része a kiküldetés idejére vonatkozó költségtérítés volt. Az ügyet elbíráló bíróság az MK. 143. számú állásfoglalás alapján ítélte meg az ügyet és arra a következtetésre jutott, hogy a tartós kiküldetésben lévő munkavállaló euróban fizetett bérét a jövedelemkiesés számításánál figyelembe vette. A joggyakorlat-elemző csoport véleménye szerint a fenti állásfoglalás akkor alkalmazható, ha az ügyet az Mt. szabályai szerint bírálják el és a felperes bizonyítja, hogy meddig dolgozott volna külföldön.[13]

A Kúria megállapítása szerint: „A károsult a bírói gyakorlat alapján nem igényelheti, hogy az elmaradt jövedelem kiszámításánál az alapul szolgáló átlagkereset magasabb legyen, mint amit a baleset előtt a teljesítménye alapján nem vitatottan keresett.”[14]

A joggyakorlat-elemző csoport jellemző hiányosságként értékelte, hogy az ítéletekben nem szerepel a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (Pp.) 221. § (1) bekezdésének, illetve a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. tv. (új Pp.) 346. §-ának, megfelelő levezetés az elmaradt jövedelem számításáról. A bíróságok gyakran nem térnek ki például olyan körülményekre, hogy a károsult részesült-e cafeteria juttatásban, és azt a bíróság figyelembe vette-e, úgyszintén az ítéletek nem tükrözik a KMK vélemények alkalmazását. Gyakori, hogy az összegszerű indokolás nem utal az Mt-re sem. Néhány elemzett ítéletnél megállapítható az összegszerűségről szóló döntés alapos indokolása, azonban ezeknél is hiányosságként kell említeni a bírói gyakorlatra való utalás elmulasztását.[15]

Ma már kevésbé jellemző speciális esettel is foglalkozott a joggyakorlat-elemző csoport, amikor megállapította, hogy a természetbeni juttatásokat, mint például a szénjárandóságot, a kiesett jövedelem összegébe be kell számítani.[16]

A Kúria megállapításai között szerepel az is, hogy a jövedelemkiesés megállapítása során nincs helye hivatalbóli bizonyításnak, hogy az elmaradt jövedelem iránti igénynek akkor van helye, ha a káresemény utáni jövedelem nem éri el a káresemény előttit, illetve figyelmen kívül kell hagyni a károsult baleset bekövetkezését követően, rendkívüli munkateljesítménnyel elért jövedelmét.[17]

A rendkívüli munkateljesítménnyel összefüggésben a joggyakorlat-elemző csoport arra a következtetésre jutott, hogy: „a kár kiszámításánál a baleset előtti keresetből kell kiindulni, de vizsgálni kell a kártérítés megállapítása után felmerült körülményeket … tisztázni kell, hogy a felperes … munkaképesség-csökkenése járt-e keresetveszteséggel, esetleg annak folytán, hogy bizonyos megtérült munkabért a sérült rendkívüli munkateljesítménnyel ért el.” „Szakirodalmi vélemények szerint rendkívüli munkateljesítmény akkor is megállapítható, ha a jövedelmet a károsult jelentős többlet–munkaidő útján (pl. napi 8 óra helyett napi 12 órai munkavégzés) éri el.” [18]

Az BDT 2011.2449.I számú döntésre hivatkozással a Kúria azt is helyesnek ítélte, hogy a rendkívüli munkateljesítménnyel megszerzett jövedelmet, azért kell figyelmen kívül hagyni, hogy a károsult többlet erőkifejtése révén a károkozó ne kerüljön kedvezőbb helyzetbe.[19]

A joggyakorlat-elemző csoport szerint, ha a munkavállaló nem szenved el jövedelemveszteséget a többlet erőkifejtéssel elért keresetrész levonása után, annak tényét, hogy a káresemény után a munkáját ereje megfeszítésével képes ellátni a sérelemdíj összegszerűségének meghatározásakor lehet értékelni.[20]

A kizárólag munkavégzés esetén járó juttatások megtérítésével kapcsolatosan a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy „a kártérítést abban a pénznemben kell megállapítani, amelyben az felmerül. Ha külföldön történő ápolás esetén a költségben marasztalás is külföldi pénznemben történik. Ehhez igazodva ugyanilyen feltétellel általános kártérítés is megállapítható külföldi pénznemben, ha a költség bizonyosan külföldön merül fel, de az összege valamely okból pontosan nem állapítható meg”.[21]

A dologi károkkal kapcsolatban a joggyakorlat elemző csoport az Mt. rendelkezéseire hivatkozva megállapította, hogy a kár összegét az avulás figyelembevételével kell kiszámítani, és ha a dolog értékcsökkenés nélkül kijavítható, a javítási költséget lehet kárként érvényesíteni.[22]

A joggyakorlat-elemző csoport osztotta azt az álláspontot, hogy a házastárs, egyéb hozzátartozó által végzett munka, ha azt ellenérték nélkül végzik, nem szolgálhat a kártérítésért felelős munkáltató javára. Tehát „… önmagában a segítség szívességből történő nyújtása nem eredményezheti az alperes … mentesülését”. Ennek ellenértékét a bíróságok rendszerint szakértő igénybevételével állapítják meg A Kúria szerint nem zárható ki kártérítés iránti igény érvényesítése az ún. állami költségtérítésen felül: gyógyászati segédeszköz, vagy magángyógytorna térítési díjával kapcsolatban, mivel az esetleg jobb minőségű a társadalombiztosítás által nyújtottnál. Az igénybe vett szolgáltatások indokoltságát bizonyítani kell, a marasztalási összeg pedig nem irányulhat a kellő mértéktartást meghaladó igények kielégítésére.[23]

A joggyakorlat-elemző csoport helyesnek ítélte azt a gyakorlatot is, hogy ha a sérült súlyos és végleges egészségkárosodást szenved, a bíróságok az olyan tipikustól eltérő költségeket is megítélték, mint például az internethasználat költségét, számítógép vagy televízió beszerzését, mivel ez maradt a károsult számára a külvilággal való érintkezés egyetlen módja.[24]

A Kúria fenntartotta a BH2007.424. számú döntésben lévő iránymutatást is, amely szerint az indokolt gépjárműhasználat költségét meg kell téríteni, illetve a károsult nem köteles a járművet a kártérítési járadékából megvásárolni. Ezen az alapon a károkozónak a taxihasználatot, gépjárműbérlést is meg kell térítenie.[25]

A joggyakorlat-elemző csoport nem találta helyesnek azt az álláspontot sem, hogy a gépjármű beszerzésével és fenntartásával összefüggő igényt ugyan megítélte a bíróság, de abból levonta az éves tömegközlekedés költségét, mivel a sérült a baleset hiányában azzal közlekedett volna a munkahelyére. Az elemzés nem találta helyesnek azt a munkáltatói álláspontot sem, amely szerint a „legolcsóbb” gépkocsi ellenértékét kell megtéríteni. [26]

A kártérítési összeg nem csökkenthető azon a címen sem, hogy a sérült a gépkocsi használatát esetenként átengedi a hozzátartozóinak, illetve annak sincs jelentősége, hogy az indokoltan beszerzett gépjármű vezetésére a sérült nem képes, azonban van olyan hozzátartozója, aki jogosítvánnyal rendelkezik, és elvégzi a szükséges szállítást.[27]

A joggyakorlat-elemző csoport továbbra is fenntartotta, hogy a károsult ellátásával kapcsolatban adott hálapénz vagy szívességi csomag kártérítésként nem követelhető.[28]

[1] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 2. oldal

[2] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 2. oldal

[3] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 2. oldal

[4] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 2. oldal

[5] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 3. oldal

[6] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 3. oldal

[7] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 3. oldal

[8] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 4. oldal

[9] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 4. oldal

[10] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 4. oldal

[11] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 5. oldal

[12] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 5. oldal

[13] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 6. oldal

[14] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 6. oldal

[15] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 6. oldal

[16] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 6. oldal

[17] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 7. oldal

[18] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 7. oldal

[19] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 7. oldal

[20] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 7. oldal

[21] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 8. oldal

[22] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 9. oldal

[23] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 10. oldal

[24] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 11. oldal

[25] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 11. oldal

[26] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 11. oldal

[27] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 12. oldal

[28] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 12. oldal

Kapcsolódó cikkek:


Jogegységi határozat keresetlevelek visszautasításáról
2019. július 16.

Jogegységi határozat keresetlevelek visszautasításáról

Ha a keresetlevél visszautasításáról rendelkező végzés ellen benyújtott fellebbezés elbírálása során egyértelműen megállapítható, hogy a visszautasítás feltételei nem állnak fenn és a keresetlevél perfelvételre alkalmas, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja és a keresetlevél visszautasítását mellőzi. A másodfokú bíróság akkor is így rendelkezik, ha a felperes a fellebbezésében a végzés hatályon kívül helyezését kéri, de a fellebbezés tartalma szerint azt állítja, hogy a keresetlevele perfelvételre alkalmas.

Kúria – A közigazgatási perek bírói útvesztői
2019. július 16.

Kúria – A közigazgatási perek bírói útvesztői

A Kúria joggyakorlat-elemzői szerint a közigazgatási ügyszakban egyáltalán nem jellemző, hogy a másodfokú bíróságok egyfajta „időhúzásra” használnák a hatályon kívül helyezés gyakorlatát, illetve az új eljárásra kötelezést.

Jogszabályfigyelő 2019 – 28. hét
2019. július 15.

Jogszabályfigyelő 2019 – 28. hét

E heti összeállításunkban egy kúriai jogegységi döntésről, a jövő évi költségvetés (esetenként már idei évtől hatályos) megalapozásáról és a közigazgatási bíróságok felállításának elhalasztásáról olvashatnak.

A társasházi épület közös tulajdonú részei állagának megóvására fizetett összeg beszámítása a közösköltség-tartozásába
2019. július 12.

A társasházi épület közös tulajdonú részei állagának megóvására fizetett összeg beszámítása a közösköltség-tartozásába

A társasházi törvény rendelkezése, amely szerint a közösséget terhelő kötelezettségek vállalása a közgyűlés kizárólagos döntési jogkörébe tartozik, nem zárja ki a tulajdonostársnak a társasházi épület közös tulajdonú részei állagának megóvására vonatkozó jogosultságát. A tulajdonos a közös tulajdonú épület állagának megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges költségeit a tulajdoni hányadát meghaladó mértékben a társasházzal szemben fennálló közösköltség-tartozásába beszámíthatja – a Kúria eseti döntése.