A munkáltatói kártérítés összegének megállapítása-I. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria joggyakorlat-elemző csoportot állított fel a munkáltatók kártérítési felelősségének összegszerűségével kapcsolatos joggyakorlat elemzésére. Mai cikkükben az elmaradt jövedelemre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot ismertetjük.

Az elmaradt jövedelem

A joggyakorlat-elemző csoport megállapította, hogy a bíróságok elsősorban a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseit veszik figyelembe a munkáltató egészségsértéséből eredő kártérítési felelősségén alapuló igények elbírálásakor, azonban a PK.44. számú állásfoglalást és a 3/2014. (III.31.) KMK vélemény (továbbiakban: KMK 1.), valamint a 6/2016. (XI.28.) KMK vélemény irányadó rendelkezéseit a döntéshozatal során nem alkalmazták.[1]

A joggyakorlat-elemzés során a Kúria találkozott olyan munkaszerződéssel is, amely úgy rendelkezett, hogy az egészségkárosodásból eredő igény érvényesítése csak a munkaviszony megszűnésekor a munkavállaló saját költségén elvégeztetett orvosi vizsgálat esetén lehetséges. Ezt a bíróság érvénytelennek nyilvánította.[2]

A joggyakorlat-elemző csoport az EBH2016.M.12. számú döntéssel összhangban megállapította, hogy a munkáltató belső szabályzata nem korlátozhatja a munkáltató kártérítés megfizetésére irányuló kötelezettségét.[3]

A munkáltató felelősségét a bíróságok nem az Mt. távolléti díjra vonatkozó szabályai, hanem a Ptk. jövedelempótló járadékra vonatkozó rendelkezései alapján ítélik meg.[4]

A joggyakorlat-elemző csoport helyesnek találta azt a bírói megállapítást, amely kimondta, hogy a munkáltató csak a munkakörre hivatkozva nem tekintheti a követelt összeget eltúlzottnak, illetve az is helyes gyakorlat, ha a bíróság a károsult munkáltatónál betöltött munkaköre nem pedig a szakképzettsége alapján határozta meg az elmaradt jövedelmét.[5]

A jövedelempótló járadék megállapítása során nem lehet értékelni, ha egy pályakezdő fiatal a képzettség megszerzését követően nem a szakmájának megfelelő munkakörben helyezkedik el. A Kúria szerint ezt a körülményt a sérelemdíj megállapítása során lehet figyelembe venni.[6]

A Kúria szerint az elhunytat megillető jubileumi jutalom és más hasonló külön juttatás beszámítható az elmaradt jövedelembe és kártérítésként értékesíthető.[7]

Az egyik ügyben a munkavállaló a balesettel összefüggő elhúzódó, illetve rögzült pszichiátriai panaszai miatt maga szüntette meg a kártérítésért felelős munkáltatónál fennállt munkaviszonyát, ezért a bíróság a munkaviszony megszüntetését követő időszakra nem ítélte meg a kártérítést a károsultnak. A joggyakorlat-elemző csoport szerint azonban ilyen esetekben a baleset bekövetkezése és a munkaviszony károsult általi megszüntetése közötti ok-okozati összefüggést, orvosszakértő bevonásával kell vizsgálni.[8]

A joggyakorlat-elemző csoport előtt lévő ügyekben felmerült a kérdés, hogy a jövőbeli, alappal várható jövedelemnövekedést a kártérítés összegébe be kell-e számítani. A joggyakorlat-elemző csoport végül arra a következtetésre jutott, hogy olyan esetekben, amikor számolni lehet a jövedelem jövőben bekövetkező változásával, a jövedelem kiesés meghatározásánál ez utóbbi jövedelmet is be kell számítani.[9]

Az olyan egyéb juttatásokkal kapcsolatban, mint a gépkocsihasználat, vagy mobiltelefon, internet előfizetés biztosítása, a munkavállaló javára egészség- vagy nyugdíjpénztári befizetés, a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezeket kérelem esetén az elmaradt jövedelem kiszámításakor figyelembe kell venni.[10]

Az egyik ügyben a bíróság azért utasította el a munkaviszonyon belüli keresetveszteség iránti igényt, mert az alperes előtti munkahelyén a felperes „feketén” dolgozott, az alperesnél pedig 5 alkalmi munkavállaló volt. A joggyakorlat-elemző csoport nem tartotta helyesnek ezt a gyakorlatot és úgy foglalt állást, hogy nincs jelentősége annak, hogy a káresemény előtt a károsult esetleg más munkáltatónál nem rendelkezett jogszerűen szerzett jövedelemmel, továbbá a kártérítésért felelős munkáltatónál végzett munka alkalmi jellege nem hat ki a kártérítés összegének meghatározására.[11]

Az elmaradt jövedelemmel kapcsolatosan a Kúriának a régi Mt-vel kapcsolatos ügyet is vizsgálnia kellet, amelynek során arra jutott a joggyakorlat-elemző csoport, hogy a régi Mt. alapján követelt kiesett jövedelem esetén zárt egy évet kell figyelembe venni oly módon, hogy abban ne szerepeljen töredék hónap. „Amennyiben tehát a káresemény pl. 2018. március 14-én volt, a vizsgálandó időszak 2017. március 1-jétől 2018. február 28-áig tart.” [12]

A joggyakorlat-elemző csoport elé olyan ügy is került, amelyben a munkabér részben forintban részben más devizában volt meghatározva. A munkabér deviza része a kiküldetés idejére vonatkozó költségtérítés volt. Az ügyet elbíráló bíróság az MK. 143. számú állásfoglalás alapján ítélte meg az ügyet és arra a következtetésre jutott, hogy a tartós kiküldetésben lévő munkavállaló euróban fizetett bérét a jövedelemkiesés számításánál figyelembe vette. A joggyakorlat-elemző csoport véleménye szerint a fenti állásfoglalás akkor alkalmazható, ha az ügyet az Mt. szabályai szerint bírálják el és a felperes bizonyítja, hogy meddig dolgozott volna külföldön.[13]

A Kúria megállapítása szerint: „A károsult a bírói gyakorlat alapján nem igényelheti, hogy az elmaradt jövedelem kiszámításánál az alapul szolgáló átlagkereset magasabb legyen, mint amit a baleset előtt a teljesítménye alapján nem vitatottan keresett.”[14]

A joggyakorlat-elemző csoport jellemző hiányosságként értékelte, hogy az ítéletekben nem szerepel a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (Pp.) 221. § (1) bekezdésének, illetve a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. tv. (új Pp.) 346. §-ának, megfelelő levezetés az elmaradt jövedelem számításáról. A bíróságok gyakran nem térnek ki például olyan körülményekre, hogy a károsult részesült-e cafeteria juttatásban, és azt a bíróság figyelembe vette-e, úgyszintén az ítéletek nem tükrözik a KMK vélemények alkalmazását. Gyakori, hogy az összegszerű indokolás nem utal az Mt-re sem. Néhány elemzett ítéletnél megállapítható az összegszerűségről szóló döntés alapos indokolása, azonban ezeknél is hiányosságként kell említeni a bírói gyakorlatra való utalás elmulasztását.[15]

Ma már kevésbé jellemző speciális esettel is foglalkozott a joggyakorlat-elemző csoport, amikor megállapította, hogy a természetbeni juttatásokat, mint például a szénjárandóságot, a kiesett jövedelem összegébe be kell számítani.[16]

A Kúria megállapításai között szerepel az is, hogy a jövedelemkiesés megállapítása során nincs helye hivatalbóli bizonyításnak, hogy az elmaradt jövedelem iránti igénynek akkor van helye, ha a káresemény utáni jövedelem nem éri el a káresemény előttit, illetve figyelmen kívül kell hagyni a károsult baleset bekövetkezését követően, rendkívüli munkateljesítménnyel elért jövedelmét.[17]

A rendkívüli munkateljesítménnyel összefüggésben a joggyakorlat-elemző csoport arra a következtetésre jutott, hogy: „a kár kiszámításánál a baleset előtti keresetből kell kiindulni, de vizsgálni kell a kártérítés megállapítása után felmerült körülményeket … tisztázni kell, hogy a felperes … munkaképesség-csökkenése járt-e keresetveszteséggel, esetleg annak folytán, hogy bizonyos megtérült munkabért a sérült rendkívüli munkateljesítménnyel ért el.” „Szakirodalmi vélemények szerint rendkívüli munkateljesítmény akkor is megállapítható, ha a jövedelmet a károsult jelentős többlet–munkaidő útján (pl. napi 8 óra helyett napi 12 órai munkavégzés) éri el.” [18]

Az BDT 2011.2449.I számú döntésre hivatkozással a Kúria azt is helyesnek ítélte, hogy a rendkívüli munkateljesítménnyel megszerzett jövedelmet, azért kell figyelmen kívül hagyni, hogy a károsult többlet erőkifejtése révén a károkozó ne kerüljön kedvezőbb helyzetbe.[19]

A joggyakorlat-elemző csoport szerint, ha a munkavállaló nem szenved el jövedelemveszteséget a többlet erőkifejtéssel elért keresetrész levonása után, annak tényét, hogy a káresemény után a munkáját ereje megfeszítésével képes ellátni a sérelemdíj összegszerűségének meghatározásakor lehet értékelni.[20]

A kizárólag munkavégzés esetén járó juttatások megtérítésével kapcsolatosan a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy „a kártérítést abban a pénznemben kell megállapítani, amelyben az felmerül. Ha külföldön történő ápolás esetén a költségben marasztalás is külföldi pénznemben történik. Ehhez igazodva ugyanilyen feltétellel általános kártérítés is megállapítható külföldi pénznemben, ha a költség bizonyosan külföldön merül fel, de az összege valamely okból pontosan nem állapítható meg”.[21]

A dologi károkkal kapcsolatban a joggyakorlat elemző csoport az Mt. rendelkezéseire hivatkozva megállapította, hogy a kár összegét az avulás figyelembevételével kell kiszámítani, és ha a dolog értékcsökkenés nélkül kijavítható, a javítási költséget lehet kárként érvényesíteni.[22]

A joggyakorlat-elemző csoport osztotta azt az álláspontot, hogy a házastárs, egyéb hozzátartozó által végzett munka, ha azt ellenérték nélkül végzik, nem szolgálhat a kártérítésért felelős munkáltató javára. Tehát „… önmagában a segítség szívességből történő nyújtása nem eredményezheti az alperes … mentesülését”. Ennek ellenértékét a bíróságok rendszerint szakértő igénybevételével állapítják meg A Kúria szerint nem zárható ki kártérítés iránti igény érvényesítése az ún. állami költségtérítésen felül: gyógyászati segédeszköz, vagy magángyógytorna térítési díjával kapcsolatban, mivel az esetleg jobb minőségű a társadalombiztosítás által nyújtottnál. Az igénybe vett szolgáltatások indokoltságát bizonyítani kell, a marasztalási összeg pedig nem irányulhat a kellő mértéktartást meghaladó igények kielégítésére.[23]

A joggyakorlat-elemző csoport helyesnek ítélte azt a gyakorlatot is, hogy ha a sérült súlyos és végleges egészségkárosodást szenved, a bíróságok az olyan tipikustól eltérő költségeket is megítélték, mint például az internethasználat költségét, számítógép vagy televízió beszerzését, mivel ez maradt a károsult számára a külvilággal való érintkezés egyetlen módja.[24]

A Kúria fenntartotta a BH2007.424. számú döntésben lévő iránymutatást is, amely szerint az indokolt gépjárműhasználat költségét meg kell téríteni, illetve a károsult nem köteles a járművet a kártérítési járadékából megvásárolni. Ezen az alapon a károkozónak a taxihasználatot, gépjárműbérlést is meg kell térítenie.[25]

A joggyakorlat-elemző csoport nem találta helyesnek azt az álláspontot sem, hogy a gépjármű beszerzésével és fenntartásával összefüggő igényt ugyan megítélte a bíróság, de abból levonta az éves tömegközlekedés költségét, mivel a sérült a baleset hiányában azzal közlekedett volna a munkahelyére. Az elemzés nem találta helyesnek azt a munkáltatói álláspontot sem, amely szerint a „legolcsóbb” gépkocsi ellenértékét kell megtéríteni. [26]

A kártérítési összeg nem csökkenthető azon a címen sem, hogy a sérült a gépkocsi használatát esetenként átengedi a hozzátartozóinak, illetve annak sincs jelentősége, hogy az indokoltan beszerzett gépjármű vezetésére a sérült nem képes, azonban van olyan hozzátartozója, aki jogosítvánnyal rendelkezik, és elvégzi a szükséges szállítást.[27]

A joggyakorlat-elemző csoport továbbra is fenntartotta, hogy a károsult ellátásával kapcsolatban adott hálapénz vagy szívességi csomag kártérítésként nem követelhető.[28]

[1] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 2. oldal

[2] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 2. oldal

[3] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 2. oldal

[4] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 2. oldal

[5] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 3. oldal

[6] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 3. oldal

[7] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 3. oldal

[8] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 4. oldal

[9] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 4. oldal

[10] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 4. oldal

[11] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 5. oldal

[12] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 5. oldal

[13] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 6. oldal

[14] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 6. oldal

[15] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 6. oldal

[16] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 6. oldal

[17] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 7. oldal

[18] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 7. oldal

[19] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 7. oldal

[20] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 7. oldal

[21] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 8. oldal

[22] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 9. oldal

[23] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 10. oldal

[24] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 11. oldal

[25] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 11. oldal

[26] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 11. oldal

[27] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 12. oldal

[28] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 12. oldal


Kapcsolódó cikkek

2022. május 20.

Háborús bűnöket vizsgáló különleges törvényszék létrehozását javasolja az Európai Parlament

Nemzetközi törvényszék létrehozását javasolják európai parlamenti képviselők az ukrajnai háborúban elkövetett háborús bűncselekmények kivizsgálására. Az Európai Parlament (EP) állásfoglalást fogadott el erről, melyben az EP-képviselők felszólítják az uniós intézmények vezetőit, hogy tegyenek meg mindent az orosz és fehérorosz vezetők felelősségre vonásáért emberiesség elleni bűncselekmények, népirtás és az ukrajnai agresszió során elkövetett egyéb bűncselekmények miatt.

2022. május 20.

Megsemmisítette az AB a népszavazási kérdések hitelesítését

Alaptörvény-ellenesnek minősítette és megsemmisítette az Alkotmánybíróság (AB) a Kúria népszavazási kérdés hitelesítése tárgyában hozott végzéseit. Az Alkotmánybíróság döntése szerint a Fudan Egyetem ügyében a nemzetközi szerződés miatt, az álláskeresési járadék ügyében pedig a költségvetés érintettsége miatt nem lehet országos népszavazást tartani.

2022. május 20.

Szabályozott szakszervezeti képviseleti jogosultság

A munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet az, amelyik alapszabálya szerint a munkáltatónál képviseletére jogosult szervet működtet, vagy tisztségviselővel rendelkezik. Ennek azon feltétele, hogy az alapszabály szerint a munkáltatónál képviseletre jogosultság szabályozott legyen, egyaránt vonatkozik a munkáltatónál működő szakszervezeti szervre, illetve a szakszervezet munkáltatónál munkaviszonyban álló tisztségviselőjére is – a Kúria eseti döntése.