Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ha a közalkalmazott felperes maga tünteti fel munkáltatóját Facebook adatlapján, így saját személye közvetlenül összefüggésbe hozható a munkáltatójával. A Facebookon történt közlés tartalma miatt a közalkalmazott magatartása objektíve alkalmas lehet a munkáltató jóhírnevének megsértésére, amely magatartás megalapozhatja a jogviszony megszüntetését – a Kúria eseti döntése.
Releváns jogszabályhely: a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 8. §, 9. §; a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről, valamint a közgigazgatási rendészeti és katonai felsőoktatásról szóló 2011. évi CXXXII. törvény 16/D. § (2) bekezdés.
Ami a tényállást illeti, felperes az alperes alkalmazásában egyetemi docens munkakörben, határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban állt 2010-től. 2019. novemberében egy Facebook poszthoz, mely az Alapjogokért Központ egyik elemzőjének, politikai tárgyú írására vonatkozott, a következő kommentet fűzte: „Ez az A. Központ az a hely, ahol még az alapszakos diplomájukat sem megszerzett „elemzők” osztják az okosságot a propaganda médiában, igaz legalább csinosak, vajon milyen funkcióik vannak még”. A kommentet többen kifogásolták. Két nappal később a felperes a saját Facebook oldalán egy bejegyzést tett közzé, amely szerint „Sokkal jobban járnának ezek a szerencsétlenek az Alapjogokért Központ „alkalmazásában”, ha keresnének maguknak egy tisztességes állást és nem csinálnának hülyét magukból nyilvánosan, amit utána életük végéig nem mosnak le magukról. Jó, persze akkor lehet, hogy nem lenne „annyi” pénz, TV-szereplés „szakmai” (Pfff) kapcsolatok, amerikai utazás, satöbbi satöbbi, de legalább nem égetnék le magukat ilyen istentelen lélekkufárok szolgálatában (…)”.
Az alperes, Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora érdemtelenségi eljárást kezdeményezett felperessel szemben. A rektori szerint a felperes Alapjogokért Központos P. Eszter külső megjelenésével összefüggésben neki egyéb funkciókat is tulajdonított a felperes, amelyeket az illetőnek a munkahelyén be kell töltenie. Ezzel azt sugallta, hogy ellenszolgáltatás fejében jut szakmai megbecsültséghez. Azon túl, hogy ez a konkrét személy becsületébe és emberi méltóságába gázol, egy általános, a női nemmel kapcsolatos attitűdöt jelez, olyan sztereotípiát fogad el igaznak, miszerint a csinos nők alapvetően nem szellemi képességeik, hanem testi adottságaik, szolgáltatásaik révén jutnak munkához, illetve tudnak előre lépni. Ez az emberi méltósághoz való jog negligálása, ami az egyetemen nem elfogadható.
A rektor 2019. december 6-án felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. Az indokolása szerint a felperes olyan magatartást tanúsított, amely az egyetem által képviselt értékrenddel összeegyeztethetetlen. Utalt az Mt. 8. § (3) bekezdésére is, mely szerint a munkavállaló nem gyakorolhatja a véleménynyilvánításhoz való jogát a munkáltató jóhírnevét, jogos gazdasági és szervezeti érdekeit súlyosan sértő vagy veszélyeztető módon. Az alperes ezen kívül közleményt juttatott el az MTI-hez, amely a felperes nevének feltüntetésével azt tartalmazta, az eljárást és annak kimenetelét.
A keresetében a felperes a jogviszony megszüntetés jogellenességére hivatkozott, és kérte annak helyreállítását az egyenlő bánásmód követelményének megsértése okán. A jogviszony helyreállítása hiányában kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alperest az elmaradt jövedelem és annak kamata megfizetésére, illetve végkielégítés megfizetésére. Kérte továbbá az alperes kötelezését személyiségi jogainak megsértése címén 3 000 000 forint sérelemdíj és annak kamata megtérítésére.
Az első- és másodfokú eljárás
A törvényszék ítéletével kötelezte alperest, hogy fizessen a felperesnek 700 000 forint sérelemdíjat és annak kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A 2011. évi CXXXII. törvény (Nketv.) 16/D. § (2) bekezdése szerint kizárólag annak a közalkalmazottnak a vonatkozásában lehet megállapítani az érdemtelenséget, aki a munkahelyén vagy azon kívül olyan magatartást tanúsít, amely az őt foglalkoztató egyetem jóhírnevét súlyosan sérti. Az alperes jóhírnevének megsértése kapcsán a bíróság kiemelte, hogy a felperes Facebook oldalán – általa sem vitatottan – feltüntette az alperest mint munkáltatót, továbbá a felperesnek több mint 9000 követője és több mint 9000 kedvelője van, így ismert a kommentjeit olvasó és nagy nyilvánosságot jelentő közösség előtt, hogy az alperes kötelékében álló egyetemi oktató. Erre a minőségére több kommentben utalást is tesznek az olvasók, hogy ez egyetemi oktatóhoz méltatlan magatartás. Kiemelte, hogy nem volt szükséges a jóhírnév súlyos sérelmének megállapításához annak alperes általi bizonyítása, hogy a felperes kommentje nyomán kialakult-e az alperes vonatkozásában negatív megítélés. A jóhírnév súlyos sérelme megvalósult azáltal, hogy a felperes bejegyzése felháborodást és negatív értékítéletet keltett az olvasókban, továbbá adatlapján szerepelt az alperes mint munkáltató, mely közvetlen összefüggést teremtett a felperes közlése és az alperes között.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor az alperes megsértette a felperesre irányadó adatkezelési szabályokat, a személyes adatok védelméhez való jogát, amikor sajtóközleményében közölte, hogy felperes jogviszonyát milyen indokok miatt szüntette meg. A bíróság ezért 700 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest.
Az Ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Kiemelte, hogy a nőket érintő megjegyzés, illetve az Alapjogokért Központ részére tevékenykedő személyekkel kapcsolatban az alperes oktatójának személyére is vonatkoztatható kijelentések alkalmasak voltak az alperes jóhírneve súlyos megsértésére. A bíróság szerint a felperes véleményének kifejtése a közlésmódra tekintettel nem élvezett törvényi védelmet, mivel az mások alapvető jogainak sérelmét eredményezte. A véleménynyilvánítás nem élvezi az oltalmat, ha a munkavállaló közéleti véleménye a munkáltatója értékalapú meggyőződésével, elveivel nyíltan szembehelyezkedik. A munkavállaló köteles tartózkodni a munkáltató jóhírnevét, jogos gazdasági és szervezeti érdekeit súlyosan sértő vagy veszélyeztető megnyilvánulásoktól, mely szabályok irányadóak a munkaidőn kívül tanúsított magatartás értékelése körében is.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem épülete. Forrás: https://fintastudio.hu/p/nemzeti-kozszolgalati-egyetem-uj-oktatasi-epulete/
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperes szerint az idézett kommentek sehol sem említik az alperest, az pedig téves és iratellenes következtetés, hogy önmagában amiatt, mert a felperes a Facebook profilján feltüntette az alperest munkáltatóként, illetve munkahelyként, közvetlenül összefüggésbe hozhatók lennének az alperes személyével. Sem a felmentés alapját képező kommentek, sem a további hozzászólások még csak említést sem tesznek az alperesről. Az Nketv. 16/D. §-a szerinti érdemtelenség megállapításához szükséges a fokozott, tehát súlyos jóhírnév sérelem, ennek ellenére semmilyen sérelmet nem tudott az alperes igazolni.
A munkaviszony léte nem érintheti a munkavállaló magánéletének bizonyos szegmenseit. Erről rendelkezik az Mt. 8. § (3) bekezdése. A miniszteri indokolás szerint a munkavállaló véleménynyilvánítási szabadsága a jogviszonyra tekintettel csak abban az esetben korlátozható, ha a korlátozás a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. Ez egyben azt is jelenti, hogy a munkavállaló véleménynyilvánítási szabadsága nem korlátozható, ha a vélemény nem függ össze a munkaviszonnyal. Nem közömbös, hogy a munkavállaló munkahelyén kívül fejti-e ki véleményét, vagy a munkahelyen tanúsít olyan magatartást, amely zavarhatja adott esetben a munkáltató működési rendjét. A véleménynyilvánítás jogával élni kívánók szabadsága ugyanakkor a munka világában is csak alkotmányosan korlátozható, az ilyenkor irányadó szükségesség és arányosság tesztje alapján. Értékelni kell, hogy a közlés okozott-e hátrányt, vagy kedvezőtlenül hatott-e a munkáltató megítélésére, a vélemény szabadságával élő fél jóhiszeműségét, illetve mindehhez képest a véleménynyilvánítás miatt alkalmazott munkáltatói intézkedés súlyát.
Úgy vélte, az alperesnél indult érdemtelenségi eljárásnak a jelen perbeli Facebook-kommentek akkor képezhetnék az alapját, ha a munkáltató előzetesen, írásban tájékoztatja a munkavállalót a véleménynyilvánítás joga mint személyiségi joga korlátozásáról, a korlátozás módjáról, feltételeiről, várható tartamáról, valamint a korlátozás szükségességét és arányosságát alátámasztó körülményekről.
Kiemelte azt is, hogy az érdemtelenség törvényi definíciója szerint az érdemtelenség fogalmi eleme az alperes jóhírnevének súlyos sérelme, ami a közalkalmazott magatartásának a következménye. Az alperes rektora által felállított háromtagú bizottság nem vizsgálta sem azt, hogy az alperes jóhírneve sérült-e, ha igen milyen mértékben, illetve az ekként megállapított súlyos jóhírnév sérelem okozati összefüggésben áll-e felperes Facebook bejegyzésével. Az alperes sem a saját jóhírneve sérelmét, sem az okozati összefüggést nem vizsgálta. Mindezek ellenére jutott arra a következtetésre, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése jogszerűen történt.
Az alperes szerint a jogsértés megállapításához elegendő a használt kifejezésnek az érintett személy hátrányos megítélésére való alkalmassága, nem kell külön bizonyítást vezetni arra, hogy egyébként a hátrányos megítélés ténylegesen bekövetkezett-e a közléssel okozati összefüggésben. Az alperes szerint a felperes megnyilvánulása alkalmas volt az egyetem súlyosan hátrányos társadalmi megítélésének kiváltására, ezért az ezzel összefüggésben alkalmazott jogkövetkezmény nem volt jogsértő.
A Kúria megállapításai
A Kúria szerint nemcsak akkor állapítható meg a közvetlen kapcsolat a bejegyzés és írója, valamint annak munkáltatója között, ha név szerint, kifejezetten megnevezik ez utóbbit. Az online térben kifejtett véleménynyilvánításnak alapvetően eltérő jellemzői vannak, mint az offline véleménynyilvánításnak, amelyek a közlés természetére és jogi értékelésére is kihatással vannak. A megváltozott tartalomközlési, kommunikációs és információs „fogyasztási” szokások tükrében a jognak idomulniuk kell a digitalizáció által hozott megváltozott realitásokhoz. Mindez azt jelenti, hogy bár a hozzászólás maga valóban nem tartalmazta a munkáltató kilétét, az mindenféle különösebb technikai tudás nélkül két kattintással a felperes profiljáról kideríthető volt.
Az internethasználat során a felhasználók egyre jelentősebb adathalmazt szolgáltatnak magukról, ami – az offline közlésekhez képest fokozott mértékben – lehetővé teheti az egyes közlések, információk egymással történő összekapcsolását. Ez megvalósulhat olyan módon, hogy a közlést megfogalmazó személy akár saját maga is feltüntetheti munkahelyét az adatlapján vagy magában a közlésben, de adott esetben egy keresőmotor segítségével is könnyedén kideríthető a munkáltató kiléte. Az is elképzelhető, hogy azt más felhasználók teszik közzé a bejegyzés alatt folytatott „beszélgetésben”. Jelen ügyben a felperes maga tüntette fel a munkáltatóját az adatlapján.
Arra alappal hivatkozott a felperes, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a munkavállalókat is megilleti, annak gyakorlása azonban a munka világában erősebb korlátok között érvényesülhet, különös tekintettel a munkavállaló hűségi és titoktartási kötelezettségére. Adott esetben nemcsak a munkahelyre közvetlenül vonatkozó vélemény (például munkáltató, munkahely bírálata, munkatársak kritizálása stb.) kinyilvánítását érintheti ez a korlátozás, hanem a munkavégzéssel közvetlen kapcsolatban nem álló tárgykörben kinyilvánított véleményt is. A munkavállaló véleménynyilvánítása nem korlátozható, ha az nem függ össze a munkaviszonnyal, azonban a Kúria szerint tekintettel a felperes bejegyzése és az alperes közötti közvetlen kapcsolatra az állapítható meg, hogy fennállt a közalkalmazotti jogviszonnyal való összefüggés annak ellenére, hogy a bejegyzés megfogalmazása nem nevesítette kifejezetten a munkáltatót, így a felperes munkahelyen kívül tanúsított magatartása szigorú feltételek mentén, de korlátozható volt.
A Kúria hangsúlyozta azt is, hogy a közalkalmazottak magánéletében tanúsított magatartása miatt fegyelmi felelősségre vonás csak akkor elkerülhetetlen és arányos, ha a közalkalmazott munkahelyen kívüli jogviszonyához méltatlan magatartása a közalkalmazott munkaköre vagy beosztása ellátására lényeges és valóságos közvetlen kihatással van, és ha az egyúttal alkalmazójának érdeksérelmével jár. A felperessel mint a szakmájában is elismert egyetemi oktatóval szemben magasabb elvárások érvényesülnek mind a munkaköréből, annak sajátosságából (oktató, nevelő munka), mind az őt foglalkoztató szervezet speciális helyzetéből (az alperes által nyújtott képzés jellege) következik a példamutató magatartás követelménye.
A Kúria szerint ugyancsak értékelni kellett a közlés nyilvánosságát. A felperes első kommentje nagy nyilvánossághoz jutott el azáltal, hogy egy polgármester (politikus) nyilvános bejegyzése alatt tette azt közzé. Nem elhanyagolható körülmény, hogy az esetről egy portál is beszámolt. A második bejegyzés tekintetében szintén megállapítható a nyilvánosság. A közlés célját illetően a Kúria meglátása szerint nem állapítható meg, hogy az kifejezetten az alperes jóhírnevének rombolását célozta volna, ugyanakkor hatását tekintve a felperes magatartása objektíve alkalmas volt a munkáltató jóhírnevének megsértésére: véleménynyilvánítása a munkáltató egyetem elveivel szembe helyezkedő volt.
Azzal a felperesi hivatkozással kapcsolatban, miszerint a személyiségi joga korlátozásáról a munkáltató nem tájékoztatta törvényi kötelezettsége ellenére, a Kúria hangsúlyozta, hogy a felperesnek alapvetően a foglalkoztatottaktól általában elvárható, a munkáltató jóhírnevét nem sértő módon kellett eljárnia jogviszonya alatt, ami fentiek alapján részéről nem valósult meg. A munkáltató további megszorító szabályokat nem kívánt vele szemben sem érvényesíteni. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Mfv.VIII.10.001/2023/4.) a Kúriai Döntések 2023/7. számában 194. szám alatt jelent meg.
