Lefoglalhatók-e a korai védői titkok?

A szerző alábbi cikkében a gyanúsítás előtti védői titkok alkotmányos értelmezésére tesz kísérletet az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletei és a hazai (alap)jogi szabályozás összevetése alapján.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) következetesen és visszatérően hangsúlyozza az ügyvédek kiemelkedő szerepét az emberi jogok érvényesülése kapcsán: „A Bíróság többször megállapította, hogy a jogi szakma tagjainak üldözése és zaklatása az Egyezmény rendszerének lényegét sújtja” [Leotsakos v. Görögország 30958/13. sz. ügy^[1] 38. §-ában és az ott hivatkozott ítéletek^[2]]. Sajnos azonban tág tere nyílik a nyomozói mérlegelésnek a nyomozást megnehezítő, „túlbuzgó” – ügyféli oldalról alapos és lelkiismeretes – ügyvédek részesként vagy bűnpártolóként történő bevonására az ügyfelekkel kapcsolatos eljárásokba. Ilyen esetekben gyakran előfordul, hogy ügyvédi titkok is kutatási és foglalási célponttá válnak. A védői titkokat azonban abszolút foglalási immunitás védi, még akkor is, ha nem ügyvédi irodában, sőt még csak nem is az ügyvéd birtokában vannak. Az Ügyvédek Lapjában közzétett cikk alkotmányjogi megközelítéssel és az EJEB joggyakorlata fényében vizsgálja a védővé válás legkorábbi időpontját, amelytől kezdve ez a foglalási (vagy lehallgatási) tilalom fennáll.

A gyanúsítást megelőző védői titok

Ibolya Tibor, a legfőbb ügyész bűnügyi helyettese a XVI. Magyar Jogászgyűlés Büntetőjogi szekcióján, 2023. június 16-án szokatlanul heves tapsvihart aratott, amikor – kérdésre – úgy nyilatkozott, hogy „a védői titok ott kezdődik, amikor az ügyfél elmegy tanácsot kérni egy ügyvédtől büntetőügyben. Ha még nincs büntetőeljárás, akkor is.” Bánáti János pontosító kérdésére, hogy ez most akkor ügyvédi titok vagy védői titok, azt válaszolta: védői titok.

2022-ben azonban a Legfőbb Ügyészség egy gazdasági büntetőügyben még más álláspontot képviselt. A konkrét esetben az ügyfél egy 2020 elejei adóhatósági határozatból értesült arról, hogy ellene nyomozás folyik. Erre védői meghatalmazást adott ügyvédjének. Néhány hónappal később az ügyfelet őrizetbe vették, majd – még aznap – ügyvédjénél is kutatást tartottak. A kutatás elején – amikor ügyfele már megalapozottan gyanúsítható státusú volt [Be. 386. § (1) bek.] – az ügyvéd benyújtotta védői meghatalmazását a nyomozóhatóságnak. Utóbbi azonban ennek ellenére lefoglalta a védő titkokat. Amikor az ügyvéd a tőle lefoglalt védői iratok kizárását elutasító főügyészségi határozat felülvizsgálatát indítványozta [Be. 366. § (2) bek.], a Legfőbb Ügyészség azt az álláspontot képviselte, hogy „a Be. a védelemhez való jogot [Be. 3. § (1) bekezdése], továbbá a védő szerepét és jogállását [Be. 42. § (1) bekezdése] a terhelt és a megalapozottan gyanúsítható személy fogalmán keresztül határozza meg. Utóbbiak hiányában dr. XY a (…) nyomozásban nem járhatott el védőként, ezért a Be. 310. § (1) bekezdésében írt abszolút tilalom sem érvényesült.” A kapcsolódó határozatok szerint – a Be. 2020-ban hatályos 45. § (1) bekezdése alapján – érvénytelen az a védői meghatalmazás, mely az előtt kelt, hogy az ügyfelet meggyanúsították volna, tehát védői titok sem keletkezhetett.

A kérdés jelentősége abban áll, hogy az „egyszerű” ügyvédi titkok foglalása viszonylag egyszerű, ha az ügyvédet részességgel vagy bűnpártolással megalapozottan gyanúsíthatónak minősítik [Be. 310. § (4) bek.]. Ez előfordul a hatósági szempontból kellemetlen, ügyféli oldalról alapos és agilis ügyvédekkel szemben, főként gazdasági büntetőügyekben. Az ügyfél gazdasági ügyeiben közreműködő ügyvéd eljárásának minősítése szubjektív, a védőként fellépő ügyvéd pedig természetszerűleg törekszik meghiúsítani a büntetőeljárás sikerét [Btk. 282. § (1) bek. b) pont]. E foglalási lehetőség azonban a védői titkok kapcsán nem alkalmazható, ugyanis a Be. 310. § (1) bekezdése abszolút foglalási immunitást ír elő a védő feljegyzéseire és a védencével folytatott kommunikáció adataira.

Úgy tűnik tehát, hogy a Legfőbb Ügyészség szervezetén belül is bizonytalan megítélésű ez a kérdés. Az ügyvédséget is nyilvánvalóan foglalkoztatja a védői titkok legfontosabb szakaszának, az ügyfélkapcsolat első időszakának megítélése. A természetes gyakorlat ugyanis az, hogy ha valaki értesül az ellene folyó nyomozásról, azonnal védőt hatalmaz meg és védekezik. A kérdés tehát az, hogy az ügyfél gyanúsítását megelőzően védőként meghatalmazott ügyvéd feljegyzései és ügyfelével folytatott kommunikációjának adatai milyen szintű védelmet élveznek.

Az utóbbi időben erről több publikáció is megjelent Bánáti János és Kadlót Erzsébet tollából, korábban Fenyvesi Csaba és Bérczes Viktor is vizsgálta a kérdést. E sorok szerzője is hosszabb tanulmányt tett közzé a Magyar Jog 2022. évi 7-8. számában[3] Mikortól védő az ügyvéd címmel. Az elmúlt években szinte minden jogász-összejövetelen téma az ügyvédi és a védői titok elemzése, legutóbb a Magyar Jogászegylet Nyíregyházi Jogásznapján[4]. Az ügyvéd előadók alapvetően Ibolya Tibor álláspontját osztják, némi hangsúlyeltolódással.

Vizsgáljuk akkor meg az Alaptörvény és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) joggyakorlatának oldaláról, hogy mikortól minősül védői titoknak az ügyvédi titok, továbbá azt, hogy érvényességi feltétele-e egy védői meghatalmazásnak a Be. 3. § (1) bekezdése és 45. § (1) bekezdése szerint, miszerint az ügyfél 2020. december 31. előtt kelt meghatalmazás esetén gyanúsított, 2021-től legalább bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható státuszú személy legyen! Azaz, mikortól vonatkozik e titkokra a Be. 310. § (1) bekezdése szerinti abszolút foglalási tilalom.

A védői titok kezdő időpontjára vonatkozó álláspontok

A gyanúsítástól

Védői titkot csak a büntetőeljárásban eljáró védő őrizhet, azaz csak a gyanúsítás, illetve a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy védelmére szóló meghatalmazás benyújtását követően. Védelemre szóló meghatalmazást 2020. december 31. előtt csak gyanúsítás után, 2021. január 1-jétől csak a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható státus után lehet érvényesen adni. Ezen álláspont szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bek. szerinti „büntetőeljárás alá vont”-státus pillanata a gyanúsítás közlése. (Korábbi ügyészségi álláspont.)

A büntetőeljárás megindulásától

A védelemhez való jog a büntetőeljárás alá vont személyt a teljes büntetőeljárás alatt (már az előkészítő eljárási szakaszban is, Be. 391. § (1) bek.) is megilleti. E jog alapján a védelemre meghatalmazott (felkért) ügyvéd védőnek minősül és védői titkot őrizhet, ideértve a gyanúsítás elkerülése érdekében kezelt információkat is. E körben egyes álláspontok megkövetelik a „hivatalos értesítést” is, mely bármely olyan hatósági cselekmény lehet, amiből okkal vonható le következtetés arra, hogy (akár potenciálisan) az adott személy ellen folyamatban van büntetőeljárás. (Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bek. és EJEB szerinti minimum.)

Az elkövetést követő első ügyvédi találkozótól

Ha az ügyvéd egy ügyfelétől az általa (esetleg) elkövetett bűncselekmény kapcsán védelmére kap megbízást, akkor az ezen üggyel összefüggő minden adat, irat, kommunikáció védői titokkörbe tartozik. Ilyen például a gyilkos esete, aki a holttest megtalálása előtt már ügyvédhez fordul védelemért, akinek „meggyónja” tettét. Vagy egy közúti balesetet okozó, ha a vele utazó ügyvédjét az előtt hatalmazza meg, mielőtt a helyszínelők megérkeznének. (Közvélekedés szerinti védelmi esetek.) 

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának értelmezése a védelemhez való jogról

Az EJEB a „gyanúsított”-státus kezdő időpontját materiális megközelítéssel határozta meg, több ítéletében, például a Truten v. Ukrajna- (18041/08) ítélet 66. §, a Brusco v. Franciaország- (1466/07) ítélet 47. §, a Dvorski v. Croatia- [GC] (25703/11) ítélet. Ennek alapján az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) 6. cikkéhez kiadott Útmutató^[5] 450. pontja a védelemhez való joggal összefüggésben a következőt rögzítette:

„Ezzel összefüggésben a Bíróság hangsúlyozza, hogy egy személy nem akkor szerzi meg a 6. cikk szerinti védelem alkalmazhatóságára való jogot, azaz a gyanúsítotti státust, amikor ezt a státust formálisan kijelölik számára, hanem akkor, amikor a hazai hatóságoknak valószínűsíthető okuk merül fel az adott személy bűncselekményben való részvételével kapcsolatban”.

Egyértelműen követi az EJEB autonóm, materiális gyanúsítotti (vádlotti) fogalmát az Európai Unió Bírósága (EUB) is. (Lásd például az EUB Nagytanácsa (GC) 2021.11.23-i C‑564/19. sz. ügyben hozott ítéletének 121. pontját, valamint az ott hivatkozott gyakorlatot).

A Be. a 878. §-ában felsorolt európai uniós aktusoknak való megfelelést szolgálja. Ezért az ezen aktusokban említett jogok sérelme kapcsán mód nyílhat az Európai Unió Bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni (Be. 490. §). Ezért fontos, hogy a Be. 878. § 31. pontjában említett, az ártatlanság vélelméről szóló 2016/343 EU irányelv^[6] (12) és (48) preambulumbekezdése szintén az EJEB autonóm gyanúsítotti fogalmára hivatkozik, rögzítve azt is, hogy az irányelv alkalmazandó már a gyanúsítás közlését megelőzően is. A Be. 878. § 27. pontjában említett 2013/48/EU irányelv pedig a 3. cikk (2) bekezdése b) pontjában írja elő, hogy – az EJEB autonóm értelmezése szerinti – gyanúsított jogosult arra, hogy ügyvédi segítséget vegyen igénybe „bármely nyomozó- vagy más illetékes hatóság által bármely nyomozási vagy más bizonyításfelvételi cselekmény lefolytatásakor”.

A hazai bírói gyakorlatban is létezik kapcsolódó döntés e kérdésben. Az EH 2014.09.B14. számon közzétett, a Kúria Bfv.I.162/2014. sz. ítéletének [13] pontja rögzíti, hogy „a szabad védekezés joga – ideértve a hamis okirati bizonyíték szolgáltatását is – a büntetőügy terheltjét nem attól kezdve illeti meg, hogy vele szemben a nyomozóhatóság a megalapozott gyanút közölte, hanem már akkor is, amikor még tanúként hallgatja ki.” A szabad védekezés joga a büntetőügyben igénybe vett védői segítséget is jelenti.

Tehát az EJEB autonóm értelmezése szerint a gyanúsítotti státus kezdő időpontja, azaz a védelemhez való jog legkorábbi időpontja jóval korábbi lehet, mint a magyar szabályozás szerinti formális (eljárásjogi) gyanúsítási időpont. Egészen más megközelítést alkalmaz, mint a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható státust kiváltó cselekmények köre, így még ezt a státust is megelőzheti időben. De mi a kapocs az EJEB döntései és a Be. szabályai között? Miért kell a Be. szabályait az EJEB döntéseinek megfelelően értelmezni?

Az EJEB értelmezésének iránymutató jellege – az egyenértékűség elve

Az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdése szerint „A büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez.” Tehát a védekezéshez és védelemhez való alapjog a „büntetőeljárás alá vont” személyt illeti meg. Ebből következően a büntetőeljárás alá vont személy által, e jogának érvényesítése érdekében meghatalmazott ügyvédje védőnek minősül. A védő által kezelt információk pedig védői titkot képeznek. A védő és a védett személy (Be. 386. § (2) bek.) közötti kommunikáció és a védői feljegyzések pedig abszolút foglalási és a hatóságok általi megismeréssel szembeni abszolút immunitást élveznek a büntetőeljárásban. A kérdés tehát az, mely időponttól lesz valaki „büntetőeljárás alá vont” személy.

Az Alkotmánybíróság többször deklarálta, hogy „abban az esetben, ha egy adott hazai jogszabály azonos tartalmú az Egyezményben[7], vagy annak valamelyik kiegészítő jegyzőkönyvében foglalt joggal, vagy ha e jog biztosítására irányuló kötelezettség teljesítését szolgálja, (…) az Alkotmánybíróság által nyújtott alapjogvédelem szintje semmiképpen sem lehet alacsonyabb, mint a nemzetközi (jellemzően a strasbourgi Emberi Jogok Bírósága által kibontott) jogvédelem szintje.”

Az egyszerűbb hivatkozhatóság miatt nevezzük ezt az alapelvet az egyenértékűség elvének. Ennek lényege, hogy ha az alkotmányos alapjog egyenértékű (azonos tartalmú) a nemzetközi egyezményekben megfogalmazott joggal, akkor az Alaptörvény szerinti alapjogvédelem legalább olyan tartalmú, mint az EJEB ítéleteiben biztosított jogvédelem.

Ezt az alapjog-értelmezési elvet rögzítette többek között az Alkotmánybíróság a következő határozatokban: 61/2011. (VII. 13.) AB határozat (ABH 2011, 291, 321), 166/2011 (XII. 20.) AB határozat, a 32/2012. (VII. 4.) AB határozat [41] pontja; a 43/2012. (XII. 20.) AB határozat [67] pontja, a 4/2013. (II. 21.) AB határozat [19] pontja, a 7/2013. (III. 1.) AB határozat [30] pontja, 8/2013. (III. 1.) AB határozat [48] pontja; a 22/2013. (VII. 19.) AB határozat [16] pontja, a 25/2013. (VII. 19.) AB határozat [27] pontja, 33/2013. (XI. 22.) AB határozat [24] pontja, a 36/2013. (XII. 5.) AB határozat [26] és [28] pontja, a 13/2014. (IV. 18.) AB határozat [33] pontja, a 30/2015. (X. 15.) AB határozat [35] pontja, a 15/2016. (IX. 21.) AB határozat [42] pontja, a 2/2017. (II. 10.) AB határozat [65] pontja.

Az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében foglalt alapjogvédelem egyenértékű az EJEE 6. cikk 3. § c) pontjának a tisztességes eljáráshoz való jog részeként megfogalmazott alapjoggal, mely szerint „minden, bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van – legalább – arra, hogy (…) személyesen, vagy az általa választott védő segítségével védekezhessék (…)”. Szintén fennáll a tartalmi egyezőség az Európai Unió Alapjogi Chartája („Charta”) 48. cikk (2) bek. rendelkezésével, melyek szerint: „Minden gyanúsított személy számára biztosítani kell a védelemhez való jogának tiszteletben tartását”.

Tehát az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében szabályozott alapjog tartalma az egyenértékűség elvéből következően nem lehet szűkebb, mint az EJEE 6. cikk 3. § c) pontja és a Charta 48. cikk (2) cikk értelmezésére rendelkezésre álló következetes EJEB-joggyakorlat szerinti jogvédelmi szint.

Az egyenértékűség elvének következménye az EJEB döntéseinek irányadó jellege

A fentiekből következően az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdése szerinti „büntetőeljárás alá vont”-státusz tartalmára az EJEB kiforrott joggyakorlata (well-established case-law) alapján kimunkált autonóm „gyanúsított-” („vádlott-”) értelmezés az irányadó. E joggyakorlat autonóm (materiális megközelítésű) értelmezést alkalmaz a „gyanúsított” („vádlott”) fogalmára az EJEE 6. cikk 3. § c) pontja és a Charta 48. cikk (2) cikk értelmezésekor. Ennek alapján a gyanúsítotti státus már akkor megállapítható, „amikor a hazai hatóságoknak valószínűsíthető okuk merül fel az adott személy bűncselekményben való részvételével kapcsolatban”.

Ebből pedig az következik, hogy a „büntetőeljárás alá vont”-fogalom nem azonosítható a „bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható”-fogalommal és még kevésbé a Be. gyanúsítotti fogalmával. Ezért a Be. 3. § (1) bekezdése alapján nem vonható le olyan következtetés, hogy a még nem gyanúsított személyt ne illetné meg a védelemhez és a védekezéshez való jog, és a Be. 45. § (1) bekezdése alapján sem lehet olyan következtetést levonni, hogy az a személy, aki a Be. szerint még nem lett „bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható” – 2020. december 31-éig hatályos szabályok szerint gyanúsított –, ne adhatna érvényesen védői meghatalmazást.

Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja^[8]. Ezért a védelemhez való alapjog tartalmára vonatkozó minimum jogvédelmi szintet minden jogalkalmazónak a fentiek szerint kellene alkalmaznia.

A Charta az elsődleges EU-jog része, ezért közvetlenül hatályosuló szabály

A Charta 48. cikk (2) bekezdésének a magyarországi büntetőeljárásokban alkalmazandó jellege nem csak az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdéséből és az egyenértékűség elvéből következik, hanem abból is, hogy az EUSZ^[9] 6. cikk (1) bekezdése szerint a „Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések”. Ezért a Charta minden EU-tagállamban közvetlenül hatályosuló norma, azaz az Európai Unió elsődleges jogával egyező kötőerővel bír, mely „elsőbbséget élvez a nemzeti jogok felett”.^[10]

A Charta elsődleges uniós jogi jellegéből következik az EJEE elsődleges jogi kötőereje is. A Charta 52. cikk (3) bekezdése szerint amennyiben a Charta olyan jogokat tartalmaz, amelyek megfelelnek az EJEE-ben biztosított jogoknak, akkor e jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni. A Charta 48. cikke és az EJEE 6. cikk (3) bekezdése egyező tartalmát, valamint az EJEB ítéleteinek irányadó jellegét az EJEB és az Európai Unió Bírósága (EUB) is többször deklarálta. E körben csak két EUB-nagytanácsi ítéletet hivatkozom a közelmúltból: a 2021. február 2-ai, C-481/19. sz. „Consob”-ügyben hozott ítélet 37. pontját és a 2021. november 23-ai C‑564/19. sz. ügyben – Vasvári Csaba PKKB-bíró, büntetőeljárásban kezdeményezett előzetes döntéshozatali kérelme alapján – hozott ítélet 101. pontját.

A hivatalos értesítés

Az EJEE 6. cikkéhez kiadott Útmutató 17. pontja és az ott hivatkozott esetjog szerint a gyanúsítás olyan hivatalos értesítés, mely bűncselekmény elkövetésére vonatkozik és amely a gyanúsított helyzetét lényegesen befolyásolja. Az Útmutató 17. és 450. pontjának együttes értelmezése alapján egyértelmű, hogy az EJEB autonóm „gyanúsított”-státusnak két feltétele van: legyen folyamatban az adott személlyel szemben büntetőeljárás és legyen egy olyan hatósági cselekmény, melynek eredményeképp ő alappal gondolhatja úgy, hogy büntetőeljárás folyik ellene. Ez esetben a helyzetére gyakorolt lényeges hatás nem lehet kérdéses. Ezen időponttól természetes, hogy egy személy – akár védőügyvéd segítségével – védekezhessen gyanúsítása elkerülése érdekében.

A „hivatalos értesítés” vagy „más módon történő tudomásra hozatal” bármely hatóságtól eredő – közvetlen vagy közvetett – tájékoztatás lehet, melyből alappal vonható le az a következtetés, hogy az illető ellen folyamatban van büntetőeljárás. A „hivatalos értesítés” lehet szinte bármely nyílt nyomozati cselekmény. Például egy kutatás, melynek során tanúként nem hallgatják ki a kutatott személyt, vagy az adott személy ügyvezetése alatt álló cégét érintő zár alá vétel, más hatóság határozatában írt egyértelmű utalás folyamatban lévő büntetőeljárásra, esetleg egy egyértelműen büntetőjogi tényállásba illeszkedő hatósági tényállítás. Gyakorta előfordul az is, hogy tanúk idézésében már egyértelműen megjelölik, ki ellen folyik a nyomozás, de a kérdések alapján is egyértelművé válhat ez a személy, melyről a tanú tájékoztatást adhat. Ez is közvetett hivatalos értesítésnek tekinthető.

Kadlót Erzsébet szerint a személy telefonján (bizonyíthatóan) alkalmazott lehallgatás is ide sorolható^[11]. Kifejti a következőket: „Miután a Be. sem a materiális gyanú kategóriáját követi, teljesen egyértelmű, hogy ha vele szemben előzetes eljárás már leplezett eszközt alkalmaznak, annak oka van, így tehát már ekkor jogosult a védelemre. Ekként az a kommunikáció, melyet a bűncselekményről folytat az ügyvéddel, se nem hallgatható, se nem felhasználható.” Fenyvesi Csaba ilyen aktusként a feljelentést említi^[12]. A Deweer kontra Belgium^[13]-ügyben (41-47. §§) az ügyész által küldött, a büntetőeljárás elkerülése érdekében pénzösszeg befizetését kérő (egyezségi ajánlatot tartalmazó) levél is a „büntetőjogi vád” fennállásának minősült, Deweer urat ezért megillette a védelemhez való jog.

Összefoglalás – A Be. helyes értelmezése alapjogi megközelítésben

A fentiek alapján azt láttuk, hogy az EJEE autonóm értelmezése szerinti „gyanúsított”-kategória egyező tartalmú az Alaptörvény XXVIII cikk (3) bekezdésében írt „büntetőeljárás alá vont”-státussal. Ez sokszor időben korábban bekövetkező állapot, mint a Be. 386. § (1) bekezdése vagy – 2021-től – a Be. 38. § (3) bekezdése szerinti „bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy”-fogalom. Inkább a Be. 343. § (1) bek. a) pontja szerinti – „aki a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet” – kifejezéshez van közelebb. Külön kiemelendő, hogy a Be. 386. § (2) bekezdése kifejezetten a gyanúsítás időpontja előtti védői jogokról beszél a „védett személy” kapcsán.

Ezért tévedés a Be. 3. § (1) bekezdésének, vagy a Be. 45. § (1) bekezdésének – különösen a 2020. december 31. előtt hatályos – rendelkezését az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésének szűkítéseként értelmezni úgy, hogy a gyanúsítást megelőzően ne illethetne meg valakit a védői meghatalmazáshoz, a védelemhez és a védői titokhoz való alapjog. Ezt az értelmezést a Be. 386. § (2) bek. és a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 3. § harmadik mondata^[14] is egyértelműen kizárja. A Be. 3. § (1) bekezdése ugyanis egy alapjogot kiterjesztő szabály a „hatékony” védelem megkövetelésével, a Be. 45. § (1) bekezdésének szabálya pedig szintén kiterjesztő tartalmú a védői meghatalmazásra jogosultak körének kibővítésével, melyet az „is” szócskával jelöl. Más alkotmányos értelmezésre nincs lehetőség.

A védői meghatalmazás érvényes, ha megfelel az Üttv. és a Ptk. előírásainak. Ebből következően a jövőbeli ügyre szóló „pro futuro” vagy „prospektív” védői meghatalmazás is érvényes. Akkor is így van ez, ha büntetőeljárás még nincs is folyamatban. Ebben a vonatkozásban egyet kell érteni Ibolya Tibor jogértelmezésével.

A büntetőeljárás megindulását megelőzően keletkezett védői titok törvényi védelme azonban csak akkor éled fel, ha a védelemhez való jog megnyílik. Ez pedig akkor következik be, ha a „büntetőeljárás alá vont”-státus a „védett személy” (ld. Be. 386. § (2) bek.) esetében bekövetkezik: tehát, ha a büntetőeljárás már megindult és erről bármiféle hivatalos értesítés történt. Ez azonban független attól, hogy a meghatalmazást mikor nyújtják be a nyomozóhatósághoz, és attól is, hogy az mikor kelt.

A cikk szerzője dr. Garajszki Zoltán ügyvéd. A tanulmány eredeti változata a Magyar Ügyvédi Kamara folyóirata, az Ügyvédek Lapjának 2023 szeptember-októberi számában jelent meg.

Lábjegyzetek:

[1] https://hudoc.echr.coe.int/eng?i=001-186449

[2] Elçi és társai v. Törökország, 23145/93 és 25091/94 sz. ügyek, 669. §, Xavier Da Silveira v. Franciaország, no. 43757/05, 41. §. De később, például ugyanezt mondta ki többek között Kruglov és társai v. Oroszország (11264/04) sz. ítélet (http://hudoc.echr.coe.int/eng?i=001-200719), a 125. §-a is ezt a megállapítást tartalmazza

[3] http://real.mtak.hu/170676/1/GarajszkiZoltanMikortolvedoazugyved-MagyarJog2022.7-8422-430o.pdf,
másodközlés: https://jogaszvilag.hu/szakma/mikortol-vedo-az-ugyved/

[4] https://www.szon.hu/helyi-kozelet/2023/09/nyiregyhazi-jogasznap-szaktekintelyekkel

[5] https://www.echr.coe.int/documents/guide_art_6_criminal_eng.pdf (2022.08.31.)

[6] A Be. 878. § 31. pontja szerint ennek az irányelvnek való megfelelést is szolgálja

[7] Egyezmény, vagy EJEE (Emberi Jogok Európai Egyezménye), 1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről

[8] Alaptörvény R) cikk (1) bek.

[9] Az Európai Unióról szóló szerződés és az európai unió működéséről szóló szerződés (2016/C 202/01) (EUSZ)

[10] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=LEGISSUM%3Al14548

[11] Kadlót Erzsébet: Adalékok a leplezett eszközök használatához – Védelemhez való jog a vízszint alatt, Ügyvédek lapja, LX. évfolyam 6. szám, 2021. november-december, 32.

[12] Fenyvesi Csaba: A védőügyvéd (A védő büntetőeljárási szerepéről és jogállásáról), Dialóg-Campus, Budapest-Pécs, 2002., 13., https://pea.lib.pte.hu/handle/pea/17621

[13] http://hudoc.echr.coe.int/fre?i=001-57469

[14] „A jogszabályban nem ismételhető meg az Alaptörvény vagy olyan jogszabály rendelkezése, amellyel a jogszabály az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes.”

---