Magyarázat a szomszédjogokról – 3.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az otthoni, vagy épp a munkahelyen végzett tevékenység hatásai könnyen átléphetik az ingatlan határait, így beleütközve a környező ingatlanok használóinak személyes vagy vagyoni érdekeibe, ez pedig vitás helyzetekhez vezethet. A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Magyarázat a szomszédjogokról című kiadvány átfogó képet ad a szomszédjogok jogintézményéről, a hatályos hazai szabályozás magyarázatán és a joggyakorlat bemutatásán túlmenően nemzetközi, sőt jogtörténeti összehasonlítással is igyekszik közelebb vinni az olvasót az ingatlanhasználatból eredő mindennapi helyzetekre vonatkozó jogi álláspontok és azok elméleti-gyakorlati összefüggéseinek megértéséhez. Az alábbiakban a műnek egy mindennapos problémával, az áthulló termény szedésével, illetve az áthajló ágak eltávolításával kapcsolatos részéből olvashatnak egy részletet. A magyarázat szerzője dr. Serák István.

Az áthulló terményre vonatkozó szabályozás jogalkotói indokaként az 1959-es Ptk. miniszteri indokolása kifejezésre juttatta, hogy a szomszédba áthulló gyümölcs a fa tulajdonosának tulajdonába tartozik, és a szomszédjognak azt a helyzetet kell rendeznie, hogy a szomszédos földre történő áthullás a tulajdonost ne fossza meg a tulajdonjoga egy részétől csak azért, mert azt bizonyos körben nehézségekkel tudja gyakorolni. Elismerte annak a létező megoldásnak a jogosságát is, mely az átnyúló ágról lehulló gyümölcs tulajdonjogát a szomszédnak adja, mivel ezzel mintegy „kárpótolja” a szomszédot a fa árnyéka által az ő telke hasznosításában okozott veszteségért, azonban az áthajló ágról leeső gyümölcs sorsát rendező szabályként az országban akkoriban túlnyomórészt alkalmazott megoldást emelte törvényi szintre. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a svájci jogban a ZGB 687. § (2) bekezdése, amelynek értelmében a szomszédot illeti az áthajló ágakról származó gyümölcs, ha az áthajló ágakat megtűrte, pont az előbbi jogpolitikai elvet követi.

Az áthulló gyümölcsök kérdését rendező szabály egy olyan tényállás jogi értékelése, amelyre nézve csak jogpolitikai szempontok alapján adható megfelelő megoldás. A kérdés ugyanis megközelíthető tényközpontúan (kinek a telkére hullott a gyümölcs) és jogközpontúan (kié a fa, amelyről lehullott – ez az „elvált dolog a fődolog tulajdonosáé” elv más megfogalmazásban). A probléma nehézségét illusztrálva képzeljük el, hogy egy különösen értékes gyümölcs hullik át a szomszédba, de a telek, amelyen a fa áll, csak időszakosan, üdülési céllal van használva, tehát valószínűleg a jogosult nem tudja érdekeit érvényesíteni a teljes gyümölcsérés időtartama alatt. A jogi irány alapján a leeső gyümölcs a fától, mint az ingatlan növedékétől vált el, vagyis itt a „gyümölcs a fődolog tulajdonosát illeti” elv jelenik meg.

A Szomszédjogi törvény a szomszédnak akkor biztosít tulajdonszerzést a telkére áthullott terményeken, ha a fa tulajdonosa a termény beszedését elmulasztotta. Ebben az esetben a szomszéd a fa tulajdonosának tulajdonjogát kiszorítva szerez tulajdonjogot, eredeti tulajdonszerzés útján, mivel jogát nem a fa tulajdonosától származtatja (Szladits Károly: A magánjogi tényállások. In: Szladits I., 258. o.). A Szomszédjogi törvény nem határoz meg határidőt arra, hogy az áthullott gyümölcs beszedésének jogát a fa tulajdonosa milyen időn belül gyakorolhatja. Az 1959-es Ptk. a miniszteri indokolás alapján tudatosan nem adott meg ilyen határidőt, ugyanis ennek kérdését a törvényszerkesztők álláspontja szerint a bírói gyakorlatnak kell kidolgoznia. A jogirodalomban azon az állásponton van Kolosváry, hogy a felszedésnek, ha nem is éppen azonnal, de mindenképp megfelelő, méltányos időn belül kell történnie, mert egyébként vélelmezni kell azt, hogy a fa tulajdonosa a terményt nem is kívánja birtokba venni, azzal felhagyott (Kolosváry Bálint: A tulajdonjog, In: Szladits V., 155-156. o.). A méltányos határidő nyilvánvalóan az érintett termény tulajdonságaihoz, felhasználhatóságához igazodik, figyelembe kell venni, hogy más idő vonatkozik arra a gyümölcsre, amely gyorsan romlik és ezért elsősorban nyersen emberi fogyasztásra van szánva, mint arra, amelyik akár erjedtebb állapotban is teljes értékűen feldolgozható.

A német jogban a BGB 101. §-a szerint a dolog BGB 99. § (1) bekezdése szerinti természetes gyümölcsei azt illetik, aki a dolog gyümölcsét meghatározott időn belül vagy időt követően beszedni jogosult, feltéve, hogy a beszedésre vonatkozó időn belül a gyümölcsök a dologtól elváltak. Ugyanakkor a 911. § alapján a fáról vagy cserjéről a szomszédos telekre áthulló gyümölcsöt a szomszéd telek gyümölcsének kell tekinteni, kivéve, ha a szomszédos telek közterületnek minősül; ez a szabály kivételnek tekinthető a BGB 953. §-ának főszabálya alól, amely szerint az elvált gyümölcsön a dolog tulajdonosa szerez tulajdont. A német jogirodalomban kiemelik, hogy a BGB csak a szigorú értelemben vett gyümölcsökre vonatkoztatja ezt a szabályt, és a növényről áthulló más részekre (letört ágakra, levelekre) nem, valamint azt is egyértelművé teszik, hogy ez a tulajdonszerzés csak a természetes módon áthullott gyümölcsökre vonatkozik, a telekhasználó nem szedheti le a szomszédos fa gyümölcsét a kerítésen keresztül, és nem is verheti azokat át a saját telkére, mert ilyenkor kártérítési felelőssége is keletkezik a gyümölcs beszedésére jogosult irányában (Peter Bassenge: § 911 BGB. In: Palandt BGB, 1480. o.).

A Szomszédjogi törvény 3. § (2) bekezdése – az 1959-es Ptk.-hoz képest új előírásként, az 1960-as Ptké. 20. §-ának szabályát megtartva – arra a helyzetre vonatkozik, amikor a két érintett ingatlan közül az egyik közterületnek minősül, vagyis nem magántulajdonban áll, és a magánterületen álló növény terménye közterületre hullik. A Szomszédjogi törvény 3. § (2) bekezdése is elsősorban a növény tulajdonosának tartja fenn a jogot arra, hogy a növény áthulló terményét beszedje. Azonban a közterület, mint közjószág közforgalom számára való nyitottsága, és az annak használatára való általános – alapvetően mind időben és személyi kör tekintetében korlátlan – feljogosítottság miatt nem lehet a tulajdonos mulasztásából eredő, rendesen a szomszédot illető beszedési jog alanyát sem meghatározni, ezért a törvény bárki számára lehetővé teszi a közterületre hullott termény beszedését.

A közterületre a magyar jog több fogalommeghatározást is tartalmaz. Az Étv. 2. § 13. pontja közterületnek tekinti a közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterületet, amelyet az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván. Ez a meghatározás egyértelműen normativista megközelítést tükröz, amennyiben nem a tartalmi követelmények körülírása, hanem az illetékes hatóság által történő jogi minősítés képezi az elhatárolás alapját. Ezzel szemben a közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Köftv.) 27. § a) pontja, valamint a Zajrendelet 2. § w) pontja ezt meghaladóan, funkcionálisabb megközelítésben közterület alatt a közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló területet ért, amelyet rendeltetésének megfelelően bárki használhat, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom számára a tulajdonos (használó) által megnyitott és kijelölt részét, továbbá azt a magánterületet, amelyet azonos feltételekkel bárki használhat. A Köftv. 10. § (3) bekezdésében szereplő – a Mötv. 16/A. § nyitó szövegrészével egyezően érdemben példálózó felsorolásnak tekinthető – szövegezés szerint különösen a helyi közutak, valamint a helyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt magánutak, terek és parkok minősülnek közterületnek. A két meghatározás együttes értelmezése alapján a közterületi minőséghez nyilvánvalóan kell egy, az érintett terület ingatlan-nyilvántartásában is megjelenő jogi minősítés.

Szomszédjogi törvény 5. §: Az ingatlan tulajdonosa csak akkor jogosult az áthajló ágak és átnyúló gyökerek levágására, ha azok az ingatlan rendes használatát akadályozzák, és azokat a növény tulajdonosa felhívás ellenére sem távolítja el.

A Szomszédjogi törvény 5. §-a a szomszédjog egyik leggyakoribb tipikus élethelyzetét rendezi, ami a szomszédos ingatlanról a földfelszín feletti részeivel átlógó, illetve a földfelszín alatti gyökereivel áthatoló növények révén áll elő. A törvény az ingatlan tulajdonosát az áthajló ágak és átnyúló gyökerek levágására feltétellel jogosítja fel, azoknak ugyanis az ingatlan rendes használatát akadályozniuk kell, másrészt feltétel az is, hogy az áthajló ágakat és átnyúló gyökereket a növény tulajdonosa felhívás ellenére sem távolította el.

Az áthajló ágak problémáját elsősorban a nem megfelelő faültetés okozza, aminek oka kertészeti szempontból abban található, hogy a csemete elültetésekor a tulajdonos elmulasztja megfelelően figyelembe venni, hogy egy fa ideális körülmények – talaj, víz, napsugárzás, kertészeti gondozás – között akár jelentősnek tekinthető, több évtizedes kort is meg tud élni, ezen idő alatt pedig, de akár már 10-20 év után is terjedelmes koronát képes nevelni [Mohácsy Mátyás: Gyümölcstermesztés a házi és háztáji kertekben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1961, 86. o. (a továbbiakban: Mohácsy)]. A fás szárú növények védelméről szóló 346/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Fvr.) előírja, hogy fás szárú növényt az ingatlan azon részén és oly módon telepítsenek, hogy az a fa fajára, tulajdonságaira, növekedési jellemzőire, szakszerű kezelésére figyelemmel az emberi életet és egészséget ne veszélyeztesse, a biztonságos közlekedést ne akadályozza, valamint meglévő építményekben és létesítményekben ne okozzon kárt, illetve azok biztonságos működését ne akadályozza [2. § (1) bekezdés]. Ezzel összefüggésben fontosnak tartjuk rámutatni, hogy az előírás generálklauzula-jellegű, és még a növényfajonként konkrét ültetési távolságot megállapító egyéb jogszabályi rendelkezések végrehajtása is kétséges eredménnyel járhat, mivel a fa koronája még megfelelő ültetés, vagyis a jogszabályban meghatározása faültetési távolság betartása mellett is megnőhet olyan mértékben, hogy az ágak a szomszédos telekre áthajolnak, az 1959-es Ptk. miniszteri indokolása pedig ebből eredően tartotta fontosnak e kérdéskörre törvényi szintű általános szomszédjogi szabályok előírását.

A sorozat első részét itt, a másodikat pedig itt olvashatja el.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

---