Az ügyvédi hivatásrend új kihívásai – Dr. Bánáti János a korlátozott precedensrendszerről


A korlátozott precedensrendszer bevezetésének 1 éves évfordulója alkalmából rendezett online konferenciát a Wolters Kluwer Hungary áprilisban, melynek elsődleges célja a struktúra elméleti és gyakorlati vonatkozásainak, a felhalmozódó tapasztalatoknak a megvitatása volt. Cikksorozatunkban a webináriumon elhangzott előadások rövid összefoglalóit olvashatják.

Korlátozott precedensrendszer – Az ügyvédi hivatásrend új kihívásai címen tartott előadást a konferencián Dr. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke.

Előadásában kitért arra, hogy a jogkereső állampolgárok és a számukra segítséget nyújtó ügyvédek számára már évtizedek óta a jogrendszer nem kiszámítható működése jelenti az egyik legnagyobb kihívást. Ennek keretében utalt a jogalkotás terén érzékelhető szédítő tempóra, amit az állampolgárok nehezen tudtak követni, és ezt mintegy a jogbiztonság elvesztéseként élik meg. Az orientációs pontok elvesztése megnehezítette a jogkövető magatartás tanúsítását, már csak azért is, mert ezek a nagy tempóban született jogszabályok néha minőségi problémát is felvetettek. Az ügyvédek ezért hosszú idő óta ennek a szélsebes jogalkotásnak és egyre inkább elbizonytalanodó állampolgár közötti jogközvetítés naponta mind tágabbra nyíló ollójában gyakorolták hivatásukat, miközben egyre kevésbé tudták segítségül hívni a bírói jogértelmezés korábban nagyobb részt követhető termékeit. Az egységes bírói gyakorlat fontos követelmény, azonban annak kialakítása nehezen viseli a jogalkotás gyakori, rapid változásait, így a bírói jogértelmezés folyamatos csúszásban van és volt az elmúlt években. Sokszor mire normatív erővel megjelent egy-egy kikristályosodott álláspont a joggyakorlat irányításában, addigra már adott esetben más jogszabály volt hatályban.

A bírói gyakorlatban a joggyakorlat kiérlelése, letisztulása azonnali reakciókat nem tesz lehetővé, ez sokkal hosszabb folyamat, hiszen a bírói függetlenség lényegéhez tartozik, hogy a jogot minden bírónak alkotmányos joga és kötelezettsége értelmezni. Márpedig arra semmi garancia nincs, hogy az ország területén működő 113 járásbíróságon, 20 törvényszéken, 5 ítélőtáblán és a Kúrián eljáró azonos jogterületen működő bírák ugyanazt a jogszabályt a jogalkotóval és egymással minden részkérdésben egyformán értelmezik. Miközben a polgárnak állampolgári joga lenne ahhoz, hogy az bíróság előtti egyenlőség elvéből következően egységes jogalkalmazásra számíthasson minden bíróság előtt, erre nincs mindig garancia, és az ügyvédi hivatást gyakorlóknak ezzel lépést kellett tartani a szinte kozmikus számú értelemzési tartományban.

Mindezek miatt üdvözölte a korlátozott precendesjog filozófiájának a magyar jogba való beköltöztetését, ami meglátása szerint senkit nem érhetett meglepetésként. Az ítélkezés egységesítését szolgáló jogegységi határozatok súlya nem volt jelentős, a számuk évente, alig érte el jogáganként a tízet. Ennek kapcsán egyetértve Varga Zs. Andrással hangsúlyozta, hogy ez a felek feje fölötti jogegység megteremtése működésképtelennek mutatkozott, ezért üdvözlendő az az új jogintézmény, ami már nem hagyná ki a feleket a jogegység megteremtéséből. Erre szolgál a jogegységi panasz.

A jogegységi panasz intézményét kezdetben is kísérték kérdések, problémák. Az azt bevezető 2020. évi CLVI. törvényt már a 2020. évi CLXV. törvénnyel módosította a jogalkotó, hogy a hatálybelépés egyértelműbb legyen és választ adott arra a kérdésre, ami az elején a Kúrián is bizonytalanságot okozott: nevezetesen, hogy a 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 197/B. § (5) bekezdése értelmezésénél a 2020. július 1-jei határidőt hogyan kell tekinteni. Melyik bírósági határozatnak kell addig megszületni? A törvénymódosítással világossá vált, hogy jogegységi panasz eljárásnak a Kúria 2020. július 1-jén és azt követően meghozott határozata ellen van helye, ha a felülvizsgálati kérelemben támadott határozatot a bíróság egyéként 2020. április 1-je előtt hozta.

Ezen felült utalt arra is, hogy rögtön az első jogesetnél, a 60.001/2020. számú határozatában a Kúria kimondta, hogy az indítványban konkrétan meg kell jelölni azt a kúriai határozatot, amelytől az indítványozó jogkérdésben az eltérést állítja, nem lehet joggyakorlattól való általános eltérésre hivatkozni. Előfordult, hogy az egyik tanács elegendőnek találta a konkrét megjelölésnél a BHGY-ben való ügyszámra való utalást, de van olyan kúriai döntés is, ami ezt nem tartotta elegendőnek, mert szerinte a kúriai ügyszámra kell utalni és ha ezt nem tartalmazza a panasz, akkor nincs olyan megjelölt egyedi döntés, amelytől el lehetne térni.

Bánáti János ezután előadásában részletesen vizsgálta, hogy a közzétett és kötelezőnek tartott kúriai döntéstől való legitim eltérésnek mik lehetnek a lehetséges okai. Ezzel kapcsolatban ugyanis a korlátozott precedens intézményét bevezető törvény egyik szakasza sem tartalmaz szabály. Támpontot találhatunk azonban a törvény indokolásában, mely ugyancsak kötelező erővel bír:

„A külföldi és hazai szakirodalom irányadó álláspontja szerint a precedensbíráskodás stabilitást, kiszámíthatóságot és a jog egységét biztosítja, és ezáltal az önkényes (az egyedi esetről egyedi esetre történő) döntéshozatal lehetőségét csökkenti, mivel igazolási kötelezettséget ró a bíróságra.” A korábbi döntéstől tehát indokolt esetben lehet eltérni és így a régebb jogtételek megújíthatók. „Az eltérés okai jellemzően – és az amerikai szakirodalom alapján – például a következők lehetnek: a konkrét ügy elbírálásakor olyan új történeti körülmény vagy ismeret merül fel, amely kétségeket ébreszt a korábbi szabály alkalmazhatóságával szemben; olyan új gazdasági és politikai feltételek állnak fenn, amelyek a szabály további, folyamatos alkalmazását lehetetlenné teszik.”

A gyakorlati kérdésekkel kapcsolatban Bánáti János külön kitért a polgári peres eljárásokra. Itt ugyanis meglehetősen széleskörűen fel kell kutatni a polgári per első pillanatától kezdve az irányadónak tekinthető joggyakorlatot, mert az előkészítő szakasz után nagyon nehéz a beszűkített lehetőségek mellett a mai Pp.-ben új érvként, új jogként egy precedensre hivatkozni. Vagyis ezeket elő kell terjeszteni a per előkészítő szakaszában, ami előnytelen helyzetet teremt a felperes és az alperes viszonylatában. A felperes az elévülési időn belül ugyanis hosszú hónapokig, évekig fontolgathatja egy per elindítását, összeválogathatja a legmagasabb szintű jogi csapatot, széleskörű jogkutatás után benyújtják a keresetet, míg az alperesnek 45 napja van a minden kérdésre kiterjedő válaszra, így a precedensek kutatásra is. Nehezen képzelhető el, hogy ilyen időponti korlátok között az alperes ugyanolyan helyzetbe kerülhet, mint a felperes. A tárgyalás elnapolása pedig nagyon szűk keretek közt lehetséges. A jogi képviselőnek ezért úgy kell elmenni egy tárgyalásra ma, hogy az egész lehetséges precedensjogot magában feltérképezte, és hogyha azon a tárgyaláson hangzik el az ellenérdekű féltől valamilyen precedensre való hivatkozás, neki ugyanúgy minden ismerettel rendelkeznie kell, hogy erre ott azonnal reflektálni tudjon, hiszen nem biztos, hogy lehetősége lesz arra, hogy egy napolást követően gyűjtse ki azokat a jogeseteket, amiket fel tudna hozni.

A peres eljáráson túl megválaszolandó kérdéseket tartalmaz a büntető eljárás területe is. A büntető ügyekben nem jogi képviselet van, hanem önálló jogokkal rendelkező védő. A védőnek a jogegységi panasz kezdeményezési joga nem teljesen körülírt, nem világos például, hogy amikor az ügyfél, aki éppen büntetését tölti bead egy néhány mondatos jogegységi panasz kezdeményezést, és nem rendelkezik jogi képviselővel, hogy jut majd hozzá? Ezen túl rendezetlen az is, amikor a törvény arra utal, hogy a jogegységi panaszt kézbesíteni kell mindenkinek, akinek adott esetben lehetősége lett volna felülvizsgálati kérelem előterjesztésére. Előfordulhatnak ugyanis 50 vádlottas ügyek is (50 vádlott, 50 védő), ahol akkor 100 eljárási szereplőnek kell kézbesíteni az egy valaki által beadott jogegységi panaszt, esetleg, ha lesz jogegységi panasz ügyben tárgyalás, őket idézni kell?

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

Lemaradt online konferenciánkról? Nézze meg felvételről!

Használja napi munkájához Ön is az Ügyvéd Jogtár® Plusz és Prémium, Közigazgatás Jogtár® Plusz és Prémium, Jogtanácsos Jogtár® Plusz és Prémium, valamint az Adó Jogtár® Prémium előfizetések részét képező, több, mint 215 000 anonimizált határozatot magába foglaló, hatékonyan és könnyen kereshető Döntvénytár adatbázist, benne legújabb megoldásunkkal, a döntések kapcsolati hálóját vizualizáló Döntvénygráffal!

Nincs még Jogtár-előfizetése? Kötöttségek nélkül bizonyosodna meg a platform előnyeiről? Kérje 2 hetes ingyenes prémium hozzáférését ide kattintva és próbálja ki, milyen egyszerű megtalálni egy-egy jogesetet a gyakorlatban!


Kapcsolódó cikkek

2021. május 6.

A jogegység érdekében a bíró és a jogalkotó is fontos szereplő – Prof. Dr. Trócsányi László a korlátozott precedensrendszerről

A korlátozott precedensrendszer bevezetésének 1 éves évfordulója alkalmából rendezett online konferenciát a Wolters Kluwer Hungary áprilisban, melynek elsődleges célja a struktúra elméleti és gyakorlati vonatkozásainak, a felhalmozódó tapasztalatoknak a megvitatása volt. Cikksorozatunkban a webináriumon elhangzott előadások rövid összefoglalóit olvashatják.
2021. április 23.

Szarvasmarhának tekinthető-e a kutya? – Beszámoló az 1 éves a korlátozott precedensrendszer című online konferenciáról

Különösen örömteli és korántsem mindennapi egy olyan nyilvános esemény, melynek keretében a Kúria elnöke, a Magyar Jogász Egylet elnöke és a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke cserél közösen tapasztalatot különféle szakmai kérdésekben. Még inkább emeli egy ilyen alkalom fényét, ha a prominens előadók sorát neves jogalkalmazók és egyetemi oktatók is gazdagítják.