Mentesülés környezetkárosodásért való felelősség alól

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A környezetkárosodásért való felelősség alóli mentesülés nem írható felül, ha a szennyező fizetésképtelenné válik – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, 1982-től a Nagyszénás állomáshoz tartozó ún. pálmatéri területen pakuralefejtő és hozzá tartozó berendezések üzemeltek. A terület tulajdonosa a magyar állam, vagyonkezelője a felperes, aki a területen működő telepet bérbe adta a Szövetkezetnek. A pakuralefejtést és -tárolást a terület akkori bérlője, a Szövetkezet végezte. A telepen 2005-ben környezetszennyezés történt, ami miatt az illetékes környezetvédelmi hatóság a Szövetkezet felelősségét állapította meg, aki a kötelezésnek fedezethiányra hivatkozva nem tett eleget, és a kármentesítés végrehajtása is elmaradt. Ezt követően a Szövetkezet felszámolás folytán jogutód nélkül megszűnt. A felperes a kármentesítéshez szükséges környezeti tényfeltárási dokumentációt elkészítette, de 2014-ben a hatóság beavatkozási és kármentesítési monitoringterv benyújtására is kötelezte. Az elsőfokú hatósági döntést az alperes is jóváhagyta.

 

Az elsőfokú bíróság eljárása

A bíróság elutasította a felperes keresetét. Nem vonta kétségbe, hogy a Szövetkezet okozta a tényleges környezetszennyezést, viszont kiemelte, hogy a környezetvédelmi törvény alapján [1995. évi LIII. törvény 102. §] a környezetkárosodásért annak bekövetkezésének időpontját követő mindenkori tulajdonosát és birtokosát egyetemlegesen terheli a felelősség. A tulajdonos akkor mentesül az egyetemleges felelősség alól, ha megnevezi az ingatlan tényleges használóját, és kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a felelősség nem őt terheli. Mivel a Szövetkezet jogutód nélkül megszűnt, az ő további felelősségét megállapítani nem lehet, így az egyetemlegesség szabályából következően a tulajdonos helytállási kötelezettsége állapítható csak meg. A vagyonkezelőt megilletik a tulajdonos jogai és terhelik a tulajdonos kötelezettségei, ennek következtében a vagyonkezelő ugyanúgy helytállni köteles a tulajdonost terhelő kötelezettsége okán, mint maga a tulajdonos.

Nem találta megalapozottnak, hogy a hatóságnak a teljesítés kikényszerítését a felszámolási eljárás keretében kellett volna megkövetelnie. Mivel a környezeti terhek rendezésére a Szövetkezet vagyona nem nyújtott fedezetet, a felszámoló a bíróságnál jogszerűen kezdeményezett egyszerűsített felszámolást, amely alapján a törvényszék jogszerűen állapította meg a Szövetkezet megszűnését. Ezek után pedig már a Szövetkezet felelősségre vonása nem volt lehetséges.

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes álláspontja szerint az elsőfokú ítélet jogsértő, mivel a bíróság nem vette figyelembe, hogy a környezeti terhekért fennálló felelősség rendszere kettős. Egyrészt a szennyező elvének megfelelően a környezetszennyező felelőssége áll fenn, másrészt a terület tulajdonosát és használóját is terhelheti, azonban ez alól a terület tulajdonosa magát kimentheti. Úgy ítélte meg, hogy mivel a szennyező a Szövetkezet volt, ezért a felperest felelősség nem terheli, és a sikeres kimentés ellenére a bíróság azon téves következtetésre jutott, hogy az egyetemlegesség szabálya miatt a tulajdonos helytállási kötelezettsége megállapítható.

[htmlbox pp_termekek]

 

A Kúria megállapításai

A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves következtetésre. A közigazgatási hatóságok már 2005-ben egyértelműen megállapították, hogy a környezetszennyezést a Szövetkezet okozta. Mindebből egyértelmű, hogy a felelősség ezért kizárólag, mint a terület használóját, a Szövetkezetet terheli. Emiatt a felperes a felelősség alól véglegesen mentesült, melynek hatálya a továbbiakra is kiterjed. Az a körülmény, hogy a Szövetkezet képtelenné vált a teljesítésre, illetőleg jogutód nélkül megszűnt, és ezért nem lehet a kötelezés alanya, nem eredményezi a felperesi felelősség feléledését. Ha a felelősséget jogerős határozat rögzíti, az utóbb nem változtatható meg.

Mivel a területet a Szövetkezet használta, és e tény megállapításra került, ezért a környezetvédelmi törvény alapján a tulajdonosi felelősséget rögzítő vélelem és a felperes, valamint a használó egyetemleges felelőssége véglegesen megszűnt. A felelősség feléledését nem eredményezheti az sem, hogy a felperes hajlandónak mutatkozott a szennyezés feltárására. A mentesülés nem enyészhet el, ha a kármentesítés folyamata megindult, pusztán azért, mert a kármentesítés folyamata szakaszokra bomlik és az szükségszerűen csak lépésről lépésre végezhető el.

A Kúria egyetért azzal, hogy ha a szennyezőnek a károkozásért való felelőssége vagyon hiányában nem érvényesíthető, és ha a környezeti károsodás jelentős, a károk felszámolása a központi költségvetést terhelő állami feladat. A környezetvédelmi hatóság kötelezettsége, hogy a környezeti károkért felelőssel szemben fellépjen, a mulasztása az ingatlantulajdonosra (vagyonkezelőre) nem hárítható.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet és a az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.

Az ismertetett döntés (Kúria, Kfv.II.37.314/2016.) a Kúriai Döntések 2018/3. számában 95. szám alatt jelent meg.

---