Szakma

2013. június 3.

A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás igénybevételének főbb előírásai

Csupán egy hónappal hatálybalépése előtt, 2012. december 1-jén fogadta el a parlament az új huladékgazdálkodási törvényt, így Magyarország létéves mulasztásban volt az uniós irányelveknek megfelelő szabályok elfogadásával. Az alábbiakban Dr. Bihary Ákos, az ECOVIS Budapest Ügyvédi Iroda együttműködő partnere mutatja be az érintett gazdálkodók számár elérhető lehetőségeket.

2013. június 3.

Egy ügyvéd a politika versenyfutásában

„Hogy mi lesz majdan a praxisommal? Egyelőre elég aktívnak érzem magam, de könnyen lehet,
hogy egy napon munka nélkül maradok. Az egyik ügyfelem tárgyalásán a fiam helyettesített,
s olyan remek védőbeszédet mondott, hogy az illetőt felmentette a bíróság. Az ügyfelem erre csak annyit jegyzett meg: legközelebb is őt küldjem magam helyett” – avat be családi-szakmai titkaiba a humoros oldaláról eddig kevéssé ismert Futó Barnabás, aki vállaltan konzervatív kötődésű büntetőügyvédként az elmúlt másfél évtized emlékezetes, nagy port felvert, politikai természetű pereiben látta el leginkább a jobboldalhoz köthető személyek védelmét, Schleht Csabától Hankiss Ágnesen át egészen Szász Károlyig.

2013. május 29.

A törvény ügyvédje – portré Dr. Hegedűs Lászlóról

„Igencsak érdekes, hogy az elmúlt hónapokban indult büntetőügyekben mintha visszaköszönnének az egykori, nagy port felvert Papa-, azaz a Sándor István-ügy történései. A pályafutásom során akkor találkoztam először egy klasszikus koncepciós eljárással. Kevés ügyvédnek adatik meg ilyen siker, hiszen Sándor Istvánt hosszú idő után jogerősen felmentették és tisztázták az összes vád alól, ráadásul 15 millió forintos kártérítést is kapott a magyar államtól elszenvedett sérelmeiért” – idézi fel Hegedűs László ügyvéd a számára egy csapásra komoly országos ismertséget hozó, 2000-ben indult, s részben még a politikai erőtérbe is bekerült büntetőeljárás tanulságait. Jóllehet sok politikust képviselt már az 1993 óta egyéni irodát vezető szakember, ő maga nem vállalna politkai szerepet. Igaz, Tarlós István felkérésére 2010-től a főváros jogi bizottságának külsős alelnöke, ám úgy tartja, sok helyi vagy országos képviselő „szerencselovagként nyargal végig egy kurzust”. Egyfelől ma is vigyáz függetlenségére, másfelől „szeretek nyugodtan aludni” – mondja, arra utalva, visszataszító, ahogy manapság bárkire bármit rá lehet fogni politikai pályája miatt. „Ez bosszúállás, nem pedig igazságszolgáltatás”.

2013. május 29.

Házassági vagyonjogi szerződés – gyerekcipőben

A házassági vagyonjogi szerződés szabályozása a jelenleg hatályos családjogi törvényben igen hiányos, sokan erre fogják, hogy alkalmazása nem terjedt el. Én a fő problémát abban látom, hogy kizárólag a „tulajdon­közösségi rendszerben” mozog biztonsággal egy magyar jogász. A vagyonelkülönülési ­rezsim, az eredményszemléletű rezsim, a korlátozott vagy az univerzális vagyonközösségi rezsimek ismeretlen területek, sem az anyagi jog nem szabályozza, sem a bírói gyakorlat nem alakított ki világos határokat. Tehát egy dologban lehetünk biztosak, hogy mit nem akarunk, de hogy helyette hogyan rendezzük a felek vagyoni viszonyait, mi az, ami a gyakorlatban megállja a helyét és főleg mi az, amit vita esetén elfogad a bíróság, azt nem tudjuk.

2013. május 29.

A jog nem csak tudomány, hanem művészet is

Beszélgetés dr. Veress Emőd LLM, PhD erdélyi ügyvéddel, a Veress & Schulleri Ügyvédi Iroda partnerével, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem egyetemi docensével, intézetigazgatójával.

2013. május 29.

Spekulálni jó, de nem mindig érdemes – interjú Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal

Valóban csak a baltás gyilkosként elhíresült Szafarov miatt nyitott Azerbajdzsán nagykövetséget Budapesten? Miért nem sértett jogot Szlovákia azzal, hogy Sólyom Lászlót köztársasági elnökként nem engedte be a területére? Milyen jövő várhat a jelenleg Ecuador londoni nagykövetségén élő Julian Assange-ra? Lattmann Tamás nemzetközi jogász szerint a külpolitikai folyamatok megértéséhez a spekuláció mellett a tényeket is ismerni kell.

2013. május 28.

Az új Ptk. tervezetéről

Az Ügyvédvilág 2011. évi novemberi számában Ismét napirenden az új Ptk.? címmel cikksorozatot terveztünk, s ennek első része leginkább a társasági jognak a Ptk.-ba történő beillesztésével foglalkozott. Mostani cikkünk a március 7-én nyilvánosságra hozott új törvénykönyvtervezet egyéb rendelkezéseiből válogat, és főleg a tervezetet készítők szempontjait igyekszik bemutatni.

2013. május 28.

Az alkotmányjogi panasz

2011. december 31-ig az „alkotmányjogi panasz” névvel illetett jogintézmény mindössze azt a jogot biztosította, hogy az egyedi ügyben érintett fél az ügyében alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének megállapítását kérhesse. Ez a fajta panasz azonban – kettős jellege ellenére – nagyobbrészt puszta normakontroll volt, az ekkor még bárki által indítványozható utólagos absztrakt normakontrolltól csak annyiban tért el, hogy indítványozása személyes érintettséghez és konkrét eljáráshoz, illetve abban született konkrét jogerős határozathoz volt kötve. Ez a „régi” vagy „nem valódi”, normakontrollal egybekötött panasz tehát csak nevében volt „alkotmányjogi panasz”, mivel az a külföldi szabályozás alapján jellemző panasz funkciót, nevezetesen a bírói döntésnek magának az alkotmányossági alapú megtámadását még nem tette lehetővé. Tulajdonképpen olyan normakontrollként funkcionált, melyet csak az érintettek és csak a jogerős döntést követően indítványozhattak. Emiatt a legtöbbször nem védte jobban az indítványozó érdekeit, mintha eleve normakontroll-indítványt nyújtott volna be, sőt szigorúbb feltételeket támasztott, így aztán igénybe vételének gyakorisága jelentősen elmaradt a normakontrollétól. Egyetlen valódi előnye volt: a panaszban támadott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmen felül a panasztevő kérhette a konkrét ügyében született bírói határozat vele szemben való alkalmazásának kizárását, ám ez a kizárás csak az adott jogszabályi rendelkezést először támadó panaszos esetében (továbbá az adott indítvány alkotmánybírósági elbírálásáig benyújtott és az alapüggyel egyesített panaszindítványok esetében) működött. Az Alkotmánybíróság határozatának meghozatalát követően benyújtott panaszok esetében azonban már nem működött a visszamenőleges hatályú kizárás. Ezért nevezik ezt az osztrákok „az első indítványozó jutalmának”. („Ergreiferprämie”) Az alkotmányjogi panasz mellett létezett a bírói konkrét normakontroll intézménye is, melynek során az a bíró(ság), amely úgy látta, hogy az előtte folyamatban lévő ügyben alkotmányellenes jogszabályt kellene alkalmaznia, az eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybírósághoz fordulhatott, és kezdeményezhette az adott jogszabály vagy jogszabályhely alkotmányossági vizsgálatát. Ennek kezdeményezését az ügyben érdekelt bármely fél is kérhette az eljáró bíróságtól. Ez esetben tehát nem kellett a jogerős döntést megvárni, viszont erre nem volt az ügyben érintett személynek alanyi joga, azt ő csak kezdeményezhette az ügyében eljáró bíróságnál, amely szabad belátása szerint döntött a fél kérelméről, és csak akkor fordult az Alkotmánybírósághoz, ha a kérelemmel egyetértett.

2013. május 28.

Reszkessetek betörők! – I. rész

2013 júliusától lépne hatályba az új Btk. A kódex tervezetét, ez év februárjában bocsátották társadalmi vitára azzal, hogy az észrevételek megtételére egy hónap áll a rendelkezésre. Mire ez az írás megjelenik, a határidő (március eleje) már régen lejárt, ugyanakkor a tervezet számos felvetésének értelmezése még májusban is időszerű lehet.

2013. május 28.

„A Curia egyenlő ítéletéből szokás támadhat”, avagy az egységes bírói ítélkezés kialakítása

„A Kúria végzéseit, annál inkább a megszokott, többször megismételt végzéseket nemcsak a perlekedő felek, de mások is megtudják. Megfejtve lévén a kérdés, lassan előbbi vitatkozások megszűnnek. Elkövetkezhet idővel a vélemények megegyezése, ügyét intézve minden ember a közvéleményt követi. Ebből szokás támad, melynek ugyanolyan ereje van, mint a törvénynek. Röviden a Curia egyenlő ítéletéből szokás támadhat”. (Frank Ignác)