Pont került a rendőrfotó ügy végére

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ami a tényállást illeti, a rendőrszakszervezetek 2011-es demonstráció idején egyenruhás szolgálatot teljesítő hivatásos rendőr felperesekről az alperes fotóriportere a helyszínen fényképfelvételeket készített, amelyhez a felperesek hozzájárulását nem kérte. Az alperes internetes hírportálján az esetről megjelent cikkhez tartozó képgalériában a felpereseket egyedileg felismerhető módon jelenítették meg a fényképfelvételek. A felperesek szerint az alperes azzal, hogy egyedileg felismerhető képmásukat a hozzájárulásuk nélkül közzétette, megsértette a képmás védelméhez fűződő személyiségi jogukat. Az alperes védekezése szerin az eseményen nem voltak megkülönböztethetők a demonstrálók és…

Ami a tényállást illeti, a rendőrszakszervezetek 2011-es demonstráció idején egyenruhás szolgálatot teljesítő hivatásos rendőr felperesekről az alperes fotóriportere a helyszínen fényképfelvételeket készített, amelyhez a felperesek hozzájárulását nem kérte. Az alperes internetes hírportálján az esetről megjelent cikkhez tartozó képgalériában a felpereseket egyedileg felismerhető módon jelenítették meg a fényképfelvételek.

A felperesek szerint az alperes azzal, hogy egyedileg felismerhető képmásukat a hozzájárulásuk nélkül közzétette, megsértette a képmás védelméhez fűződő személyiségi jogukat. Az alperes védekezése szerin az eseményen nem voltak megkülönböztethetők a demonstrálók és a rendfenntartók, és a felperesek a nyilvános közszereplésre tekintettel a képmás védelméhez fűződő jogaik sérelmére nem hivatkozhatnak.

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság szerint az alperes megsértette a felperesek képmás védelméhez fűződő személyiségi jogát. Kiemelte, hogy amennyiben a rendőr utasításra, parancsra végzi nyilvános helyen a tevékenységét, az nem minősül közszereplésnek, ezért a róla készült képmás közzétételéhez szükséges az egyedi hozzájárulása, ennek hiányában a képmását technikai eszközökkel felismerhetetlenné kell tenni. Ennek elmaradása sérti a felperesek a képmáshoz fűződő személyiségi jogát.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, amivel a Kúria is egyetértett, de az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek találta a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét.

A megismételt eljárásban a másodfokú bíróság szerint a képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához – a nyilvános közszereplés kivételével – az érintett személy hozzájárulása szükséges, az egységes bírói gyakorlat szerint pedig a rendőr nem minősül közszereplőnek. A döntés szempontjából (az Alkotmánybíróság iránymutatása alapján) a felperesek képmáshoz fűződő személyiségi jogainak érvényesítése és az alperes által a jelenkor eseményeiről való szabad tájékoztatáshoz fűződő, a sajtószabadság alapjogából következő jogosultság, a sajtószabadság alapjoga közötti konfliktust kellett megítélnie a bíróságnak. A médiatörvény tiltja a sajtószabadság olyan gyakorlását, amely mások személyhez fűződő jogainak sérelmével jár. A felperesek, mint rendőrök ugyan nem közszereplők, hanem közhatalmat gyakorló, államhatalmi tevékenységet végző személyek, ez a státusz azonban a felperesek személyiségi jogainak érvényesítését nem zárja ki. A bíróság álláspontja szerint a közhatalmat gyakorlók személyiségijog-védelmének korlátozott volta a jogállami intézmények ellenőrzési lehetősége miatt szükséges. Az ellenőrzési funkció akkor tölti be a szerepét, ha a közhatalmat gyakorló személy közérdeklődésre számot tartó, közösséget érintő tevékenységi mozzanataival kapcsolatos. A jelen ügyben az alperes által dokumentált tevékenység a demonstráción való jelenlét ténye, az igazgatási és biztonsági feladatokat ellátása. A saját személyiség kifejeződése feletti rendelkezési jogosultság még a köz érdekében végzett tevékenység idején is fennmarad. Az ember legbensőbb lényegéhez szorosan hozzátartozik, hogy saját testével, arcával maga rendelkezzék. A bíróság szerint a jelenkori eseményről való tudósítás nem lehet korlátlan. A demonstráció nyilvánvalóan közérdeklődésre tartott számot, azon azonban a felperesek jelenléte és dokumentált cselekvéseik nem voltak olyan jelentőségűek, amelyre tekintettel a képmásvédelemmel kapcsolatos rendelkezési jog háttérbe szorulhatott. Az alapjogok összemérésének eredményeként a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a sajtószabadság alapjoga attól nem szenved sérelmet, ha a felperesek képmáshoz fűződő jogának biztosítása az adott esetben elsőbbséget élvez. A sajtó tájékoztatási kötelezettségét, az ábrázolt eseményre is figyelemmel nem korlátozza, ha a felpereseket egyedi beazonosításra nem alkalmas módon mutatja.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes úgy vélte, a másodfokú bíróság ítélete ismét az alkotmányos alapjogainak sérelmét okozta, ezért a döntés hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.

A Kúria megállapításai I.

A Kúria kiemelte, hogy a közhatalom gyakorlása önmagában nem alapozza meg a személyhez fűződő jog szűkebb védelmét, és nincs indoka a számos foglalkozási ágat felölelő közhatalmi tevékenységet ellátó személyek széles rétegéből a rendőri hivatásrend kiemelésének azon az alapon, hogy esetenként a feladatát a közterületen, a nyilvánosság előtt, akár tömegrendezvényen látja el. A rendőri intézkedésről készült képfelvétel akkor hozható hozzájárulás nélkül nyilvánosságra, ha az nem öncélú, vagyis az eset körülményei alapján a tájékoztatás a jelenkor eseményeiről szóló vagy a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó, közügyeket érintő képi tudósításnak minősül. A Kúria álláspontja szerint a szolgálatot teljesítő rendőr képmásának hozzájárulása nélkül történő nyilvánosságra hozatala akkor marad a jelenkor történéseinek bemutatása, illetve a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás keretén belül, ha az az esemény hű illusztrálásához tartozik és a konkrét cselekvőség – aktív intézkedés, vagy éppen az intézkedési kötelezettség képi megjelenítésből megállapítható nyilvánvaló elmulasztása – indokolttá teszi, ezáltal a fényképfelvétellel közölt tartalom a tudósítás tárgyát képező eseménnyel összefüggő, hírértékű információt hordoz. Jelen ügyben a Kúria úgy ítélte meg, hogy a fényképfelvételek a felpereseknek csupán a jelenlétét mutatják be, amelyből nem derül ki, hogy hol készültek, illetve mi az elkészítés és a nyilvánosságra hozatal célja. Nincs közvetlen összefüggés a tudósítás tárgyát képező esemény, és a rendőrök egyedi beazonosítására alkalmas módon, arcképmásukkal történő megjelenítése között, így a képfelvételeknek a nyilvánosságra hozatalát öncélúnak találta a Kúria.

Az alkotmányjogi panasz és az Alkotmánybíróság eljárása.

Az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) megsemmisítette a Kúria ítéletét. A testület szerint a tudósítás, amelyhez az alperes a sérelmezett fényképfelvételeket csatolta, jelenkori eseményről szólt, annak korlátjaként nem vehető figyelembe a médiatörvény, különben az értelmezés az Alaptörvénybe ütközik. Az AB szerint a rendőri intézkedésről készült fényképfelvétel főszabályként nyilvánosságra hozható, kivéve, ha a nyilvánosságra hozatal öncélú. Nem öncélú a nyilvánosságra hozatal, ha az akár az eset összes körülménye alapján a jelenkor eseményeiről szóló tudósítás, akár a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak, közügyeket érintő képi tudósításnak minősül. Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy valamely tudósítás a jelenkor eseményeiről szól, akkor az emberi méltóságból fakadó személyiségi jogi sérelem csak ritkán, az emberi mivolt benső lényegét feltétlenül megillető védelem, például a hivatása gyakorlása során megsérült rendőr szenvedésének bemutatása esetén alapozza meg a sajtószabadság korlátozását.

Az AB megállapítása szerint a Kúria a képmás alanyának cselekvőségét helyezte a középpontba, és a hírértékű információ hordozását, mint feltételt kapcsolta a képfelvétel közléséhez. A bíróságoknak a tudósítással érintett helyzet teljességét kell megvizsgálniuk, és amennyiben felmerül, hogy a sajtószerv a jelenkor eseményeiről vagy más közérdeklődésre számot tartó eseményről a valósággal ellentétes látszat közzétételével úgy tudósítanak, hogy a valóságról tudomással bírt, vizsgálhatják a tudósítás egészének tisztességét és jóhiszeműségét. Ha ilyen körülmény nem merül fel, mint ahogy a perbeli esetben sem, a bíróságok a jelenkori események bemutatásához fűződő alkotmányos érdek primátusát kötelesek érvényesíteni.

Az AB alaptörvény-ellenesnek találta azt a megszorító értelmezést is, mely szerint kizárólag akkor volna lehetséges a felvétel készítése és közzététele, ha valamely rendőri intézkedésre vonatkozó eljárási szabályok nyilvánvaló megszegését dokumentálná.

A Kúria megállapításai II.

A Kúria egyetértett a sajtószabadság és a jelenkor eseményeiről, illetve a közügyekről szóló tájékoztatáshoz fűződő jog primátusával a magánszféra védelmével szemben. A hatályos magyar jogi szabályozás azonban éppen ezen elvvel ellentétesen, a méltóságvédelemből fakadó személyiségi jog elsőbbségét részesíti előnyben azzal, hogy mindenki számára kötelezővé teszi – a közszereplők kivételével – az érintett személy hozzájárulását a képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához. Kiemelte, hogy az AB éppen a sajtószabadság gyakorlásának tételes jogi szabályozással korlátozott érvényesülése miatt kényszerült az alapvető jogok ütköztetésére és mérlegelésére, amelynek eredményeként általános elvként rögzíti a jelenkor eseményeit bemutató képi tudósítás esetén a képmás szabad felhasználását, és kivételes esetben teszi lehetővé a személyiségi jogok védelmét.

Álláspontja szerint az alapvető jogok alkotmányossági szempontú mérlegelése a rendőrökre vonatkozó képmás készítése és felhasználása tekintetében olyan kivételszabályt eredményezett, amely alapvetően nem jogértelmezési, hanem a jogi szabályozás területére tartozó kérdés. Úgy vélte, a sajtószabadság, a jelenkor eseményeiről, illetve a közügyekről szóló hiteles tájékoztatás igénye várhatóan a jövőben is szembe kerül az egyéni személyiségi jogok védelmével. Ez az ellentét, a közügyekről szóló tájékoztatás elsőbbsége a tételes jogi szabályozással szemben további kivételek meghatározásának szükségességét vetik majd fel. Ugyanakkor egyértelmű jogszabályi rendelkezés hiányában a jogalkotás területére tartozó kérdésben ilyen kivételek jogértelmezéssel történő eseti meghatározása az előre nem látható esetek nagy száma, illetve lehetséges sokfélesége miatt jogbizonytalansághoz vezethet.

Döntésében már a Kúria is kiemelte, hogy főszabály szerint a rendőri intézkedésről készült képfelvétel nyilvánosságra hozható, az emberi méltóságból fakadó személyiségi jogi sérelem csak ritkán alapozza meg a sajtószabadság korlátozását. Ilyen kivétel, ha a nyilvánosságra hozatal öncélú.

Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a felperesek a perbeli esetben a képmás védelméhez fűződő személyiségi joguk érvényesítése érdekében nem léphetnek fel eredményesen, ezért keresetüket elutasította.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. IV. 21.953/2017.) a Kúriai Döntések 2018/9. számában 248. szám alatt jelent meg.