Sérti az egyenlő bánásmód elvét a nem megfelelő orvosi ellátás

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alapvető jogok biztosa szerint sérti az egyenlő bánásmód követelményét, hogy a betegek jogai a végtagmentésre nem egyenlőek.

Az alapügy

Egy panaszos azért fordult az ombudsmanhoz, mert a győri kórházban arról tájékoztatták feleségét, hogy érszűkülete miatt hamarosan amputálni kell a lábát. A beteg nem nyugodott bele a kezelésbe, ezért felkereste a Városmajori Szív- és Érklinikát, ahol arról tájékoztatták,k hogy az erek kitisztításával megmenthető a lába.

A beavatkozást követően infúziós kezelést javasoltak számára a Péterfy Sándor Utcai Kórházban, azonban ez a kórház területen kívüliség miatt nem volt jogosult ellátást nyújtani.

A beteg ezt követően ismét a győri kórházban kért kezelést, de ott arról tájékoztatták, hogy ezt a kezelést ott nem végzik és nem is tudnak beutalót adni a Péterfy Sándor Utcai Kórház angiológiájára.

A beteg és a panaszos a kilátástalan helyzetben felkereste a betegjogi képviselőt, a fővárosi és a megyei tisztifőorvost és az Emberi Erőforrások Minisztériumának Központi Ügyfélszolgálati Irodáját.

Az EMMI az illetékes Kormányhivatalhoz irányította a beteget, akik visszairányították őt a győri kórház orvosához. A győri kórház főigazgatója a betegjogi képviselő fellépésére úgy foglalt állást, hogy az infúziós kezelés nem esik területi ellátási kötelezettség alá, az nem beutaló köteles, de nem tudják Győrben elvégezni.

A beteg végül magán-egészségügyi ellátás keretében diabéteszes cipőt készíttetett, amelytől javult a lábának állapota.

A panaszos sérelmezte az ombudsmannak, hogy többszöri kérése ellenére sem kapott az állami egészségügyi rendszerben megfelelő ellátást.

Az ombudsman megkereste a panaszos ügyében az EMMI-t és az alábbi kérdéseket tette fel:

1. Melyik egészségügyi szolgáltató tért el a vonatkozó szakmai irányelvtől, illetve protokolltól a panaszos ellátása során?

2. A vonatkozó egészségügyi finanszírozási szabályok kellőképpen ösztönzik-e a végtag megmentését célzó beavatkozásokat az amputációval szemben?

3. Szakmailag indokolt-e a panaszos esetében diabéteszes cipő viselése? Tájékoztatták-e a panaszos igazolhatóan a diabéteszes cipő viselésének szükségességéről a győri kórházban?

4. Mi az indoka annak, hogy a panaszos a tiszta betegút és betegirányítás helyett ilyen nehézségekkel találkozott?

Az ombudsman kérte, hogy az Országos Tisztifőorvosi Feladatok Ellátásáért Felelős Helyettes Államtitkárság az illetékes kormányhivatal népegészségügyi osztályával együtt vizsgálja meg az egészségügyi ellátás megfelelőségét.

Az EMMI részletes adatokat küldött az amputációk és műtéti kezelések számáról és finanszírozásuk módjáról.

Ebből megállapítható, hogy 2012 óta folyamatosan csökken az amputációk száma. Az alkalmazott kezelés megválasztásánál nem a finanszírozás az elsődleges szempont. Az orvos a szakmai és etikai szabályok figyelembe vételével azt a kezelést alkalmazza, amelytől a legnagyobb egészségjavulás várható.

A beteg kezelését Győrben azért nem tudták elvégezni, mert jogszabály határozza meg azokat az angiológiai osztályokat, ahol az infúziós kezelést el lehet végezni , mivel a beteget folyamatosan monitorozni kell és inzulinpumpát kell alkalmazni.

Ez a kezelés csak a betegek egy kivételes csoportja esetében alkalmazható, ahol az érsebészeti vagy az intervenciós beavatkozás már nem jelent megoldást.

A kezelés drága és magas műszerezettséget, illetve hosszú időn keresztül folyamatos felügyeletet igényel, ezért országosan 10 egészségügyi intézmény lett kijelölve a feladat ellátásra.

Az államtitkár válaszában tájékoztatta az ombudsmant, hogy jogszabály szerint csak orvosi beutalóval lehet beteget kórházi osztályra felvenni.

Ugyanakkor elismerte, hogy a Péterfy Sándor Utcai Kórház hibázott akkor, amikor az előzetes telefonos egyeztetést követően nem fogadta el a Városmajori Klinika zárójelentését beutalóként, annak ellenére, hogy azon a javasolt ellátás és az egészségügyi ellátást végző intézmény is feltüntetésre került. A Városmajori Klinika pedig azzal tudta volna segíteni a betegfelvételt, hogy a zárójelentésre rávezeti a telefonon egyeztetett ellátási időpontot és az orvos nevét, akivel a betegfelvételt egyeztették.

A győri kórház nem vett részt az ellátásban, ezért sem a kórház sem a háziorvos jogszerűen nem adhatott beutalót a Péterfy Sándor Utcai Kórházba.

A diabéteszes láb betegségre vonatkozóan az államtitkár tájékoztatta a biztost, hogy a kezelést ideális esetben diabéteszes láb centrumokban végzik, ahol számos szakterület együttműködése és a beteg folyamatos felügyelete mellett van lehetőség. Hazánkban azonban még nem épültek ki ezek a centrumok.

Az alapvető jogok biztosa megkereste a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaságot is, amely válaszában úgy foglalt állást, hogy a diabéteszes esélyei nem azonosak a végtagmentésre. Egy korábban kiadott tanulmány szerint az egészségügyi ellátás széttagolt és a kisebb egészségügyi intézményekben nincsenek meg a kezeléshez szükséges tárgyi és személyi feltételek.

Az ombudsman az egészségügyi törvény rendelkezéseit vizsgálva megállapította, hogy az ellátás során érvényesülnie kell az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló törvény követelményeinek, megengedve a pozitív diszkriminációt.

A vizsgálat során a biztos feltárta, hogy nincs elegendő érsebész Magyarországon az egészségügyi ellátás teljesítéséhez, mivel teljes munkaidőben csak 71 fő látja el a feladatot, holott a lakosságszám alapján 180 főre lenne szükség.

A Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság szerint a finanszírozás sem megfelelő. Az elavult társadalombiztosítási rendszer nem támogatja az érbetegek kezelésének modernebb gyógymódjait, azokat a betegeknek kell megfizetniük, ha igénybe akarják venni.

Az alapvető jogok biztosa felhívta a figyelmet az egészségügyi törvény által biztosított tájékoztatáshoz való jogra, amely előírja, hogy a beteget az egészségi állapotáról részletesen tájékoztatni kell, annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló kezelések közül választhasson.

A Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság az ombudsmannak küldött válaszában a konkrét esetet elemezve úgy foglalt állást, hogy a szakmai iránymutatás alapján a győri kórház nem döntött rosszul, amikor a konzervatív kezelést kívánta alkalmazni, de a beteg fizikai és angiológiai állapota lehetővé tette, hogy a Városmajori Klinikán műtéttel megmentsék a végtagot.

Az alkalmazott terápia kiválasztása során a kezelőorvosnak azt kellett mérlegelnie, hogy az invazív beavatkozásoknál magasabb a szövődmények kialakulásának kockázata, amely akár a végtag korábbi elvesztését is eredményezheti, ugyanakkor nagyobb a keringésjavító hatásuk.

A konzervatív terápia esetén a keringésjavító hatás kisebb, de ezzel egyidejűleg a szövődmények kialakulására is kevesebb esély mutatkozik.

A beteget a saját állapotáról és az alkalmazott kezelésről, annak előnyeiről és hátrányairól, a rendelkezésre álló alternatív kezelésekről részletesen tájékoztatni kell, annak érdekében, hogy a kockázatok mérlegelését követően a beteg tudjon választani a rendelkezésre álló terápiák közül.

A győri kórház orvosa tehát dönthetett a konzervatív kezelés mellett, de a beteget ebben az esetben is joga van tudni az invazív kezelésről, illetve arról, hogy az orvosi diagnózissal kapcsolatban másodvéleményt kérhet egy másik orvostól.

Az ombudsman a fentiek alapján megállapította, hogy mivel a beteg nem kapott megfelelő tájékoztatást, így nem tudott a lehető legrövidebb időn belül választani az elérhető terápiák közül, ezért sérült az egészségügyi önrendelkezési joga.

A Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság véleménye szerint számtalan esetben még mindig az amputációt választják a kezelőorvosok, amelyet a rendkívül magas amputációs arány is mutat.

Ennek okaként azt jelölte meg, hogy az érsebészeti ellátást eltérő képzettségű orvosok végzik, eltérő felszereltségű egészségügyi intézményekben. Papíron a győri kórház és a Városmajori Klinika ugyanolyan kategóriába tartozó érsebészeti intézmény, azonban az ellátás feltételei nem egyformák.

Az ombudsman vizsgálata során nem derült ki, hogy a győri kezelőorvos egyeztetett-e egy invazív radiológus kollégájával a kezelésről, vagy arról egyidejűleg döntött.

A Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság kifejtette, hogy a katéteres technikák fejlődésével a finanszírozási rendszer nem tartja a lépést, ezért a kórházak nem érdekeltek a modernebb, de drága technikák alkalmazásában.

Az ombudsman vizsgálatának zárásaként megállapította, hogy sérült a betegek esélyegyenlősége, mert nem minden egészségügyi intézményben ugyanolyan a végtagmentés esélye.

A biztos kifejtette, hogy az amputáció előnyben részesítése miatt sérülhet az Alaptörvényben garantált egészséghez való jog, mivel a beteg nem minden esetben kapnak megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmódnak megfelelő egészségügyi ellátást.

Az alapvető jogok biztosa szerint az egészségügyi törvény megteremti az ellátó intézmény szabad megválasztásának lehetőségét, de az intézményválasztás szabályai nem kerültek megfelelően kialakításra, ezért nem transzparens, hogy egy egészségügyi intézmény milyen szempontok mérlegelésével dönt a területen kívüli ellátottak fogadásáról vagy elutasításáról.

Az ombudsman felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy tegyen lépéseket az esélyegyenlőség megvalósítása és a területen kívüli ellátottak kezelése vagy elutasítása átlátható eljárásrendjének és naplózásának kialakítása érdekében.

(ajbh.hu)

---