Sipka Péter: A munkáltató felelőssége az otthoni munkavégzés során


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikksorozatunkban rövid betekintést nyújtunk a XVII. Magyar Munkajogi Konferencia atmoszférájába – a negyedik részben dr. Sipka Péter ügyvédtől, a DE-ÁJK egyetemi adjunktusától olvashatnak egy gondolatébresztő részletet.

A tanulmány a munkáltatót terhelő kötelezettségeket vizsgálja az otthoni munkavégzés során, külön kitérve a kártérítési felelősség kérdéseire. Kiindulási pontja az, hogy a munkáltató felelőssége nem korlátozódik pusztán a személyiségi jogok megsértéséből eredő, vagy balesetből/foglalkozási megbetegedésből eredő károk megtérítésére, hanem az egyéb – pl. adminisztrációs – feladatok, vagy a munkaszervezési kötelezettség megszegése is a munkáltató helytállási kötelezettségét vonhatja maga után. Mivel az eltérő kötelezettségek megszegése eltérő jogkövetkezményt eredményezhet, a tanulmány a munkáltató felelősségét három megközelítésből vizsgálja meg: a foglalkoztatási szabályok betartása kapcsán a munkaidő nyilvántartása terén, az ellenőrzési kötelezettség szabályainak megtartása tekintetében és az egészséges munkakörnyezet megteremtésének hiánya vonatkozásában.

2020 tavaszán rendkívüli és azonnali átalakulás történt a munkaerőpiacon. A hirtelen bekövetkezett járványhelyzet eredményeképpen a kormány veszélyhelyzetet rendelt el, amely eredményeképpen sok esetben régóta halogatott munkaerőpiaci folyamatok gyorsultak a fel, vagy váltak egyik pillanatról a másikra valósággá. Ennek egyik konkrét megnyilvánulási formája az otthonról történő munkavégzés (home office) általánossá válása volt, amely egyrészt teljesen új kihívások elé állította a feleket, másrészt viszont megmutatta azt is, hogy az egyébként rendelkezésre álló technika és technológia mellett a munkavégzési formák terén a lehetőségek tárháza áll rendelkezésre, amely olyan gyakorlatokat is kialakított, illetve mindennapossá tett, amik hosszú távon érdemi átalakulást eredményeznek a teljes munkaerőpiacon.

A hirtelen jött kényszer egyúttal arra is rámutatott, hogy a kézenfekvő és sok esetben a vírushelyzetet megelőzően is gyakorta alkalmazott munkavégzési formák szabályozása milyen sok kihívást rejt magában, ami a munkavállaló oldalán bizonytalanságot, míg a munkáltató oldalán jogi kockázatot eredményez. Ennek egyik legmarkánsabb példája az otthoni munkavégzés szabályozásának hiányossága, pontosabban az a körülmény, hogy ez a konkrét munkavégzési forma – bármennyire is elterjedt – a jelenleg hatályos munka törvénykönyvében nem kerül nevesítésre. Természetszerűleg felvetődhet az a kérdés, hogy szükség van-e egyáltalán az otthonról történő munkavégzés külön nevesített szabályozására, vagy az egyébként hatályos normák értelemszerű (esetenként analóg) alkalmazása mellett megfelelő a jogi környezet.

A fenti részlet a XVII. Magyar Munkajogi Konferencia készülő tanulmánykötetéből származik, melyet a rendezvény résztvevői számára ingyenesen biztosítunk. Találkozzunk Önnel is Visegrádon!

XVII. Magyar Munkajogi Konferencia – egy napban – ÚJRATERVEZVE
Helyszín: Thermal Hotel Visegrád (online formában is követhető)
Időpont: 2020. október 14.

Foglalja le helyét ide kattintva >>

Sorozatunk korábbi részeit itt érheti el:

Kun Attila: A szakszervezeti szervezkedés szabadsága versenyjogi kontextusban

Ferencz Jácint: Távmunkavégzés a „home office” előtt

Kártyás Gábor: XXI. század és munkajog: megőrizni vagy megreformálni?


Kapcsolódó cikkek

2024. július 26.

Az ítélet kiegészítése

Az ítélet kiegészítésének hivatalból csak akkor van helye, ha a bíróság érdemi döntésében nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyről a jogszabály értelmében hivatalból kötelező – a Kúria eseti döntése.

2024. július 19.

Nem minden jövőben lejáró időszakos szolgáltatás iránt indított per tartozik az egyéb járadék iránt indított perek körébe

Nem minden jövőben lejáró időszakos szolgáltatás iránt indított per tartozik az egyéb járadék iránt indított perek körébe, hanem csak azok, amelyek a jogosult megélhetését, ellátását szolgálják. A lakás bérbeadásának hiányából eredő elmaradt vagyoni előny nem tartozik ebbe a körbe függetlenül attól, hogy a jövőben rendszeresen felmerülő károk megtérítésének módjaként a bíróság járadékot is meghatározhat – a Kúria eseti döntése.