Szakértői vélemények a bírósági eljárásban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A szakvélemény szabad mérlegelése a bíróság szakismeretének hiányában csupán annyit jelent, hogy a bírónak a szakvélemény logikai egységét, meggyőző erejét a per adataival való összhangját vagy ellentmondását kell értékelnie.

Az alapügy

Ami a tényállást illeti egy hatósági eljárásban a felperes egészségi állapotát 54%-os mértékűnek, állapota alapján B2 minősítési kategóriába tartozását állapították meg. A bíróság a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértői szakvéleményre alapítottan megállapította, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 52%-os, így C2 minősítési csoportba tartozik.

Egy másik ügyben pedig a társadalombiztosítási szervek megállapították, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 56%-os, állapota alapján B2 minősítési kategóriába tartozik. A bíróság a perben beszerzett igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye alapján, amely a felperes egészségi állapotát 48%-os mértéknek véleményezte, a társadalombiztosítási szervek határozatait megsemmisítette és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.

A Kúria döntése

A Kúria rögzítette: a Pp. 300. § (2) bekezdése értelmében a perben az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény szerinti szakértőt vagy az abban meghatározott eseti szakértőt lehet alkalmazni, ami azt jelenti, hogy a Pp. alkalmazásában csak ezek minősülnek igazságügyi szakértőnek; a hatósági eljárásban eljáró első- és másodfokú orvosi bizottságok véleményei nem minősülnek a Kp. 80. §-a által meghatározott más eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő által adott szakvéleménynek.

A Pp.-ben a törvényhozó új alapokra helyezte a szakértői bizonyítást: a szakértőt bizonyítási eszközként, a szakvéleményt bizonyítékként szabályozza [Pp. 268. § (2) bekezdés, 279. § (3) bekezdés], a szakértői bizonyítást az egyik bizonyítási módnak tekinti [Pp. 267. §]. A szakértővel történő bizonyítás továbbra is nélkülözhetetlen, ha releváns tények észlelése vagy értékelése speciális ismereteket kíván. A bíróság a szakvélemény szakmai szempontú megítélésére nem képes, a bíróság szabad mérlegelési joga szakkérdésben nem érvényesül, a szakvélemények közötti, szakmai kérdésben fennálló ellentmondást a bíró értékelő tevékenysége keretében nem szüntetheti meg. A bíróság a szakvéleménnyel kapcsolatban általában azt tudja vizsgálni, hogy az aggálymentes-e, azaz a logika és az általános intelligencia alapján meggyőző erővel bír-e. További szakértői bizonyítás elrendelését a fél alappal akkor indítványozhatja, ha annak szükségességét a Pp. 316. § (1) bekezdés a)-d) pontokban felsorolt ok megjelölésével és az arra vonatkozó indokok előadásával megfelelően alátámasztja. Ha a szakvélemény nem aggályos, úgy a Pp. kifejezetten kizárja, hogy a bíróság ugyanarra a szakkérdésre új szakértőt rendeljen ki. Ebben az esetben a bíróságnak a rendelkezésre álló aggálymentes szakvélemény alapján kell érdemi döntést hoznia.

A bíróságnak ítéletében a szakvéleményt – mint bizonyítékot – a többi bizonyítékhoz hasonlóan értékelnie kell. A szakvélemény szabad mérlegelése a bíróság szakismeretének hiányában csupán annyit jelent, hogy a bírónak a szakvélemény logikai egységét, meggyőző erejét a per adataival való összhangját vagy ellentmondását kell értékelnie. A bíróság hivatalból is vizsgálja, hogy a szakvélemény aggályos-e, ha igen, úgy erre fel kell hívnia a felek figyelmét [Pp. 317. § (1) bekezdés d) pont] és csak ezt követően kerülhet sor a szakvélemény kiegészítésére (Pp. 313. §), majd ennek esetleges eredménytelenségét követően a további indítványok megtételére.

Azt, hogy az igazságügyi szakértő szakvéleménye mikor tekinthető aggályosnak a Pp. 316. § (1) bekezdés a)-d) pontjai határozzák meg. Így a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye aggályos, ha az hiányos, homályos, ellentmondásos vagy egyébként kétséges. Ez utóbbi eset azt jelenti, hogy a szakvélemény abban az esetben is aggályos, ha ugyan nem hiányos, nem homályos, nem ellentmondásos, azonban a per adatait, a szakvélemény egyedi sajátosságait figyelembe véve a bizonyítékok alapján a bíróságnak nyomatékos kétsége áll fenn a szakvélemény helyességével kapcsolatban. Ezért a bíróságnak mindig egyedileg, a körülményeket és a szakvéleményt értékelve kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a szakvélemény helyességéhez nyomatékos kétség fér-e. A bíróságra fokozott követelmény hárul azzal, hogy az ítéletben arra is ki kell térnie, ha a perbeli adatok, bizonyítékok ellenére a szakvéleményt aggálytalannak értékeli. A felülvizsgálni kért jogerős ítéletben a bíróság nem adta indokát annak, hogy a szakértő szakvéleményét az alperes által benyújtott szakmai nyilatkozat, mint bizonyíték ismeretében miért tartotta aggálytalannak.

A Kúria a minősítési kategóriák megállapíthatósága körében kifejtette: a komplex minősítés során keletkező összefoglaló véleményben mind az egészségkárosodás, mind az egészségi állapot mértéke, mind a kategóriához kapcsolódó kód, mind pedig az Mmtv. 3. § (2) bekezdése szerinti besorolás szerepel.

Amennyiben a személy rehabilitálhatóságát a rehabilitációs hatóság a komplex minősítés során megállapítja, az rehabilitációs javaslatot is tartalmaz. A minősítési kategóriába történő besorolás szoros összefüggésben van a megváltozott munkaképességű személyek ellátásának formáján túl az összegével is, ezért alapvető fontosságú, hogy a komplex minősítés megfelelően rögzítse a vizsgált személy egészségi állapotát, a rehabilitáció lehetőségeit és körültekintően meghatározza a rehabilitáció lehetséges irányát. A perben a felperes minősítése alapjául szolgáló egyik, nevezetesen az egészségi állapotára vonatkozó kritériumot érintő megállapítás megdőlt, az igazságügyi orvosszakértő az első-, másodfokú orvosi bizottságok által a felperes egészségi állapotát 54%-ban meghatározó szakvéleményével szemben 48%-osnak véleményezett. Ez a NEFMIr. és Mmtv. együttes értelmezése kapcsán nem jelenthette a felperes további vizsgálata nélküli B2 minősítési kategóriából a C2 minősítési kategóriába történő átsorolását, a 31-50% közötti (felperes esetében 48%) egészségi állapothoz kapcsolódó kategóriába soroláshoz az Mmtv. 3. § (2) bekezdés a) és b) pontjaiban foglalt további feltételek tisztázása nem mellőzhető.

Abban a kérdésben, hogy a társadalombiztosítási szerv által csatolt ilyen tartalmú nyilatkozatok ténylegesen alkalmasak-e arra, hogy a perben kirendelt szakértő szakvéleménye megalapozottságát illetően aggályokat keltsenek, ekként van-e helye a fél indítványára további szakértői bizonyítás elrendelésének, általános jellegű iránymutatás nem adható, erről a bíróságnak a konkrét eset összes körülményei alapján, a perben rendelkezésre álló bizonyítékok egybevetésével kell állást foglalnia.

A bíróság a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő szakvéleményét azért értékelte aggálytalannak, mert az alperes a Pp. 316. § (1) bekezdés a)-d) pontjai közül egyiket sem jelölte meg konkrétan; a másodfokon eljárt orvosszakértő orvosszakmai nyilatkozata az aggályosság alátámasztására – hiányossága miatt – nem volt alkalmas. A bíróság utóbbi megállapítása iratellenes, mivel az alperes a perben kirendelt szakértő szakvéleményét a másodfokú orvosszakértő főorvos által adott, a NEFMIr. 1. számú melléklete rendelkezéseivel alátámasztott indokok és érvek előadásával kívánta cáfolni. Önmagában azon az alapon, hogy az alperes a Pp. 316. § (1) bekezdés a)-d) pontok valamelyikét konkrétan nem jelöli meg általában nem lehet a szakvélemény aggálytalanságát megállapítani. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

(kuria-birosag.hu)

(kuria-birosag.hu)


Kapcsolódó cikkek

2022. május 26.

Súlyos adatvédelmi jogsértés egy magyar banknál

A NAIH 250 millió forint bírságot szabott ki egy bankra, mert az ügyfélszolgálat nem tájékoztatta megfelelően az érintetteket arról, hogy a hívások során mesterséges intelligencia elemzi a telefonálók érzelmi állapotát.

2022. május 25.

Közbeszerzésekkel kapcsolatos előkészítési folyamatok és döntéshozatal a helyi önkormányzatoknál

Az előkészítés a közbeszerzési eljárások egyik legösszetettebb fázisa. Az ajánlatkérőnek meg kell határoznia a beszerzéssel elérni kívánt célt, és ezt le kell fordítania közbeszerzési nyelvre. Végig kell gondolnia az eljárással kapcsolatos fő lépéseket, meg kell határoznia az eljárás rendjét, az abban részt vevő személyek körét. Jelen írás keretében a helyi önkormányzatoknál kialakult szokásokat vizsgáljuk, különös tekintettel az önkormányzatok sajátos működéséből adódó jellemző megoldásokra. A Fórum rovat keretei között nem vállalkozhattunk a téma tudományos igényű és teljes körű feldolgozására. Célunk, hogy az önkormányzati közbeszerzésekben részt vevő nem önkormányzati közbeszerzési szakemberek, továbbá ajánlattevők számára betekintést nyújtsunk az önkormányzatok közbeszerzések terén kialakított gyakorlatába, működésébe, bízva abban, hogy írásunk az önkormányzati szakemberek számára is hasznos olvasmány lehet.