Szellemi tulajdonjogok a házasságban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A házasság intézményének átalakulása annak jogi tartalmát is érinti. Az alkotó személyiségéhez szorosan kötődő szerzői jogban való részesülés a házastárs számára legfeljebb öröklés útján lehetséges, az élők közti viszonyokban legfeljebb a házastársi viszony fennállása idején esedékes díjakban részesedhet: a szerzői jogi rendszer nem lép ki az általános elvei köréből. Bár ez méltánytalannak tűnhet, rendelkezésre állnak azok az eszközök, amelyek finomhangolják a törvényi szabályokat. A házassági vagyonjog, valamint az általános öröklési jog és a szerzői jog szabályainak egymásra vetítése nehézségekkel is jár, ami felvetheti segítő részletszabályok bevezetésének szükségességét.

 

A teljes tanulmányt a Polgári Jog folyóirat 2017/10. számában olvashatja.

2. Speciális családjogi (házassági jogi) szabályok a szerzői jogok tekintetében

Az egyértelmű, hogy a szerző mindaddig, amíg életben van, főszabály szerint maga gyakorolja a szerzői vagyoni és személyhez fűződő jogait, ez alól tipikus kivételt a kiskorú szerző, valamint a cselekvőképességében részlegesen vagy teljes körben korlátozott szerző esete ad. Amennyiben a szerző házasságban él, a házassági vagyonjogi előírásokra tekintettel kell lenni a szerzői jogok gyakorlásának vonatkozásában is. Továbbá alkérdésként figyelemmel kell lenni arra is, hogy igen gyakran a házasfelek már eleve nem magánszemélyként hozzák létre szellemi alkotásaikat, hanem valamely jogi személy munkavállalójaként, tagjaként, ezért még ezt az aspektust is meg kell vizsgálni a házassági vagyonjogi értékelés tekintetében.

2.1. A házastársi közös és különvagyonba tartozó elemek a szerzői jog szemszögéből

A családjogi törvény (Csjt.) régi és a polgári törvénykönyv (Ptk.) új törvényes házassági vagyonjogi rendelkezései egyaránt a szerzeményi közösségi elvet helyezik előtérbe, vagyis a házastársak közös vagyonába tartoznak azok a vagyontárgyak, amelyeket a házastársak a házastársi vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy akár ugyanezen időszak alatt külön-külön szereznek.[1] E vagyontárgyak természetesen igen sokfélék lehetnek, és a körük folyamatosan egyre bővül, ahogy egyre több vagyoni értékkel bíró vagyonelem kerül a gyakorlat és az elmélet által is elismerésre. A vagyon körébe értelemszerűen pedig nem csak dolgok, illetve a dolgokra vonatkozó szabályok szerint minősülő egyéb javak, hanem egyes dolognak nem minősülő jogok, jogosultságok (és kötelezettségek) is tartozhatnak, így a házastársi közös vagyonnak ezek is a részét képezhetik.[2]

Bár a szerzői jogok a szellemi tulajdonjogok körébe tartoznak és szigorúra szabott törvényi korlátok között részt vesznek a vagyoni forgalomban is, emiatt pedig a tulajdoni tárgyak egyes vonásait mutatják,[3] jogként mégsem tárgyai tulajdonjognak, rájuk nem a tulajdonátruházás szabályai vonatkoznak, hanem speciális rendelkezések. Emiatt pedig a házassági vagyonjogi megítélésük tekintetében is ez, illetve a személyiségi jogi aspektusaik befolyásolják döntő módon a kezelésükkel, hovatartozásukkal kapcsolatos alapelveket.

2.2. A szerzői személyhez fűződő jogok jelentősége a házastársi közös vagyon szempontjából

A szerzői személyhez fűződő jogoknak sokkal nagyobb valószínűséggel van önálló vagyoni értéke, mint az általános polgári jogi személyiségi jogoknak, még ha ezek közül is inkább csak a névfeltüntetés, illetve a nyilvánosságra hozatal joga viselkedhet vagyoni értékű jogként

A személyiségi jogok általában semmiképp sem tekinthetők vagyoni értékű jogoknak. Közülük előfordulhat, hogy némelynek – egyes személyek tekintetében legalábbis – vagyoni értéke van (vagy az idők során vagyoni értéke keletkezik, például egy ismertté váló színész képmásának), de az alapul fekvő jogok általában nem is a házasság alatt keletkeznek, hanem ezeket „hozza magával” a házastárs, vagyis már csak ebből fakadóan is különvagyoni jellegűnek kell őket tekinteni (feltéve persze, hogy a főszabálytól eltérően, egyes kivételes esetekben mégis tényleges – külön- vagy közös vagyonba tartozó – vagyonelemnek lehet őket tekinteni). Az viszont előfordulhat, hogy szerzői személyhez fűződő joga a házastársnak a házasság alatt történt alkotás eredményeként a házasság fennállása alatt keletkezik. Ráadásul a szerzői személyhez fűződő jogoknak sokkal nagyobb valószínűséggel van önálló vagyoni értéke, mint az általános polgári jogi személyiségi jogoknak, még ha ezek közül is inkább csak a névfeltüntetés joga, illetve a nyilvánosságra hozatal joga viselkedhet vagyoni értékű jogként. Ezt az is alátámasztja, hogy ugyanilyen jellegű jogokkal részben az előadóművész is rendelkezik, akinek a védett teljesítménye tekintetében a kép- és hangfelvételhez való joga is különös jelentőséggel bír, az ő esetükben igen gyakran e két területhez tartozó jog szinte elválaszthatatlanul fonódik össze egymással. Ez utóbbi jogosulti csoportnál ebből fakadóan ráadásul sosem lehet teljesen tisztán elkülöníteni, hogy a teljesítmény hasznosításához adott felhasználási engedély, vagy éppen a személyhez fűződő jogi hozzájárulás milyen arányban illeszkedik a fizetett ellenértékhez (ami így csak részben jogdíj).

Ugyanakkor a szerzői személyhez fűződő jogok nem kerülhetnek a közös vagyonba, bármennyire hiányozni látszik is az erre vonatkozó kivételi rendelkezés a Ptk.-ból. Figyelemmel arra, hogy kifejezetten nem kerülnek a közös vagyonba egyes, a személyiséghez, a személyiségi jogokhoz szorosan kötődő vagyonelemek (szokásos értékű személyes használati tárgy, személyiségsérelemért kapott juttatás), továbbá ebbe a különvagyoni körbe tartoznak a szellemi tulajdonjogok vagyoni jogi elemei is, ebből akár az a helytelen következtetés is adódhatna, hogy ellenben a személyhez fűződő jogok közös vagyoni jellegűek (hiszen mindennél, amit nem nevesít különvagyonként a törvény, a közös vagyonba tartozás vélelme érvényesül).[4] Ha ezzel szemben abból indulunk ki, hogy a személyiségi jogok tekintetében a (bármely, akár „egyszerű”, akár szerzői) személyiségsérelemért kapott juttatást is már eleve a különvagyonba tartozónak tekint a Ptk., akkor nem lehet vitás, hogy a de minimis a maiore következtetés alapján ez utóbbi körbe tartozónak kell tekinteni magukat a (szerzői) személyhez fűződő jogokat is, persze – ismételjük – csak akkor, ha a fentiek szerint vagyonelemként működnek. Ezt az érvelést támasztja alá a személyiségi jogok forgalomképtelensége is, még akkor is, ha egyébként a jog gyakorlására adott lehetőségek ténylegesen korlátozottan forgalomképessé teszik ezeket a jogokat.[5] Ez a korlátozott forgalomképesség egyes szerzői személyhez fűződő jogok esetében kifejezett törvényi rendelkezés alapján is fennáll: a munkaviszonyban alkotott művek tekintetében, a felhasználónak adott fellépési lehetőség esetében, a ghostwriter-szerződések esetében a névfeltüntetés vonatkozásában, az álnéven és anonim módon megjelent művek esetében és a felhasználási engedély visszavonása tekintetében.[6] Azonban még ez sem vezethet a jogok közös vagyonba tartozásához.

2.3. A szerzői vagyoni jogok jelentősége a házastársi közös vagyon szempontjából

A Ptk.[7] a korábbi Csjt.-hez[8] hasonlóan a közös vagyonba tartozó jogok köréből csak azokat a szellemi tulajdoni (köztük szerzői) vagyoni jogokat veszi ki, amelyek olyan teljesítményen állnak fenn, amelynek létrehozója az egyik házastárs, feltételezhetően elsősorban ezek személyiséghez köthető jellege miatt. Ez abból a szempontból sajátos, hogy egyébként a szellemi tulajdonjogok közül az iparjogvédelmi jogok – vagyis nem a szerzői vagyoni jogok – általában teljes mértékben forgalomképesek, és jórészt nincs olyan személyhez tapadó sajátosságuk, amelynek alapján egyébként ne kerülhetnének közös vagyonba. Különvagyoni jellegüket azokban az esetekben, ahol a forgalomképesség fennáll, mégis indokolhatja az, hogy jellemzően közhiteles, konstitutív nyilvántartás alapján állnak fenn, amely a jogosult személyét is tanúsítja, ilyen módon pedig nem elfogadott általában, hogy ezt a közhitelességet a házasság derogálja (még ha ez igen ritka kivételként, éppen a házastárs ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzése körében elfogadott is a magyar jogban). Ezen túlmenő indokát nehéz meglátni annak, hogy az iparjogvédelmi jogok ne kerülhetnének közös vagyonba.

Mindazonáltal ezek a jogok a hatályos szabályozás alapján a különvagyon részét képezik,[9] kivéve ebből a vagyonközösség fennállása alatt esedékes díjakat (jogdíjakat, díjigényeket), mivel azokra a főszabály, azaz a vagyonközösség vonatkozik.

A Ptk. csak az egyik házastárs által létrehozott alkotásokon keletkező jogok tekintetében állapítja meg a különvagyoni jelleget, ezért szükségszerű, hogy azok a szellemi tulajdonjogok, amelyek viszont átruházás útján kerülnek valamely házastárs tulajdonába, eltérő megállapodás hiányában a közös vagyonba tartoznak. Itt nincs semmi olyan szempont, amelynek alapján indokolt lenne ezeknek a szerző házastárs személyéhez kötése, legfeljebb a fent említett közhitelesség, mivel ez végső soron azt eredményezi, hogy a közhiteles nyilvántartásbeli bejegyzés is csak az engedélyezési jog egyik jogosultját illeti meg. (Ezt az enyhíti, hogy a gyakorlatban vagyoni jogok szerzése nem tipikus természetes személyként, ilyen esetben inkább valamely, a házasfelek egyikéhez kötődő társaság válik jogosulttá.) Sajátos ellentmondást keletkeztet itt is, hogy bár az élők közti szerzéssel szerzett, eredetileg mást illető jogok tekintetében azok közös vagyonba tartozása valósul meg, nem tartoznak azonban ide a mástól halál esetén szerzett, vagyis örökölt vagyoni jogok, mivel azok az egyik házastárs által egyébként öröklési jogi úton szerzett vagyonelemekhez hasonlóan a különvagyonba kerülnek, mivel itt az örökölt vagyonra vonatkozó szabály alól nem ad kivételt a jogalkotó.

Sajátosan alakul annak az alkotásnak a sorsa is ehhez a törvényi szabályhoz képest, amelyet közösen alkotnak, ugyanis ebben az esetben a hozzájárulásuk jellegétől függően keletkezik egy közös szerzői jog (közös mű), vagy különálló, de egyes esetekben együttesen gyakorlandó jogok (összekapcsolt mű). Az előbbi esetben alakul ki az a helyzet, hogy a közös művön fennálló, kvázi közös tulajdonjogként értett, közös és egyetlen szerzői jog a hozzájárulások arányában mégis különvagyonba tartozik,[10] míg az utóbbi esetben a jogok különvagyonba tartozását egyértelműen meg kell állapítani, mivel itt nem keletkezik közös jog, kivéve az összekapcsolt közös művek/műrészek esetét. A befolyó díjak mindazonáltal mindkét esetben közös vagyonba fognak tartozni. A közös művön fennálló vagyoni jogok besorolása egyébként a vagyonmegosztásnál és az öröklésnél bírhat különös jelentőséggel: ha közös vagyonba tartoznának, akkor a vagyonmegosztásnál általában a szerzéssel keletkezett közös tulajdonban való fele-fele arányban szereznének hányadot, lényegében függetlenül a tényleges hozzájárulás mértékétől, illetve öröklés esetén is a túlélő házastárs a törvényes öröklés rendjének megfelelő arányú részben maradna jogosult, és ez sem mindig tükrözné a tényleges hozzájárulása mértékét.

 

A teljes tanulmányt a Polgári Jog folyóirat 2017/10. számában olvashatja.

 

Lábjegyzetek:

[1] A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 27. §, a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:37. § (1) bekezdés [2] Ptk. Indokolás a Tulajdonjog tárgyai című fejezethez. Ld. a bírói gyakorlatból BDT2012. 2754 [3] Menyhárd Attila: A dologi jog szabályozásának sarokpontjai a Polgári Törvénykönyvben. Jogtudományi Közlöny, 2013/11. sz., 521. o. [4] Boros Zsuzsa–Katonáné Pehr Erika–Kőrös András–Makai Katalin–Szeibert Orsolya: Polgári jog. Családjog. HVG-ORAC, Budapest, 2013, 88. o. [5] Menyhárd Attila: Forgalomképes személyiség? In Menyhárd Attila–Gárdos-Orosz Fruzsina: Személy és személyiség a jogban. Wolters Kluwer, Budapest, 2016, 80. o. [6] A szerzői személyhez fűződő jogok forgalomképessége tekintetében lásd Faludi Gábor: Hungary. In Kevin Garnett Q.C.–Gillian Davies: Moral Rights. Sweet and Maxwell, London, 2010, 532. o. [7] Ptk. 4:38. § (1) bekezdés c) pont [8] Csjt. 27. § (1) bekezdés utolsó mondat [9] Tekintsünk el attól a nyelvi sutaságtól, amely szerint a szellemi tulajdont hozná létre a házastárs, nem a szellemi tulajdonjog oltalma alá tartozó alkotást [10] Ez következhet a vagyonközösség definíciójából is, mivel ezt az esetet együttesen szerzett vagyonnak lehet tekinteni. Ptk. 4:37. § (1)-(4) bekezdés. Szeibert Orsolya: A házastársi vagyonközösség. In Vékás Lajos–Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez; Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 680. o.

---