Személyiségi jogi jogsértés keresetlevélben
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ami a tényállást illeti, az ügyvéd foglalkozású felperes és az alperes önkormányzat között több peres eljárás volt folyamatban, amelyben az önkormányzat mintegy 600 000 forint parkolási díj és pótdíj iránti igényt terjesztett elő. Az önkormányzat valamennyi perben pervesztes lett, ez azonban nem tartotta vissza attól, hogy egy újabb eljárásban ismételten fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő a felperes ellen 115 415 forint és járulékai iránt, szintén parkolási díj és pótdíj megfizetése miatt. Mivel a felperes ellentmondással élt, az eljárás perré alakult. Az ügyben az önkormányzat előkészítő…
Ami a tényállást illeti, az ügyvéd foglalkozású felperes és az alperes önkormányzat között több peres eljárás volt folyamatban, amelyben az önkormányzat mintegy 600 000 forint parkolási díj és pótdíj iránti igényt terjesztett elő. Az önkormányzat valamennyi perben pervesztes lett, ez azonban nem tartotta vissza attól, hogy egy újabb eljárásban ismételten fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő a felperes ellen 115 415 forint és járulékai iránt, szintén parkolási díj és pótdíj megfizetése miatt. Mivel a felperes ellentmondással élt, az eljárás perré alakult. Az ügyben az önkormányzat előkészítő iratot terjesztett elő, amelyben azt írta, hogy az ügyvéd „notórius parkolási díjat nem fizető, mellyel az önkormányzatot közel 600 000 forint tőketartozással és hasonló mértékű járulékos költséggel károsította meg rosszhiszeműen, különös figyelemmel arra a tényre, hogy gyakorló jogászként, hivatásához méltatlan módon próbálja a jogellenes magatartásával a társadalmat demoralizálni.
A felperes szerint az önkormányzat a kijelentéseivel megsértette a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát, és 400 000 forint sérelemdíj megfizetését kérte. Az alperes szerint a kifogásolt közlések értékítéletnek, véleménynyilvánításnak minősülnek, amelyek nem előzmény nélküliek. Álláspontja szerint a kifogásolt kitételek a felperes magánéletét nem érintik, objektíve alkalmatlanok a felperes értékelésének negatív befolyásolására. Külön kiemelte, hogy a perbeli közléseket tartalmazó beadvány kizárólag a bíróság részére került kézbesítésre.
Az első- és másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság nagyrészt helyt adott a felperes keresetének. Megállapította, hogy a kijelentésekkel mint valótlan állításokkal az alperes megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát, ezért 200 000 forintot megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint a kifogásolt kitételek, tényállítások és az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperes 600 000 forint kárt okozott volna az alperesi önkormányzatnak, mert a bíróság korábban nem marasztalta el ilyen összeg erejéig a felperest. Az alperes nem juthatott arra a következtetésre véleményként sem, hogy a felperes az alperes irányában a hivatásához méltatlan módon próbálja jogellenes magatartásával a társadalmat demoralizálni.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Kiemelte, hogy a korábbi peres eljárásokban a felperest nem marasztalták el, az önkormányzat 600 000 forintos károkozásra vonatkozó kijelentése egyértelműen tényállításnak minősül, amelynek valóságát az alperes nem igazolta. A közlés második fordulata ugyan valóban véleménynyilvánításnak minősül, azonban annak ténybeli alapja az adott esetben teljességgel hiányzott, így a jogsértés megállapítása ebben a körben is helytálló volt.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felülvizsgálati kérelemben az alperes fenntartotta azon álláspontját is, hogy a 200.000 forintos mértékű sérelemdíj összege eltúlzottnak tekinthető, mivel a valóságban semmiféle jel nem mutat arra, hogy a perbeli közlések alkalmasak lettek volna a felperes pályájának megtörésére a vele szemben fennálló bizalom megingatására figyelemmel arra is, hogy a keresetlevélnek egyetlen címzettje a bíróság volt.
A Kúria megállapításai
A Kúria kiemelte, hogy a személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen a becsület és a jóhírnév megsértése [Ptk. 2:43. § d) pont]. A jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel [Ptk 2:45. § (2) bekezdés]. Akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért.
A Kúria szerint helytállóan tartalmazta a felülvizsgálati kérelem, hogy a bírói gyakorlat szerint a szabad véleménynyilvánításhoz való jog kiemelkedően fontos alkotmányos alapjog és ahhoz is fontos érdek fűződik, hogy valaki egy peres eljárás során a nézeteit szabadon kifejthesse. Az Alkotmánybíróság valóban több esetben rögzítette azt is, hogy az értékítéletre az egyén személyes véleményére a véleménynyilvánítási szabadság minden esetben kiterjed függetlenül attól, hogy a kifejtett vélemény értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmeken vagy észérveken alapul. Az is szerepel az Alkotmánybírósági határozatokban, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága mindenféle közlés szabadságát magában foglalja, függetlenül a közlés módjától és értékétől, erkölcsi minőségétől és többnyire valóság tartalmától is. Ugyanakkor azt is ki kell emelni, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog sem korlátlan, nem terjed ki a tudatosan valótlan és sértő tényállításokra és ezt a jogot is felelősséggel kell gyakorolni. A jogi képviselővel eljáró alperesnek, mint igényt érvényesítő félnek tisztában kellett lennie azzal, hogy a parkolási díjakra, illetve pótdíjakra vonatkozó korábbi kereseteit a bíróságok elutasították, így a bíróságok nem állapították meg a felperes kártérítési kötelezettségét, ahogy azt sem, hogy felróható magatartást tanúsított volna. Ezért a Kúria szerint jogi értelemben valótlan tényállítás történt és ez kétséget kizáróan egyben sértő tartalmat is hordoz, így a jogerős ítélet ebben a körben helytállóan állapította meg a jogsértését.
A második kifogásolt kitétel kapcsán a Kúria szerint megállapítható, hogy az valóban alapvetően véleménynyilvánítást tartalmaz. A felperes álláspontja ezzel kapcsolatban az volt, hogy miután semmilyen felróható magatartást terhére az eljárt bíróságok nem állapítottak meg, így megalapozatlan az a vélemény, hogy ő a társadalmat demoralizáló magatartást tanúsított volna. Ezt a Kúria végül jogsértőnek találta, mivel a közlés ténybeli alapja hiányzott A felperes magatartásának rosszhiszeműségét jogászi hivatáshoz méltatlan magatartás tényét sem bírósági döntés, sem ügyvédi fegyelmi eljárás során nem állapították meg. Nem találta alaposnak azt az alperesi érvet sem, hogy nem valósult meg a jogsértés, mivel az a keresetlevélben szerepelt, aminek egyetlen címzettje a bíróság volt. Kiemelte, hogy bírósághoz intézett keresetlevélben is történhet személyiségi jogi jogsértés, ha az az adott ügyre nem tartozó, valótlan és sértő tényállítást tartalmaz, vagy a megfogalmazott vélemény minden valóságalapot nélkülöz, vagy/és kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, sértő, megalázó. Így mindez sérelemdíj megfizetésére is alapot adhat.
A Kúria szerint a megállapított összeg mértéke kialakuló bírói gyakorlatra is figyelemmel nem eltúlzott a jogsértés tárgyi súlyához képest. A sérelemdíjnak nem csupán reparációs, hanem preventív funkciója is van. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. IV. 21.092/2017.) a Kúriai Döntések 2018/11. számában 304. szám alatt jelent meg.
