Szervezett bűnözés és a jog 3. – A szervezett bűnözés elleni küzdelem alapjai
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Cikksorozatunk a Szervezett bűnözés és a jog című Wolters Kluwer-kiadvány egyes fejezetein keresztül járja körbe a témakör teljes spektrumát. A harmadik rész a szervezett bűnözés elleni küzdelem alapjait mutatja be.
Ha érdekli a szervezett bűnözés, és szeretné megérteni a működését, a mozgatórugóit és a struktúráját, ha megismerné a szervezett bűnözés elleni küzdelem – így a fogalommeghatározás, a jelenségre adott állami válaszok, a felszámolásra irányuló stratégiák – alapjait, vagy ha tanulmányozná a szervezett bűnözés elleni küzdelem anyagi, illetve eljárásjogi eszköztárát, és foglalkoztatja, hogyan épül fel a szervezett bűnözés felszámolására irányuló hazai szervezetrendszer, esetleg elmélyülne a bűnszervezetben történő elkövetéssel és a bűnszervezetben részvétellel kapcsolatos dogmatikai kérdésekben, illetve bírósági gyakorlatban, és megismerné a hazai szervezett bűnözés kiemelt jogeseteit, akkor ajánljuk figyelmébe dr. Nagycenki Tamás művét, a Wolters Kluwer Hungary Kft. gondozásában megjelenő, a Szervezett bűnözés és a jog című kötetet, amelyben mindezekről részletesen olvashat.
Az alábbiakban a műnek A szervezett bűnözés elleni küzdelem alapjai című fejezetéből idézünk egy részletet. A sorozat első részét itt, a másodikat pedig itt olvashatják el.
Szervezeti fogalommeghatározások
A szervezett bűnözés kormányzati, állami meghatározása eltér a tudományos vagy kriminológiai meghatározástól, hajlamos a szervezeti céloknak megfelelő, specifikus definíciókat adni, amelyekből hiányzik a fogalmi szintű meghatározásra törekvés. E definíciók közül sok inkább a jellemzők felsorolását, azaz listás megközelítést alkalmaz. Az említett megközelítést régóta kritizálják, mivel – a szervezett bűnözés komplexitását figyelembe véve – túlságosan egyszerűsít.[1]
Az amerikai rendészeti szervek Oyster Bay-i konferenciáján 1965-ben az alábbiakban határozták meg a szervezett bűnözést: „Egy önfenntartó bűnözői összefogás eredménye, amely borsos nyereséget présel ki társadalmunkból, minden eszközt bevetve, becsületest és aljast, legálist és illegálist egyaránt. A személyi változások ellenére az összefogáson alapuló entitás fennmarad. Egy rosszindulatú élősködő, amely az emberi gyengeségből táplálkozik. A félelem és a korrupció tartják életben. Így vagy úgy, de magas fokú immunitásra tesz szert a törvénnyel szemben. Szervezettségében jellemzően totalitárius.” [2] Alan Wright szerint a fenti meghatározás helyesen utal a szervezett bűnözés konspirációs jellegére, illetve az erőszak és vesztegetés alkalmazására.[3]
1970-ben az Amerikai Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma az alábbiak szerint határozta meg a szervezett bűnözést: „Az USA területén működő bűnügyi szindikátus tagjai által végzett összes illegális tevékenység és az efféle tagok ismert szövetségesei, társai által végzett összes illegális tevékenység.” [4]
Az FBI-féle fogalom – amely valójában nem a szervezett bűnözést, hanem a szervezett bűnözői csoportot határozza meg – a hagyományos szervezett bűnözői tevékenységekre, illetve a haszonszerzési célra helyezi a hangsúlyt: „Mint bármely olyan csoport, amely valamelyest rendelkezik formális struktúrával, és amelynek fő célja az illegális tevékenységeken keresztüli pénzszerzés. Az efféle csoportok a pozíciójukat erőszak alkalmazásával vagy az azzal történő fenyegetéssel, korrupt köztisztviselőkkel, hatalommal való visszaéléssel vagy zsarolással tartják meg, és általában jelentős hatást gyakorolnak a környezetükben, a régiójukban vagy az egész országban élő emberek életére.” [5]
Az Amerikai Egyesült Államokban az 1976-ban alapított szervezett bűnüldözési akciócsoport a listás megközelítést fogadta el, amikor a szervezett bűnözést definiálta: „Két vagy több személy, akik folyamatos szándékkal végeznek egy vagy több tevékenységet a következők közül: 1. illegális javak és szolgáltatások rendelkezésre bocsátása, azaz erkölcstelenség, uzsora stb.; 2. erőszakos bűncselekmények, azaz rablás, testi sértés stb.” [6]
Az Interpol fogalma – amely az FBI megközelítéséhez hasonlóan a szervezett bűnözői csoportot definiálja – a tevékenységekkel, illetve a célokkal szemben a szerkezetre helyezi a hangsúlyt: „Bármely vállalkozás vagy csoport, amely folytonos illegális tevékenységet végez, és amelynek fő célja a nyereségszerzés és a vállalkozás folytonosságának fenntartása, országhatárokra tekintet nélkül.” [7]
1998-ban a Varsóban megrendezett szervezett bűnözéssel kapcsolatos nemzetközi konferencia a fogadó ország alábbi meghatározását használta: „Három vagy több személy – akiket hierarchia vagy személyes kapcsolatok kötnek össze – által végzett csoporttevékenységek, amelyeken keresztül a vezetők profitot termelnek, vagy területeket, belföldi vagy külföldi piacokat irányítanak erőszak, megfélemlítés és korrupció alkalmazásával, mindezt a bűntevékenységeik előmozdításának és a legitim gazdaságba történő beszivárgásnak céljából.” [8]
A német BKA (Bundeskriminalamt) definíciójának középpontjában a csoport, a cél – hatalom és haszon – és a cél eléréséhez szükséges módszerek – erőszak, megfélemlítés – szerepelnek: „A szervezett bűnözés bűncselekmények előre megtervezett elkövetése, amelyet a profit és a hatalom utáni vágy ösztönöz, amelyek egyenként és együttesen is komoly jelentőséggel bírnak, mikor két vagy több személy tartósan vagy határozatlan ideig együttműködik, mindenki a saját meghatározott feladatát végezve kereskedelmi vagy üzletszerű struktúrák alkalmazásával, vagy erőszak vagy egyéb megfélemlítő cselekvés alkalmazásával, vagy a politika, a média, a közigazgatás, az igazságügyi hatóságok vagy a gazdaság befolyásolásával.” [9]
A holland CRI (Centrale Recherche Informatienest) egyedi megközelítést alkalmaz a szervezett bűnözés meghatározására, amely nemcsak a nyomozások, hanem az empirikus kutatások során is hasznos. A hatóság a Likert-skála-eljárást használja, amely nyolc – mind a csoportra, mind a csoport tevékenységére fókuszáló – elemet tartalmaz: [10]
- Hierarchikus struktúra;
- Belső támogatás;
- Pénzmosás;
- Állami tisztviselők megvesztegetése;
- Több mint egy illegális tevékenységben való részvétel;
- A vállalatok mögött megbúvó szervezetek;
- Hosszú időn keresztül folytatott törvényellenes tevékenységek;
- Tagok, akik a versenytársakkal szemben erőszakosan viselkednek.
A nyolc elemet felhasználva a holland hatóság egy skálát alkotott, amely a szervezett bűnözői tevékenység, illetve a szervezeti struktúra fokozatát, intenzitását mutatja. A skála 1–2 fokozata alacsony szintű, a 3 –5 fokozata közepesen bonyolult, a 6–8 fokozata egy jól szervezett, nagyon kifinomult szervezett bűnözői csoportot jelent. Nathan Moran szerint a megközelítés szigorúan véve nem a szervezett bűnözés fogalmának meghatározása.[11]
Az 1990-es években egy európai uniós szakértői bizottság 11 kritériumot javasolt a szervezett bűnözői csoport meghatározásához:[12]
- Több mint két személy együttműködése.
- Minden résztvevőnek meghatározott szerepe van.
- Hosszabb vagy meghatározatlan időre jön létre.
- Fegyelem és ellenőrzés alatt működnek.
- Súlyos bűncselekmények elkövetésével vannak gyanúsítva.
- Nemzetközi szinten tevékenykednek.
- Erőszakot vagy egyéb megfélemlítésre alkalmas eszközt vesznek igénybe.
- Kereskedelmi vagy vállalkozás jellegű struktúrákat alkalmaznak.
- Részt vesznek pénzmosásban.
- Befolyást gyakorolnak a politikára, a médiára, a közigazgatásra, az igazságügyi szervekre vagy a gazdaságra.
- Céljaik között a pénz vagy a hatalom megszerzése a meghatározó.
A szakértői bizottság szerint a szervezett bűnözői csoport elengedhetetlen követelménye az 1., 5., 11. kritérium, továbbá a fennmaradókból legkevesebb három megléte.
A kötet szerzője dr. Nagycenki Tamás. Címlapképünk illusztráció.
A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.
Lábjegyzetek:
[1] Nathan Moran: Defining Organized Crime: Economic, Legal, and Social Factors. In: Frank G. Shanty (szerk.): Organized Crime. From Trafficking To Terrorism – Volume One. Santa Barbara, ABC-CLIO, 2008. 43–44.
[2] Alan Wright: Organized Crime. Devon, Willan Publishing, 2006. 3–4.
[3] Alan Wright: Organized Crime. Devon, Willan Publishing, 2006. 4.
[4] Howard Abadinsky: Organized Crime. Belmont, Wadsworth Publishing, 2009. Ninth Edition, 2.
[5] Howard Abadinsky: Organized Crime. Belmont, Wadsworth Publishing, 2009. Ninth Edition, 2.
[6] Nathan Moran: Defining Organized Crime: Economic, Legal, and Social Factors. In: Frank G. Shanty (szerk.): Organized Crime. From Trafficking To Terrorism – Volume One. Santa Barbara, ABC-CLIO, 2008. 44–45.
[7] Nathan Moran: Defining Organized Crime: Economic, Legal, and Social Factors. In: Frank G. Shanty (szerk.): Organized Crime. From Trafficking To Terrorism – Volume One. Santa Barbara, ABC-CLIO, 2008. 45.
[8] Howard Abadinsky: Organized Crime. Belmont, Wadsworth Publishing, 2009. Ninth Edition, 2.
[9] Adamoli, Sabrina – Di Nicola, Andrea – Savona, Ernesto U. – Zoffi, Paola: Organised crime around the world. Helsinki, European Institute for Crime Prevention and Control, 1998. 6.
[10] Nathan Moran: Defining Organized Crime: Economic, Legal, and Social Factors. In: Frank G. Shanty (szerk.): Organized Crime. From Trafficking To Terrorism – Volume One. Santa Barbara, ABC-CLIO, 2008. 45.
[11] Nathan Moran: Defining Organized Crime: Economic, Legal, and Social Factors. In: Frank G. Shanty (szerk.): Organized Crime. From Trafficking To Terrorism – Volume One. Santa Barbara, ABC-CLIO, 2008. 45.
[12] Kertész Imre: A bűn európai útjain. Belügyi Szemle, 1999/9. 54–55.