Szólásszabadság, avagy a social media jogi státusa – 6. rész

A social media-platformok az online nyilvánosság első számú terepeivé váltak, melyeknek nincs közmegegyezésre számot tartó definíciójuk. Jelen tanulmányában a szerző azonos megítélés alá helyezi a YouTube-ot, a Facebookot és a Twittert, mivel tevékenységük szólásszabadsággal összefüggő része hasonló, és hasonlóan is ítélhető meg. E szolgáltatások mindegyike képes a felhasználói tartalmak korlátozására, és időnként erre a jogi szabályozás kötelezi is. Az EU új irányelve is közös regulákat alkot e két eltérő szolgáltatásra: a hatálya alá tartozó audiovizuális tartalmak mind a videómegosztó, mind a social media-platformokon megjelennek.

Az alábbiakban olvasható tanulmányt, mely az In Medias Res folyóiratban jelent meg, folytatásokban közöljük; az első rész itt, a második itt, a harmadik itt, a negyedik itt, az ötödik pedig itt olvasható el.

4.4. Szerkesztés és tartalmi sokszínűség a platformokon

Valójában a platformok igazi hatalmát a közügyek vitáinak befolyásolására nem az egyes tartalmak törlésének és a felhasználók kitiltásának lehetősége biztosítja. A platformok az algoritmusaik segítségével az egyes felhasználókról gyűjtött adatok alapján személyre szabhatják az egyes felhasználók által érzékelt és elérhető tartalmakat. Ennek legkézenfekvőbb példája a Facebook hírfolyama, amely a felhasználó ismerősei és a követett oldalak által közzétett tartalmaknak csak a töredékét tárja a felhasználó elé. Ennek természetesen praktikus okai is vannak, és a felhasználók számára alapvetően kedvező, ha a platform igyekszik számukra valamelyest rendet vágni a tartalmak tömegében, és a feltehetően őket leginkább érdeklőket megmutatni nekik. De nem lehet tudni, hogy a platform mi alapján válogat, milyen módon viszonyul a közügyek vitájára vonatkozó tartalmak és a nyaralási beszámolók megfelelő arányának kérdéséhez, és milyen gazdasági érdekei húzódnak meg egyik-másik tartalom előtérbe helyezése mögött. Fontos megjegyezni, hogy nem minden social media-platform ‘szerkeszti’ annyira átfogóan a felhasználói elé tárt tartalmakat, mint a Facebook, de többé-kevésbé mindegyik törekszik arra, hogy a potenciálisan elérhető tartalmak között a felhasználó vélt érdeklődési körének megfelelően válogasson.

A hírfolyam és általában a felhasználó számára megjelenített tartalmak összeállításával kapcsolatban felmerül, hogy e tevékenység a platform szólásszabadsága által védett. Amíg egyes tartalmak szűréséről vagy törléséről ez nehezen állítható, a hírfolyam összeállítása végeredményben létrehoz egy új, korábban nem létezett, önálló ‘tartalmat’, amelynek egyes elemeit nem a platform készítette vagy rendelte meg, de az összeállítást maga végezte, saját döntéseinek és szempontjainak megfelelően. Ha ez az összeállítás a szólásszabadság körébe tartozik, akkor kívülről nehezen befolyásolható. Ellenben, ha az összeállítást hasonlónak tekintjük a hagyományos médiaszerkesztési tevékenységéhez, akkor a médiára vonatkozó szabályok és mögöttes elvi alapjaik megfelelő alkalmazásának kérdése is felmerülhet. Ahogyan Robin Foster fogalmazott:

„Az itt azonosított új, digitális közvetítőknek nincsenek pontos megfelelőik – a többségük nem semleges csatorna, mint az internetszolgáltatók, amelyeken az összes internetes tartalom átfolyik (bár a Twitter közel áll ehhez), sem pedig tiszta médiavállalat, mint a műsorszolgáltatók vagy az újságok, amelyek tevékenyen részt vesznek a megjelenést és a tartalmat illető döntéshozatalban. Azonban fontos szerepet játszanak az információk kiválasztásában és felhasználókhoz eljuttatásában, így a tevékenységükhöz jogos közérdek fűződik.”279

A tartalmak összeállítása nem semleges és nem is értéksemleges tevékenység, a platform számos érdeke megjelenik benne. Bernal a kapuőrök (köztük a Facebook) feltételezett semlegességét egyenesen „mítosznak” nevezi.280 Ez önmagában nem eleve elvetendő, de a felhasználók ezeket az értékeket, érdekeket nem ismerhetik meg. Nem is igen tudhatják, vagy csak aránytalan erőfeszítések árán deríthetik fel, hogy ‘mi van még’ a számukra megmutatott tartalmakon kívül. Amint Klonick megállapítja, a platformok jelenleg nem helyezik előtérbe a közügyek vitáiban való részvétel megfelelő lehetőségének biztosítását.281

A platformok architektúrája, az általános működést vezérlő szerkesztői döntések és a mögöttes értékek tehát fontosabbak, mint a platformok egyes, konkrét tartalmakról hozott döntései, amelyeket a bejelentések nyomán szükségszerűen hoznak, mert előbbiek a platform teljes működését meghatározzák, és minden felhasználó információhoz jutását érintik.282 A felhasználók személyére szabott szolgáltatás képes lehet például a közéleti hírek, információk háttérbe szorítására. Ha Zuckerberg úgy dönt, akkor a hagyományos média által készített hírek, beszámolók egy csapásra megritkulnak a hírfolyamban.283 (Ennek oka is elsősorban gazdasági, nem pedig filozófiai: a Facebook kimondatlanul is versenytársa e médiumoknak, még akkor is, ha maga nem állít elő tartalmat, de annak érdekében, hogy eljuttassa tartalmaikat a felhasználókhoz, minél több pénzt kíván kisajtolni a médiumokból.) A személyre szabott szolgáltatás és hírszolgáltatás összességében csökkentheti az egyes felhasználók által érzékelt hírek tartalmi sokszínűségét és kínálatát. Amíg a hagyományos média korában szükségszerűen mindenki találkozott olyan tartalmakkal, amelyeket nem maga keresett, és nem feltétlenül vágott egybe saját véleményével, a személyre szabás megszünteti e kényelmetlenséget.284 A hírek személyre szabott jellege alapvetően mond ellen a gondolatok piaca elméletének, mert a felhasználó, hacsak nem keresi kifejezetten, nem találkozik a sajátjával ellentétes véleménnyel.285

A hírfolyamba a platform a politikai szimpátiáinak vagy társadalmi céljainak megfelelően is beavatkozhat, és ez már közvetlen veszélyt jelent a társadalmi nyilvánosságra és a demokratikus véleményformálásra. Ennek a jelenségnek a legjobb példája a 2016 tavaszán kipattant botrány, amikor a Gizmodo blogon volt Facebook-munkatársak számoltak be arról, hogy a platform tudatosan és rendszeresen háttérbe szorította a konzervatív témákat és forrásokat. Korábban a platform azt állította, hogy az úgynevezett Trending Topics (a platformon a többi felhasználó által a legintenzívebben tárgyalt, azaz ‘forró’ témákat összegyűjtő és külön megjelenítő szolgáltatás) tartalmát kizárólag algoritmus állítja össze, közvetlen emberi beavatkozás nélkül, a felhasználók valós aktivitása alapján. Ezzel szemben a távozó munkatársak beszámolóiból kiderült, hogy a válogatást politikai szempontok szerint kellett elvégezniük. A beszámolók szerint egyes konzervatív weboldalak linkjei nem kerülhettek be a Trending Topics-szekcióba akkor sem, ha éppen azokat osztották meg az adott időszakban a leggyakrabban.286 Az ügyből egyértelművé vált, hogy a semleges algoritmus helyett szerkesztők (akiket házon belül hírkurátoroknak neveztek) befolyásolták azt, hogy mely hírekből lehetett a Facebookon fontos és sokak által tárgyalt téma.287 Ezzel az üggyel lényegében megdőlt egy tabu, és paradigmaváltás történt a platform megítélésében: a Facebook tényleges hírszerkesztővé, így a hagyományos médiához hasonlóvá vált.288 Bár a platform nemsokára megszüntette a Trending Topics-szekcióját,289 innentől kezdve nehéz szabadulni a gondolattól, hogy hasonló hírszerkesztés a platform más szolgáltatásaiban és az Egyesült Államokon kívül is megtörténhet. Ha pedig a Facebook hírszerkesztő, joggal merül fel, hogy a hagyományos média hírszerkesztőire vonatkozó jogi szabályozás által előírt kötelezettségeket rá is ki kell terjeszteni.

In Medias Res - borító

4.5. Hamis hírek és magánszabályozás

A hamis hírek terjedésének, mint láttuk, nehezen szab gátat a jogi szabályozás. De nemigen várhatjuk a teljes körű és megnyugtató megoldást a platformok saját szabályozásától sem. Ennek fő oka, mint Bernal megállapítja, hogy a social media-platformokon a rémhírek, rágalmak, gonosz pletykák terjedése nem a rendszer hibája, hanem a rendszer jellegzetességeiből fakadó elkerülhetetlen jelenség.290 Ugyanakkor a negatív PR a platformok számára káros lehet, ezért szükségszerű, hogy jogi kötelezettségeik teljesítésén túl is tegyenek lépéseket a hamis hírek terjedése ellen. Ezek a valótlanságokat, kitalált történeteket hírként bemutató oldalakkal szembeni tarifaemelésektől a hírfolyamban való hátrébbsorolásig terjednek.291 Felmerülhetnek e tekintetben a fizetett reklámokra és szponzorált tartalmakra vonatkozó, az átláthatóság irányába tett lépések is annak érdekében, hogy a felhasználók megtudhassák, ki fizetett egy adott tartalom célba juttatásáért.292 A social media-platformok által felkért tényellenőrzők (fact-checkers) verbuválásának ötlete is felmerült, akik az egyes tartalmakat, amennyiben hamis hírnek minősítik őket, erre utaló jelzéssel láthatják el, illetve ennek alternatívájaként csak a platformok számára jelzik a hamis híreket, amelyek az ezeket terjesztő oldalakat hátrább sorolhatják a hírfolyamban, vagy akár ki is tilthatják onnan.293 A helyzetre jellemző, hogy a hamis hírek megjelölése a felhasználók számára – amivel a Facebook próbálkozott – csak növelte a népszerűségüket, és erősítette a terjesztett valótlan információ hitelességét.294 A tényellenőrzők valójában egyfajta sajátos hírszerkesztést végeznek, ami még tovább közelíti a social media-platformot a hagyományos médiához.

Az álhírekkel és az internetes félretájékoztatással foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentése alapvetően a platformok magánszabályozásának további erősítésére építi a hamis hírekkel szemben kívánatos stratégiát.295 Azt javasolja a platformoknak, hogy bővítsék a felhasználók azon lehetőségeit, hogy a szolgáltatást személyre (a saját személyükre) szabhassák;296 valóban kívánatos lenne, ha a Daily Met nem átláthatatlan módon és ismeretlen adatbázis és személyi profil alapján maga a platform állítaná össze, de a felhasználók lehetőségeinek ez irányú bővülése felerősítheti akár a szűrőbuborék-jelenséget is. Az a felvetés, hogy az aktuális, sokak által tárgyalt témák mellé a platformok javasoljanak a felhasználóknak további, megbízható forrásból származó híreket, illetve növeljék a megbízható hírforrások láthatóságát, és biztosítsanak lehetőséget a válaszadási jog gyakorlására,297 még tovább közelítené a platformok moderátorait a hagyományos hírszerkesztők, így a platformokat a klasszikus hírmédia felé.

A 2018 áprilisában közzétett európai bizottsági közlemény hasonló nyomvonalon halad, és lényegében a platformok magánszabályozását szeretné ösztönözni, kilátásba helyezve a jogi kötelezettségek előírását is arra az esetre, ha a magánszabályozás nem éri el a kívánt eredményt, de az Eker.-irányelv közvetett felelősségi rendszerének érintetlenül hagyása mellett.298 Ez a dokumentum az uniós médiaszabályozás tekintetében egyfajta mérföldkőnek tekinthető: immáron nem a médiaszabályozástól egyébként nem egészen idegen önszabályozás ösztönzéséről van szó, amelyben egy, a szabályozott médiumhoz képest külső, tőle független, de nem állami szerv felügyeli a médiumok jogszerű működését, hanem a magánszabályozás – a médiumok (platformok) saját maguk által végzett, a tartalmakra vonatkozó szabályozás – erősítéséről, felvetve annak kötelezővé tételét is a platformok számára. Eme megközelítés szerint a platformoknak maguknak kell a tartalmak bírájává válniuk, az Eker.-irányelvben foglaltakhoz képest még szélesebb körben. Ezzel a lépéssel – ha valóban bekövetkezik – az állam lényegében szinte teljes egészében átadná a szabályozás feladatát a platformoknak, a maga számára e sajátos felügyeleti rendszer megfelelőségének ellenőrzését tartva csak meg, amivel összességében a társszabályozás egy különös, korábban nem ismert modellje felé mozdulna el. Ez a modell nemcsak az EU egyes dokumentumaiban, hanem a tagállami szabályozási kezdeményezésekben is megjelenik, és legelső példája a már említett német törvény.299 A szabályozás itt nem közvetlenül a jogellenes tartalmakkal szemben lép fel, hanem a platformokat kötelezi a fellépésre, és a törvénybe foglalt eljárásrend megsértése és az elvárt teljesítmény (a büntető törvénykönyvbe ütköző tartalmak gyors eltávolításának) elmaradása ad alapot az állami beavatkozásra.

A szerző egyetemi tanár, Nemzeti Közszolgálati Egyetem és Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Lábjegyzetek:

279 Robin Foster: News Plurality in a Digital World. University of Oxford – Reuters Institute for the Study of Journalism (2012), reutersinstitute.politics.ox.ac.uk/sites/default/files/2017-11/News%20Plurality%20in%20a%20Digital%20World_0.pdf, 30.

280 Paul Bernal: The Internet, Warts and All. Free speech, Privacy and Truth. Cambridge, Cambridge University Press, 2018. 71–101.

281 Klonick i. m. (44. lj.) 1665.

282 Frank Fagan: Systemic Social Media Regulation. 16(1) Duke Law & Technology Review (2018) 393.

283 Emily Bell: Why Facebook’s news feed changes are bad news for democracy. The Guardian, 2018. ja­nuár 21., www.theguardian.com/media/media-blog/2018/jan/21/why-facebook-news-feed-changes-bad-news-democracy

284 Vö. szűrőbuborék-elmélet. Lásd a 2.2. pontot

285 Sarah Eskens – Natali Helberger – Judith Moeller: Challenged by news personalisation: five per­spect­ives on the right to receive information. 17(2) Journal of Media Law (2017) 259., 281.

286 Philip Bump: Did Facebook bury conservative news? Ex-staffers say yes. The Washington Post, 2016. május 9., www.washingtonpost.com/news/the-fix/wp/2016/05/09/former-facebook-staff-say-conservative-news-was-buried-raising-questions-about-its-political-influence/?noredirect=on&utm_term=.8338634b2401; Michael Nunez: Former Facebook Workers: We Routinely Suppressed Conservative News. Gizmodo, 2016. május 9., gizmodo.com/former-facebook-workers-we-routinely-suppressed-conser-1775461006

287 Thielman i. m. (74. lj.)

288 Natali Helberger – Damian Trilling: Facebook is a news editor: the real issues to be concerned about. LSE Media Policy Project, 2016. május 26., blogs.lse.ac.uk/mediapolicyproject/2016/05/26/facebook-is-a-news-editor-the-real-issues-to-be-concerned-about/

289 Chris Morris: Facebook Kills ’Trending’ Topics, Will Test ’Breaking News’ Label. Fortune, 2018. június 1., fortune.com/2018/06/01/facebook-kills-trending-news-topics/

290 Bernal i. m. (63. lj.) 506–509.

291 Hasen i. m. (55. lj.) 226–230.

292 Levi i. m. (62. lj.) 285.

293 Jessica Stone-Erdman: Just the (Alternative) Facts, Ma’am: The Status of Fake News Under the First Amendment. 16 First Amendment Law Review (2018) 410; Sarah Perez: Facebook expands fact-checking program adopts new technology for fighting fake news. TechCrunch, 2018. június 21., techcrunch.com/2018/06/21/facebook-expands-fact-checking-program-adopts-new-technology-for-fighting-fake-news/?guccounter=1

294 Catherine Shu: Facebook will ditch Disputed Flags on fake news and display links to trustworthy articles instead. TechCrunch, 2017. december 20., techcrunch.com/2017/12/20/facebook-will-ditch-disputed-flags-on-fake-news-and-display-links-to-trustworthy-articles-instead/

295 High Level Expert Group on Fake news and online disinformation i. m. (198. lj.)

296 Uo., 33.

297 Uo.

298 A Bizottság közleménye (202. lj.)

299 Netzwerkdurchsetzungsgesetz (179. lj.)

Kapcsolódó cikkek: