Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Digitális megfelelés: A jövő elkezdődött című sorozatunk ötödik részében nagyon fontos témákat veszünk górcső alá: a digitális akadálymentességet és esélyegyenlőséget, ami többet jelent, és többeket érint, mint az elsőre gondolná az ember.
Releváns jogszabályok:
1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról
A digitális transzformáció már régóta nem pusztán technológiai kérdés, hanem olyan üzleti stratégia, amely teljesen átalakította és átalakítja a vállalatok közötti (B2B) és vállalkozások és fogyasztók közötti (B2C) tranzakciók jellegét és tartalmát.
Az európai jogalkotás egyik kulcsterülete a gazdaság digitális transzformációjának kezelése. A technológiai környezet fejlődése a gazdasági környezetet is átformálta. Az ikerrendeletek, azaz a Digital Markets Act és a Digital Services Act elfogadásával nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalati mindennapokban a digitális megfelelés ágazattól függetlenül megkerülhetetlen.
A vállalkozások versenye új működési rend szerint zajlik, amely az online térben mozgó e-fogyasztók számára is újszerű keretrendszert jelent ügyleti döntéseik meghozatalához. E keretrendszer biztonságossá tétele döntően a jogalkotó és a vállalkozások feladata, míg a fogyasztók általi jobb megismerése a fogyasztói edukáció szükségességét is indokolttá teszi.
A cikksorozat előző részei Digitális megfelelés: A jövő elkezdődött – I. rész Mit értünk digitális compliance alatt?; Eljárási kisokos: a digitális magatartások és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kapcsán lefolytatott eljárások alaptípusai; A bejelentési rendszerek helye a hatékony kockázatkezelésben – gondolatok a Wish-döntés margójára; Hogyan lőjünk futó vadra? – A mesterséges intelligencia szerepe a digitális megfelelésben alcímmel olvashatók.
Akadálymentesség a digitális világban
A digitális transzformáció új kihívásokat nyújt mindannyiunk számára. 2025-től a magyar jogban is hatályba lépnek azok az infokommunikációs akadálymentességi rendelkezések, amelyek – a közszférát már 2019 óta érintő kötelezettségeken túlmenően – a digitális tér egészében kívánnak egyenlő és hátrányos megkülönböztetéstől mentes szabad mozgást biztosítani a fogyatékossággal élő emberek számára.
Bevezetésként két lényeges szempont kiemelése indokolt. Jogi szempontból a digitális akadálymentességi elvárások egy jelentős köre már a hatályos szabályok alapján is élő, alkalmazandó elvárás, vagyis nem csupán 2025-től kell ezzel a kérdéssel számolniuk a digitális gazdaság résztvevőinek. A jog mögötti társadalmi-kulturális változások nyomán pedig hangsúlyozandó, hogy a digitális térben létrejött és/vagy megvalósuló gazdasági tranzakciók és kapcsolódó jogügyleteket illetően nem csupán a látássérült vagy mozgássérült fogyasztókra kell gondolnunk az akadálymentesség kérdéskörében. Az akadálymentesség lényegéhez tartozik a digitális felhasználói képességek értelmezése.
Hozzáférés a digitális világhoz – eligazodás a digitális környezetben
A fogyatékos személyek körébe tartoznak mindazok, akik tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi, pszichoszociális károsodással – illetve ezek bármilyen halmozódásával – élnek, amely a környezeti, társadalmi és egyéb jelentős akadályokkal kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételüket korlátozza vagy gátolja.
A Fot.-ban, azaz a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényben meghatározott fogalom a digitális korban új értelmezési környezetet nyert. A digitális környezetben ugyanis megváltozott az információfeldolgozás. A korábbi elemző, lépésről lépésre történő feldolgozás mellett egyre nagyobb szerepet kap az átfogó, téri-vizuális feldolgozás. A technológiai fejlődés lehetővé teszi, hogy a gyorsan, sok információt hordozó téri-vizuális ingerekre épüljön az információátadás, ami egy teljesen más képességszerkezetet igényel, mint amit generációról generációra az iskolai képzés biztosított.
A digitális kompetenciák megléte így nem tekinthető eleve adottnak. A digitális kompetenciák mellett azonban például olyan motorikus funkciók is előtérbe kerültek, amelyek az érintőképernyők kezelését teszik lehetővé. Egy-egy kéztörés, vagy akár egy rossz helyen minket ért kisebb égéssel vagy vágással járó konyhai baleset is ki tud minket zárni a digitális világhoz való hozzáférésből.
A digitális kompetenciák alapvetően más logika szerint működnek tehát, mint a hagyományos írástudás, lényegük leginkább egyfajta eligazodási képességként határozható meg. A hatályos szabályok alapján a fogyatékossággal élő emberek tekintetében ugyanazok az elvárások vonatkoznak minden – így akár offline, akár online megvalósuló – tájékoztatásra. A honlapra, az ügyfeleknek kifejlesztett applikációkra, az ügyfelekkel folytatott online kapcsolattartásra (e-mailekre, kapcsolattartási felületekre) tehát ugyanazok a követelmények vonatkoznak. Az egyenlő esélyű hozzáférésre vonatkozó, a Fot.-ban meghatározott és alább részletesen ismertetett szabályok 2011. január elsejétől változatlan tartalommal hatályosak, tehát az itt leírtak nem az új, azaz 2025. júniusától alkalmazandó akadálymentességi szabályozás részét képezik, ezeket az akadálymentességi igénnyel élő fogyasztók megalapozottan szeretnék igénybe venni már most is.
A diszkriminációmentességből – mint szabályozási alapelvből – következik, hogy számos más egyéb esélyegyenlőségi elvárás között információs esélyegyenlőséget kell biztosítani a fogyatékossággal élő személyek számára ott, ahol az információt közlik, így az online világban is. Ez egy általános elvárás, nincsen tételesen felsorolva sehol, hogy milyen konkrét információközlési formákra vonatkozik.
Jelen írásunkban a digitális világban érvényesülő ún. infokommunikációs esélyegyenlőség szabályait vesszük számba. Ezen a téren gyakori jogértelmezési probléma, hogy azt a megalapozatlan következtetést vonják le a weboldalak előkészítésénél, hogy mivel a 2016/2102 irányelv és az ezt átültető 2018. évi LXXV. törvény a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről szól, ezért a nem közszférabeli szervezetek honlapjaira nem is áll fenn akadálymentesítési kötelezettség.
Ez egy téves feltevés, és ha valamiért, akkor ez a jogszabály a ’normál’ honlapok vonatkozásában azért releváns, mert ad egy világos viszonyítási pontot. Amikor ugyanis konkrétan előírja, milyen szabványok alkalmazásával biztosítható egy magas szintű megfelelés, akkor ennek alapján alappal vélelmezhető, hogy ha a ’sima’ honlapok és mobilalkalmazások ezeknek a szabványoknak megfelelnek, akkor szintén diszkriminációmentesnek tekinthetők az információs esélyegyenlőség szempontjából.
Általános keret: az információhoz való diszkriminációmentes hozzáférés joga
A Fot. alapján biztosítani kell az egyenlő esélyű hozzáférés lehetőségét a közérdekű információkon túl valamennyi olyan információhoz, amelyek a fogyatékos személyeket megillető jogokkal, valamint a részükre nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatosak. A Fot. szerint az információ akkor egyenlő eséllyel hozzáférhető, ha az mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető, az ahhoz való hozzájutás pedig az igénybe vevő számára akadálymentes. A Fot. 7.§ (2) bekezdése ehhez hozzáteszi, hogy az információs társadalom nyújtotta lehetőségek erősítik az esélyegyenlőséget a fogyatékos személyek számára. A fogyatékos személyeket az információs esélyegyenlőség megilleti az információs társadalmi szolgáltatások igénybevételekor, azaz a digitális térben is.
Az információhoz való diszkriminációmentes hozzáférést a Fot.-on túlmenően is számos nemzetközi és hazai jogforrás igyekszik szavatolni. Magyarországon a 2007. évi XCII. törvénnyel hirdették ki a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezményt, mely többek között kimondja, hogy a fogyatékossággal élő emberek hátrányos megkülönböztetése az emberi méltóság súlyos megsértése. Lényegében ezért az akadálymentesség terén abból az alapelvből kell kiindulnunk, hogy csak úgy élhet önállóan egy fogyatékos ember, ha mindenhez hozzá tud jutni, amihez bárki más. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának az egyenlőségről szóló címéhez tartozó 21. és 26. cikke értelmében tilos a fogyatékosság alapján történő megkülönböztetés, illetve el kell ismerni és tiszteletben kell tartani a fogyatékkal élő személyek jogát a beilleszkedésre. Magyarország Alaptörvénye szerint Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek – bármely megkülönböztetés, így például fogyatékosság szerinti különbségtétel nélkül – biztosítja és az esélyegyenlőség megvalósulását külön intézkedésekkel segíti.
Önálló élethez való jog: az egyenlő esélyű hozzáférés határvonalai
Az akadálymentesség a digitális világban elérhető információk és szolgáltatások esetében sem szorítkozik kizárólag a web, a mobilalkalmazás vagy a progresszív webalkalmazás felületére. Gondoljunk egy ügyfélszolgálati térben elérhető sorszámhúzó gépre, vagy egy e-színház felületen használt külső és nem akadálymentes jegyvásárlási app-ra.
Az egyenlő esélyű hozzáférés szempontjából ezért fontos előkérdés az online és az offline elemek közötti határvonalak felismerése és tudatosítása. Ez azért is releváns, mert a segítő megléte nem egyenlő az akadálymentességgel, és nem valós akadálymentesítési megoldás, ha a digitális termékek és szolgáltatások, tartalmak hozzáférhetővé tétele helyett callcenterbe vagy valamely boltba, ügyfélszolgálatra irányítják az akadálymentességet igénylő ügyfelet.
E határvonalak helyes értelmezésének kiindulópontja az akadálymentességet átmenetileg vagy tartósan igénylő személyek önállóságának, önálló élethez való jogának biztosítása. Ennek az alapjognak a megvalósulását szolgáló jogi eszköz a diszkrimináció tilalma, de fontos hangsúlyozni, hogy az eszköz nem szoríthatja háttérbe a lényeget, a szabályozás célját. A célt előtérbe helyező, az egyenlő esélyek biztosításán alapuló megközelítés pozitív elvárásaiból kiinduló megoldások ugyanis a vállalati üzleti és működési modellre is pozitív hatást gyakorolhatnak.
Egyetemes tervezés: mindenki számára megbízható UX-design
Ahogy arra a bevezetőnkben is utaltunk, minden felhasználói képességzavart figyelembe kell venni, mégpedig nemcsak a honlapon található információk érzékelése, hanem az információk értelmezhetősége és a honlap működtethetősége szempontjából is. Ebből következően a Fot. által elvárt egyenlő esélyű hozzáférés az online felületek szempontjából azt jelenti, hogy nem tekinthető akadálymentesnek az a honlap, ahol csak a gyengénlátó felhasználók számára készítenek egy fekete háttérrel és nagy világos betűkkel megjelenő verziót.
A WCAG 2.1-es (és a hamarosan szabványi erőre emelkedő 2.2-es) útmutató, illetve az annak alapját képező ISO és EN szabványok amellett, hogy teret adnak a fejlesztői kreativitásnak, a honlapok, mobilalkalmazások és progresszív web alkalmazások akadálymentes kivitelezése terén konkrét iránymutatással is szolgálnak a legegyszerűbbektől a legbonyolultabb kérdésekig. A szabvány elvárásait már a tervezés során érdemes figyelembe venni, indokolt esetben egy ebben jártas fejlesztőt is bevonni.
A digitális gazdaság körébe eső termékek és szolgáltatások fejlesztésének korai szakaszában feltétlenül érdemes időt szentelni az akadálymentességi összefüggések mélyebb megértésének és figyelembevételének, mivel a jól alkalmazott akadálymentességi szempontok mindig olcsóbb, gyorsabb eredményre vezetnek, mint az utólagos javítások és kiegészítések. Így például hiába optimalizálják az adott oldalt billentyűzetes navigációra sok-sok fejlesztői munka árán, ha a szabvány szerint a képernyőolvasó szoftverekre is optimalizálják azt.
Ugyanakkor közkeletű tévhit, hogy az akadálymentesség miatt bele kellene nyúlni a designba: az arculatnak nem feltétlenül árt az akadálymentesség, sőt! A „nem vagyok robot” kérdésre válaszul megoldandó macska-egér játék típusú captchák például nem csupán egy fogyatékossággal élő felhasználó számára jelenthetnek problémát, villamoson utazva azt még egy jól látó és mozgó személynek is komoly kihívás lehet megoldani a mobiltelefonján, nemhogy annak, akinek a kézmozgása akár csak időlegesen korlátozott, mert például gipszbe került vagy egy kéztörés nyomán nem nyerte még vissza teljes mozgásterjedelmét. E példán keresztül kiviláglik, hogy bár hajlamosak vagyunk a Fot. rendelkezéseit kizárólag a fogyatékossággal élő emberekre értelmezni, a digitális világot érintő akadálymentesség szempontjából bárkivel előfordulhat, hogy valamely tulajdonság, képesség hosszabb-rövidebb időre történő kiesése miatt nem tudja teljes körben használni az online felületeket, hozzáférést biztosító eszközöket.
Az érintetti kör ezért nem zárt, folyamatosan változik az arány, hogy hány felhasználónak lehet igénye a teljeskörű használati élményre. A digitális megvalósítás során ezért az akadálymentességi igénnyel élők teljes körére gondolva fontos alkalmazni az egyetemes tervezés logikáját. Ezzel a preventív gondolkodásmóddal, amely már a tervezés folyamatának az elején figyelembe veszi a képességek és digitális kompetenciák különbözőségét, olyan termékek és szolgáltatások jönnek létre, amelyek különleges tervezési megoldások és adaptáció nélkül is biztosítják a lehető legtöbb felhasználó számára a felület legteljesebb és legönállóbb használhatóságát.
Az egyetemes tervezésen alapuló tervezési stratégiával kialakított arculat a digitális kompetenciák érvényesítésénél nem csupán a fogyatékos személyek számára lehet előnyös: mindenki számára megkönnyítheti, és a felgyorsult adatfeldolgozási folyamatok közepette az állandó rohanásban élő felhasználók és az idősebb generációk számára is befogadóbbá és biztonságosabbá teheti a digitális felületeken történő mozgást. Ebből következőn széles körben hozzájárulhat a használatot segítő, felhasználóbarát UX designhoz, a piaci megbízhatóság és jóhírnév építéséhez.
A cikk szerzői:
Dr. Firniksz Judit, PPKE Versenyjogi Kutató Központ, kutató
Dr. Nagy Andrea Magdolna ügyvéd, Dr. Nagy Andrea Magdolna Ügyvédi Iroda
Dr. Velegi Dorottya, az MVGYOSZ megbízott szakmai vezetője
