Tényállítás vagy véleménynyilvánítás?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A formálisan tényállításként megjelenő sértő közlés adott esetben véleménynyilvánításnak minősülhet. A sértett személy „elmebetegnek” nevezése látszólag tényállítás, ténylegesen azonban a sértett személyét érintő értékítéletet juttatja kifejezésre – a Szegedi Ítélőtábla eseti döntése.

A felperes H.-i lakos, írással, műfordítással és könyvterjesztéssel is foglalkozott. Internetes honlapján „könyveim” link alatt több könyvet terjesztett, többek között Adolf Hitler: Harcom (Mein Kampf) című művét. 

A peres felek között személyiségvédelmi igény érvényesítése iránt már a korábbiakban is volt per folyamatban. Ennek alapja, hogy az alperes kezdeményezésére H. Város Önkormányzata 2002 decemberében minden H.-n tanuló középiskolás részére ajándékozott Kertész Imre Sorstalanság című könyvéből egy-egy példányt. A felperes 2003. január 6-án Kertész Imre ellen közösség elleni izgatás, valamint ismeretlen tettesek ellen hűtlen kezelés bűntettének alapos gyanúja miatt feljelentést tett. A hűtlen kezelés alapjául szolgáló magatartásként a könyv megvásárlását és annak a középiskolai tanulók közötti szétosztását jelölte meg. Az alperes – a perbeli időszakban H. Önkormányzatának polgármestere – az önkormányzat 2003. január 9-ei testületi ülésén tájékoztatást adott arról, hogy a könyvek adományozásának ő volt a kezdeményezője. Beszámolt a felperes által tett feljelentésről, utalva arra, hogy a felperesnek 12 éven keresztül volt konfliktusa a város korábbi vezetőjével, és a felperest érintően a következőképpen nyilatkozott „… az érintett úr, aki az ügyben tesz-vesz és intézkedik, annak tizenkét éve zárt intézményben volna a helye, vagy börtönben, vagy pedig elmegyógyintézetben”. 

A felperes megrendelésére és költségére 2003. január 26-án a feljelentését tartalmazó szórólapot terjesztettek a város területén. Az eset kapcsán az alperes 2003. január 31-én a TV2 televíziós csatorna Tények-Este című műsorában a felperest érintően a közgyűlésen elhangzottakkal tartalmilag megegyező nyilatkozatot tett. 

A felperes az alperes e nyilatkozatai miatt személyiségvédelmi pert kezdeményezett jóhírnevének, becsületének, emberi méltóságának megsértésére hivatkozással. A Csongrád Megyei Bíróság ítéletével – amely a Szegedi Ítélőtábla részítéletével emelkedett jogerőre – a felperes keresetét elutasította. A felülvizsgálati kérelem alapján eljárt Legfelsőbb Bíróság ítéletével a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta. Határozatának indokolásában a felperes által kifogásolt alperesi közléseket véleménynyilvánításnak minősítette. Megállapította: az alperest a kifogásolt nyilatkozatok megtételére, az elmarasztaló értékítélet megfogalmazására a felperesnek a zsidósággal és a zsidó holokauszttal kapcsolatos általános megnyilvánulásai, illetve a feljelentés konkrét tartalma késztették. Rámutatott, hogy a vélemény kifejezésmódjában nem volt indokolatlanul bántónak, sértőnek, lealacsonyítónak tekinthető, ezért személyiségvédelemre nem adott alkalmat.

A felperes 2006. június 6. napján feljelentést tett az alperes ellen arra alapítottan, hogy az alperes, továbbá H. Város Önkormányzatának ismeretlen képviselői, alkalmazottai a 2006. évi országgyűlési választások során az alperes választási kampányát közpénzekből finanszírozták, ezért a cselekmény alkalmas a hűtlen kezelés vétsége gyanújának megállapítására. Az ügyben eljáró Békés Megyei Rendőr-főkapitányság a nyomozást – az eljárás lefolytatását követően – megszüntette. 

Az alperes 2007. május 15-én bejelentéssel fordult a H. Város Polgármesteri Hivatal Gyámhivatalához azzal, hogy személyi- és vagyoni érdekek védelme miatt indokoltnak találja a felperes gondnokság alá helyezését. 

A felperes magánindítványt terjesztett elő az alperessel szemben közérdekű bejelentő üldözésének vétsége miatt arra hivatkozással, hogy az alperes az általa tett nyomozás miatt kezdeményezte a gondnokság alá helyezési eljárást. Az alperes mentelmi joga nem került felfüggesztésre, ezért az ügyben eljárt bíróság az eljárást megszüntette. 

Változásfigyeltetés
Ne maradjon le! Használja Változásfigyeltetés szolgáltatásunkat az Önt érdeklő jogszabályok, jogterületek és tárgyszavak figyeltetésére! Megrendelés >>

A felperes 2007. december 4. napján rágalmazás vétsége miatt tett feljelentést az alperes ellen, amelyet arra alapított, hogy a gondnokság alá helyezési ügyben az alperes az elmeállapotára vonatkozó valótlan tényeket közölt a gyámhivatallal. Az alperes mentelmi joga felfüggesztésének hiánya miatt ezen eljárás is megszüntetésre került. 

A felperes gondnokság alá helyezési ügyében eljárt polgármesteri hivatal a közigazgatási eljárást megszüntette. 

Az alperes a közgyűlés 2008. május 8-ai ülésén a hűtlen kezelés miatt indult nyomozással összefüggésben feltett kérdésekre reagálva a felperes személyét összefüggésbe hozta az ellenzéki képviselőkkel, és a felperesről azt állította, hogy a „Mein Kampf magyarországi terjesztőjeként híresült el”, és több alkalommal „Zrínyi utcai elmebeteg”-nek nevezte a felperest. 

A közgyűlés üléséről a H.-i Városi Televízió kép- és hangfelvételt készített, és azt aznap vágatlanul sugározta. 

A Szuperpress című időszaki lap a 2008. május 16-án megjelent számának Szuper Riport H.-i Társasági Magazin – időközben megszűnt – melléklete 4. oldalán „A polgármester politikai alapítványa közhasznú célokat is támogat – H. ezúttal a jegyzőt citálta bíróságra” címmel cikket jelentetett meg a közgyűlésen történtekről. A polgármester közgyűlésen tett nyilatkozatait illetően a cikk a következőket tartalmazza: „Azt is szóvá tette, hogy közösködhet a szocialisták listáján bejutott városatya az ellene és munkatársai ellen folytatott hadjáratban „mint fogalmazott – a Zrínyi utcai elmebeteggel”, azzal a M. Á.-val, aki Hitler könyvének a Mein Kampfnak magyarországi népszerűsítője”.

A kereset tartalma

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg: az alperes a 2008. május 8-ai közgyűlési ülésen elhangzott – majd a Szuper Riport 2008. május 16-ai lapszámában is közreadott – nyilatkozataival valótlanul állította, hogy „Hitler könyvének, a Mein Kampfnak a magyarországi népszerűsítője”. Ezzel szemben a valós tény az, hogy a könyvet a terjesztésen túl magyarra fordította, szerkesztette és ahhoz utószót írt. Valótlanul állította továbbá az alperes azt, hogy elmebeteg, valamint hogy a Mein Kampf itthoni terjesztése tette őt ismertté. Kérte megállapítani, hogy az alperes ezen nyilatkozataival megsértette személyhez fűződő jogait, kérte az alperest a további jogsértéstől eltiltani, valamint elégtételadásra kötelezni. Utalt arra, a Legfelsőbb Bíróság egy határozatában megállapította: beszámítási képességét korlátozó vagy kizáró elmebetegségben nem szenved, nem is szenvedett, ezért nem nevezhető elmebetegnek. 

Az alperes ellenkérelme

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes maga is elismerte, hogy a Mein Kampf című művet lefordította, ahhoz utószót írt és azt terjeszti, ezért valós tényállításnak minősül, hogy a felperes a mű magyarországi népszerűsítője. A felperes elmeállapotára vonatkozó nyilatkozatai kapcsán hangsúlyozta: figyelemmel kell lenni arra, hogy a felperes éveken keresztül alaptalan büntető feljelentéseket tett ellene. Hivatkozott arra, hogy – amint azt a megelőző személyiségvédelmi igény érvényesítése iránti perben a másodfokú bíróság kifejtette – nyilatkozatai tartalmának megítélésekor nem hagyhatók figyelmen kívül annak előzményei, nevezetesen a felperes alaptalan feljelentései, megalapozatlan nyilatkozatai, így a 2006. március 31-én kelt kampánylevele, adattartalma, a 2006. május 10-én tett büntető feljelentése, a B. Megyei Rendőr-főkapitányság által folytatott nyomozás során tett panasza és a pótmagánvád indítványa. 

Mindezeket figyelembe véve álláspontja szerint a felperes feljelentéseire történő reagálása, illetve az ezzel kapcsolatosan felperest érintő véleménye nem tekinthető jogsértőnek. Kiemelte: aki mást bűncselekmény elkövetésével alaptalanul vádol hatóság előtt, annak el kell viselnie a súlyosabb sértéseket is. Utalt arra, hogy a felperes folyamatosan közzéteszi honlapján azon magyar nyelvű kiadványokat, amelyek kétségbe vonják a holokausztot, ezzel bűncselekményt valósít meg. Kérte a felperes elmeorvosi vizsgálatának elrendelését annak megállapítására, hogy a vele szemben éveken keresztül tett büntető feljelentései, perlekedései alapján megállapítható-e, hogy pszichiátriai megbetegedésben vagy személyiségzavarban szenved. 

Az első fokú határozat

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította: az alperes azzal, hogy 2008. május 8. napján a H. Jogú Város Közgyűlésének ülésén a felperest több alkalommal „Zrínyi utcai elmebetegnek” nevezte, megsértette a felperes jóhírnevét, emberi méltóságát. Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Elsődlegesen abban a kérdésben foglalt állást, hogy az alperes sérelmezett nyilatkozatai tényállításnak vagy véleménynyilvánításnak minősülnek. Arra a következtetésre jutott, hogy mindkét kijelentés tényállításnak minősül, amelyek közül a felperest a Mein Kampf magyarországi terjesztőjeként feltüntető a valóságnak megfelel, ezért az nem jogsértő. Kifejtette: elmebeteg az elmebetegségben szenvedő személy, az elmebetegség pedig az emberi agy kóros állapota, betegsége. Az elmebetegség mint az elme kóros állapota diagnosztizálható, orvosszakértői módszerekkel bizonyítható, ezért annak valóságtartalma bizonyítható tényállítás. Az alperesnek a felperes elmebetegségére vonatkozó tényállításait valótlannak tekintette, s ezért e tekintetben a jogsértést megállapíthatónak találta. 

Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat
Az új folyóirat célja, hogy tudományos igénnyel, de a gyakorlat számára is hasznosítható módon, a gyakorlatban felmerülő problémákra fókuszálva mutassa be a Polgári Törvénykönyvet. Főszerkesztő: dr. Vékás Lajos További részletek, megjelenés >>

Megjegyezte: ha ezek a nyilatkozatok véleménynyilvánításnak lennének minősíthetők, a jogsértés ez esetben is megvalósult, ugyanis a perbeli nyilatkozatoknak nem voltak olyan előzményei, mint amilyenre a megelőző személyiségvédelmi perben a Legfelsőbb Bíróság utalt. Az alperes által hivatkozott és nyilatkozatának előzményét jelentő kampánypénzek felhasználásával kapcsolatos felperesi feljelentésben olyan tartalmú tényállítások, kifejezések nem találhatók, amelyek alapot adnának arra, hogy az alperes önkényesen, indokolatlanul bántóan, lealázóan elmebetegnek nevezze a felperest. A jogsértés megállapításán túl az elsőfokú bíróság indokoltnak találta a további jogsértéstől való eltiltásra alapított kérelmet, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. 

A fellebbezés

Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében az alperes a kereset teljes elutasítását kérte. Hangsúlyozta: a személyhez fűződő jogok megsértése miatt érvényesített igények elbírálásánál a kölcsönösen elkövetett jogsértések egymással való összefüggéseit, valamint a megelőző személyiségvédelmi perben kifejtett bírósági álláspontot nem lehet figyelmen kívül hagyni. Felsorolta nyilatkozatának előzményeit, hangsúlyozva, hogy a felperes őt alaptalanul súlyos vádakkal illette, amely sérti a személyiségi jogait. 

Kiemelte: a felperes valótlanul állította, hogy ő (az alperes) közpénzt használt fel a kampány során, ez pedig a hamis vád bűncselekményét is megvalósítja. Álláspontja szerint a Mein Kampf című műhöz fűzött felperesi megjegyzések a holokauszt tagadására utalnak, ezt pedig méltán kifogásolta. Véleménye szerint a többszöri alaptalan feljelentés tétele indokolttá teszi annak vizsgálatát, hogy a feljelentő szenved-e személyiségzavarban vagy elmebetegségben. Kiemelte: évekkel korábban született az a felperes által hivatkozott bírósági ítélet, amelyben az került megállapításra, hogy a felperes nem elmebeteg, azóta azonban elmeállapotára vonatkozó peradat nem áll rendelkezésre. Hangsúlyozta, a bíróság alaptalanul mellőzte a szakértői vélemény beszerzését. 

A Szegedi Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés nem alapos.

Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a per tárgyát képező alperesi közlések jogsértő jellegének megítélése szempontjából elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a közlések tényállításnak vagy véleménynyilvánításnak minősíthetők. Ha ugyanis tényállítások, a felperes jóhírnevét alapvetően akkor sértik, ha őt érintő objektíve valótlan tényt tartalmaznak, amely valótlan tények alkalmasak a felperesről másokban kialakult értékelés hátrányos befolyásolására. Ha viszont az alperesnek a felperes személyére vonatkozó véleményét fejezik ki, a véleménynyilvánítási szabadság mind a közlések időpontjában hatályos Alkotmányban, mind a jelenleg hatályos Alaptörvényben biztosított alapjog [Alkotmány 61. § (1) bek., Alaptörvény IX. cikk (1) bek.], amely azonban csak abban az esetben tölti be társadalmi rendeltetését, ha kellően megalapozott, helyesen tükrözi a jóhiszeműség és a tisztességesség követelményét, és ha az értékelés, bírálat megtartja a gondolkodás és az ítéletalkotás szabályait. Ebből következően a szabad véleménynyilvánítás joga nem korlátozhatatlan alapjog, annak gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére [Alaptörvény IX. cikk (4) bek.]. A minden ténybeli alapot nélkülöző, elmarasztaló értékítéletet tartalmazó, vagy kifejezésmódjában indokolatlanul sértő, bántó, lealázó véleménynyilvánítás sérti az adott közléssel érintett személy jóhírnevét (BH2003. 407.II., BDT2007. 1701.I.). 

II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia
2016. május 11-12. között kerül megrendezés a II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia, melynek fő témái között az új Ptk. gyakorlata, valamint az új polgári perrendtartás szerepel. Napijeggyel a részvétel mindössze 39.990 Ft+ áfa! Részletes program és jelentkezés >>

Helyesen határozta meg az elsőfokú bíróság a tényállítás és a véleménynyilvánítás ismérveit, és az az álláspontja is helytálló, hogy elhatárolásuk az ún. bizonyíthatósági teszt alapján lehetséges (BDT2011. 2403.). Ugyanakkor a formálisan tényállításként megjelenő közlés adott esetben tartalmazhat véleménynyilvánítást és fordítva. A jelen másodfokú eljárás tárgyát képező, a felperest „elmebeteg”-ként jelölő alperesi kijelentés látszólag valóban tényállítás, ténylegesen azonban az alperes ezzel a nyilatkozatával a felperesnek azt a magatartását kívánta minősíteni, hogy büntető feljelentést tett vele szemben, a felperes személyét érintő értékítéletét juttatta kifejezésre. Erre figyelemmel az „elmebeteg” kifejezés jelzőkénti használata felperesi véleménynyilvánításként értékelendő. 

Egyetért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy az alperes által felsorolt előzményi események nem tekinthetők olyannak, amelyek indokolttá teszik az alperesi értékítéletet. A jogsértő magatartás megvalósításának körülményei eltérőek az alperes által hivatkozott, a felek között korábban folyamatban volt személyiségvédelmi igény iránti perektől. A hatóság előtti eljárás kezdeményezése, így büntető feljelentés megtétele önmagában jogsértő nem lehet (BDT2006. 1429., BH2009. 214.), arra pedig nem merült fel adat, hogy a perrel érintett időszakban a felperes a holokausztot érintő kijelentéseket tett. Az alperesnek a közgyűlésen elhangzott felszólalása is csupán a Mein Kampf című mű kiadásával és népszerűsítésével hozza összefüggésbe a felperest. 

Az alperes helytelenül értelmezte a Legfelsőbb Bíróság BH1995. 395. eseti döntésében megfogalmazottakat. A Legfelsőbb Bíróság akként foglalt állást, hogy a személyhez fűződő jogok megsértése miatt érvényesített igények elbírálásánál a kölcsönösen elkövetett jogsértések egymással való összefüggéseit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A kölcsönösen elkövetett jogsértések azonban az egyik fél által erre alapítottan érvényesített nem vagyoni kártérítés iránti igény tekintetében bírnak jelentőséggel. Azt, hogy az egyik fél esetlegesen jogsértő magatartást tanúsított, nem teszi mellőzhetővé a másik fél által megvalósított jogsértés megállapítását.

Az alperes által kifejezésre juttatott vélemény tartalmát tekintve megalázó, lealacsonyító, minden ténybeli alapot nélkülöző, ezért alkalmas a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogának a megsértésére. 

Az elsőfokú bíróság elsődlegesen elfoglalt álláspontjának elfogadása – a perbeli közlés tényállításnak minősítése – sem adna alapot eltérő következtetésre. A jóhírnév megsértésére alkalmas tényállítás esetén az állításokat megfogalmazó személyt terheli annak bizonyítása, hogy az általa megfogalmazott tények valósak (BDT2005. 1277.I). Ennek alapján az alperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a felperes 2008 májusában, a sérelmezett nyilatkozat elhangzásának időpontjában elmebetegségben szenvedett. Ezt a peradatok önmagukban kizárják, hiszen az alperes által kezdeményezett, a felperes gondnokság alá helyezésére irányuló eljárás megszüntetésre került. Erre tekintettel szükségtelen az alperes által felajánlott bizonyítás lefolytatása. 

Ha bizonyítható is lenne a tényállítás valósága, annak alperes által történő indokolatlan közlése ugyancsak személyiségi jogot sért, mégpedig az 1959-es Ptk. 81. §-a által védelemben részesített magántitokhoz fűződő jogot. A személy betegsége a perben irányadó, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. 2. § (2) bekezdés b) pontja alapján különleges (személyes) adatnak minősül, amelynek mással történt közlése a védett magántitok, vagyis a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti (BDT2007. 1532.). 

A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

Az ismertetett döntés [Szegedi Ítélőtábla Pf. II. 20 400/2013.] a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2015/5. számában 68. szám alatt jelent meg.

---