Ügyfél-átvilágítási kötelezettség zálogjeggyel történő zálogkölcsönzés esetén


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzése és megakadályozása szem-pontjából kiemelt jelentőséggel bír az ügyfél-átvilágítási kötelezettség. Az általában egyértelmű a szolgáltatók számára, hogy a pénzmosási törvény hatálya alá tartoznak, de tevékenységük vonatkozásában sokszor gondolják úgy, hogy azoknak az egyes típusai nem tartoznak az ügyfél-átvilágítás esetkörébe.

Az ügyfélátvilágítási kötelezettség részletes szabályait a hamarosan megjelenő, Magyarázat a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló kiadványunkban (szerkesztette: Papp Zsófia) olvashatja el.

A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzése és megakadályozása szempontjából kiemelt jelentőséggel bír az ügyfél-átvilágítási kötelezettség, azaz az ügyfél és a tényleges tulajdonos azonosítása és személyazonosságuk igazoló ellenőrzése, továbbá információk rögzítése az üzleti kapcsolatról és ügyletről, valamint az üzleti kapcsolat folyamatos figyelemmel kísérése (monitoring).

Az ügyfél-átvilágítási kötelezettség elsődleges célja, hogy a (kiemelten veszélyeztetett tevékenységeket folytató, és ezáltal a Pmt. hatálya alá tartozó) szolgáltatók a lehető legteljesebb mértékben megismerjék ügyfeleiket (még az üzleti kapcsolat létesítését vagy ügylet végrehajtását megelőzően), valamint egyértelművé váljon az üzleti kapcsolat és az ügyleti megbízás célja, háttere is, csökkentve ezáltal a jövőbeli kockázatokat. Az üzleti kapcsolat folyamatos figyelemmel kísérése pedig biztosítja, hogy a szolgáltató a lehető legnagyobb mértékben tisztában legyen ügyfele tevékenységének részleteivel, az általa létesített üzleti kapcsolat és az azon belül teljesített ügyletek jellegével, üzleti szokásaival és gyakorlatával annak megállapítása érdekében, hogy az adott ügylet összhangban áll-e a szolgáltatónak az ügyfélről rendelkezésre álló adataival. Ennek segítségével tudja felismerni a szolgáltató a pénzmosás szempontjából gyanús ügyleteket és szükség esetén eleget tud tenni bejelentési kötelezettségének a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzése érdekében.

A pénzmosásra utaló jeleket a szolgáltató legkönnyebben abban a fázisban tudja észlelni, amikor az elkövetők a bűncselekményből származó pénzt megpróbálják a pénzügyi rendszerbe juttatni, az adott szolgáltató tevékenységét a pénzmosásból származó vagyon legalizálására használni. Ebből következően a pénzmosásból származó kockázatok csökkentésének leghatékonyabb eszköze az ügyfél-átvilágítási intézkedések elvégzése, az erre vonatkozó rendelkezések maradéktalan betartása. A kockázatok csökkentése és a pénzmosás megelőzése pedig egyértelmű érdeke valamennyi veszélyeztetett szolgáltatónak.

Az átvilágítási esetkörök meghatározása a Pmt.-ben a legkönnyebben átlátható és megérthető rendelkezések közé tartozik. Ez a bevezető kijelentés azonban nem jelenti azt, hogy ebben a témakörben a szolgáltatók részéről ne merülnének fel folyamatos gyakorlati kérdések. A kérdések mögött pedig az a vezérlő elv húzódik meg, hogy a szolgáltatók sok esetben jutnak olyan következtetésre, hogy tevékenységük vagy annak egy bizonyos része nem tartozik az ügyfél-átvilágítás hatálya alá. A személyi hatály miatt az általában egyértelmű a szolgáltatók számára, hogy a Pmt. hatálya alá tartoznak, de tevékenységük vonatkozásában sokszor gondolják úgy, hogy azoknak az egyes típusai nem tartoznak az ügyfél-átvilágítás esetkörébe.

A zálogkölcsönzéssel foglalkozó intézményeknél például felvetődött a Pmt. szempontjából egy olyan értelmezés, amely alapján a zálogjegy kibocsátásával történő (az érintett piacon túlnyomónak minősíthető) zálogkölcsönzési tevékenység nem tartozik a Pmt. hatálya alá.

A szolgáltató állasfoglalást kérő beadványában feltüntetett álláspontja szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:89. §-a alapján lehetséges a zálogszerződés pótlása a zálogjogosult (a zálogház) által kiállított értékpapír formájában, amely a Ptk. 6:565. §-a alapján nem szerződésnek, hanem egyoldalú jognyilatkozatnak minősül; ugyan mögöttes jogviszonya a kölcsönjogviszony, azonban a fentiek miatt ezt a jogviszonyt a zálogjegy, mint értékpapír testesíti meg, szerződés megkötésére nem kerül sor. Az értékpapírban megtestesült jogviszony alapján az adósnak nem kötelezettsége a kölcsön visszafizetése, hanem csak joga (lehetősége), amely csupán feltétele a zálogtárgy zálogkötelezett (az értékpapír benyújtója) általi kiváltásának. A zálogügylet szerződés hiányában csak ügyleti megbízásnak minősülhet, üzleti kapcsolatnak nem. Az ügyleti megbízás meghatározása (Pmt. 3. § 44. pont) szerint pedig az olyan ügylet, amely az ügyfél és a szolgáltató között a szolgáltató tevékenységi körébe tartozó szolgáltatás igénybevételére vonatkozó szerződéssel létrejött eseti jogviszony. A hivatkozott értelmezési keret szerint tehát, mivel szerződés nem jön létre, ezért a zálogügylet ügyleti megbízásnak sem minősül, így nem tartozik a Pmt. hatálya alá sem. Az MNB az állásfoglalással nem értett egyet, mivel a Ptk. a zálogjogot a dologi jogok körében kezeli, a zálogjog alapítását dologi jogi ügyletként szabályozza. A Ptk. a dologi jogi ügylet bevezetésével egyértelművé teszi azt, hogy a dologi jogi aktusoknak is ügyleti jellegük van, azaz a felek szándékán és akarategyezésén kell alapulniuk. A dologi ügylet alapesete a birtokátruházás, amely szintén két mozzanatból áll: a dolog feletti hatalom átengedésének az erre vonatkozó megállapodással kell párosulnia. Ez a dologi megállapodás az átruházó aktus szükséges tudati, akarati kísérője, amelyből kötelem nem fakad, de alkalmazni kell rá a szerződés létrejöttére és érvényességére vonatkozó szabályokat.

Fentiekből következően a kézizálogjog során a Ptk. 5:88. § b) pontja szerint a zálogjog megalapításához az ügyleti szándékot kifejező zálogszerződés, és erre tekintettel a zálogtárgy birtokának a zálogjogosult részére történő átruházása szükséges. A Ptk. 5:89. § (6) bekezdése szerint a zálogszerződést írásba kell foglalni. Kézizálog esetében – ahogy az állásfoglalás kérő is utalt rá – a Ptk. 5:89. §-a alapján lehetséges a zálogszerződés pótlása a zálogjogosult (a zálogház) által kiállított értékpapír formájában. A zálogjegy mint értékpapír, a zálogjogosulttal szemben feljogosítja az okirat birtokosát arra, hogy az értékpapírban meghatározott összeg ellenében, az értékpapírban meghatározott időtartamon belül megkapja a zálogtárgyat. Fentiekből következően, a zálogszerződés, illetve az annak pótlására kiállított zálogjegy kifejezi a felek között egyrészről a birtokátruházásra, másrészről a zálogkölcsönnyújtásra irányuló ügyleti szándékot. A Pmt. 3. § 44. pontjában meghatározott ügyleti megbízás olyan kapcsolatot feltételez a felek között, ahol egymással szemben jogok és kötelezettségek alanyaivá válnak. Ez a kézizálog jogviszonyból származó ügyletek vonatkozásában is megállapítható. A felek valamilyen szolgáltatásra, egy művelet végrehajtására (az ügyfél a zálogtárgy birtokának átruházására, illetve a szolgáltató zálogkölcsön nyújtására) és ahhoz kapcsolódó bizonylat vagy zálogjegy kiállítására szerződnek egymással, mely tárgykörben konszenzus van közöttük és erre vonatkozó akaratnyilatkozatuk is egybehangzó. Figyelemmel továbbá arra, hogy a felek között eseti jelleggel létrejövő jogviszony során az ügyleti szándék zálogszerződés vagy a zálogszerződést pótló zálogjegy formájában manifesztálódik, annak tartalma szerint a zálogkölcsön nyújtása során ügyleti megbízás jön létre.

Ez a probléma is azt mutatja, hogy az esetkörök sokszor a jogi csatározások középpontjában vannak, és a legtöbb kérdés az ügyleti megbízás fogalmával kapcsolatos. Álláspontunk szerint az ügyleti megbízás fogalma vonatkozásában, a szerződés szónak a használata az ügyleti megbízás fogalmában valóban nem a legszerencsésebb, mert az polgári jogi alapú csatározásokhoz vezet. Ebben a tárgykörben pedig nem erre, hanem egyértelműen pénzmosás-megelőzési szemléletre van szükség, ahol annak van jelentősége, hogy a nem tartós jogviszonyokban történő jelentősebb pénzmozgások esetén mindenképpen sor kerüljön az ügyfél-átvilágítási kötelezettségek végrehajtására. Egyszerűbben fogalmazva, ha valaki pénzmosás szempontjából szenzitív jellegű területen hárommillió-hatszázezer forintot elérő vagy meghaladó összegű tranzakciót hajt végre, akkor annak átvilágítás alá kell esnie, mivel a jogszabály céljának teljesülését csak ez a megközelítés tudja megfelelően szolgálni.

Részlet a Magyarázat a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló, hamarosan megjelenő kiadványunkból (szerkesztette: Papp Zsófia).


Kapcsolódó cikkek

2024. március 26.

Versengő zálogjogok: kié az elsőbbség?

Az üzleti életben gyakori, hogy szerződő felek az egymással szembeni kötelezettségeik biztosítására biztosítékokat alapítanak. Előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű biztosíték szerződéssel, a felek megállapodása alapján jön létre, azonban léteznek olyan esetek is, amikor törvény alapít valamilyen biztosítékot.