Új Pp.: A kétosztatú perszerkezet

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az új Pp. legjelentősebb és legtöbbet emlegetett újítása a kétosztatú perszerkezet bevezetése. A kétosztatúság azt jelenti, hogy az elsőfokú eljárás két részből: egy perfelvételi és egy érdemi tárgyalási szakból fog állni. A perfelvételi szakban kell előadni a jogi álláspontot, megtenni a releváns tényállításokat és megjelölni a tényelőadást alátámasztó bizonyítékokat. Az érdemi tárgyalási szakban történik a bizonyítás felvétele és a jogvita eldöntése.

A kétosztatú perszerkezet célja, hogy a jogvita ténybeli és jogi keretei még a perfelvételi szakban rögzüljenek. Ennek egyik eszköze, hogy az új törvény rendkívül aprólékosan meghatározza, mit kell tartalmaznia a felperes keresetlevelének és az alperes ellenkérelmének, illetve milyen további lépéseket tehet a bíróság a felek álláspontjának tisztázása érdekében. A perfelvételi szak fontos jellemzője lesz, hogy alapvetően írásban fog zajlani.

[multibox]

A per változatlanul keresetlevéllel indul. Ebben – a kereseti kérelem, az érvényesíteni kívánt jog és az azt megalapozó tények mellett – az ezek közötti „összefüggés levezetésére vonatkozó jogi érvelést” és a keresetet alátámasztó bizonyítékokat is kötelező lesz kifejteni. Ha a keresetlevél a perfelvételre alkalmas, a bíróság azt megküldi az alperesnek, és felhívja, hogy terjessze elő írásbeli ellenkérelmét. A törvény az ellenkérelem tartalmát is részletesen meghatározza: Ez lehet alaki vagy érdemi védekezés, az utóbbin belül a keresetben előadott tényállás vitatása vagy a jogi érvelés cáfolata, illetve a keresetben érvényesített jogot megszüntető anyagi jogi kifogás; azonban bármelyikkel is kíván védekezni az alperes, azt már ellenkérelmében – az azt alátámasztó bizonyítékokkal együtt – föl kell tüntetnie.

Az ellenkérelem előterjesztésének határideje negyvenöt nap, mely – az alperes indokolt kérelmére – csak kivételesen hosszabbítható meg további negyvenöt nappal. Fontos változás a régi perrendtartáshoz képest, hogy az ellenkérelmet a megadott határidőben mindenképpen írásban kell előterjeszteni, és ennek elmulasztása esetén a bíróság hivatalból, tárgyaláson kívül kibocsátja az alperessel szemben a bírósági meghagyást (a régi törvény alapján erre csak az első tárgyalás elmulasztása esetén, a felperes kérelmére kerülhetett sor).

Az írásbeli ellenkérelem előterjesztését követően a bíróság háromféleképpen járhat el: Ha a felek álláspontjának tisztázásához szükségesnek tartja, további írásbeli perfelvételt rendelhet el. Ez egy újabb iratváltást jelent a felek között. Ennek keretében a bíróság előbb az alperesi ellenkérelmet megküldi a felperesnek, és megfelelő határidő tűzésével felhívja, hogy arra vonatkozó válasziratát terjessze elő. A felperes válasziratát a bíróság kézbesíti az alperesnek, és felhívhatja viszontválasz benyújtására. Az iratváltást követően a bíróság perfelvételi tárgyalást tart. A bíróság dönthet úgy is, hogy az álláspontok tisztázását további írásbeli perfelvétel nélkül, közvetlenül perfelvételi tárgyaláson kísérli meg. Végül, amennyiben a bíróság úgy ítéli meg, hogy a felek álláspontja már a keresetből és az ellenkérelemből is teljesen világos, lezárhatja a perfelvételt tárgyaláson kívül is. A felek bármelyikének kérelmére azonban ebben az esetben is perfelvételi tárgyalást tart.

A gyakorlatban valószínűleg nem nagyon fog előfordulni, hogy a perfelvételt tárgyalás tartása nélkül zárja le a bíróság. Az alperesi ellenkérelem szinte mindig tartalmaz olyan új felvetéseket, melyekre a keresetlevél nem tért ki, és melyek ezért felperesi reakciót igényelnek. A felperes reakciója – az ügy bonyolultságától függően – megtehető perfelvételi tárgyaláson vagy válasziratban; válaszirat előterjesztését követően azonban szintén kötelező perfelvételi tárgyalást tartani. Még ha a bíróság úgy ítélné is meg, hogy az ellenkérelem semmilyen új felvetést nem tartalmaz, ezért a perfelvétel tárgyaláson kívül lezárható, nehéz elképzelni, hogy a felperes ne kívánna reagálni az ellenkérelemre, és ezért ne kérné perfelvételi tárgyalás tartását.

 

Az új perrendtartás további részletszabályai is arra ösztönzik a feleket, hogy perbeli álláspontjukat mielőbb véglegesítsék. A bíróság például kötelezően pénzbírsággal sújtja azt a felet, „aki perfelvételi nyilatkozatát úgy teszi vagy változtatja meg, hogy arra a perfelvétel során (…) korábban lehetősége volt”. A bírói gyakorlatra vár annak eldöntése, hogy ez mikor állapítható meg; ésszerűen azonban nem lehet majd elvárni például a felperestől, hogy az alperes lehetséges védekezését megelőlegezve arra már a keresetlevélben reagáljon. Ha viszont a felperes az alperesi ellen-kérelemtől függetlenül csak válasziratában ad elő olyan jogi érveket, melyeket már keresetlevelében kifejthetett volna, a pénzbírságot valószínűleg ki kell majd szabni.

Hasonló a célja annak az előírásnak, mely szerint a fél köteles gondoskodni arról, hogy képviselője a perfelvételi tárgyaláson ténykérdésekben nyilatkozatot tudjon tenni. Ma az a bevett gyakorlat, hogy a bíróság tényállással kapcsolatos kérdéseinek megválaszolására a jogi képviselő „határidőt kér”, és az ügyféllel egyeztetve írásban tesz nyilatkozatot. Az új törvény azonban úgy rendelkezik, hogy ha a fél képviselője a tényállás tisztázásához szükséges ismeretekkel nem rendelkezik, az önmagában nem szolgálhat a perfelvételi tárgyalás elhalasztásának alapjául. Ilyen esetben tehát a bíróság elvileg a fél előadásának bevárása nélkül le fogja zárni a perfelvételt. Az előírás hatására várhatóan ki fog alakulni az a gyakorlat, hogy a perfelvételi tárgyaláson a jogi képviselő mellett a  fél, illetve a jogi személy félnek az ügy tényállását jól ismerő képviselői is részt vesznek, hogy a bíróság esetleges kérdéseit azonnal meg tudják válaszolni.

 

A másik eszköz, mellyel az új perrendtartás a jogvita kereteinek mielőbbi rögzítését igyekszik elérni, az a szabály, hogy a perbeli álláspontok a perfelvétel lezárása után alapvetően már nem   módosíthatók. A tilalom mind a felperesi, mind az alperesi oldalon kiterjed a tényállítások, a jogi érvek és a bizonyítékok megváltoztatására vagy kiegészítésére is. A törvény lényegében csak akkor enged kivételt a módosítási tilalom alól, ha a fél által korábban nem ismert új tény vagy új bizonyíték merül fel, vagy ha a módosítást a bíróság anyagi pervezetése indokolja. A perfelvételi nyilatkozat módosítását a változtatásra okot adó tényről való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül kell kérelmezni a bíróságtól. A határidő elmulasztása esetén igazolásnak sincs helye.

Fontos kiemelni, hogy a bizonyítás eredménye önmagában nem szolgálhat a perfelvételi nyilatkozat módosításának alapjául. Ha például a tanúvallomás vagy a szakvélemény a fél számára kedvezőtlen eredményt hoz, a fél nem hivatkozhat új tényekre, jogi érvekre és bizonyítékokra pusztán azért, mert a per alakulása akkor tette indokolttá az előterjesztésüket. A bizonyítás eredménye csak akkor alapozhatja meg a tényállítások megváltoztatását, ha egy tény a bizonyítás során jut a fél tudomására, vagy egy a bizonyítás során a fél tudomására jutó tény relevánssá tesz egy a fél által korábban is ismert másik tényt. A bizonyítás eredménye ellenbizonyítás iránti indítványt is megalapozhat, de csak akkor, ha az ellenbizonyítás lehetőségének módja csak a lefolytatott bizonyításból vált a fél számára felismerhetővé.

A szigorú szabályozás a feleket nyilvánvalóan arra fogja ösztönözni, hogy perfelvételi nyilatkozataikban valamennyi szóba jöhető tényt, jogi érvet és bizonyítékot megjelöljenek, előre felkészülve arra is, ha álláspontjuk bizonyos elemei az érdemi tárgyalási szakban megdőlnének.

---