Válás gyerekkel

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Magyarországon minden harmadik gyerek megtapasztalja élete során a szülei válását, illetve azt, hogy milyen egyszülős családban élni. A statisztikai adatok szerint 1970 és 2011 között megduplázódott az egyszülős családok száma: több mint 20 000 olyan nő és férfi van évente, aki úgy dönt, hogy el szeretne válni, és az esetek több mint harmadában legalább két gyerek is él a felbomló kapcsolatban. A nem házasságban élő kapcsolatok felbomlásával együtt évente legalább 60 000 gyerek és felnőtt lesz érintett a válásokban. A témában felmerülő kérdések zöme: hogyan közöljük a gyerekkel, hogy válunk? Miként működhet jól a kapcsolattartás? Mit tegyünk, ha a másik nem együttműködő?

A szerző, Dr. Gyurkó Szilvia 2002-ben diplomázott summa cum laude eredménnyel az ELTE ÁJK–n, tanult a New York-i Columbia Egyetemen és Olaszországban. Hét évig volt az Országos Kriminológiai Intézet tudományos munkatársa, ahol gyerekekkel kapcsolatos kutatásokat végzett, majd 2012 és 2014 között az UNICEF Magyar Bizottságának gyerekjogi igazgatójaként dolgozott. Munkáját több alkalommal is elismerték, így többek között 2012-ben megkapta az AmCham Női Kiválóság Díját.

2005-től rendszeresen oktat meghívott előadóként gyermekjogokat az ELTE-n és a Szegedi Egyetemen. 2009-től az ESZTER Közhasznú Alapítvány jogsegély szolgálatának vezetője, jelenleg az alapítvány kuratóriumának elnöke. Rendszeresen publikál és ad elő konferenciákon. Nevéhez több mint ötven tudományos publikáció, és közel száz konferencia előadás köthető.

A „Rám is gondoljatok – A gyerekközpontú válás lépései” című könyv olyan gyerekekről szól, akiknek elváltak a szülei. Miért volt fontos Önnek megírni ezt a könyvet?

Akik végigcsinálták a szüleik közötti egyezkedést, vérmérsékletüktől függően alkalmazkodtak, tiltakoztak, belenyugodtak, esetleg lázadtak. Egy dologban viszont ugyanolyanok: szükségük van mindkét szülőjükre a válás után is. A könyv születését megelőzve tíz olyan 9 és 18 év közötti gyerekkel beszélgettem, akiknek a szülei elváltak, és akik beszámoltak erről a nehezen feldolgozható élményről. A gyerekek őszintén meséltek arról, hogyan élték meg a válást, beszéltek a szüleikkel kialakult újfajta kapcsolatukról, a különköltözés pozitív és negatív következményeiről, és arról, hogy évekkel később hogyan látják mindazt, amin keresztülmentek.

A könyvben természetesen megszólalnak a szülők is, akik elsősorban szülők, és csak másodsorban „elvált szülők”. Vannak közöttük olyanok, akik egyezségre törekedtek, de olyanok is, akik a másik szülőnek még a nevét sem veszik a szájukra többé.

Fontos, hogy a válási ügyekkel kapcsolatba kerülő szakmák képviselői is elmondhassák véleményüket, tapasztalataikat, ezért a könyvben helyet kapott lelkész, házassági tanácsadó, szociális munkás, gyermekvédelmi szakember, pszichológus, ügyvéd és bíró is.

Tulajdonképpen ez a könyv egy „recept”könyv?

A könyv gyakorlati tanácsokat ad, nem feledkezve meg az apákról, az általános bírói gyakorlatról és azokról a családokról sem, ahol az új partner egy válást megélt gyerekkel kerül kapcsolatba, tehát nem nevezném receptkönyvnek. Nem fogjuk megtalálni arra a választ, hogy elváljunk-e vagy sem, sokkal inkább abban segít, hogy megtaláljuk a saját legjobb megoldásunkat arra, hogy válás esetén mit és hogyan tegyünk a gyerek érdekében. A könyv a gyerekekre koncentrál, és megmutatja, hogy a válások során ők mit élnek át. A hiánypótló alkotás abban segít, hogy egy válófélben lévő szülő mindent megtehessen azért, hogy a válás során gyereke a legkevésbé sérüljön.

Mire figyeljük oda, ha gyerekkel válunk?

A válás egy folyamat, aminek a különböző részeiben más és más dolgokra kell odafigyelni. De általában fontos szülői feladat, ha gyerek is érintett a válásban:

hogyan tudjuk a kommunikációs és érzelmi szándékokat áthidalni a szülők között és a gyerek felé?

Beazonosítani, hogy mit érezhet a gyerek és hogyan tudunk segíteni neki.

Hogyan mondjuk el a gyereknek, hogy elválunk?

Hogyan kezdjük a megállapodást? Miben kell egyezségre jutnunk?

Hogyan tudjuk a pénzügyeket higgadtan és a gyerek érdekében kezelni a válás alatt és után is?

Számokban nézve a válásokat, hogy áll ma Magyarország?

Magyarországon (ahogy Európa legtöbb részén) a gyerekvállalás és a házasság kitolódott, a párok egyre később válnak házastárssá, szülővé. Egyre népszerűbb az élettársi kapcsolat, ami a statisztikák szerint gyakrabban végződik szakítással, mint a házasság. De még így is: a magyar lakosság 29%-a elvált. Az élettársi kapcsolatban élő szülők az esetek 40%-ában olyan kamasz gyereket is nevelnek, aki csak az egyikük biológiai gyereke, a házasságon kívül született gyerekek aránya meghaladja a 46%-ot. Itthon 2013-ban 36 900 házasságkötés volt, melyből 20 000 házasságot bontott fel a bíróság. Évente 40 000 ember dönt úgy Magyarországon, hogy el szeretne válni. Minden harmadik gyerek megtapasztalja élete során a szülei válását, illetve, hogy milyen egyszülős családban élni.

 

Hogyan kommunikáljuk a gyerekkel a válást?

A válás soha nem a gyerek döntése és nem az ő hibája, de leginkább mégis ő szenvedi meg az egészet. Ezért nagyon fontos, mikor és hogyan mondják meg a szülők a gyereknek, hogy úgy döntöttek, elválnak. Lehetőleg mindkét szülő jelenlétében, tudatosan átgondolva kell közölni a válást, úgy, hogy azt ő megérthesse, valamint segítsük a hallottak feldolgozásában, megértésében is. De természetesen ezzel még nem merültek ki a szülők kommunikációs feladatai. Fontos, hogy a későbbiek során is megtalálják a hangot egymással, hiszen a gyerek számára akkor a legmegterhelőbb a válás, ha sok veszekedés, vita és konfliktus van a szülei között.

Szerintem a szülői felelősség a gyermek fogantatásától kezdődik és eltart életünk végéig, de ezt sokan figyelmen kívül hagyják. Válás esetén az apa vagy az anya a „jó gondviselő”?

Egyre több bizonyítékot látunk arra, hogy a szülőség tanulható, és nem a nemünktől függ, hogy jól vagy kevésbé jól neveljük a gyereket, hanem a mintáinktól, a képességeinktől és a szülői tudásunktól. Sok függ adott társadalomban az apai szerepek elfogadottságától, a nők munkaerőpiaci helyzetétől is, ha az a kérdés, ki fog gondoskodni a gyerekről a válás után. Magyarországon döntően a felek (és a bíróság is) az anyák elsődleges gondviselői státuszát tekintik főszabálynak. Amivel nincs semmi gond, ha ez a gyerek érdeke és szükséglete. Ha viszont ez nem így van, akkor egy ilyen döntés sérti a gyerek jogait.

A gyerek egyébként sem választhat a szülei között, ezért az is fontos, hogy ne kényszerítsük a szülők közti döntésre, hiszen a szülők egymástól válnak el és nem a gyerektől.

A szülőség azért egy kétszemélyes „sportág”, mert a gyereknek is két keze van, amit két oldalról kell megfogni ahhoz, hogy ő biztonságban és egyensúlyban érezze magát. Ha csak egyik oldalról támogatják, akkor kibillen az egyensúlyi állapotból, két kézzel kapaszkodik az őt tartó egyetlen felnőttbe, ami nem csak kisgyerekként okoz „féloldalas” működést, de kamaszként sokkal nehezebb lesz elengednie a szülők kezét. Azét is, aki tartotta, és azét még inkább, aki nem fogta. A gyerekek persze ellenállóak és nagyon jól tudnak mindenféle helyzethez alkalmazkodni, így egyszülős családban is elég jó gyerekkort tudnak megélni. De ehhez az is szükséges, hogy ne szűnjön meg a különélő szülővel a rendszeres és minőségi kapcsolattartás.

Az is alapszabály, hogy a kapcsolattartásnak a gyerek érdeke, szükséglete és biztonsága szerint kell működnie.

Milyen jogokkal rendelkeznek a gyerekek válás esetén?

Optimális esetben mindkét szülő felelősen viselkedik, szem előtt tartja a gyereke szükségleteit, jogait, érdekeit és odafigyel rá. Vannak azonban helyzetek, amikor komoly akadályai vannak a szülők közötti együttműködésnek, vagy amikor valamelyik szülő egyértelműen megsérti a gyerek jogait. A gyermek jogainak betartása létfontosságú kell hogy legyen, hiszen ő a legelső és legfontosabb ebben a történetben.

Minden gyereknek joga van, hogy kapcsolatot ápoljon a különélő szülőjével. Ez alól csak különleges esetben, a gyermek érdekében lehet kivételt tenni.

Ezért fogalmazza meg a könyv alapelvként, hogy a szülők ne kényszerítsék kettejük közötti állásfoglalásra a gyereket, és hogy olyan légkört teremtsenek, aminek a viták és konfliktusok nem részei.

Az is fontos, hogy a gyereket ne használja a szülő közvetítőként, üzenetvivőként, titoktartóként, tolmácsként! A szülőknek tudniuk kell, hogy a válás nem bosszú, a gyereket ne tegyük áldozattá! Nem az nyer, akinél a gyerek elsődlegesen lakni fog, de fontos, hogy olyan ügyvédet válasszunk, aki a képviselet mellett a gyerek érdekeit tartja szem előtt. Nagy szerepe van a bizalomnak, ezért szükség esetén nem szégyen külső segítséget kérni, úgy a jogi szakembertől, mint mediátortól, pszichológustól, házassági tanácsadótól.

Mit tanácsol, mi a legfontosabb, amit a válás során tehetünk?

A legfontosabb, hogy a gyerek érdekeit, jogait mindvégig szem előtt tartsuk és ne felejtsük el, hogy ő a legfontosabb. A könyvből kiderül, hogy akármennyire jól csináljuk a válást, az óhatatlanul feszültséget gerjeszt és összezavarja a gyereket. De tudnunk kell, hogy mindezek mértéke és súlyossága nagyrészt a szülők viselkedésén és hozzáállásán múlik. Tegyünk meg mindent a válás során, hogy a gyerek gyerek maradhasson mindvégig és ne kelljen idejekorán felnőnie. Azt sem szabad elfelejteni: a válás lehetőség teremthet arra is, hogy pozitív dolgokat tanítsunk a gyerekünknek, együttműködést, kommunikációt, erőszakmentes konfliktusmegoldást.

---