Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Alkotmánybíróság szerint az összes körülmény mérlegelésével kell biztosítani a magánszféra és a véleménynyilvánítás megfelelő, kíméletes kiegyenlítését.
Az Alkotmánybíróság több, a Kúria által, személyhez fűződő jogok megsértése tárgyában meghozott ítéletet semmisített meg. Közülük az egyik a Pfv.IV.20.884/2017/7. számú verdikt elleni alkotmányjogi panasz volt. A döntéshez Czine Ágnes, Juhász Imre, Szívós Mária és Varga Zs. András párhuzamos indokolást, míg Dienes-Oehm Egon különvéleményt csatolt.
Az alapügy
Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben egy internetes hírújság olyan cikkeket közölt az úgynevezett Quaestor-üggyel és annak eseményeivel kapcsolatban, amelyekben az indítványozó hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozta a nevét, korábbi munkahelyeinek megnevezését, élettársi kapcsolatának tényét és élettársának nevét, valamint élettársa családi kapcsolatait, ezen keresztül az indítványozó tágabb értelemben vett családjával kapcsolatos adatait.
Az indítványozó személyiségi jogsértés miatt pert indított a hírportált üzemeltető alperes ellen, mert az nézete szerint a fenti közlésekkel megsértette a magánélethez és a személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát.
Az elsőfokú bíróság az indítványozó keresetét elutasította, amelyet a másodfokon eljáró ítélőtábla a per főtárgya tekintetében helyben hagyott. A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét megalapozottnak találta, és az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Míg tehát az elsőfokú ítélet a véleménynyilvánítási szabadságot helyezte előtérbe, addig a jogerős ítélet ettől eltérő álláspontot foglalt el és a felperes személyes adatának védelmét részesítette előnyben. A kúriai ítélet szerint az elsőfokú bíróság jogi álláspontja volt helytálló, kiemelt fontosságú közügyek esetében ugyanis a véleménynyilvánítás szabadságának a legmagasabb szintű védelme indokolt. A Kúria ítéletében megállapította, hogy a Quaestor-ügy, amelynek kapcsán az indítványozó adatait közzétették, kiemelt közérdeklődésre számot tartó ügynek minősült, és a bíróságoknak abban kellett dönteniük, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog, a sajtószabadság, az előadott ügyről való tájékoztatás elsőbbséget élvez-e a felperes személyes adatainak védelméhez képest.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy a kúriai ítélet sérti az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése által védett magánszférájához való jogát, mert a nevének, családi kapcsolatainak, magánéleti, munkahelyi adatainak engedélye nélküli nyilvánosságra hozatala indokolatlan és szükségtelen, azaz önkényes volt, amelyet a kúriai ítélet nem észlelt, illetve tévesen értékelt. A Kúria ugyanis nem vette figyelembe, hogy ő nem részese az ítélet által hivatkozott közügynek, büntetőeljárás nem indult ellene, de még tanúként sem hallgatták meg; álláspontja szerint személyes kapcsolatainak ténye önmagában nem képez közérdeklődésre számot tartó körülményt.
A döntés indokai
Az AB mindenekelőtt rögzítette, hogy töretlen gyakorlata szerint a véleménynyilvánítás szabadsága kiemelten védett alkotmányos érték. A véleménynyilvánításhoz való jog kitüntetett helyet foglal el az Alaptörvény alapjogi rendjében is: a személyek szabad önkifejezése és a demokratikus közvélemény kötetlen formálódása az alkotmányos rend egyik lényegi eleme és értelme. Az Alkotmánybíróság felfogásában a közügyekkel összefüggő vélemény kinyilvánításának szabadsága a szólás- és sajtószabadság legbensőbb védelmi köréhez tartozik. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor több esetben vizsgálta a szólásszabadság korlátozhatóságának határait, mellyel összefüggésben rámutatott, hogy a szólásszabadság természetesen a közügyek vitatása körében sem korlátlan. Egyrészt a közhatalmat gyakorló személyeket és a közszereplő politikusokat is megilleti a személyiségvédelem, ha az értékítélet a személyüket nem a közügyek vitatása körében, nem közéleti tevékenységükkel, hanem magán- vagy családi életükkel kapcsolatban érinti. Másrészt meg kell hajolnia a szólásszabadságnak az emberi méltóság előtt akkor is, amikor a megfogalmazott vélemény nem pusztán nevesített személyiségi jogokat sért, hanem – az érintett személy ember mivoltának semmibevételével – az emberi méltóság korlátozhatatlan aspektusába ütközik.
Az AB utalt arra is, hogy az Alaptörvény hetedik módosításának 4. cikke az Alaptörvény előzőekben idézett VI. cikke helyébe új tartalommal a következő rendelkezést léptette: „(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.” Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény VI. cikke hetedik módosítása a magánszférajogok között különbséget tesz azzal, hogy a személyes adatok védelmét nem helyezte fokozott védelem alá, a kiemelt védelem a magánszféra jogán keresztül a magán-, és családi élet, valamint az otthon tiszteletben tartásához való jogot illeti meg, amely alapján a család, ezen belül a közeli hozzátartozók, így különösen a gyermekek fokozott védelem alatt állnak. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a jelen eljárásban azt vizsgálta, hogy az indítvánnyal kifogásolt bírói döntések a magánszféra védelme és a sajtószabadság, illetve a véleménynyilvánítási jog kollíziójának feloldása során mindezen szempontokat helyesen mérlegelték-e, így a Kúria és az ítélőtábla döntése az említett alapjogok közötti pozíciók megfelelő kiegyenlítésével kerültek-e kialakításra.
Az Alkotmánybíróság mindezekre figyelemmel azt állapította meg, hogy a jogerős, másodfokú ítélet az indítványozó családi kapcsolataira vonatkozó tényállításokkal összefüggésben a releváns alkotmányossági szempontokat figyelembe vette és abból az Alaptörvény releváns rendelkezéseinek megfelelő következtetésre jutott, amikor a családi kapcsolat tényének nyilvánosságra hozatalánál azt mérlegelte, hogy a közérdeklődésre számot tartó jelentős súlyú bűncselekménnyel összefüggésben történt a tudósítás, amely az indítványozó mint felperes magánéletének egy konkrét, a közérdeklődésre számot tartó ügyhöz kapcsolódó adekvát részletét hozta nyilvánosságra. Így a kifogásolt bírói döntés biztosította az érintett alapjogok kíméletes kiegyenlítését, ezért az nem sérti az Alaptörvény VI. cikkét.
Ezzel szemben az Alkotmánybíróság a felperes nevének hozzájárulása nélküli nyilvánosságra hozatalával összefüggésben arra a következtetésre jutott, hogy a kiemelt jelentőségű ügyben történő tájékoztatás mint a véleménynyilvánítás joga más, az indítványozó magánszféráját kímélő, azt nem sértő módon, például a név nélkül történő tudósítással is elérhető lett volna, figyelemmel különösen az indítványozó nem közszereplő voltára. A bíróságoknak esetről-esetre, a konkrét ügy összes körülményének mérlegelésével kell a magánszféra és a véleménynyilvánítási jog megfelelő, kíméletes kiegyenlítésére törekedniük. Önmagában a köz kíváncsisága, pletykaéhsége nem alapozza meg egy kérdés közérdeklődésre számot tartó jellegét. Nem közszereplő magánszférájához való joga a véleménynyilvánítás joga érdekében alkotmányosan korlátozható lehet kiemelt közérdeklődésre számot tartó ügyben a nem közszereplő családi kapcsolatai vonatkozásában is, amennyiben a közvélemény tájékoztatása feltétlenül szükséges és a nyilvánosságra hozott adat a nem közszereplő magánéletének egy konkrét, kizárólag a közérdeklődésre számot tartó ügyhöz kapcsolódó adekvát részlete. Jelen esetben azonban a Kúria döntése az alapjogok kíméletes kiegyenlítését nem biztosította. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy helytelen a kúriai döntés azon érvelése, amely szerint egy hír hitelessége, illetve annak megítélése önmagában egy adott személy nevének a nyilvánosságra hozatalával lenne megerősíthető, ezért az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kúriai döntés sértette az indítványozó magánszférához való jogát, így az ítélet megsemmisítéséről döntött.
Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Schanda Balázs volt.
