Nemzetközi adózás, és a szindikátusi szerződések

Dr. Jalsovszky Pál
1994-ben végzett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem számvitel-sportmenedzsment szakirányán, majd 1997-ben elvégezte az ELTE Állam- és Jogtudományi Karát. Tanulmányait 2002–2003-ban egészítette ki a hollandiai Leiden Egyetemének LL.M. képzésén, ahol nemzetközi adózásból szerzett diplomát.
Szakmai pályafutását biztosítótársaságok pénzügyi területén kezdte el, majd a jogi államvizsga letétele után a Clifford Chance ügyvédi irodánál helyezkedett el. Azon ügyvédek közé tartozott, akik 2000-ben megalapították egy másik nemzetközi ügyvédi iroda, a Linklaters budapesti irodáját, ahol az adózási csoportot vezette. 2005 szeptemberében önállósult és azóta a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezetője.
Anyanyelvén kívül angolul és olaszul beszél. Szabadidejét elsősorban sportolással és utazással tölti. Egy 9 éves kislány édesapja.

Miként került kapcsolatba a nemzetközi adójog területével?

Eredetileg Közgazdaságtudományi Egyetemet végeztem, és pénzügyi pályán kezdtem el dolgozni, ezzel párhuzamosan végeztem el a jogot. Mivel érzékeltem, hogy a jogi szakma csak gyakorló jogászokat fogad be igazán, ezért némi vívódás után átnyergeltem a jogi pályára, ahol mindent újra nulláról kellett elkezdenem.

A közgazdász-jogász kombináció és a jogászoknál általában hiányzó matematikai gondolkodásmód terelt a nemzetközi adójog felé, amely jelenleg is az ügyvédi irodánk egyik fő szakterülete, Az adótervezésen túlmenően foglalkozunk gazdasági tranzakciók során történő jogi képviselettel, különösen erős oldalunk a vállalatfelvásárlási tranzakciók során nyújtott tanácsadás. Peres képviseletet viszont ritkán látunk el, akkor is inkább csak adóügyekben.

Véleményem szerint mára az ügyvédi tevékenység kettévált. Az egyik kategória a klasszikus ügyvéd, aki elsősorban vitás eljárások során képviseli az ügyfelét. A másik csoportot inkább jogi tanácsadónak nevezném, aki nagyobb ügyletek jogi dokumentálását végzi és ilyen ügyekben nyújt tanácsot ügyfeleinek – akárcsak egy pénzügyi tanácsadó. A nemzetközi ügyvédi irodák ez utóbbi területre szakosodtak és mi is ez utóbbi körbe tartozunk. Nemzetközi ügyvédi irodai sztenderdek szerint működünk flexibilisebb módon, ez megmutatkozik mind a nemzetközi irodák bürokratikus működésének elkerülésben, mind az árainkban.

2005-ig én is nagy nemzetközi irodákban dolgoztam, ezt követően indultam egyedül neki a független ügyvédkedésnek. Mindent, ami a nemzetközi irodákban jól működött – ideértve különösen az ügyfélkezelésre, a professzionalizmus érzésének a kialakítására vonatkozó módszert – átvettem, de számos dolgon változtattam is. Mára nyolcan dolgozunk együtt és elismert szereplői vagyunk a piacnak.

Mennyivel másabb egy nemzetközi iroda egy hagyományos ügyvédi irodánál?

A nemzetközi irodáknál, ahol dolgoztam, rengeteg pozitív élmény ért. Izgalmas volt megélni, hogyan szerveződik meg az élet egy ilyen nagy irodában, megtanulni a nemzetközi sztenderdeket, a munkaszervezés folyamatát, az ügyfélkezeléstől a konkrét feladat, vagy részfeladat elvégzéséig. És be kell látni, hogy – mind szakmai, mind pedig nem szakmai képességek szempontjából – kiemelkedő jelentőségű volt az a know-how, amit a nemzetközi ügyvédi irodák a ’90-es években behoztak Magyarországra.

Ami viszont negatívum a nemzetközi irodáknál, az az áttörhetetlen hierarchia – az egyik helyen például a partner csak partnerrel jár ebédelni, ügyvédjelölt az ügyvédjelölttel, véletlenül sem volt keveredés – és az, hogy nagyon sokat adnak a formalitásra. Az sem mindegy persze, hogy az iroda vezetője miként befolyásolja a légkört. Másrészt pedig egy nemzetközi ügyvédi irodának jó iparosokra van szüksége és nem kiemelkedő kvalitású emberekre. Ez mind elnyomja a kreativitást, aki ki akar törni, annak egy idő után szűkké válnak ezek a keretek. De ezek az irodák így működnek jól.

Milyen körből választja munkatársait?

A kollegák kiválasztása szempontjából az a meglátásom, hogy mindenki azt a munkastílust követi, amit a munkája első öt évében megtapasztalt. Nem mindegy, hogy egy jogász mondjuk az államigazgatásban szocializálódik, egy kis irodánál jelöltködik, vagy egy nemzetközi irodánál szerzi meg első munkatapasztalatait. Mivel mi nemzetközi ügyfelek felé végzünk nemzetközi stílusú munkát, ezért elengedhetetlen volt olyan kollegák felvétele, akik ilyen környezetben nevelkedtek vagy képesek ilyen munkakörülményekhez alkalmazkodni.

Irodánk működésének első éveiben nehéz volt jó szakembereket találnunk. Mára viszont a helyzet sok szempontból megváltozott. Egyrészt a válság hatására túlkínálat keletkezett a munkaerőpiacon és egyre több, jó képességű jogász nem talál magának megfelelő munkahelyet. Ennek mi szerencsére haszonélvezői vagyunk. Másrészt az utóbbi években irodánk is ismertté vált és vonzó jövőképet tudunk biztosítani új kollegáink számára.

Miből áll pontosan a nemzetközi adójogi tanácsadás?

A nemzetközi adójog területtel kevesen foglalkoznak. Főleg a négy nagy könyvvizsgáló cég specializálódott erre, és többnyire ők szolgálják ki a multinacionális vállalatokat.

Ennek történeti okai vannak. Az adójog a számvitelből alakult ki, ezért az ügyvédi irodák eleinte nem foglalkoztak behatóbban ezzel a területtel, később meg lépéshátrányba kerültek. A kisvállalatok többnyire csak a könyvelőikre hagyatkoznak, akik adótanácsadónak is vallják magukat, de általában limitált az adójogi ismeretük Így kialakult egy köztes űr, a középvállalati szegmens, akiknek a négy nagy cég túl drága, viszont szükségük van pontos, hiteles szakmai tanácsokra. Az irodánk többnyire ezzel az ügyfélkörrel dolgozik.

A nemzetközi adózás rendkívül szerteágazó. A hazai adórendszert kell összehangolni az adott külföldi ország adórendszerével, figyelembe véve a nemzetközi egyezményeket is, mindezt úgy, hogy a nap végén adózás szempontjából az ügyfél a lehető legkedvezőbben kerüljön ki az ügyletből. A nemzetközi adótanácsadás a külföldi adószabályok ismeretét is igényli. Mivel egy komoly, megfontolt tanácsadó csak a saját adórendszeréért tud felelősséget vállalni, ezért nemzetközi jellegű ügyletekben mindig elengedhetetlen egy külső tanácsadó bevonása. Külön kihívás volt azon, megbízható külföldi tanácsadói kör kiválasztása, akikkel nemzetközi ügyekben együtt tudunk dolgozni. Meg kell vallanom, ezen kör kialakítása során voltak olyanok, akikkel megégettük a kezünket.

Hogy lehet kikerülni mondjuk a pénzmosási tanácsra vágyó ügyfeleket?

Az ügyvéd–ügyfél viszony alapvetően bizalmi jellegű mindkét irányból. Hozzánk általában meglevő kapcsolatokon keresztül kerülnek új ügyfelek, ami már önmagában biztosítja az ügyfélkör „egészségességét”.

Másrészt az ügyfelek szándéka és céljai sokszor már a kezdetek kezdetén könnyen azonosíthatóak. Szigorúan meg kell például különböztetni a jogszabályok adta lehetőségek kihasználását az adócsalástól. Például, ha valaki egy adóparadicsomi cégbe menekíti ki üzleti tranzakcióin megkeresett jövedelmét és ezt a pénzét a társaság bankszámlájáról magánszemélyként használja, ez szimpla adócsalás.

A teljesen legális adótervezés azonban – például az Európai Unión belüli társaságok igénybevételével – már nem ez a kategória. A sajtóban annyit ostorozott ciprusi cégeken keresztüli tranzakciók teljesen jogszerűek, számos bevált modell létezik erre. Ezeket alapvetően politikai megfontolásokból támadják, valós szakmai alapok nélkül.

Ha már itt tartunk… Mi a véleménye a jelenleg elfogadásra váró, off-shore társaságokra vonatkozó új adójogszabályokról?

Egyik oldalról a szabályok hasznosak és üdvözlendőek, hiszen megpróbálják megakadályozni az adóparadicsomi országokba való jövedelemkimenekítés egyes nyilvánvaló esetköreit. Ennek egyetlen problémája csupán az, hogy egy magyar adóhatóság jópár évig még nem fog tudni sehonnan hitelt érdemlő adatot szerezni arról, hogy például kik egy Seychelles-szigeteki társaság mögött meghúzódó valós tulajdonosok, ami nélkül az adószabályok¢ kikényszeríthetősége elég kétségesnek látszik.

Másrészt azonban a törvénytervezetet olvasva az embernek a „fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik” érzése van. A törvénytervezet számos olyan, például külföldi holdingtársaságok bevonásával létrejött ügylethez is negatív adókövetkezményeket fűz, amelyek üldözése mögött nem látom a logikát.

Továbbá a jelenlegi tervezettel szemben, sok szempontból alkotmányossági aggályaim is vannak. Ha például egy magyar magánszemély tulajdonában levő cég tulajdonos egy adóparadicsomi társaságban, akkor ezen adóparadicsomi társaság ki nem osztott jövedelme mind a magyar magánszemélynél, mind a magyar cégnél adóköteles lesz. Szerintem jogpolitikailag indokolhatatlan ugyanazon jövedelem egyszerre két személynél való adóztatása. Másrészt szintén kétséges számomra, hogy megadóztatható-e egy adóparadicsomi társaság olyan jövedelme Magyarországon, amely a törvény hatálybalépése előtt – tehát pl. 2008-ban, 2007-ben – keletkezett. Márpedig a jelen tervezet erre készül. Szóval, véleményem szerint, lenne még csiszolnivaló a jelenlegi változatokon.

dr. Bodolai László