A biztosítók közvetlen perlésének új fejleményei az EU Bíróságának gyakorlatában


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szeptember 9-én jelent meg az Európai Unió Bíróságának a Prüller-Frey ügy kapcsán indított előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélete, mely a 864/2007/EK rendeletnek (Róma II. rendelet) a szerződésen kívüli károkozás esetén a biztosító elleni közvetlen keresetindítás megengedhetőségének kérdésével foglalkozó cikkét értelmezi.


Az alapügyben az ausztriai lakó- és tartózkodási helyű felperes Ausztriában a Landesgericht Korneuburg előtt keresetet indított a Spanyolországban elszenvedett repülőgép-balesetében keletkezett kárai megtérítéséért a repülőgépének üzembentartója, N. Brodnig és biztosítója, az Axa ellen.

Az alapügyben eljáró bíróság lehetségesnek tartotta, hogy a lex loci damni elv alapján a kötelemre a spanyol jog lenne alkalmazandó, amely jog lehetővé teszi a károsult személy számára, hogy bizonyos körülmények között közvetlenül a biztosítóval szemben indítson keresetet. A biztosítási szerződés felei a szerződésre a német jog alkalmazását kötötték ki.

A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja az volt, hogy a károsult személy helyzete nem lehet a biztosított helyzeténél kedvezőbb, és mivel a biztosítási szerződés felei a szerződésre a német jogot kötötték ki, ennek alapján a károsult személyt nem illetné meg a jog, hogy a spanyol jog alapján közvetlenül a biztosítóval szemben indítson keresetet.

 

A Bíróság rámutatott arra, hogy a Róma II. rendelet 18. cikke nem tekinthető kollíziós szabálynak, a cikk egyedüli célja, hogy lehetővé tegye, hogy a károsult közvetlenül érvényesítse a követelését a biztosítóval szemben, amennyiben a cikkben meghatározott jogok valamelyike engedélyezi az ilyen lehetőséget, de ez nincsen kihatással az érintett biztosítási szerződés feleinek szerződéses kötelezettségeire.

A Bíróság álláspontja szerint tehát a Róma II. rendelet 18. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi a károsult személy számára a kártérítésért felelős személy biztosítójával szembeni közvetlen keresetindítást, amikor az ilyen keresetindítást a szerződésen kívüli kötelmi viszonyra alkalmazandó jog előírja, függetlenül attól, amit a biztosítási szerződésre alkalmazandó, e szerződés felei által választott jog előír.

A Bíróság fentiekben ismertetett ítélete egyértelművé tette: könnyen előfordulhat, hogy annak ellenére, hogy a biztosítási szerződésre kikötött jog (így például a magyar jog a kötelező gépjármű felelősségbiztosításon kívüli biztosítási szerződések tekintetében) nem ismeri el a biztosító károsult általi közvetlen perlésének lehetőségét, a károsult mégis közvetlenül perelje a biztosítót vagy a biztosítót és a károkozó biztosítottat. Erre különösen akkor nyílik lehetőség, ha olyan felelősségbiztosítási szerződésről van szó, amely a biztosítottnak a biztosító és a szerződő székhelyének országától eltérő országban folytatott tevékenységére is fedezetet nyújt, a károsult pedig olyan tagállamban szenvedett kárt, amelynek joga lehetővé teszi a biztosító közvetlen perlését.

Mivel ez a lehetőség szerződéses eszközökkel nem zárható ki, a biztosítónak a kockázatvállalási, illetve kárrendezési gyakorlata alakítása során célszerű erre a potenciális többletkockázatra figyelemmel lennie.


Kapcsolódó cikkek

2024. június 24.

Mi köze a kékúszójú tonhalaknak a keresetek befogadhatóságához?

Cikkünkben az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés („EUMSz”) 263. cikkének (4) bekezdése alapján benyújtott közvetlen keresetek (megsemmisítési keresetek) egyes befogadhatósági feltételeit vizsgáljuk, elsődlegesen az Európai Unió Bírósága által kialakított esetjog alapján.

2024. május 27.

EUB-ítélet a gyanúsítottak jogaira vonatkozó tájékoztatásról

A gyanúsítottaknak vagy a megvádolt személyeknek a büntetőeljárás során biztosítandó, az eljárási jogaikra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség értelmezésével kapcsolatos nemzeti és uniós szabályozás összevetését tette meg az EU Bírósága.