A közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek túlzott és aránytalan terhet rónak a médiára

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az ügy egy orosz regionális állami szerv által az OOO Memo tulajdonában lévő médiavállalat ellen indított rágalmazási perre vonatkozik. A médiavállalatot arra kötelezték, hogy honlapján tegyen közzé egy helyreigazítást, miszerint korábban olyan valótlan állításokat közölt, amelyek rontották az állami szerv üzleti hírnevét. A Bíróság megállapította, hogy bár a rágalmazási eljárások magán- vagy állami vállalatok számára is nyitva állnak jó hírnevük védelme érdekében, azonban ez nem vonatkozhat egy olyan nagy, az adófizetők által finanszírozott végrehajtó szervre, mint amilyen a jelen ügyben érintett szerv is volt. A médiavállalat véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogába való beavatkozást nem igazolta “jogos cél”, így annak engedélyezése, hogy a végrehajtó szervek rágalmazási eljárást indíthassanak a média tagjai ellen, túlzott és aránytalan terhet ró a médiára, ugyanis ezzel elkerülhetetlenül is visszatartó hatást gyakorolhatnak annak információközvetítő és közfelügyeleti feladatának ellátására.

A cikk a Strasbourgi Figyelő blogon jelent meg.

OOO Memo v. Russia
no.2840/10
2022. március 15.

1. Az alapügy

A kérelmező az OOO Memo orosz vállalat, aki a Kavkazskiy Uzel (“A Kaukázus csomója”) nevű bejegyzett online médiumnak a tulajdonosa, amely a dél-oroszországi politikai és emberi jogi helyzettel foglalkozik. 2008-ban a Kavkazszkij Uzel cikket jelentetett meg, amelyben bírálta a volgográdi terület végrehajtó hatóságát, amiért felfüggesztette a Volgográd városának támogatásként nyújtott 5.294.000 orosz rubelnyi pénzeszköz átutalását azzal az indokkal, hogy a támogatásokra vonatkozó költségvetési keretet már túllépték. Az átutalás felfüggesztéséről szóló határozat jogszerűségét széles körben vitatták. A Volgográdi Régió eljárást indított az OOO Memo ellen, amelyben a szóban forgó cikkben szereplő számos állítás visszavonását kérte.

Az OOO Memo azzal érvelt, hogy a kifogásolt állítások értékítéletek, és nem tényállítások voltak továbbá, a cikk közérdekű kérdést érintett, különösen a regionális és önkormányzati hatóságok közötti bonyolult kapcsolatot. A kérelmező szerint a kifogásolt kijelentések nem voltak sértőek, nem jelentettek indokolatlan támadást az állami szerv egyetlen tisztviselője ellen sem, és nem lépték túl az elfogadható kritika határait sem, hiszen a végrehajtó hatalom szervének nagyobb fokú toleranciát kellene tanúsítania az ilyen kritikával szemben, mint a magánszemélyeknek.

Az elsőfokú bíróság nem értett egyet a vállalat érvelésével, és úgy ítélte meg, hogy a kijelentések rontották a hatóság üzleti hírnevét, mivel számos internetfelhasználóval elhitették, hogy a közigazgatás tisztátalan és etikátlan, a társadalom által elítélt tevékenységben vett részt. A bíróság megállapította továbbá, hogy az OOO Memo nem szolgáltatott semmilyen bizonyítékot annak alátámasztására, hogy a cikkben említett események valóban megtörténtek volna, így arra kötelezték a vállalatot, hogy a Kavkazskiy Uzel honlapján tegyen közzé egy helyreigazítást, amely szerint a kifogásolt állítások hamisak voltak és rontották a hatóság jó hírnevét. A kerületi bíróság arra is kötelezte a társaságot, hogy az ítélet rendelkező részét tegye közzé honlapján.

Az OOO MEMO fellebbezéssel élt, mivel véleménye szerint a kerületi bíróság nem vette figyelembe egyetlen érvét sem. Fenntartotta továbbá a kerületi bíróság előtt előadott érveit, azzal, hogy a vitatott kijelentések értékítéletek voltak, és nem abszolút módon fogalmazódtak meg. Megjegyezte továbbá, hogy a cikk egy aktuális kérdésre vonatkozott, és hogy a szerző, mint hivatásos újságíró, nem lépte át a megengedett kritika határait. 2009 nyarán a moszkvai fellebbviteli bíróság, egyetértett a kerületi bíróság érvelését, és helybenhagyta a fellebbezés tárgyát képező ítéletet.

A kérelmező társaság így a Bírósághoz fordult és azt állította, hogy a beavatkozást nem “írta elő törvény”, mivel az orosz Polgári Törvénykönyv értelmében a jogi személyeket megillető “üzleti hírnévről” a végrehajtó hatalom szerve esetében nem beszélhetünk, ugyanis az nem folytathatott semmilyen üzleti tevékenységet. Ugyanezen az alapon a kérelmező társaság azzal érvelt, hogy nem lehet így azt sem állítani, hogy a kifogásolt beavatkozás “jogos célt”, vagyis mások jó hírnevének védelmét szolgálta volna.

Elfogadva, hogy beavatkozás történt az OOO Memo véleménynyilvánításának szabadságába, a kormány azzal érvelt, hogy az jogszerű volt, törvényes célt szolgált mások jó hírnevének védelmében, illetve arányos volt a kitűzött cél eléréséhez. A kormány különösen megjegyezte, hogy a kérelmező társaság nem nyújtott be semmilyen okirati bizonyítékot a kifogásolt “tényállítások” alátámasztására.7

Az EJEB döntése

A Bíróság elsőként megjegyezte, hogy az orosz Polgári Törvénykönyv üzleti hírnévre vonatkozó rendelkezései, kifejezetten a jogi személyekre is kiterjednek. Tekintettel arra, hogy a Volgográdi Régió közigazgatása jogi személy és annak ellenére, hogy a hatóságok “üzleti hírnevére” vonatkozó kialakult nemzeti joggyakorlat nem létezik, a Bíróság mégis elfogadta, hogy a kifogásolt beavatkozást “törvény írta elő”.

Annak vizsgálata során, hogy a beavatkozás jogos célt szolgált-e, a Bíróság megismételte a Morice ügyben kimondottakat, miszerint az Egyezmény 10. cikk (2) bekezdésében szereplő jogos célok felsorolása kimerítő, és szigorúan értelmezve ez a bekezdés – kivételesen, tekintettel a társadalomban betöltött különleges szerepére – a közhatalom csupán egyetlen ágának, az igazságszolgáltatásnak nyújt védelmet.

A Bíróság az Uj ügyben elismerteket idézve kifejtette, hogy létezik azonban egy jogos érdek a társaságok kereskedelmi sikerének és életképességének védelméhez is a tagok és a munkavállalók érdekében, illetve a szélesebb gazdasági érdekek védelmében is, ezek a megfontolások azonban nem alkalmazhatók egy olyan, végrehajtó hatáskörrel felruházott szervre, amely nem folytat közvetlen gazdasági tevékenységet. A Bíróság úgy vélte, hogy az állami hatáskörrel felruházott végrehajtó szervek alapvetően különböznek a piaci versenyben tevékenykedő jogi személyektől, beleértve az állami vagy állami tulajdonú vállalatokat is, mivel az utóbbiak jó hírnevükre támaszkodnak, hogy nyereségszerzés céljából ügyfeleket vonzzanak, míg az előbbiek a nyilvánosság szolgálatában állnak, és az adófizetők finanszírozzák őket.

Egy demokratikus rendszerben – ahogy a Sener ügyben is kimondta – a hatalommal való visszaélés és a közhivatali korrupció megelőzése érdekében a hatóságok tevékenységét nemcsak a jogalkotó és az igazságszolgáltatási szervek, hanem a közvélemény ellenőrzésének is alá kell vetni. A Bíróság kifejtette továbbá, hogy az, hogy a végrehajtó szervek rágalmazási eljárást indíthatnak a média tagjai ellen, túlzott és aránytalan terhet ró a médiára, és elkerülhetetlenül visszatartó hatást gyakorolhat az információközvetítő és közfelügyeleti feladatuk ellátásában.

A Bíróság úgy vélte, hogy a közhatalmat gyakorló jogi személy által a saját nevében indított polgári jogi rágalmazási eljárás főszabály szerint nem tartozik az Egyezmény 10. cikkének (2) bekezdése szerinti jogos célok közé. Az ügyben érintett végrehajtható hatalmi szerv a Volgográdi Régió legfőbb szerve, így a jogi védelmét nem indokolta sem a kereskedelmi sikerének, életképességének védelméhez fűződő érdeke, sem a tagjai vagy alkalmazottai java, vagy a szélesebb gazdasági érdekek. Ennek megfelelően a Bíróság megállapította, hogy a Volgográdi Régió közigazgatása által a kérelmező társaság ellen indított rágalmazási eljárás az Egyezmény 10. cikkének (2) bekezdésében felsorolt jogos célok egyikét sem szolgálta, így ennek megfelelően az Egyezmény 10. cikkének megsértése történt.

A kérelmező vállalat nem nyújtott be igazságos elégtétel iránti kérelmet, így a Bíróság csak az Egyezmény megsértését állapította meg, ugyanakkor ez az első ítélet, amelyben először említi a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek (SLAPP) fogalmát.

Az ügyben hozott ítélet 2022. március 15-én kelt, így három hónapon belül emelkedik jogerőre, amennyiben ezen időszak alatt nem érkezik kérelem az ügy nagytanács elé terjesztésére.

---