A személyes adatok védelme közigazgatási és polgári perben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az EUB-nak abban a kérdésben kellett döntést hoznia, hogy köti-e a polgári bíróság személyes adatok megsértésével kapcsolatos ítélete a NAIH határozatát felülvizsgáló közigazgatási bíróságot.

1. Az alapügy

2019. április 26‑án B. E. részt vett egy részvénytársaság közgyűlésén, amelynek maga is részvényese, és ezen kérdéseket intézett az említett társaság igazgatótanácsának tagjaihoz, valamint e közgyűlés más résztvevőihez. Ezt követően B. E. azt kérte e társaságtól mint személyesadat-kezelőtől, hogy adja ki számára a fenti közgyűlésen készített hangfelvételt.

A szóban forgó társaság e hangfelvételnek csak a B. E. hangját tartalmazó részeit bocsátotta B. E. rendelkezésére, az említett közgyűlés más résztvevőinek megszólalásait azonban nem.

B. E. ezt követően azzal a kérelemmel fordult a felügyeleti hatósághoz, hogy egyrészt állapítsa meg, hogy az említett társaság jogellenesen, a 2016/679/EU rendeletet megsértve nem adta ki számára a kérdéseire adott válaszokat is tartalmazó fenti hangfelvételt, másrészt hogy kötelezze a fenti társaságot a szóban forgó hangfelvétel kiadására. A felügyeleti hatóság 2019. november 29‑i határozatával e kérelmet elutasította.

B. E. a fenti rendelet 78. cikkének (1) bekezdése alapján keresetet nyújtott be a felügyeleti hatóság e határozata ellen a kérdést előterjesztő bírósághoz elsődlegesen az említett határozat megváltoztatása, másodlagosan annak megsemmisítése iránt.

B. E. a felügyeleti hatóság előtti eljárás megindításával egyidejűleg egy második keresetet is előterjesztett e rendelet 79. cikkének (1) bekezdése alapján egy polgári bíróság, a Fővárosi Ítélőtábla (Magyarország) előtt, amely az adatkezelő határozata ellen irányul.

E keresetek közül az első még folyamatban volt a kérdést előterjesztő bíróság előtt, amikor a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletével helyt adott a második keresetnek azzal az indokkal, hogy az adatkezelő megsértette B. E.‑nek a személyes adataihoz való hozzáféréshez való jogát.

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy ugyanazon tényállást és a 2016/679/EU rendelet megsértésére vonatkozó ugyanazon állítást kell megvizsgálnia, mint amely vonatkozásában a Fővárosi Ítélőtábla már jogerősen határozott. Az előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy milyen viszonyban áll egymással a polgári bíróságoknak a személyes adatok kezelője által hozott határozat jogszerűségével kapcsolatos értékelése és a felügyeleti hatóság jelen ítélet 13. pontjában említett határozatának elfogadásához vezető – az előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő kereset tárgyát képező – közigazgatási eljárás, és különösen arra, hogy az egyik jogorvoslati lehetőség elsőbbséget élvez‑e a másikkal szemben.

2. Az EUB döntése

A 2016/679/EU rendelet nem ír elő ilyen szabályokat arra az esetre, ha ugyanabban a tagállamban ugyanazon személyesadat‑kezelés tárgyában nyújtanak be panaszt a felügyeleti hatósághoz, illetve terjesztenek elő bírósági kereseteket.

A 2016/679/EU rendelet célja a személyes adatok kezelése vonatkozásában a természetes személyek Unión belüli magas szintű védelmének biztosítása. Ugyanezen rendelet (11) preambulumbekezdése ezenkívül kimondja, hogy ezen adatok hatékony védelme érdekében az érintettek jogainak megerősítése szükséges. Amint arra a főtanácsnok az indítványának 55. pontjában rámutatott, az uniós jogalkotó azon döntése, hogy lehetővé teszi az érintettek számára az egyrészt a 2016/679/EU rendelet 77. cikkének (1) bekezdésében és 78. cikkének (1) bekezdésében, másrészt a fenti rendelet 79. cikkének (1) bekezdésében szereplő jogorvoslatok párhuzamos és egymástól független gyakorlását, összhangban áll a fenti rendelet célkitűzésével.

A 2016/679/EU rendelet lehetővé teszi az egyrészről a fenti 77. cikk (1) bekezdésében és a fenti 78. cikk (1) bekezdésében, másrészről pedig az említett 79. cikk (1) bekezdésében szereplő jogorvoslatok párhuzamos és egymástól független gyakorlását.

A tagállamok feladata, hogy az eljárási autonómia elvével összhangban meghatározzák az e jogorvoslati lehetőségek közötti kapcsolat részletes szabályait annak érdekében, hogy biztosítsák az e rendelet által garantált jogok védelmének hatékonyságát, az utóbbi rendelet rendelkezéseinek következetes és egységes alkalmazását, valamint az Alapjogi Charta 47. cikkében említett, a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot.

(curia.europa.eu)

---