A tagállami bírák függetlensége

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikkünkben a szerző az EUB máltai bíróságok függetlenségével kapcsolatos ügyben hozott ítéletét elemzi.

Az Európai Unió Bíróságának a Reppublika és az Il‑Prim Ministru ügyben hozott ítélete[1]

 1. Bevezetés

A Reppublika kontra Il‑Prim Ministru ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a  máltai polgári bíróság első tanácsa alkotmánybíróságként eljárva, a Prim’Awla tal‑Qorti Ċivili – Ġurisdizzjoni Kostituzzjonali – a Repubblika, egy jogi személyként Máltán bejegyzett szervezet – amelynek célja az igazságszolgáltatás és a jogállamiság Máltán való védelmének előmozdítása – és a máltai miniszterelnök, az Il‑Prim Ministru között egy olyan actio popularis tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztette elő az Európai Bírósághoz (a továbbiakban: EUB) amelynek tárgya a máltai alkotmány a bírák kinevezésére irányuló eljárással kapcsolatos rendelkezéseinek uniós joggal való összeegyeztethetősége.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem ismét fontos kérdéseket vetett fel a bírói függetlenség természetére vonatkozóan. Az előterjesztett kérdések körében az EUB-nak különösen azt kellett megvizsgálnia, hogy a bírói függetlenség uniós jogban foglalt garanciái milyen mértékben befolyásolják a nemzeti bírák kinevezésének rendszerét, előír‑e az uniós jog valamilyen korlátozást a bíráknak a végrehajtó hatalom által történő kinevezése tekintetében?

A kereset új lehetőséget adott az EUB-nak arra, hogy az e rendelkezések hatályával kapcsolatos legújabb ítélkezési gyakorlatát megvizsgálja, és hogy különösen mérlegelje annak követelményeit az igazságszolgáltatási rendszernek az uniós jogrendben fennálló függetlenségére vonatkozóan[2].

Az előterjesztő bíróság értelmezése szerint a bírák kinevezésére irányuló, a máltai alkotmányban meghatározott eljárás nem felel meg többek között az EUSZ 19. cikkének[3], valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének[4], így az előzetes döntéshozatal iránti kérelem e jogintézményekre vonatkozó előírások érvényesülésére vonatkozott.

2. A tényállás[5]

A Repubblika 2019. április 25‑én az alkotmány előírásának megfelelően actio popularisnak minősített keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, amelyben annak megállapítását kérte, hogy a bírák kinevezésére irányuló, az alkotmányban szabályozott rendszer miatt a Máltai Köztársaság megsérti többek között az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének együttes rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit.

Kérte, hogy nyilvánítsák semmisnek és hatálytalannak az összes olyan bírói kinevezést, amelyre e rendszerben került sor, továbbá azokat, amelyekre az ezen actio popularisszal kezdeményezett eljárás időtartama alatt kerül sor, és más bírákat ne nevezzenek ki, ha e bírák kinevezése nem áll összhangban Jog a Demokráciáért Európai Bizottságnak (a továbbiakban: Velencei Bizottság) az alkotmányos rendelkezésekről és a hatalommegosztásról, valamint a bíróságok függetlenségéről és a jogérvényesítésről szóló, 2018. december 17‑i 940/2018. sz. véleményében felvázolt ajánlásokkal[6], valamint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével és a Charta 47. cikkével.

E véleményének alátámasztására arra hivatkozott, hogy a miniszterelnöknek a bírák kinevezésére vonatkozó, az alkotmányban előírt mérlegelési jogköre a bírák függetlenségét illetően kétségeket vet fel. E tekintetben hangsúlyozza, hogy több, 2013 óta kinevezett bíró igen aktív a kormányon lévő munkáspártban, Partit laburistában, vagy olyan módon nevezték ki őket, hogy feltételezhető a politikai hatalomnak az igazságszolgáltatásba való beavatkozása. Konkrétan az összes 2019. április 25‑i – az alsóbb szintű bíróságoknak a felsőbb szintű bíróságok bíráiként kinevezett három bírájára, és az alsóbb szintű bíróságok három új bírájára vonatkozó – kinevezést támadta, valamint minden további kinevezést, amelyekre később sor kerülhet. E tekintetben azt állította, hogy e kinevezésekre a Velencei Bizottság hivatkozott véleményének megsértésével került sor.

A miniszterelnök ezzel szemben úgy vélte, hogy e kinevezések megfelelnek az alkotmánynak és az uniós jognak. Nincs semmilyen különbség e kinevezések és azon bírói kinevezések között, amelyekre az alkotmány 1964‑ben történt elfogadása óta sor került, kivéve azt, hogy a 2016 előtti kinevezésektől eltérően a szóban forgó tisztségekre 2019‑ben pályázók alkalmasságát az alkotmány által létrehozott, a bírák kinevezéséért felelős bizottság megvizsgálta. Ily módon a Repubblika által előterjesztett érvek valójában minden olyan bírói kinevezésre vonatkoztak, amelyre eddig sor került. Álláspontja szerint a szóban fogó kinevezési eljárás összhangban áll az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének Bíróság által értelmezett követelményeivel.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a jelen ügyben az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és a Charta 47. cikke szempontjából az EUB által megvizsgálandó szempont arra a mérlegelési jogkörre vonatkozik, amelyet az alkotmány ruház a miniszterelnökre a bírák kinevezésére irányuló eljárás keretében[7]. Felmerült továbbá az a kérdés, hogy a 2016‑ban végrehajtott alkotmánymódosítás javított‑e a szóban forgó eljáráson.

E körülmények között az alkotmánybíróságként eljáró polgári bíróság eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett az EUB elé.

3. Az EUB értékelése és ítélete

Első kérdésével az előterjesztő bíróság arra várt választ, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését és a Charta 47. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azok alkalmazhatók-e egy olyan ügyben, amelyben a nemzeti bíróság előtt a nemzeti jog által előírt olyan keresetet nyújtanak be, amely arra irányul, hogy e bíróság határozzon e bíróság tagállama bíráinak kinevezésére irányuló eljárást szabályozó nemzeti rendelkezések uniós joggal való összeegyeztethetőségéről.

3.1    A kérdés kapcsán az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének tárgyi hatályát illetően EUB emlékeztetett arra, hogy e rendelkezés „az uniós jog által szabályozott területekre” vonatkozik, függetlenül attól a helyzettől, amelyben e jogot a tagállamok a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében végrehajtják[8]. Ennek értelmében minden tagállamnak biztosítania kell, hogy jogorvoslati rendszerében, az uniós jog által szabályozott területeken a „bíróságnak” minősülő fórumok, – amelyek ilyen minőségükben az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó kérdésekben döntést hozhatnak, – teljesítik a hatékony bírói jogvédelem követelményeit. E kérdés körében egyértelműen megállapítható, hogy a máltai bírák az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó kérdésekről határozhatnak, és az uniós jog szerinti „bíróságként”, az „uniós jog által szabályozott területeken” alkalmazandó máltai jogorvoslati rendszerbe tartoznak, így a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek meg kell felelniük [9].

A Repubblika keresetében a máltai bírák kinevezésére irányuló eljárás kapcsán – a tagállamok igazságszolgáltatási rendszerének függetlenségére vonatkozóan – az uniós jog által támasztott követelményeknek való megfelelését vitatta.

Válaszában az EUB kitért arra, hogy a Charta 47. cikke olyan rendelkezés, amely a hatékony bírói jogvédelem elvének megerősítését képezi, biztosítja a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot minden olyan személy számára, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették[10]. E jognak adott ügyben való elismerése azt feltételezi, hogy az e jogra hivatkozó személy az uniós jog által biztosított jogokra és szabadságokra hivatkozhat.[11]

Tárgyi ügyben a felperes a bírák kinevezésére vonatkozó alkotmányos rendelkezések uniós joggal való összeegyeztethetőségét vonta kétségbe. Bár a kereset, a 2019. április 25‑i kinevezések, – valamint bármely esetleges későbbi kinevezés – jogszerűségét is vitatta, – amelyek nézete szerint nem felelnek meg a Velencei Bizottság 2018. december 17‑i 940/2018. sz. véleményében szereplő ajánlásoknak, valamint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének és a Charta 47. cikkének, – anélkül, hogy az uniós jog valamely rendelkezése alapján őt megillető jog e kinevezésekből eredő bármilyen megsértésére hivatkozott volna. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő információkból azonban nem tűnik ki, hogy a Repubblika olyan jogra hivatkozott volna, amely őt valamely uniós jogi rendelkezés alapján megilletné.

Az EUB megítélése szerint, e körülmények között a Charta 51. cikke (1) bekezdésének megfelelően annak 47. cikke a felek közti jogvitára önmagában nem alkalmazható[12].

3.2 Az előterjesztő bíróság második kérdése az volt, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétesek az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek az érintett tagállam miniszterelnökét a bírák kinevezésére irányuló eljárásban döntési jogkörrel ruházzák fel, előírva ugyanakkor egy olyan szerv ezen eljárásban való részvételét, amelynek feladata többek között a bírói álláshelyre pályázók értékelése és vélemény adása e miniszterelnöknek.

A kérdéssel összefüggésben az EUB emlékeztetett arra, hogy az EUSZ 19. cikke értelmében a nemzeti bíróságok és az EUB feladata biztosítani az uniós jog teljes körű alkalmazását valamennyi tagállamban, valamint a jogalanyokat e jog alapján megillető bírói jogvédelmet. Ennek keretében, a tagállamoknak meg kell teremteniük azon jogorvoslati lehetőségek és eljárások rendszerét, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony bírósági felülvizsgálat biztosításához szükségesek, valamint biztosítaniuk kell, hogy az e rendszerhez tartozó bíróságok, amelyek az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó kérdésekben döntést hozhatnak, teljesítik a hatékony bírói jogvédelem követelményeit[13].

Ebben az összefüggésben a tagállami bírák függetlensége több szempontból is alapvető fontossággal bír az uniós jogrend számára. Miként az EUB korábbi ítéletében rámutatott, e függetlenség ily módon alapvető azon igazságügyi együttműködési rendszer megfelelő működése szempontjából, amelyet az előzetes döntéshozatali mechanizmus megtestesít, amennyiben e mechanizmust csak olyan, az uniós jog alkalmazásáért felelős fórum hozhatja működésbe, amely többek között ezen, függetlenségre vonatkozó feltételt teljesíti[14]. Egyébiránt a bíróságok függetlenségére vonatkozó e követelmény – amely a bírói hivatás velejárója – a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog és a Charta 47. cikkében előírt tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényegéből következik, amely döntő jelentőségű a jogalanyok uniós jogból eredő valamennyi joga védelmének biztosítása és a tagállamok EUSZ 2. cikkben felsorolt közös értékeinek[15], különösen pedig a jogállamiság értékének a megőrzése szempontjából[16].

Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog által megkövetelt függetlenségi és pártatlansági garanciák olyan szabályok meglétét igénylik – különösen ami a fórum összetételét, a kinevezést, a megbízatás időtartamát, valamint a tagjaikat érintő elfogultsági, kizárási és felmentési okokat illeti –, amelyek a jogalanyok számára biztosítják minden, az e fórum külső tényezők általi befolyásolhatatlanságára, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában fennálló semlegességére vonatkozó jogos kétség kizárását[17]. A korábbi ítéleti megállapításai szerint, a hatalmi ágak szétválasztása elvének megfelelően, a bíróságok függetlenségét biztosítani kell többek között a jogalkotó és a végrehajtó hatalommal szemben[18] . E tekintetben fontos, hogy a bírák mentesek legyenek a függetlenségüket veszélyeztető külső beavatkozástól vagy nyomástól. A függetlenségi és pártatlansági garanciáknak különösen lehetővé kell tenniük nemcsak az utasításokban megnyilvánuló bármely közvetlen befolyás kizárását, hanem az olyan közvetettebb befolyás kizárását is, amely hatással lehet az érintett bírák határozataira.[19]

A bírák kinevezési feltételeit illetően az EUB-nak már volt alkalma kifejteni, hogy önmagában az, hogy az érintett bírákat valamely tagállam köztársasági elnöke nevezi ki, nem hozhat létre a bírák és az elnök között függőségi viszonyt, és nem is kelthet kétségeket pártatlanságukat illetően, ha kinevezésüket követően az érdekeltek semmilyen nyomás alá nem kerülnek és feladataik ellátása során nem kapnak utasításokat[20].

Az EUB azonban azt is megállapította, hogy meg kell győződni a felől, hogy a kinevezésről szóló határozatok elfogadására vonatkozó érdemi feltételek és eljárási szabályok olyanok legyenek, hogy az érdekeltek kinevezését követően a jogalanyokban ne merüljön fel jogos kétség az érintett bírák külső tényezők általi befolyásolhatatlanságát, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában fennálló semlegességét illetően.

3.3 A kérdést előterjesztő bíróság kétségei tekintetében az EUB megállapította, hogy a bírák kinevezésére vonatkozó alkotmányos rendelkezések – az 1964‑es elfogadásuktól kezdve az alkotmány 2016‑ban történt reformjáig – változatlanok maradtak, amely reform létrehozta az alkotmány 96A. cikke szerinti, a bírák kinevezéséért felelős bizottságot. E reformot megelőzően a miniszterelnök hatáskörét csak az a követelmény korlátozta, amely szerint a bírói álláshelyre pályázóknak meg kell felelniük az alkotmányban az ilyen álláshelyre való jelentkezéshez előírt feltételeknek.

A Máltai Köztársaság azonban még e reformot megelőzően – hatályos alkotmánya rendelkezéseinek megfelelően, – az EUSZ 49. cikke alapján csatlakozott az Unióhoz[21]. E cikk bármely európai állam számára annak lehetőségét írja elő, hogy az Unióba való felvételét kérje, pontosítja, hogy az olyan államokat tömöríti, amelyek szabadon és önkéntesen csatlakoztak az EUSZ 2. cikkben jelenleg említett közös értékekhez, tiszteletben tartják ezeket az értékeket, és elkötelezettek azok érvényesítése mellett. E cikkből az következik, hogy az Unió olyan értékeken, például a jogállamiság értékén alapul, amelyek közösek a tagállamokban, az – egyebek mellett – az igazságosság társadalmában. E tekintetben ki emelte hogy, –miként azt az EUSZ 2. cikk kimondja – a tagállamok, és különösen a bíróságaik közötti kölcsönös bizalom azon az alapvető előfeltevésen alapul, mely szerint minden tagállam osztozik az összes többi tagállammal az Unió alapjául szolgáló számos közös értékben,[22].  Ebből következik, hogy az e cikkben rögzített értékeknek valamely tagállam általi tiszteletben tartása a Szerződések e tagállamra való alkalmazásából eredő valamennyi jog gyakorlásának feltételét képezi. A tagállamok tehát nem módosíthatják jogszabályaikat oly módon, hogy az a jogállamiság értéke védelmének leértékelődését eredményezze, amely értéket többek között az EUSZ 19. cikk konkretizál[23], ily módon kötelesek biztosítani annak elkerülését, hogy az igazságszolgáltatási szervezetre vonatkozó jogszabályaik ezen értékre tekintettel leértékelődjenek, azáltal, hogy nem fogadnak el olyan szabályokat, amelyek sértik a bírói függetlenséget[24].

Ebben az összefüggésben az EUB már kimondta, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétesek az olyan, az igazságszolgáltatási szervezetre vonatkozó nemzeti rendelkezések, amelyek az érintett tagállamban a jogállamiság értéke védelmének, különösen a bírói függetlenség garanciáinak leértékelődését eredményezhetik.

Ezzel szemben az alkotmány 96A. cikke által az alkotmány 2016‑os reformja alkalmával létrehozott bírák kinevezéséért felelős bizottsághoz hasonló szervnek a bírák kinevezésére irányuló eljárásban való részvétele főszabály szerint hozzájárulhat ezen eljárás objektívvé tételéhez azáltal, hogy behatárolja az e területen ráruházott hatáskör gyakorlása során a miniszterelnök rendelkezésére álló mérlegelési mozgásteret. Ehhez szükséges továbbá az is, hogy az ilyen szerv maga is kellően független legyen a jogalkotó és végrehajtó hatalomtól, valamint attól a hatóságtól, amely részére állásfoglalást kell előterjesztenie a bírói álláshelyre pályázók értékelésére vonatkozóan[25].

Az EUB megállapítása szerint, a jelen ügyben több szabály is olyan jellegűnek tűnik, amely biztosítja a bírák kinevezéséért felelős bizottságnak a jogalkotó és végrehajtó hatalomtól való függetlenségét.

Miként a főtanácsnok indítványában rámutatott: „az alkotmány 96A. cikkének (4) bekezdése biztosítja, hogy a bírák kinevezéséért felelős bizottság tagjai a feladataik ellátása során saját belátásuk szerint járjanak el, és egyetlen személy vagy hatóság irányítása, illetve felügyelete alá se tartozzanak. A bírák kinevezéséért felelős bizottság továbbá az alkotmány 96A. cikkének (8) bekezdésében előírtaknak megfelelően közzétett határozatában megállapított kritériumok alapján ad véleményt, és a kinevezések az alkotmányban lefektetett objektív kritériumokon alapulnak, például az ügyvédként szerzett tapasztalatokon.”[26]

Az EUB szerint, a kérdést előterjesztő bíróság a jelen ügyben nem fejezte ki kétségeit az alkotmány 96A. cikke által létrehozott bírák kinevezéséért felelős bizottság tagjai kinevezésének feltételeit, illetve azt a módot illetően, ahogyan ez a szerv a szerepét konkrétan betölti.  Számára úgy tűnik, hogy a bírák kinevezéséért felelős bizottságnak az alkotmány 96A. cikkével történő létrehozása erősíti a bírói függetlenség biztosítását.

3.2.2   Megállapítása szerint bár a miniszterelnök a nemzeti rendelkezéseknek megfelelően bizonyos hatáskörrel rendelkezik a bírák kinevezése során, e hatáskör gyakorlását a bírói álláshelyekre pályázók által teljesítendő, szakmai tapasztalatra vonatkozó alkotmányos feltételek behatárolják.  Bár a miniszterelnök dönthet úgy, hogy az alkotmány által létrehozott bírák kinevezéséért felelős bizottság által nem javasolt pályázó kinevezését a köztársasági elnök elé terjeszti, ilyen esetben azonban köteles kifejtenie indokait a képviselőház, valamint – a főbíró tisztségére történő kinevezést kivéve – a nyilvánosság előtt, a máltai kormányzati közlönyében, a Gazzetta tal‑Gvern ta’ Maltában közzétett nyilatkozat útján. Amennyiben a miniszterelnök e hatáskörét csak egészen kivételes jelleggel gyakorolja, továbbá szigorúan és ténylegesen tiszteletben tartja az ilyen indokolási kötelezettséget, e hatáskör nem kelthet jogos kétségeket a kiválasztott pályázók függetlenségét illetően.

E körülményekre tekintettel az EUB számára nem tűnt úgy, hogy a bírák kinevezésére vonatkozó, szóban forgó nemzeti rendelkezések olyan jellegűek, hogy önmagukban jogos kétségeket ébreszthetnek a jogalanyokban a kinevezett bírák külső tényezők általi befolyásolhatatlanságát, és különösen a jogalkotó és a végrehajtó hatalom közvetlen vagy közvetett befolyásától való mentességét, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában fennálló semlegességét illetően, és így e bírák függetlensége vagy pártatlansága látszatának olyan hiányához vezethetnek, amely sértheti azt a bizalmat, amelyet egy demokratikus társadalomban és egy jogállamban az igazságszolgáltatásnak a jogalanyokban keltenie kell.

Az EUB ítélete szerint:

1)      Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazható olyan ügyben, amelyben a nemzeti bírósághoz a nemzeti jog szerinti olyan keresettel fordulnak, amely arra irányul, hogy e bíróság határozzon az említett bíróság tagállama bíráinak kinevezésére irányuló eljárást szabályozó nemzeti rendelkezések uniós joggal való összeegyeztethetőségéről. E rendelkezés értelmezéséhez az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét megfelelő módon figyelembe kell venni.

2)      Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétesek az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek az érintett tagállam miniszterelnökét döntési jogkörrel ruházzák fel a bírák kinevezésére irányuló eljárásban, előírva ugyanakkor egy olyan független szerv ezen eljárásban való részvételét, amelynek feladata többek között a bírói álláshelyre pályázók értékelése és vélemény adása e miniszterelnöknek.

[1] 2021. április 20-i a Reppublika és az Il‑Prim Ministru C‑896/19. sz. ügy, ítélet ECLI:EU:C:2021:311 (a továbbiakban: Ítélet).

[2] Gerard Hogan főtanácsnok Repubblika kontra Il‑Prim Ministru, C‑896/19. sz. ügyben tett indítványa (a továbbiakban: Indítvány) 1-3. pont.

[3] A tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.

[4] Igazságszolgáltatás 47. cikk: A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog

Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.

Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja. Mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez.

Azoknak, akik nem rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel, költségmentességet kell biztosítani, amennyiben az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szükség van.

[5] Ítélet 9-11. pont.

[6] CDL‑AD (2018)028 Vélemény Málta ügyében az alkotmányos rendelkezésekről, a hatáskörök elválasztásáról és az igazságügyi függetlenségérő Strasbourg, 2018 december 17.

[7] a máltai Alkotmány 96., 96A. és 100. cikke. Az 1964. évi máltai alkotmány VIII. fejezete tartalmazza a bíróságokkal kapcsolatos részletszabályokat, beleértve a bírák kinevezésére irányuló eljárást is. e fejezet reformjára, – beleértve a bírák kinevezéséért felelős bizottság felállítását is – 2016‑ban került sor. E bizottság szerepe és a bírák kinevezésére irányuló eljárás 2020 júliusában jelentősen megváltozott.

[8] 2018. február 27‑i Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet, C‑64/16, EU:C:2018:117, 29. pont; 2021. március 2‑i A. B. és társai [A legfelsőbb bíróság bíráinak kinevezése – Jogorvoslat] ítélet, C‑824/18, EU:C:2021:153, 111. pont.

[9] A. B. és társai ítélet, 112 és 114. pont.

[10] Az EUB 2013. június 27‑án, az Agrokonsulting‑04 ügyben hozott ítélete, C‑93/12, EU:C:2013:432, 59. pont; A. B. és társai ítélet, 87. pont.

¹² Az EUB 2020. október 6‑án, az État luxembourgeois ügyben, [Az adójogban az információszolgáltatás iránti megkereséssel szembeni jogvédelem] hozott ítélete, C‑245/19 és C‑246/19, EU:C:2020:795, 55. pont; A. B. és társai ítélet, 88. pont.

[12] Ítélet 44. pont.

[13]  A. B. és társai ítélet, 108., 109., és 112. pont.

[14] Az EUB 2020. január 21‑án, a Banco de Santander ügyben hozott ítélete, C‑274/14, EU:C:2020:17, 56. pont.

[15]  EUSZ 2. cikk: Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.

[16] Az EUB 2020. március 26‑án, a Simpson kontra Tanács és HG kontra Bizottság ügyben hozott ítélete, C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232, 70. és 71. pont; A. B. és társai ítélet, 116. pont.

[17] Az EUB 2006. szeptember 19‑én, a Wilson ügyben hozott ítélete, C‑506/04, EU:C:2006:587, 53. pont; Az EUB 2018. július 25‑án, a Minister for Justice and Equality ügyben [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai] hozott ítélete, C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 66. pont; A. B. és társai ítélet, 117. pont.

[18] Az EUB 2019. november 19‑án, az A. K. és társai ügyben [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége] hozott ítélete, C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 124. pont; A. B. és társai ítélet, 118. pont.

[19] Az EUB 2019. június 24‑án, a Bizottság kontra Lengyelország ügyben [A legfelsőbb bíróság függetlensége] hozott ítélete, C‑619/18, EU:C:2019:531, 112. pont; A. B. és társai ítélet, 119. pont.

[20] A. K. és társai ítélet, 133. pont; A. B. és társai ítélet, 122. pont.

[21] Ítélet 60. pont.

[22] Associação Sindical ítélet, 30. pont.

[23] A. B. és társai ítélet, 108. pont.

[24] Az EUB, 2020. december 17‑án, az Openbaar Ministerie [A kibocsátó igazságügyi hatóság függetlensége] ügyben hozott  ítélete, C‑354/20 PPU és C‑412/20 PPU, EU:C:2020:1033, 40. pont.

[25] A. K. és társai ítélet, 137. és 138. pont; A. B. és társai ítélet, 124. és 125. pont.

[26] Indítvány 91. pont.

---