A Telenor megsértette a netsemlegességet

Sérti a netsemlegesség elvét, ha a felhasználó bizonyos alkalmazásokhoz akkor is korlátlanul hozzáfér, míg az adatkeretének kimerítése miatt a többi tartalmat nem éri el – állapította meg az EUB.


A Telenor internet‑hozzáférési szolgáltatásokat nyújt. A potenciális ügyfeleinek kínált szolgáltatások között szerepel a „MyChat”, illetve a „MyMusic” elnevezésű csomag.

A „MyChat” egy olyan csomag, amely lehetővé teszi az arra előfizető ügyfelek számára, hogy egy gigabit adatmennyiséget vásároljanak, és azt a kimerítéséig korlátlanul felhasználják azzal, hogy a rendelkezésre álló alkalmazásokhoz és szolgáltatásokhoz szabadon hozzáférnek, anélkül hogy ebbe az adatmennyiségbe beszámítanák hat kiemelt online kommunikációs alkalmazás, nevezetesen a Facebook, a Facebook Messenger, az Instagram, a Twitter, a Viber és a Whatsapp használatát, amelyek a „nullás díjszabás” elnevezésű díjszabásba tartoznak. Miután az adatmennyiséget kimerítették, a csomagra előfizető ügyfelek továbbra is korlátlanul használhatják ezt a hat kiemelt alkalmazást, miközben a többi rendelkezésre álló alkalmazásra és szolgáltatásra forgalmat lassító intézkedéseket alkalmaznak.

A „MyMusic” egy olyan csomag, amely három különböző, a „MyMusic Start”, a „MyMusic Nonstop”, illetve a „MyMusic Deezer” elnevezésű tarifacsomagból áll, amelyek internet‑hozzáférési szolgáltatások meglévő tarifacsomagjával rendelkező ügyfelek számára hozzáférhetők, és lehetővé teszik a csomagra előfizetők számára először is az online zenehallgatást azzal, hogy többek között négy zeneátviteli alkalmazást, azaz az Apple Musicot, a Deezert, a Spotify‑t és a Tidalt, valamint hat rádiószolgáltatást használnak, anélkül hogy a „nullás díjszabásba” tartozó ezen alkalmazások és szolgáltatások használatát a vásárolt tarifacsomagban szereplő adatmennyiségbe beszámítanák. A csomagra előfizető ügyfelek továbbra is korlátlanul használhatják ezeket az alkalmazásokat és kiemelt szolgáltatásokat, miközben a többi rendelkezésre álló alkalmazásra és szolgáltatásra forgalmat blokkoló vagy lassító intézkedéseket alkalmaznak.

A Nemzeti Média‑ és Hírközlési Hatóság (NMHH) két eljárást indított a „MyChat”, illetve a „MyMusic” 2015/2120 rendelet 3. cikkével való összeegyeztethetőségének vizsgálatára, két határozatot fogadott el, amelyekben arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezek a csomagok olyan forgalomszabályozási intézkedéseket valósítottak meg, amelyek nem tartják tiszteletben a rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében előírt, egyenlő és hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmódra vonatkozó kötelezettséget, és a Telenornak meg kell szüntetnie ezt a különbségtételt.

A Telenor az NMHH elnökének e két határozatát vitatta a Fővárosi Törvényszék előtt.

A Telenor keresetében azt állítja, hogy a „MyChat” és „MyMusic” csomagok az ügyfeleikkel kötött megállapodások részét képezik és azok – mint ilyenek – csak a 2015/2120 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozhatnak, nem pedig e rendelet 3. cikke (3) bekezdésének hatálya alá, amely kizárólag az internet‑hozzáférési szolgáltatók által egyoldalúan alkalmazott forgalomszabályozási intézkedésekre vonatkozik. Annak megállapításához, hogy az ilyen csomagok összeegyeztethetők‑e a rendelet 3. cikkének (3) bekezdésével, meg kell vizsgálni, hogy azok milyen hatással vannak a végfelhasználók jogainak gyakorlására.

Következésképpen az említett csomagokat nem lehet a 2015/2120 rendelet 3. cikkének (3) bekezdésével összeegyeztethetetlennek tekinteni pusztán azon az alapon – ahogyan arra az NMHH elnöke hivatkozott –, hogy azok olyan forgalomszabályozási intézkedéseket valósítanak meg, amelyek nem tartják tiszteletben az e rendelkezésben előírt, egyenlő és hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmód kötelezettségét.

Az NMHH elnöke többek között arra hivatkozik, hogy annak eldöntése, hogy a 2015/2120 rendelet 3. cikkének mely rendelkezése alapján kell vizsgálni egy adott magatartást, nem e magatartás formájától, hanem annak tartalmától függ. Egyébiránt azt állítja, hogy e cikk (2) bekezdésétől eltérően, amely annak vizsgálatát írja elő, hogy az internet‑hozzáférési szolgáltatók által alkalmazott megállapodások és kereskedelmi gyakorlatok milyen hatással vannak a végfelhasználók jogainak gyakorlására, az említett cikk (3) bekezdése megtilt minden egyenlőtlen vagy hátrányosan megkülönböztető forgalomszabályozó intézkedést, anélkül hogy releváns lenne különbséget tenni a végfelhasználó által a szolgáltatóval kötött megállapodás alapján alkalmazott intézkedések, valamint a szolgáltató kereskedelmi gyakorlatán alapuló intézkedések között. Ezenkívül valamennyi ezen intézkedés önmagában tilos, következésképpen nem kell vizsgálni az említett intézkedések végfelhasználók jogainak gyakorlására való hatását.

A fentiekre tekintettel a Fővárosi Törvényszék előzetes döntéshozatal céljából az EUB-hoz fordult.

európai unió jogrendszere

Az EUB döntése

Az együttesen vizsgálandó négy kérdésével a Fővárosi Törvényszék lényegében arra vár választ, hogy a 2015/2120 rendelet 3. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azok a csomagok, amelyeket valamely internet‑hozzáférési szolgáltató a végfelhasználókkal kötött megállapodások útján alkalmaz, és amelyek alapján a végfelhasználók meghatározott adatmennyiség korlátlan felhasználására jogosító tarifacsomagot vásárolhatnak, anélkül hogy beszámítanák a „nullás díjszabásba” tartozó bizonyos alkalmazások és kiemelt szolgáltatások használatát, és ezen adatmennyiség kimerítését követően ezeket az alkalmazásokat és kiemelt szolgáltatásokat továbbra is korlátlanul használhatják, miközben a többi rendelkezésre álló alkalmazásra és kiemelt szolgáltatásra forgalmat blokkoló vagy lassító intézkedéseket alkalmaznak, összeegyeztethetetlenek az e cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (2) bekezdésével és – vagylagosan vagy együttesen – az említett cikk (3) bekezdésével.

A 2015/2120 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében az internet‑hozzáférési szolgáltatók és a végfelhasználók között kötött megállapodások, másrészt pedig az e szolgáltatók kereskedelmi gyakorlata nem korlátozhatja a végfelhasználók ezen cikk (1) bekezdésében megállapított jogainak gyakorlását. Ezek a jogok magukban foglalják a tartalmak, alkalmazások és szolgáltatások valamely internet‑hozzáférési szolgáltatáson keresztül történő használatához való jogot, valamint az ilyen tartalmak, alkalmazások és szolgáltatások említett szolgáltatáson keresztül való nyújtásához való jogot.

24      A 2015/2120 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése azt írja elő, hogy az internet‑hozzáférési szolgáltatóknak minden internetes forgalmat megkülönböztetéstől, korlátozástól vagy beavatkozástól mentesen, egyenlő bánásmódot biztosítva kell kezelniük.

A rendelkezés nem gátolhatja az internet‑hozzáférési szolgáltatókat abban, hogy észszerű forgalomszabályozási intézkedéseket alkalmazzanak, pontosítva egyúttal, hogy ahhoz, hogy az ilyen intézkedéseket észszerűnek lehessen tekinteni, először is azoknak átláthatóknak, megkülönböztetésmentesnek és arányosnak kell lenniük, másodszor nem kereskedelmi megfontolásokon, hanem a forgalom meghatározott kategóriái esetében objektíven különböző műszaki követelményeken kell alapulniuk, harmadszor pedig az említett intézkedések nem foglalhatják magukban a tartalom nyomon követését, és nem lehet azokat a szükségesnél hosszabb ideig fenntartani.

Végül az említett rendelkezés kimondja, hogy az internetszolgáltatók nem tilthatnak le, nem lassíthatnak, nem módosíthatnak, nem korlátozhatnak, nem zavarhatnak, nem nyújthatnak gyengébb minőségben és nem különböztethetnek meg hátrányosan bizonyos alkalmazásokat vagy szolgáltatásokat, illetve azok bizonyos kategóriáit, továbbá nem avatkozhatnak bele konkrét alkalmazásokba vagy szolgáltatásokba, illetve azok bizonyos kategóriába, kivéve, ha

  • ez uniós jogalkotási aktusoknak vagy az uniós joggal összhangban lévő nemzeti jogszabályoknak való megfelelés, vagy
  • az említett jogalkotási aktusokat vagy nemzeti jogszabályokat végrehajtó intézkedéseknek való megfelelés vagy
  • a hálózat, a hálózaton keresztül nyújtott szolgáltatások, valamint
  • a végfelhasználók végberendezései tekintetében az integritás és biztonság megőrzése vagy
  • a hálózati torlódás megelőzése, valamint azok hatásainak csökkentése érdekében szükséges, és akkor is csak az említettek eléréséhez szükséges időtartamra.

A 2015/2120 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése azokra a „megállapodásokra” vonatkozik, amelyekkel egyrészről az internet‑hozzáférési szolgáltató, másrészről pedig a végfelhasználó megállapodik az előző által az utóbbi részére nyújtandó internet‑hozzáférési szolgáltatások kereskedelmi és technikai feltételeiről és jellemzőiről, így például a fizetendő árról, az adatmennyiségről, valamint a kapcsolódó sebességről.

A rendelet rögzíti, hogy az ilyen megállapodások nem korlátozhatják a végfelhasználók jogainak gyakorlását, és ennélfogva nem vezethetnek az említett rendelet azon rendelkezéseinek megkerüléséhez, amelyek a nyílt internet‑hozzáférést hivatottak biztosítani.

A „végfogyasztók” fogalma a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatást használó vagy kérelmező bármely természetes vagy jogi személyt magában foglalja, kivéve azokat, akik, illetve amelyek nyilvános hírközlő hálózatokat vagy nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokat biztosítanak.

A 2015/2120 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése a végfelhasználók megállapítja jogát az információkhoz és tartalmakhoz való hozzáférésre, valamint az alkalmazások és szolgáltatások felhasználására, az információk és tartalmak terjesztésére, valamint alkalmazások és szolgáltatások nyújtására is.

Azt, hogy a végfelhasználók jogai gyakorlásának a jelen ítélet 30. pontjában kifejtett tiltott korlátozása fennáll‑e, annak figyelembevételével kell vizsgálni, hogy egy adott internet‑hozzáférési szolgáltató megállapodásai vagy kereskedelmi gyakorlatai hatással vannak nem csupán azon szakmai tevékenységet végzők és fogyasztók jogaira, akik, illetve amelyek tartalmakhoz, alkalmazásokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés céljából internet‑hozzáférési szolgáltatásokat használnak vagy kérelmeznek, hanem azon szakmai tevékenységet végzők jogaira is, amelyeknek e tartalmak, alkalmazások és szolgáltatások biztosítása céljából ilyen internet‑hozzáférési szolgáltatásokra van szükségük.

Ezenkívül a 2015/2120 rendelet (7) preambulumbekezdése kifejti, hogy annak a vizsgálata, hogy a végfelhasználók jogainak gyakorlását esetlegesen korlátozzák‑e, magában foglalja annak meghatározását, hogy az ilyen szolgáltató megállapodásai és kereskedelmi gyakorlatai „nagyságrendjük” okán a végfelhasználók választási szabadságának jelentős korlátozásához vezetnek‑e, figyelembe véve különösen az internet‑hozzáférési szolgáltatóknak, továbbá a tartalmak, alkalmazások és szolgáltatások érintett szolgáltatóinak a piaci helyzetét.

Ebből következik, hogy az uniós jogalkotónak nem az volt a szándéka, hogy egy adott internet‑hozzáférési szolgáltató megállapodásainak és kereskedelmi gyakorlatainak vizsgálatát – egyedileg – egy meghatározott megállapodásra vagy kereskedelmi gyakorlatra korlátozza, hanem annak az előírása, hogy e szolgáltató megállapodásainak és kereskedelmi gyakorlatainak az összességét is vizsgálják.

E különböző tényezőkre tekintettel mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy az olyan megállapodás, amellyel egy adott ügyfél olyan csomagra fizet elő, amelynek alapján, miután a megvásárolt tarifacsomagban szereplő adatmennyiséget kimerítették, ezen ügyfél csak a „nullás díjszabásba” tartozó bizonyos alkalmazásokhoz és szolgáltatásokhoz rendelkezik korlátlan hozzáféréssel, a 2015/2120 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt jogok gyakorlásának korlátozásához vezethet. Az ilyen megállapodásnak az e rendelet 3. cikkének (2) bekezdésével való összeegyeztethetőségét az említett rendelet (7) preambulumbekezdésében hivatkozott szempontok tükrében esetről esetre kell vizsgálni.

Az ilyen csomagok alkalmasak arra, hogy az ügyfelek által vásárolt tarifacsomagban szereplő adatmennyiség kimerítését követően bizonyos alkalmazások és kiemelt szolgáltatások, azaz olyan alkalmazások és szolgáltatások használatát fokozzák, amelyek korlátlanul használhatók a „nullás díjszabásban” és ezzel összefüggésben alkalmasak arra, hogy a többi rendelkezésre álló alkalmazás és szolgáltatás használatát csökkentsék, tekintettel azokra az intézkedésekre, amelyekkel a szóban forgó internet‑hozzáférési szolgáltató ezt technikailag nehezebbé, sőt lehetetlenné teszi.

A piac jelentős részére kiterjedő, ilyen megállapodások megkötése korlátozhatja a 2015/2120 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a végfelhasználók jogainak gyakorlását.

Az internet‑hozzáférési szolgáltatóknak továbbra is lehetőségük van észszerű forgalomszabályozási intézkedések elfogadására. E lehetőség azonban többek között attól a feltételtől függ, hogy az ilyen intézkedések a „szolgáltatásnak a forgalom meghatározott kategóriái esetében elvárt műszaki minőségére vonatkozó, objektíven különböző követelményeken”, ne pedig „kereskedelmi megfontolásokon” alapuljanak. Különösen ilyen „kereskedelmi megfontolásokon” alapulónak kell tekinteni az internet‑hozzáférési szolgáltató által bármely végfelhasználó tekintetében alkalmazott minden olyan intézkedést, amely – anélkül hogy ilyen objektíven különböző követelményeken alapulna – azt eredményezi, hogy nem kezelik egyenlően és hátrányos megkülönböztetéstől mentesen a tartalmakat, alkalmazásokat vagy szolgáltatásokat biztosító különböző szolgáltatók által kínált tartalmakat, alkalmazásokat vagy szolgáltatásokat.

A 2015/2120 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdéséből következik, hogy a többek között az alkalmazásokat vagy kiemelt szolgáltatásokat letiltó, lassító, módosító, korlátozó, zavaró, gyengébb minőségben nyújtó vagy hátrányosan megkülönböztető bármely intézkedés – kivéve ha azt meghatározott időre fogadták el, és ahhoz szükséges, hogy az internet‑hozzáférési szolgáltató vagy megfeleljen valamely jogi kötelezettségnek, vagy megőrizze a hálózat integritását és biztonságát, vagy pedig megelőzze vagy orvosolja a hálózati torlódást – sem tekinthető az e rendelkezés második albekezdése értelmében vett észszerű intézkedésnek, következésképpen azokat – mint ilyeneket – e rendelkezéssel összeegyeztethetetlenek kell tekinteni.

(curia.europa.eu)



Kapcsolódó cikkek:


Sérti az EJEE-t a rendszeres zárkaellenőrzés
2020. október 23.

Sérti az EJEE-t a rendszeres zárkaellenőrzés

Az EJEE nem vagyoni kártérítés fizetésére kötelezte Németországot, mert megsértette a az embertelen bánásmód tilalmát és a kérelmező hatékony jogorvoslathoz való jogát.

Nem diszkrimináció, ha a magyaroknak nehezebb az érettségi
2020. október 22.

Nem diszkrimináció, ha a magyaroknak nehezebb az érettségi

A vizsgaidőpontok tíz hónapra előre való meghirdetése pedig elegendő időt biztosított a diákoknak arra, hogy lélekben és tudásban is felkészülhessenek a vizsgákra. Az, hogy az írásbeli vizsgák között a kérelmezőknek nem volt pihenőnapja, az EJEB szerint nem jelentett az Egyezménysértés megállapításához szükséges súlyú sérelmet.

A harapós utas és a légi utasok kártalanítása
2020. október 21.

A harapós utas és a légi utasok kártalanítása

A szerző az Európai Unió Bíróságának az L. E. kontra Transportes Aéreos Portugueses SA-ügyben hozott ítéletét[1] elemzi, mely a légi járat – egyik utas erőszakos magatartása miatti – késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanításról rendelkezik.