A tengeri halászterület védelme

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az EUB megállapította, hogy a halászati szabályok megsértésének szankciójaként nemcsak pénzbírság szabható ki, hanem a zsákmány és az eszközök elkobzása is jogszerű szankció.

Az Európai Bíróság K. M. büntető ügyében hozott ítélete[1]

1. Bevezetés

A K. M., Írországban lakó holland állampolgár elleni büntetőeljárásban az Írországi fellebbviteli bíróság a Court of Appeal, az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét egy büntetőeljárásban meghozott büntetőítélet súlyossága miatt hozzá benyújtott fellebbezéssel összefüggésben terjesztette az Európai Bíróság (a továbbiakban: EUB) elé.

A kérelemre okot adó jogvita egy ítélet súlyosságával szemben előterjesztett fellebbezésből ered, amellyel a corki körzeti büntetőbíróság a Cork Circuit Criminal Court, K.M.-et, egy, az Egyesült Királyságban bejegyzett halászhajó parancsnokát elmarasztalta a tengeri halászattal kapcsolatos műszaki intézkedésekről szóló jogi előírások megkerülésével, egy Írország kizárólagos halászati övezetén belül tartózkodó tengerjáró halászhajó fedélzetén történt bűncselekmény miatt. Konkrétan azért, mert a halászhajó fedélzetén a tengeri fogásokat automatikusan osztályozni képes berendezés  nem úgy volt beszerelve vagy elhelyezve, hogy a tengeri élőlények azonnali fagyasztását biztosítsa, és ne engedje a számukra nem megfelelő halak visszadobását.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyebek mellett a közös halászati politikának megfelelést biztosító rendszer létrehozásáról szóló 1224/2009/EK rendelet[2] előírásainak értelmezésére vonatkozott. Az  eljárás során többször is hivatkozott, a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, szóló 850/98 rendeletet  a 2019/1241 rendelet 2019. augusztus 14‑i hatállyal hatályon kívül helyezte[3],  mivel azonban a 850/98 rendelet a jelen ügy tényállásának időpontjában hatályban volt, a bíróságok is ezt alkalmazták.

A 1224/2009/EK rendelet létrehozta a közös halászati politika szabályainak nemzeti hatóságok általi ellenőrzésére, vizsgálatára és végrehajtására vonatkozó szabályokat.

• Az ellenőrző rendszer főbb célkitűzései:
  • annak garantálása, hogy csak a megengedett mennyiségben fogjanak ki halat;
  • a halászati lehetőségekkel való gazdálkodáshoz szükséges adatok összegyűjtése;
  • az uniós országok és az Európai Bizottság szerepének tisztázása;
  • annak biztosítása, hogy a szabályok valamennyi halászra ugyanolyan módon vonatkozzanak, és harmonizált szankciók érvényesüljenek az egész Unióban;
  • annak garantálása, hogy a halászati és akvakultúra termékeket nyomon lehessen követni és ellenőrizni a teljes szállítói lánc mentén, a hálótól az asztalig.

Hatálya alá tartozik:

• • az uniós vizeken folytatott valamennyi halászati tevékenység;
  • az uniós hajók és uniós polgárok által az uniós vagy nem uniós vizeken folytatott halászati tevékenység;
  • a halászati termékek feldolgozása és forgalmazása;
  • a helyreállítási tervek hatálya alá tartozó halfajták szabadidős horgászati tevékenység.

Mivel a közös halászati politika sikere a hatékony ellenőrző rendszer megvalósításán múlik, a rendeletben előírt intézkedések egy globális és integrált szemléletű közösségi ellenőrzési, vizsgálati és végrehajtási rendszernek az arányosság elvével összhangban történő létrehozására irányulnak, amely az élő vízi erőforrások fenntartható kiaknázásának szabályozása érdekében a politika minden területére kitérve biztosítja a közös halászati politika minden szabályának betartását. A tagállamok ezirányú kötelezettsége, hogy a közös halászati politika szabályainak megsértése esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat szabjanak ki alapvető jelentőséggel bír[4].  Ennek során, ki kell használni a korszerű technológiákat – például a hajómegfigyelési rendszert, a hajófelderítési rendszert és az automatikus azonosító rendszert – mivel ezek a hatékony nyomon követést, a rendszeres és automatikus keresztellenőrzést gyorsan teszik lehetővé, a nemzeti hatóságok és a piaci szereplők számára egyszerűsítik a közigazgatási eljárásokat, és így a kockázatelemzéseket és minden, ellenőrzési szempontból lényeges információ globális értékelését időben lehet elvégezni.  Az ellenőrző rendszernek ezért lehetővé kell tennie, hogy a leghatékonyabb ellenőrzési módszer biztosítása érdekében a tagállamok a különböző ellenőrzési eszközöket vegyesen alkalmazzák[5]. Az uniós országok vizsgálatot folytatnak le a termelési lánc egészében, különösen a halászat, a kirakodás, a feldolgozás, a szállítás és a forgalmazás terén.

A nyomon követés és az adatgyűjtés különböző forrásokon és olyan új technológiákon alapszik, mint a műholdas hajómegfigyelési rendszer (VMS), az elektronikus halászati naplók, a szisztematikus fogásmérlegelési és a halászati termékek hajótól a kiskereskedőig történő nyomon követését szolgáló rendszer.

Az unió tagországainak megfelelő közigazgatási intézkedéseket, így például szankciókat vagy büntetőeljárást kell alkalmazniuk a szabályok megszegése esetén.  A közös halászati politika ellenőrzése és végrehajtása az uniós országok felelőssége. A Bizottság ugyanakkor saját független ellenőrzéseket végezhet[6].

A rendelet 2010. január 1. óta hatályos.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az arányosság elvének, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 49. cikke (3) bekezdésében rögzített rögzített arányosság elvével[7], és a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, szóló 1224/2009/EK tanácsi rendelet 89. és 90. cikkének értelmezésére vonatkozott.

„A megfelelést biztosító intézkedések” címet viselő 89. cikk, (1), (2) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

(1) A tagállamok – a nemzeti jogukkal összhangban a közigazgatási intézkedéseket vagy büntetőeljárásokat is beleértve – gondoskodnak arról, hogy a közös halászati politika bármely szabályának megsértésével gyanúsítható természetes vagy jogi személyekkel szemben megfelelő intézkedésekkel módszeresen fellépjenek.

(2) A szankciók és járulékos szankciók általános szintjét a nemzeti jog vonatkozó rendelkezéseivel összhangban kell kiszámítani oly módon, hogy a felelősöket ténylegesen megfosszák az általuk elkövetett jogsértésből származó gazdasági haszontól a szakma gyakorlásához való törvényes jog sérelme nélkül.

A szankcióknak a jogsértés súlyával arányos következményeket kell eredményezniük, ezáltal pedig a hasonló típusú büntetendő cselekmények elkövetésétől ténylegesen vissza kell tartaniuk.

(3) A tagállamok alkalmazhatnak olyan rendszert, amelyben a pénzbírság arányos a jogi személy forgalmával vagy a jogsértés elkövetésével elért, vagy az attól várt pénzügyi előnnyel.”

A 90. cikk a súlyos jogsértésekre kiszabott szankciókról rendelkezik. Az e cikk a), b) és c) pontokban meghatározott jogsértéseket a be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzéséről szóló „az 1005/2008/EK rendelet[8] 42.cikkén felüli” jogsértéseknek kell tekinteni, mely szerint:

„(1)E rendelet alkalmazásában súlyos jogsértés:

a)a 3.cikkben megállapított kritériumoknak megfelelően IUU-halászatnak minősülő tevékenység[9]; […].

(2)A jogsértés súlyos jellegét valamely tagállam illetékes hatóságának kell megállapítania a 3.cikk (2)bekezdésében meghatározott kritériumok figyelembevételével.”

2. A tényállás[10]

2015. február 11‑én egy, az Egyesült Királyságban lajstromba vett halászhajót, amelynek parancsnoka K. M. volt, Írország kizárólagos gazdasági övezetében feltartóztatta az ír haditengerészet egy hajója, amely a tengeri halászterület védelmére irányuló feladatának teljesítése során éppen őrjáratozott.

A halászhajó ellenőrzését követően megállapítást nyert, hogy a halászhajó fedélzetén heringet, makrélát vagy fattyúmakrélát nagyság szerint automatikusan osztályozni képes berendezés található, és e berendezés nem úgy van beszerelve vagy elhelyezve a hajón, hogy biztosítsa a tengeri élőlények azonnali fagyasztását, és ne engedje azoknak a tengerbe való visszadobását[11].  Az ír haditengerészet úgy vélte, hogy e berendezés beszerelésének módja azt a gyanút kelti, hogy a szóban forgó hajó tiltott tevékenységet, úgynevezett „érték szerinti szelektálást” végez, amelynek keretében kiválogatják a zsákmányból a legjobb halakat, a többit pedig visszadobják a tengerbe[12].

K.M. az osztályozó berendezés működésének módjával kapcsolatos kérdésre azt állította, hogy a hajó nem végez „érték szerinti szelektálást”. Ezt követően őrizetbe vették. A hajót a corki kikötőbe való megérkezését követően lefoglalta a Garda Siochána(nemzeti rendőrség, Írország).

Ugyanakkor engedélyezték számára, hogy óvadék ellenében, a büntetőeljárás lezárulásáig, valójában a büntetőeljárás egésze alatt szabadlábon maradjon, továbbá a halászhajó lefoglalását megszüntették és 350000 euró összegű készpénzbiztosíték nyújtása ellenében engedélyezték, hogy elhagyja Corkot.

Mivel mind a halászati erőforrások megóvásáról szóló 850/98 rendelet[13], mind pedig a vonatkozó ír szabályozás[14] tiltja az ilyen berendezések fedélzeten tartását és használatát, 2015. július 27‑én a corki körzeti büntetőbíróság a Cork Circuit Criminal Court, K. M.‑t az írországi legfőbb ügyész a Director of Public Prosecutions által előterjesztett vádpontoknak megfelelően elítélte, miután az esküdtszék 2015. június 16‑án az ügyben a hajón lévő berendezés tartása miatt bűnösnek találta. Vele szemben 500 euró pénzbírságot szabtak ki, és elrendelték a 344 000 euróra becsült halászzsákmány, illetve az 55 000 euróra becsült halászeszközök elkobzását.

K. M. ezen büntetőítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő ír fellebbviteli bírósághoz, vitatva a kiszabott büntetés súlyát, különösen pedig a halászzsákmány és a szabályoknak nem megfelelő halászeszközök elkobzását.

E bíróság arra kereste a választ, hogy összeegyeztethető‑e az 1224/2009 rendelettel és a Charta 49. cikkének (3) bekezdésében rögzített arányosság elvével az olyan nemzeti rendelkezés, amely a közös halászati politikára vonatkozó szabályok olyan súlyos megsértésének esetére, mint az adott bűncselekmény, szankcióként a fedélzeten található tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászzsákmány és halászeszközök kötelező elkobzását helyezi kilátásba.

E körülmények között az ír fellebbviteli bíróság eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket intézett az EUB-hoz.

3. Az EUB értékelése és ítélete

Kérdéseivel az előterjesztő bíróság  arra keresett választ, hogy az 1224/2009 rendeletnek a Charta 49. cikkének (3) bekezdésében foglalt arányosság elvével összefüggésben értelmezett 89. és 90. cikkét úgy kell‑e érteni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely a 850/98 rendelet 32. cikke megsértése miatti szankcióként nem csupán pénzbírság kiszabását írja elő, hanem az érintett hajó fedélzetén található tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászzsákmány és halászeszközök kötelező elkobzását is.

Ebben az összefüggésben e rendelet a tagállamokra bízza annak biztosítását, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak a közös halászati politika szabályai megsértésének büntetendővé tétele érdekében. Anélkül, hogy meghatározott szankciókat írnának elő, ezirányú rendelkezései  a tagállamok által figyelembe veendő bizonyos feltételeket állapítanak meg, valamint kimondják azt az elvet, hogy a szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük[15].

Előírásai szerint, a tagállamok – a nemzeti jogukkal összhangban a közigazgatási intézkedéseket vagy büntetőeljárásokat is beleértve – gondoskodnak arról, hogy a közös halászati politika bármely szabályának megsértésével gyanúsítható természetes vagy jogi személyekkel szemben megfelelő intézkedésekkel módszeresen fellépjenek.

A szankciók és a járulékos szankciók általános szintjét a nemzeti jog vonatkozó rendelkezéseivel összhangban kell kiszámítani oly módon, hogy a felelősöket ténylegesen megfosztják az általuk elkövetett jogsértésből származó gazdasági haszontól a szakma gyakorlásához való törvényes jog sérelme nélkül, és hogy a szankcióknak a jogsértés súlyával arányos következményeket kell eredményezniük, ezáltal pedig a hasonló típusú büntetendő cselekmények elkövetésétől ténylegesen vissza kell tartaniuk. A pénzbírság arányosságának meghatározása érdekében a tagállamok figyelembe vehetnek bizonyos tényezőket, köztük a jogi személy forgalmát vagy a jogsértés elkövetésével elért, vagy az attól várt pénzügyi előnyt.

A tagállamok kötelesek olyan szankciót kiszabni, amely ténylegesen elrettentő és – adott esetben – amelynek összegét a súlyos jogsértés elkövetésével megszerzett halászati termékek értékének megfelelően számítják ki.

A szankció meghatározásánál a tagállamok az érintett halászati erőforrásokban és tengeri környezetben okozott kár értékét is figyelembe veszik, és emellett vagy ezen kívül más hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókat is alkalmazhatnak[16].

Az 1005/2008/EK rendelet 42. cikke szerint súlyos jogsértés:

1. a) az IUU halászatot folytató halászhajók megállapított kritérimain alapuló halászatnak minősülő tevékenység
2. b) az IUU- halászathoz kapcsolódó üzleti tevékenység, beleértve a halászati termékek kereskedelmét, vagy behozatalát is;
3. c) az e rendeletben említett dokumentumok hamisítása, vagy az ilyen hamis, vagy érvénytelen dokumentumok használata.

Ezen felül az 1224/2009  rendelet  alkalmazásában[17] is súlyos jogsértésnek minősülnek –  a jogsértés mértékétől függően, amelynek súlyosságát a tagállam illetékes hatóságának kell megállapítania olyan kritériumok figyelembevételével, mint például a kár jellege, értéke, az elkövető gazdasági helyzete, valamint a jogsértés terjedelme vagy ismétlődése, –  a következő tevékenységek:

1. a) a kirakodási nyilatkozat vagy az értékesítési bizonylat benyúj­tásának elmulasztása a fogásnak valamely harmadik országkikötőjében történő kirakodása esetén;
2. b) a motor annak érdekében történő átalakítása, hogy teljesít­ménye meghaladja a motortanúsítványban szereplő legna­gyobb folyamatos teljesítményt;
3. c) valamely halászati művelet során kifogott, kvóta hatálya alátartozó bármely faj kirakodásának elmulasztása, kivéve, ha a kirakodás ellentétes lenne a közös halászati politika szabálya­iban meghatározott kötelezettségekkel, az e szabályok hatá­lya alá tartozó halászat során, vagy halászati övezetben.

A súlyos jogsértéseknek minősülő tevékenységek között szerepel az olyan tiltott, vagy a szabályoknak nem megfelelő halászeszközök használata, mint amelyről jelen ügy is szól.

Az 1005/2008/EK rendelet szerint az IUU-halászatnak minősülő tevékenység, súlyos jogsértés. A jogsértés ezen jellegét valamely tagállam illetékes hatóságának kell megállapítania. A halászhajókról akkor vélelmezhető, hogy IUU-halászatot folytatnak, ha kimutatható, hogy a térségben alkalmazandó állománymegőrzési és gazdálkodási intézkedésekkel ellentétesen „[…]tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászeszközt használtak[…]”[18].

Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az alkalmazandó szankciókra vonatkozó uniós szintű harmonizáció hiányában a tagállamok hatáskörébe tartozik a számukra megfelelőnek tűnő szankciók megválasztása. Mindazonáltal a tagállamoknak e hatáskörüket az uniós jog és e jog általános elveinek tiszteletben tartásával, ennél fogva az arányosság elvére figyelemmel kell gyakorolniuk[19]. Különösen a nemzeti jogszabály által előírt közigazgatási intézkedések és szankciók nem léphetik túl azt a mértéket, amely szükséges az e jogszabály által jogszerűen elérni kívánt cél megvalósításához[20], továbbá, a szankciók szigorúságának összhangban kell állnia az általuk büntetett jogsértés súlyával, különösen a tényleges visszatartó erő biztosítása révén, az arányosság általános elvének tiszteletben tartásával[21].

A jelen ügyben az ítélet súlyossága ellen előterjesztett fellebbezés középpontjában a pénzbírság helyett inkább a zsákmány és halászfelszerelés lefoglalása állt, az hogy a pénzbírságon felül a tiltott, vagy a szabályoknak nem megfelelő halászzsákmány és halászeszközök kötelező elkobzása arányban áll‑e az osztályozó berendezésekre vonatkozó tilalommal jogszerűen elérni kívánt célkitűzéssel.

Az EUB ezért, e tekintetben célszerűnek tartotta annak vizsgálatát, hogy a nemzeti szabályozás által előírt szankció szigorúsága nem haladja‑e meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogszerű célok elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket[22].

Korábbi ítéleti megállapítása szerint, a vizsgálatnak különösen arra  kel irányulnia, hogy a halászati vagy ahhoz kapcsolódó tevékenységet végző személyek tekintetében fennáll‑e a komoly veszélye annak, hogy a közös halászati politika szabályainak megsértésére fény derül, és a jogsértőkkel szemben megfelelő szankciókat szabnak ki[23].

Az osztályozó berendezésekre vonatkozó tilalom célját illetően megjegyezte, hogy e rendelkezés, mivel a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvására irányul, tiltja az ilyen berendezés fedélzeten való tartását vagy használatát, kivéve, ha biztosítja a halászzsákmány azonnali fagyasztását, és nem engedi a tengeri élőlények tengerbe való visszadobását. Az e rendelkezésben előírt tilalom célja többek között az abban álló gyakorlat megakadályozása, hogy a fogások értékének növelése céljából a legjövedelmezőbb fajokat megtartsák, a többi fajt pedig visszadobják a tengerbe.

A 850/98 rendeletnek a nem együttműködő harmadik országként azonosított országokkal szembeni lépésekről szóló rendelkezései[24] 32.  azt a célt is követik , hogy egyrészt megelőzzék a tengerbe visszadobott és elhullott, ennélfogva a kvótafelhasználás szintjén figyelembe nem vett halmennyiség bejelentése elmulasztásának kockázatát, – ami a túlhalászat veszélyében nyilvánul meg,- másrészt pedig, hogy fokozatosan megszüntessék a nem kívánt fogások tengerbe történő visszadobását a hosszútávú környezetvédelem szempontjából fenntartható halászati tevékenység érdekében[25].

Az eddigi gyakorlat megállapításai szerint, a tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászzsákmány és halászeszközök kötelező elkobzása   megfosztja a jogsértőket az elkövetett jogsértésből eredő jogosulatlan gazdasági előnyöktől, amit a pénzbírság önmagában nem tudna biztosítani, amely a megsértett jogszabály által követett céllal arányos szankciónak minősült.

Az 1224/2009 rendelet 90. cikkében előírt súlyos szankciókhoz más szankciók vagy intézkedések is kapcsolódhatnak, különösen az 1005/2008 rendelet 45. cikkében foglalt szankciók, nevezetesen:

1. az érintett halászhajó zár alá vétele,
2. a jogsértésben érintett halászhajó zár alá vétele,
3. a tiltott halászeszközök, halászzsákmány vagy halászati termék elkobzása,
4. a halászati engedély felfüggesztése vagy visszavonása,
5. a halászati jogok csökkentés vagy visszavonása
6. az új halászati jogok megszerzésére való jogosultságból való ideiglenes vagy állandó kizárás,
7. az állami támogatáshoz vagy szubvenciókhoz való hozzáférésből való ideiglenes vagy állandó kizárás,
8. az elismert gazdasági szereplői státusz felfüggesztése vagy visszavonása.

A jelen ügy tényállása szerinti körülmény a felsorolás harmadik pontja által előírt járulékos szankció, a tiltott halászeszközök, halászzsákmány vagy halászati termék elkobzása.

A tárgyi ügyben a K. M.‑el szemben kiszabott pénzbírság 500 euró, míg a halászhajó fedélzetén található halászzsákmány értéke 344 000 euró volt, a szabályoknak nem megfelelő halászeszközt pedig 55 000 euróra becsülték. Írország írásbeli észrevételei szerint a bíróságok által az hasonló jogsértés esetén kiszabható pénzbírságok maximális összege az ír jog szerint 10 000 euró, 20 000 euró vagy 35 000 euró lehet az érintett hajó méretétől függően.

Az EUB megjegyzése szerint, ha e pénzbírságokat az ilyen típusú jogsértés esetén kilátásba helyezett egyetlen szankcióként szabnák ki, azok ténylegesen nem foszthatnák meg a jogsértőket az általuk elkövetett jogsértésekből eredő gazdasági előnyöktől. Így az ilyen szankció nem lenne sem hatékony, sem pedig visszatartó erejű[26].

Továbbá hangsúlyozta, hogy a szankció arányosságának értékeléséhez figyelembe kell venni a kiszabható pénzbírság összege és az elkövetett jogsértésből, valamint a súlyos jogsértés elkövetésével megszerzett halászati termékek értékéből származó gazdasági előny közötti arányt annak érdekében, hogy a jogsértőket visszatartsák az ilyen jogsértés elkövetésétől[27].

Ezenkívül, amennyiben – mint jelen esetben is  – a halászhajó parancsnokával szemben szabnak ki pénzbírságot, akinek a hajó nem áll a tulajdonában, egyrészt a tulajdonosra nézve ez a szankció nem feltétlenül bír visszatartó erővel, másrészt pedig a tulajdonos továbbra is élvezheti a jogsértéssel megszerzett halászzsákmányok gazdasági előnyeit, és továbbra is tarthat az esetleges használat érdekében az e rendelkezés által tiltott berendezést.

Hasonlóképpen, a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében, a tengeri halászatra (műszaki intézkedésekre) vonatkozó 2006. évi törvény 28. cikke és a végrehajtásáról szóló rendelet értelmében a szankció – a jogsértésnek az ír hatóságok által megállapított súlyához mérten – eltérő lehet. A szankciók a jogsértés jellegétől függnek. Amennyiben valamely személy büntetőjogi felelősségét megállapítják, a tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászzsákmányok és halászeszközök elkobzása kötelező az e törvény által meghatározott egyes bűncselekmények esetében, a bíróság azonban határozhat úgy, hogy nem rendeli el az elkobzást e bűncselekmények némelyike vagy az első alkalommal történő elkövetés esetében, illetve, szigorúbb szankciót is alkalmazhat, és az érintett hajó engedélyét visszavonhatja vagy felfüggesztheti.

Az EUB megállapításai szerint,- figyelembe véve a jogsértés súlyát és a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásához fűződő célra figyelemmel, valamint a szankcióknak és járulékos szankcióknak az ír jog szerinti általános szintjére vonatkozóan – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatoktól függően,- a tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászzsákmányok és halászeszközök kötelező elkobzása szükséges ahhoz, hogy a jogsértőket megfosszák a jogsértésből származó gazdasági előnyöktől[28].

Az elkobzás  – mint szankció – visszatartó erejénél fogva megfelel az 1224/2009 rendeletben rögzített kritériumoknak, amelyek szerint a jogsértőket ténylegesen meg kell fosztani az általuk elkövetett jogsértésekből származó gazdasági haszontól, és a szankcióknak a jogsértés súlyával arányos következményeket kell eredményezniük, ezáltal pedig a hasonló típusú büntetendő cselekmények elkövetésétől ténylegesen vissza kell tartaniuk[29].

K.M. álláspontja szerint, az ellenőrzési rendelet[30] konkrétan előírja a nemzeti hatóságok számára, hogy a rendelet megsértését oly módon szankcionálják, hogy az „a jogsértés súlyával arányos” következményeket eredményezzen, és amely, – miközben „a felelősöket ténylegesen megfosztja az általuk elkövetett jogsértésből származó gazdasági haszontól”,- ezt „a szakma gyakorlásához való törvényes jog sérelme nélkül” tegyék.

Kifogásolta továbbá,  hogy a zsákmány és a halászfelszerelés lefoglalása elrendelésének ír jogi szabályozási mechanizmusa nem veszi figyelembe a jogsértés konkrét körülményeit.

Megítélése szerint, a jelen ügy konkrét tényállása alapján a halfagyasztás folyamatában az osztályozó berendezéstől a fagyasztóig történő eljutás során bekövetkező pillanatnyi késedelem is elegendő lehet a büntetőjogi felelősség megállapításához, azt azonban egyetlen rendelkezés sem veszi figyelembe, hogy a jogsértő magatartás milyen mértékben sértette a rendelet tárgyát képező egyes védett érdekeket vagy azokban milyen mértékben okozott kárt.

Álláspontja szerint, nincs olyan rendelkezés, amely lehetővé tenné a szankciónak a jogsértés súlyához való hozzáigazítását, továbbá, egyetlen rendelkezés sem foglalkozik azzal, hogy ez a lefoglalás hogyan érintheti a vádlott megélhetését. Az erre vonatkozó ír szabályozás összeegyeztethetetlen az ellenőrzési rendelettel és az uniós jog általános elveivel, mert az ír állam – a zsákmány és a halászfelszerelés elvesztésének anyagi következményeit illetően a rendelet megfogalmazására tekintettel – nem tarthatta volna fenn e rendelkezést.

Véleménye szerint, túlzott és a Chartával, valamint az uniós jog alapvető elveivel ellentétes, ezért aránytalan nemzeti jogi intézkedés alkalmazása esetén a nemzeti bíróságok hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy mellőzzék az ilyen rendelkezés alkalmazását. Ez a nemzeti bíróságok feladata.

E kifogásokkal kapcsolatban emlékeztetni kell, hogy az EUB ítélkezési gyakorlatában számos olyan ítélet létezik, amely az arányosság elvével foglalkozik[31], és egyértelművé teszik, hogy a tagállamok a nemzeti jogában e rendeletek megsértésének szankcionálását szolgáló rendszer előírása során:

(i) büntetőjogi szankcióról rendelkezhetnek;

(ii) amennyiben valamely tagállam úgy határoz, hogy ilyen végrehajtási módszert alkalmaz, az általa alkalmazott intézkedéseknek „hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük”;

(iii) objektív felelősség alapján is alkalmazható intézkedés;

(iv) az intézkedésnek kellően biztosítania kell a halászati ágazatban részt vevő személyek számára a megfelelő szabályozást;

Az, hogy a szankció a jogsértőre nézve milyen következményekkel jár a szakma gyakorlásához való törvényes jogát illetően a nemzeti bíróságok értékelésének kérdése.

E tekintetben K. M. észrevételeiben arra hivatkozott, hogy a tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászzsákmány és halászeszközök elkobzása különösen súlyos következményekkel járna a jóhírnevére és szakmai jövőjére nézve, hogy nem állt szándékában haszonszerzés céljából megsérteni a szóban forgó szabályokat, és hogy korábban nem követett el jogsértéseket. Ezek vizsgálata azonban a nemzeti bíróság feladata.

Az EUB emlékeztetett továbbá arra, hogy az 1224/2009 rendelet olyan kritériumokat sorol fel, amelyeket az illetékes tagállami hatóságok figyelembe vehetnek a jogsértés súlyának megállapításakor, amelyeket úgy kell értelmezni, hogy visszatartó erejű szankciók meghatározására irányulnak.   Tekintettel azonban a szóban forgó szankciók típusára,- és mivel az e rendelet szövegében erre vonatkozóan nincsenek útmutatások,- felhívta a figyelmet az arányosság követelményére, – amelynek a tagállamok által bevezetett szankcióknak meg kell felelniük,- nem követeli meg, hogy e hatóságoknak figyelembe kell venniük minden egyes eset konkrét és egyedi körülményeit, sem pedig azt, hogy szükségszerűen figyelembe kell venniük a szándékosságot vagy a bűnismétlést[32].

A fentiekre tekintettel az EUB ítéletében foglalt válasza szerint az 1224/2009 rendeletnek a Charta 49. cikkének (3) bekezdésében foglalt arányosság elvével összefüggésben értelmezett 89. és 90. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében – nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely a 850/98 rendelet 32. cikke megsértése miatti szankcióként nem csupán pénzbírság kiszabását írja elő, hanem az érintett hajó fedélzetén található tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászzsákmány és halászeszközök kötelező elkobzását is.

[1] 2021. február 11-i K. M. ellen folytatott, a Director of Public Prosecutions részvételével folyamatban lévő, a C‑77/20. sz. ügyben, ítélet ECLI:EU:C:2021:112 (a továbbiakban: Ítélet).

[2] a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. november 20‑i 1224/2009/EK tanácsi rendelet

[3] a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről szóló 850/98 rendeletet az 1967/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1380/2013/EU, az (EU) 2016/1139, az (EU) 2018/973, az (EU) 2019/472 és az (EU) 2019/1022 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20‑i (EU) 2019/1241 európai parlamenti és tanácsi rendelet

[4] 2009. október 29‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet, C‑249/08, EU:C:2009:672, 71. pont, Ítélet 30. pont.

[5] Rendelet (8) preambulumbekezdés

[6] eur-lex.europa.eu › LexUriServ› LexUriServ

[7] A bűncselekmények és büntetések törvényességének és arányosságának elvei:  (3)   A büntetések súlyossága nem lehet aránytalan a bűncselekményhez mérten.

[8][8] A Tanács 1005/2008/EK rendelete (2008. szeptember 29. ) a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

[9] Az IUU-halászat jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat. Előzetes döntéshozatali kérelem 26. pont.

Rendelet 3. cikk (1) bekezdés e) pontja szerint: a halászhajókról akkor vélelmezhető, hogy IUU-halászatot folytatnak, ha kimutatható, hogy a térségben alkalmazandó állománymegőrzési és gazdálkodási intézkedésekkel ellentétesen „[…]tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászeszközt használtak […]”.

[10] Ítélet 19-24. pont.

[11] Az erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló, 1998. március 30‑i 850/98/EK tanácsi rendelet  „Az automatikus osztályozó berendezések használatának korlátozása” című 32. cikke szerint:

„(1)      Tilos heringet, makrélát vagy fattyúmakrélát nem és nagyság szerint osztályozni képes berendezést a fedélzeten tartani vagy használni.

(2)      Az ilyen berendezés azonban a fedélzeten tartható vagy használható, feltéve, hogy:

1. b)      i.      a fedélzeten jogszerűen tartott zsákmány egészét fagyasztott állapotban tárolják, az osztályozott halakat osztályozás után azonnal megfagyasztják, és semmilyen osztályozott halat nem dobnak vissza a tengerbe, […] és
2. a berendezés úgy van beszerelve és elhelyezve a hajón, hogy biztosítsa a tengeri élőlények azonnali fagyasztását, és nem engedi azoknak a tengerbe való visszadobását.

A különleges halászati engedélynek meg kell határoznia, hogy mely fajokra, térségekre és időszakokra, illetve egyéb feltételekre alkalmazható a fedélzeten lévő osztályozó berendezés.”

[12]  A 850/98/EK  rendele „Az érték szerinti szelektálás tilalma” című 19a. cikk (1) bekezdése szerint: „ (1)      Tilos az 1., 2., 3. és 4. régióban folytatott halászati tevékenységek során jogszerűen kirakodható, kvóta hatálya alá tartozó fajok visszadobása”.

[13] A 850/98 rendelet 32. cikkének (1) bekezdése

[14] az ír törvény, a Sea Fisheries (Technical Measures) Regulations 2013 (a tengeri halászattal kapcsolatos műszaki intézkedésekről szóló 2013. évi rendelet) és a 2006. évi törvény 14. cikke

[15] Ítélet 30. pont.

[16]  1224/2009 rendelet 89-90. cikk.

[17] 1224/2009 rendelet 90. cikk (1) bekezdés

[18] 1005/2008/EK rendelet 3. cikk (1)bekezdés e) pont.

[19] 2015. július 16-i Robert Michal Chmielewski kontra Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága  C‑255/14, ítélet EU:C:2015:475, 21. pont.

[20] Chmielewski ítélet, 22. pont.

[21] Chmielewski ítélet, 23. pont.

[22] 2010. március 9‑i ERG és társai ítélet, C‑379/08 és C‑380/08, EU:C:2010:127, 86. pont.

[23] 2005. július 12‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet, C‑304/02, EU:C:2005:444, 37. pont.

[24] A 850/98 rendelet 32. cikke.

[25] Ítélet 43. pont.

[26] Ítélet 48. pont.

[27] Ítélet 49. pont.

[28] Ítélet 52. pont.

[29] 1224/2009 rendelet 89. cikk (2) bekezdés

[30]  a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszerről szóló 2847/93/EGK tanácsi rendelet

[31] The Queen kontraThe Minister for Agriculture, Fisheries and Food, Ex Parte National Farmers Union és társai ítélet, C-354/95, 51. és 55.pont;  Emsland-Staerke GmbH kontra Landwirtschaftskammer Hannover ítélet, C-94/05, 53. pont;  Hehenberger kontra Osztrák Köztársaság ítélet, C-188/11. C-44313, 38–43. pont; Stils MetSIA kontra Valsts ítélet, C-382/09, 44. pont, valamint a Chmielewski ítélet 21–31. pont.

[32] Chmielewski ítélet, 28. és 29. pont.

---