Az élelmiszer-vállalkozás és élelmiszer-vállalkozó fogalma a jogszabályokban

Jelen cikk célja annak vizsgálata, hogy az élelmiszer-vállalkozás, valamint az élelmiszer-vállalkozó jogi kategóriája – uniós jogi aktus alapján – miként és hogyan értelmezhető a nemzeti jogban, valamint milyen formában jelenik meg az élelmiszerjogi tárgyú magyar jogszabályokban.

Az élelmiszerbiztonság jogi szabályozásának alapjai – döntő többségében – az Európai Unió vonatkozó rendeleteiben találhatóak meg. Bázisjogszabály az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete, amely az élelmiszerjog általános elveit és követelményeit rögzíti. A food business, magyar fordításában élelmiszeripari vállalkozás vagy élelmiszer-vállalkozás fogalmát, valamint a food business operator, azaz az élelmiszeripari vállalkozó vagy élelmiszer-vállalkozó meghatározását is ezen jogszabály adja meg.

Az élelmiszerjogi tárgyú uniós jogi aktusok angol nyelven egységesen használják a food business és a food business operator elnevezést. Ebből fakadóan a magyar fordításban megjelenő kifejezések, mint élelmiszeripari vállalkozás vagy élelmiszer-vállalkozás, valamint az élelmiszeripari vállalkozó vagy élelmiszer-vállalkozó egymásnak megfeleltethető fogalmak.

1. Az élelmiszer-vállalkozás jogi fogalma

Az élelmiszer-vállalkozás élelmiszerjogi fogalmát a 178/2002/EK rendelet 3. cikk 2. pontja határozza meg.

„élelmiszer-vállalkozás: nyereségérdekelt vagy nonprofit köz- vagy magánvállalkozás, amely az élelmiszerek termelésének, feldolgozásának vagy forgalmazásának bármely szakaszával összefüggő tevékenységet folytat;”

Az élelmiszer-vállalkozás jogi kategóriája az alábbiak szerint értelmezhető:

  1. Szervezeti oldalról szemlélve élelmiszer-vállalkozásként működhet valamely természetes személy (például kistermelő), egyéni vállalkozó, továbbá gazdasági társaság, jogi személyiséggel rendelkező jogalany, valamint állami, önkormányzati részvétellel működő jogi személy vagy költségvetési szerv stb. Az uniós jogszabály nem kívánt korlátot felállítani arra vonatkozóan, hogy szervezeti forma vagy jogi személyiség alapján mely piaci és gazdasági szereplők tekinthetőek élelmiszer-vállalkozásnak.
  2. A jogi minősítés szempontjából kulcsfontosságú a vállalkozási jelleg. Olyan szervezeti formák esetében, amelyek az alaptevékenységen kívül csak kiegészítő jelleggel végezhetnek vállalkozási tevékenységet (például egyesület vagy költségvetési szerv esetében), csak azon jogalanyok esnek az élelmiszer-vállalkozás fogalmának hatálya alá, amelyek az alapítást kimondó jogszabály/alapító okirat/létesítő okirat alapján kiegészítő jelleggel vállalnak gazdasági tevékenységet. Nem feltétel az sem, hogy a szervezet által elért nyereség vagy profit a tagok között felosztásra kerüljön, így nem csupán a nyereségorientált módon működő, hanem a nonprofit szervezetek is ide kell sorolni
  3. A definíció tevékenységfókuszú. Azt, hogy egy adott szervezet az élelmiszerjogi szabályok alapján élelmiszer-vállalkozásnak minősül-e, az adja meg, hogy az érintett jogalany élelmiszer termelésével, gyártásával vagy forgalmazásával kapcsolatos tevékenységet lát el. Jogi szempontból tehát csak a szervezet által ellátandó tevékenység a releváns, így nem csupán a magánszféra területére tartozó jogalanyok, hanem az állami, önkormányzati részvétellel működő vagy más közfeladatot ellátó szervezetek is kötelesek az élelmiszerbiztonságra és -minőségre vonatkozó jogszabályi rendelkezések betartására, ha tevékenységük bármilyen formában kapcsolódik élelmiszer termeléséhez, gyártásához vagy forgalmazásához.
  4. A meghatározás az élelmiszerlánc teljes folyamatát átfogja, amely az élelmiszergyártáshoz kapcsolódó élelmiszeripart, valamint az élelmiszerek forgalmazása tekintetében az élelmiszer-kereskedelem területeit egyaránt érinti. Az elsődleges termelésre vonatkozóan a jogszabályok megkülönböztetik a takarmányipari vállalkozás vagy takarmány-vállalkozás fogalmát (ugyanígy a takarmányipari vállalkozót vagy takarmány-vállalkozót) azzal, hogy számos uniós jogi aktus, valamint hazai jogszabály az élelmiszer-vállalkozásra irányadó jogi előírások hatályát kiterjeszti és alkalmazni rendeli a takarmány-vállalkozásokra is.
  5. Néhány jogszabályi kivételtől eltekintve az élelmiszer-vállalkozás fogalma nem terjed ki az élelmiszerrel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő tárgyakat, csomagolóanyagokat gyártó cégekre, valamint ezek forgalmazásával foglalkozó vállalkozásokra.
  6. Nem feltétel, hogy az élelmiszer-vállalkozás valamely uniós tagállamban letelepedett legyen, hanem az érintett jogszabályokat alkalmazni kell az importőrre, amennyiben az élelmiszer harmadik államból származik és kerül beléptetésre az Európai Unió külső határán.

2. Az élelmiszer-vállalkozó jogi fogalma

 Az élelmiszer-vállalkozó élelmiszerjogi meghatározását a 178/2002/EK rendelet 3. cikk 3. pontja adja meg.

 „élelmiszer-vállalkozó: az a természetes vagy jogi személy, aki/amely az általa ellenőrzött élelmiszer-vállalkozáson belül felelős az élelmiszerjog követelményeinek betartásáért;”

  1. Az uniós szabályozás az élelmiszer-vállalkozást – ahogyan az a fentiekben kifejtésre került – szervezeti szempontból és tevékenységorientált módon definiálja. Az élelmiszer-vállalkozóvá minősítés fókuszában azonban az áll, hogy az adott vállalkozáson belül – akár a jogi személy, szervezet alapítását kimondó okiratban meghatározottak szerint, akár munkajogi értelemben, akár más jogalapon történő döntéshozatali vagy ellenőrzési jogkör gyakorlása okán – mely személynek a feladata annak biztosítása, hogy a vállalkozás működése során az élelmiszerjogi szabályok megfelelően betartásra kerüljenek.
  2. Az élelmiszerbiztonsági és -minőségi tárgyú uniós jogi aktusok a vonatkozó jogszabályi előírások megsértése esetén – legtöbb esetben – az élelmiszer-vállalkozó helytállási kötelezettségét írják elő. Élelmiszer-vállalkozónak minősül az egyéni vállalkozó, továbbá az egyéni cég, a gazdasági társaságok vagy más jogi személyiséggel rendelkező szervezetek esetében az irányításra és képviseletre jogosult személy, vezető tisztségviselő, ügyvezető stb. Szintén élelmiszer-vállalkozónak kell tekinteni azt a munkavállalót, akinek munkaköri feladata kiterjed arra, hogy ellenőrizze a kötelezően alkalmazandó jogszabályi előírások érvényesülését.
  3. A kistermelő a 178/2002/EK rendelet 3. cikk 3. pontja szerinti élelmiszer-vállalkozónak minősül [52/2010. (IV. 30.) FVM rendelet a kistermelői élelmiszer-termelés, -előállítás és -értékesítés feltételeiről]; a jogszabály rendelkezése alapján természetes személy.
  4. A tehéntej termékpálya szabályozásában alkalmazott kvótarendszerről szóló külön jogszabály szerinti felvásárló is élelmiszer-vállalkozó [16/2008. (II. 15.) FVM-SZMM együttes rendelet a nyers tej vizsgálatáról].

 3. Az élelmiszer-vállalkozás és az élelmiszer-vállalkozó fogalmának megjelenése a hazai jogszabályokban

A magyar Éltv. indokolása utal arra, hogy az élelmiszer-vállalkozás és az élelmiszer-vállalkozó jogi definícióját hazánkban is uniós jogból származó jogintézményként kell kezelni. Jogtechnikai szempontból az Éltv. fogalom-meghatározásai visszautalnak a 178/2002/EK rendelet definitív meghatározásaira (3. cikk 2. és 3. pont). Az élelmiszerbiztonságra és -minőségre vonatkozó további jogszabályok összegyűjtése és értelmezése alapján megállapítható, hogy az érintett miniszteri rendeletek vagy közvetlenül hivatkoznak az előbbiekben idézett uniós jogi aktusra, vagy az Éltv. mellékletében foglalt fogalmakat tartják irányadónak (azaz végső soron a 178/2002/EK rendeletet alkalmazzuk).

Számos miniszteri rendelet [pl. 55/2011. (IX. 20.) NEFMI rendelet a vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásának egyes kérdéseiről; 107/2011. (XI. 10.) VM rendelet az étkezési célra forgalomba kerülő vadon termett gombák gyűjtéséről, feldolgozásáról, forgalomba hozataláról] ugyanakkor használja, de nem definiálja az élelmiszer-vállalkozás és az élelmiszer-vállalkozó fogalmát, illetve nem tartalmaznak a törvényre vagy az uniós rendeletre vonatkozó visszautalást sem. Ez esetben – álláspontunk szerint – a jogrendszer koherenciájának és a jogszabályok egységes értelmezésének biztosítása érdekében, figyelembe véve a felhatalmazó rendelkezéseket is, az Éltv., valamint ebből fakadóan a 178/2002/EK rendeletben foglaltak szerint kell az élelmiszer-vállalkozás, illetve az élelmiszer-vállalkozó fogalmát értelmezni.

Néhány miniszteri rendelet [pl. 68/2007. (VII. 26.) FVM-EüM-SZMM együttes rendelet] az alkalmazott fogalom-meghatározások tekintetében az élelmiszer-higiéniáról szóló 852/2004/EK rendelet által előírt definíciókra utal. Ezen rendelet azonban nem határozza meg az élelmiszer-vállalkozás és az élelmiszer-vállalkozó fogalmát, hanem alkalmazni rendeli a 178/2002/EK rendelet előírásait. A helyi termelői piacokon történő árusítás élelmiszer-biztonsági feltételeiről szóló 51/2012. (VI. 8.) VM rendelet az élelmiszer-higiéniára vonatkozó uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja, így az élelmiszer-vállalkozás és az élelmiszer-vállalkozó alanyi köre a fentiek szerint értelmezendő.

4. Az élelmiszer-vállalkozás és az élelmiszer-vállalkozó értelmezése fogyasztóvédelmi szemszögből

Az élelmiszer-biztonságra és -minőségre vonatkozó jogi szabályozás a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásával összefüggésben mutat átfedést a fogyasztóvédelmi joggal. Az általános tárgyú fogyasztóvédelmi jogszabályok nem tesznek különbséget (1) a vállalkozás meghatározásán belül aszerint, hogy a vállalkozás mely gazdasági területen, milyen tevékenységet folytat, vagy üzleti tevékenysége mely termék gyártását, forgalmazását érinti, illetve (2) a vállalkozást jogi entitásként, jogalanyként teszi felelőssé a fogyasztóvédelmi tárgyú jogszabályok megsértése esetén, melynek keretei között nem jelenik meg az élelmiszer-vállalkozás és élelmiszer-vállalkozó közötti elhatárolás.  Speciális jogszabályként érvényesül az élelmiszerekkel kapcsolatos fogyasztói tájékoztatás tárgyában az Európai Parlament és a Tanács 1169/2011/EU rendelete, amely az élelmiszer-vállalkozás és az élelmiszer-vállalkozó jogi fogalma tárgyában visszautal a 178/2002/EK rendelet meghatározásaira. A Gazdasági Versenyhivatal a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tárgyában hozott azon határozataiban, amelyekben az élelmiszereken feltüntetett tájékoztatás jogszerűsége merült fel, az eljárás alá vontak felelősségével összefüggésben hivatkozik az élelmiszer-vállalkozó felelősségére. Ennek keretei között az 1169/2011/EU rendelet, valamint az Éltv. rendelkezései az Fttv. 9. §-án kívül további jogalapként támasztják alá a helytállási kötelezettséget.

Kapcsolódó cikkek:


A Facebooknak még hosszú utat kell megtennie
2020. július 9.

A Facebooknak még hosszú utat kell megtennie

A nyilvánosságra hozott jelentés szerint a Facebook polgári szabadságjogokkal kapcsolatos politikájával sok aktivistát haragított magára. Válaszul megkezdődnek az átalakítások a közösségi médiavállalatnál.

LMBT jogok a lengyel választási kampányban
2020. július 7.

Andrzej Duda, Lengyelország jelenlegi elnöke hétfőn alkotmány módosítási javaslatot fogalmazott meg annak érdekében, hogy az LGBT közösséghez tartozó párok ne fogadhassanak örökbe.