Az európai öröklési bizonyítvány kiállításának egyes kérdései

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az EUB-nak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az örökös által a szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban megtett örökséget visszautasító nyilatkozatnak meg kell-e felelnie a joghatósággal rendelkező másik tagállam által támasztott alaki követelményeknek, illetve eljárási határidőnek.

Az Európai Unió Bírósága C‑617/20 T.N. és N.N. ügyben 2022. június 2-án hozott ítélete

1. Az alapügy

W.N. holland állampolgár, akinek az utolsó szokásos tartózkodási helye Németországban volt, 2018. május 21‑én elhunyt Brémában.

E.G., W. N. felesége, aki Németországban lakik, az Amtsgericht Bremenhez (brémai helyi bíróság, Németország) – W. N. hagyatéki ügyében joghatósággal rendelkező bírósághoz – kérelmet nyújtott be öröklési bizonyítvány kiállítása iránt, amely szerint törvényes öröklés útján ő örökli W. N. hagyatékának háromnegyedét, az örökhagyó unokaöccsei pedig, akik mindketten Hollandiában élnek, a hagyaték egy‑egy nyolcadát öröklik.

Az Amtsgericht Bremen (brémai helyi bíróság) 2020. szeptember 2‑i végzésével megállapította, hogy mivel az örökhagyó unokaöccsei a határidőn belül nem utasították vissza az örökhagyó örökségét, úgy kell tekinteni, hogy elfogadták ezt az örökséget. Az örökséget visszautasító nyilatkozat érvényességéhez nem elegendő, ha a joghatósággal rendelkező német bíróságot csupán tájékoztatják a szóban forgó holland bíróságon tett nyilatkozatról, és az sem elegendő, ha megkapja a releváns okiratok másolatát, hanem arra is szükség van, hogy a releváns eredeti okiratok e bíróság rendelkezésére álljanak. Ezek az iratok azonban csak a BGB 1944. §‑ának (3) bekezdésében előírt hat hónapos határidő lejártát követően érkeztek meg hozzá.

2. Az EUB döntése

Az EUB szerint a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy abban az esetben, ha az örökös a szokásos tartózkodási helye szerint illetékes bíróságon a 650/2012 rendelet 13. és 28. cikkének megfelelően az örökséget visszautasító nyilatkozatot tesz, milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy az ilyen nyilatkozat – amelyet az öröklés tárgyában történő határozathozatalra joghatósággal rendelkező bíróságon az öröklésre alkalmazandó jog értelmében meghatározott határidőn belül kell megtenni – a megfelelő időben megtörténtnek minősüljön.

Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az Unió egészében önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve nemcsak annak kifejezéseit, hanem a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját is.

A 650/2012 rendelet 13. cikkében említett bíróság jogkörének korlátozott terjedelmére tekintettel az EUB úgy foglalt állást, hogy bármely olyan értelmezés, amely az örökséget visszautasító nyilatkozat alaki érvényességének korlátozására irányul, különösen azáltal, hogy azt az öröklésre alkalmazandó jog alaki követelményeitől teszi függővé azt, megfosztaná a 650/2012 rendelet 13. cikkének és 28. cikke b) pontjának rendelkezéseit a hatékony érvényesüléstől, valamint sértené az említett rendelet célkitűzéseit.

Ezért, amint arra a főtanácsnok indítványának 64. pontjában rámutatott, a 650/2012 rendelet azon célkitűzésének tiszteletben tartása, hogy az örökösök a szokásos tartózkodási helyük szerinti tagállamban nyilatkozhatnak az örökség visszautasításáról, azt jelenti, hogy az örökösöknek más tagállamok bíróságain – a nyilatkozat megtétele szerinti tagállam joga által előírtakon kívül – nem kell további alaki követelményeknek eleget tenniük ahhoz, hogy az ilyen nyilatkozatok érvényesnek minősüljenek.

Az EUB kiemelte, hogy az örökségre vonatkozó nyilatkozatoknak az öröklés tárgyában történő határozathozatalra joghatósággal rendelkező bíróságnak való továbbítását szabályozó egységes uniós jogi rendszer hiányában a 650/2012 rendelet (32) preambulumbekezdésének utolsó mondatát úgy kell értelmezni, hogy az örökséget visszautasító nyilatkozatot tevő személynek kell megtennie a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az öröklés tárgyában történő határozathozatalra joghatósággal rendelkező bíróság tudomást szerezzen az érvényes nyilatkozat létezéséről. Ha azonban ezeket a lépéseket nem teszik meg az öröklésre alkalmazandó jog által meghatározott határidőn belül, az ilyen nyilatkozat érvényessége nem kérdőjelezhető meg.

Következésképpen az örökös által a szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bírósága előtt tett és az e bíróságon alkalmazandó alaki követelményeknek megfelelő örökséget visszautasító nyilatkozatnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy jogkövetkezményeket váltson ki az öröklés tárgyában történő határozathozatalra joghatósággal rendelkező bíróságon, ha ez utóbbi tudomást szerzett e nyilatkozat létezéséről, és az öröklésre alkalmazandó jog további alaki követelményei nem vonatkoznak az ilyen nyilatkozatra.

(curia.europa.eu)

---