Bírói függetlenség Svájcban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az összehasonlító jog művelői számára is tanulságos, formájában és tartalmában is igényes tanulmány bemutatja, hogy miként jelenik meg a bírói függetlenség a kinevezések, a fegyelmi eljárások, az elmozdíthatóság szabályozottságán és gyakorlatán keresztül Svájcban.

A svájci bírókról megtudjuk, hogy szövetségi szinten, de a kantonok nagyobbik részében sem törvényi feltétele a kinevezésnek a jogi diploma megléte, bár a gyakorlatban ezzel általában rendelkeznek a bírók. Ennél nagyobb jelentősége van annak, hogy a bíró-jelölt melyik politikai pártnak a tagja, s hogy a pártja támogatja-e a jelölését.

A bírákat szövetségi szinten a szövetségi parlament, míg a kantonok szintjén a kantonok parlamentjei választják. Egyetlen kanton kivételével a bírójelölő-bizottságokban csak parlamenti képviselők vesznek részt. Utóbbit sok kritika éri, mivel a professzorok és egyéb külső szereplők beemelése a bizottságba csökkenti a politikai befolyás erejét a kiválasztási folyamatban.

Olykor felmerül a kérdés, hogy a bírói kinevezéseket nem kellene-e a kormányzat kezébe adni. Ezzel szemben azonban a hatalommegosztás elvét veszélyeztető helyzetként jellemzik azt, ha a kormányzat résztvevője volna a kinevezési folyamatnak, hiszen a bíróknak az egyik feladata a kormányzat cselekményeinek a felülvizsgálata. Másrészt a svájci állam- illetve demokrácia felfogásra hivatkoznak: a demokratikus legitimáció végső alapját a nép adja, ily módon a nép által választott parlamentek a néptől közvetlenül származtatott jogot gyakorolnak a bírák kiválasztásakor.

A bírókat határozott időre választják, jellemzően hat évre. A megbízatás újabb parlamenti döntésekkel újra és újra meghosszabbodhat. Az újraválasztás általában formális döntés, és itt is meghatározó jelentősége van annak, hogy a korábbi választáshoz képest miként változott a parlament összetétele, mivel a bíróságoknak ezeket az arányokat tükröznie kell. Ritkán fordul elő, hogy a parlament elé vitt jelöltet leszavaznák. Erre volt példa 1990-ben Martin Schubarth szövetségi bíró esete. Újraválasztásának visszautasítását véletlennek mondták, de a valós ok hamar napvilágra került: a képviselők ezzel leckét adtak a Szövetségi Legfelső Bíróságnak. Utóbbi ugyanis az egyik döntésével – amelyben a nevezett bíró maga részt sem vett – beleavatkozott egy kanton szuverenitásába. A bírósági döntés az Európában utolsóként megmaradt tiltást oldotta fel, amely a női választójogra vonatkozott az adott kantonban. A parlamenti döntést követő viták hatására egy héttel később mégis újraválasztották a bírót.

Svájcban régi hagyomány, hogy a közhivatalt elnyerő párttagok hozzájárulást fizetnek a pártjuknak. A „Mandatssteuern” lehet fix összeg, de lehet a közhivatalt viselő jövedelmének meghatározott százaléka is. A befizetési kötelezettség alól a bírók sem mentesek, hiszen ők maguk is tagjai valamely pártnak.

Forrás:
A tanulmány teljes szövege itt olvasható: Benjamin Suter: Appointmen, Discipline and removal of judges: A comparison of the Swiss and New Zealand Judicaries – LLM Research Paper, Victoria University of Wellington Law Review, Vol. 46 Issue 2, 2015

(birosag.hu)


Kapcsolódó cikkek

2024. július 9.

Olaszországban jogvita lett a strandolásból

Az olasz tengerpart elképzelhetetlenek strandfürdők nélkül. Az önkormányzatok évtizedekig átláthatatlanul adták ki az üzemeltetési jogokat, megsértve az uniós versenyjogot. A következőkben a szerző egy bizarr jogi és politikai vitát tár a Jogászvilág olvasói elé.

2024. június 24.

Mi köze a kékúszójú tonhalaknak a keresetek befogadhatóságához?

Cikkünkben az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés („EUMSz”) 263. cikkének (4) bekezdése alapján benyújtott közvetlen keresetek (megsemmisítési keresetek) egyes befogadhatósági feltételeit vizsgáljuk, elsődlegesen az Európai Unió Bírósága által kialakított esetjog alapján.