Egyre növekvő aktahegyek Koronavírus


A francia bíróságok reménytelenül túlterheltek. Az egymást érő reformok nem hoznak érdemi javulást. Kivívják viszont a bírók, ügyészek és az igazgatási dolgozók haragját. Vádjuk szerint bevonásuk nélkül, átgondolatlanul és elkészítetlenül fogadja el őket a kormány.

Végeláthatatlan eljárások

A francia bíróságok túlterheltségének dimenzióját jól mutatja, hogy sok bíró és igazságügyi dolgozó munkaidejének nagy részében ennek következményeivel foglalkozik. Csak Bordeauxban egytelen hónap alatt 20 kártérítési keresetet nyújtottak be az ügyvédek a lassú döntéshozatal miatt kárt szenvedett ügyfeleik megbízásából. Az egyikben a Bordeauxi Munkaügyi Bíróságnak 5 éve kellett, hogy első fokon megállapítsa egy felmondás jogellenességét. A pernyertes azonban még mindig nem kapott kártérítést egykori munkaadójától, mert az ítélet nem jogerős.

A jogviták észszerű időn belüli befejezéséhez fűződő jogot a francia alaptörvény mellett az Emberi Jogok Európai Egyezményében (EJEE) a 6 cikk 1. pontja is garantálja. A felmérések szerint belátható időn belüli döntéshozatal az, amit Európában az ügyvédek és ügyfeleik a leginkább elvárnak a bíróságoktól. A francia bíróságok előtt viszont annyi ügy van, hogy a bírák képtelenek eleget tenni ennek a méltányolható elvárásnak. 2019-ben a polgári bíróságok 2,25 millió ügyben hoztak döntést. Az ügyészség 4 millió ügyben nyomozott és 1,3 millióban emelt vádat. A bíróságok évek óta körülbelül annyi ügyben döntenek, ahány új kereset beérkezik. Az ügyhátralék tehát nem csökken.

Agyonhajszolt bírók, elégedetlen ügyfelek

2020 az ügyészek nyugdíjreform miatti sztrájkjával indult, majd a korona-járvány okozta több hónapos kényszerszünettel folytatódott. Nem meglepő, hogy a szokásosnál kevesebb ügyben sikerült dönteni, nőtt tehát a hátralék. A Párizsi Közigazgatási Bíróságon (Tribunal administratif), amely szociális, adóügyi és építési ügyekben rendelkezik hatáskörrel a francia fővárosban, 30 hónapra nőtt az eljárások átlagos hossza. A Lyoni Bíróságon kétszeresére emelkedett az átlagos döntési idő! „Akár egy cunami!” – mondja Michael Janas, az Elsőfokú Polgári Bíróság (Tribunal judiciaire) elnöke a Le Monde Diplomatiquenak (LMd).[1] „A kollégák agyonhajszoltak. Rengeteget túlóráznak. Az ügyfelek ennek ellenére elégedetlenek. Megértem őket.”

„Az igazságszolgáltatás az összeomlás szélén áll” – figyelmeztetett a Bírói Szakszervezet (Syndicat de la magistrature, SM) elnöke, Katia Dubreuil miután az aggasztó helyzetről tárgyalt  Éric Dupond-Moretti igazságügy-miniszterrel. „A bírók és igazságügyi dolgozó odaadó munkája nélkül már bekövetkezett volna az összeomlás.” Szavait igazolja egy 2019-es felmérés, amely szerint az igazságügyben dolgozók többsége csak hivatás- és felelősségtudatból tart ki. Becsületbeli kérdésnek tekintik, hogy nem hagyják összedőlni a rendszert, amelynek részesei.

A Soissons Bíróság, a francia igazságszolgáltatás állatorvosi lova 

A kialakult helyzetet jól szimbolizálja a Párizstól 100 kilométerre észak-keletre fekvő 30 ezres Soissons bírósága (Tribunal judiciaire). Környezetébe olvadó épület a 30-as évekből. Nem sugározza az erőt, mint az impozáns XIX. századi igazságügyi paloták, de a hideg racionalitást se, amit a modern acél-beton-üveg bírósági épületek. A Soissonsi Igazságügyi Palotában 8 bíró és 3 ügyész dolgozik a mindenfelé tornyosuló aktahegyek között. A halomban állnak az iratok a konferencia- és íróasztalokon, polcokon és a szekrényekben is, amelyek többségét nem lehet bezárni a kitüremkedő aktáktól. Alig látni viszont számítógépeket. A francia igazságszolgáltatást még nem érte el a XXI. század. A digitalizáció várat magára.

A családiügy bírónő többek között 800 veszélyeztetett kiskorú felett őrködik és évente körülbelül 1.000 egyéb családjogi ügyben dönt. A büntetőügyekben eljáró kolléganője tavaly 1.400 határozatot hozott. Jelenleg pedig a folyó ügyek mellett 1.000 elítélt és 80 előzetes letartóztatásban lévő személy esetében látja el a nyomozási és a büntetés-végrehajtási bíró feladatait. A két polgári ügyekben illetékes bírónak fejenként 2.000 folyamatban lévő ügye van, amihez még havonta több száz, gyors döntés igénylő fizetési meghagyásos eljárás jön.

A soissonsi valóság köszönőviszonyban sincs azzal a képpel, ami a franciákban a nagy figyelmet keltő büntetőeljárások kapcsán él. „Többségében az alsó középosztály mindennapi ügyeivel foglalkozunk. Ők azok, akik a munkaügyi döntésekre és kisebb bűncselekmények miatti büntetőbírósági ítéletekre éveket kénytelen várni” – mondja Seurin. „Érthető módon csalódottak az igazságszolgáltatásban és az egész demokráciában.”

„Büszkeség az igazságosságot szolgálni. Legyél bíró!”

– hirdeti a Soissonsi Bíróság homlokzatán az igazságügyi minisztérium plakátja, amelyen egy fiatal lány mosolyog a pulpitusról. Nem csak Soissonsben látszik sikeresnek a marketingkampány. A bíróság jóval több nő dolgozik, mint férfi, ami tipikus a francia igazságszolgáltatásban. 2020-ban a 68 százalék volt a bírónők aránya. Ahogy harmincasok nagy száma is országos jelenség. Az egyetemi padokból sokan rögtön a bírói pulpitusra ülnek.

A plakátról természetesen nem derül ki, hogy bírói pálya választása a rossz munkakörülmények elfogadását és az átdogozott hétvégéket jelenti Franciaországban. A harmincas családjogi bírónő a saját bőrén érzi ezt. 700 folyamatban lévő eljárása van: válások, gyermekelhelyezések, tartásdíjügyek. Az évekig húzódó eljárások miatt sok panasz érkezik a peres felektől. Egy átlagos munkanap délutánján, amikor a Le Monde Diplomatique riportere a bíróságon járt, asszisztensnőjéhez már fél tucat ezzel kapcsolatos telefonhívás és 30 e-mail érkezett a reggeli munkakezdés óta.

A soissonsi családjogi bírónő szerencsés, mert főállású segítsége van. A betöltetlen adminisztratív álláshelyek legalább olyan problémát jelentenek, mint a bíró nélküli pulpitusok. Az észak-francia kisvárosban a igazgatási 18 státuszból 15 van betöltve. Országos átlagban, minden dolgozó figyelembe véve, 7 százalékos a munkaerőhiány. A bírák körében az átlagnál nagyobb a probléma. A státuszok 17 százaléka több, mint egy éve betöltetlen.

Christelle Cernik, a Soissonsi Bíróság Irodájának vezetője leginkább a túl kevés igazgatási dolgozóval magyarázza a büntetőeljárások 3 éves átlagos időtartamát. Hozzátéve, hogy kollégái nem tudnak effektíven dolgozni, mert rosszak a technikai körülmények. A korona-lockdown alatt a laptopok hiánya volt a legnagyobb probléma.

„Elviselhetetlen nyomás alatt dolgozunk”

– mondja Michel Mazé, a Rennesi Bíróság (Tribunal judiciaire) irodavezetője a Le Monde Diplomatiqueban. Példaként a gondnokság alatt állók ügyeiért felelős részleget említi, amely 2 éve vezető nélkül működik. Mazé arra hívja fel a figyelmet, hogy a munkaerőhiány rosszabb, mint amit a statisztikák mutatnak. A táblázatok ugyanis csak a betöltetlen helyek számát rögzítik, kimaradnak viszont a státuszok, ahol a dolgozók tartósan betegállományban vagy gyesen vannak, esetleg a felmondásukat töltik. Hiába ugyanis a toborzókampányok, az adminisztratív alkalmazottak körében évek óta több a távozó, mint az érkező. „Aki jobb ajánlat kap, rögtön elhagyja az igazságszolgáltatást” – mondja Mazé.

„A munkaerőhiány már odáig fajult, hogy az igazságszolgáltatás jogszabályokat, sőt alkotmányos elveket sért.” Mazé nincs egyedül a véleményével. Nem csak az elhúzódó eljárásokat tudja példaként felhozni. Még problematikusabbnak tartja, hogy a betöltetlen státuszok miatt a bírósági végrehajtók feladatát egyre gyakrabban adminisztratív dolgozók látják el.

Időt és energiát rabló reformok

A Bírói Szakszervezet (Syndicat de la magistrature, SM) elnöke, Katia Dubreuil a munkaerőhiánynál nagy problémának tartja az egymás érő igazságszolgáltatási reformokat. „Végrehajtásuk sok értékes időt és energiát rabol a bíróktól és az adminisztratív személyzettől.” A legutóbbi, minden igazságügyben dolgozót közvetlenül érintő jelentős változás 2020 elején volt: összevonták helyi és a megyei bírságokat és több, kisebb, elsőfokú törvényszéket felszámoltak.

Cernik Soissonsi Bíróság Irodájának vezetője az adminisztratív személyzet szemszögéből világítja meg a problémát: „A munkánkat közvetlenül érintő döntéseket kell végrehajtanunk a nélkül, hogy az elfogadásuk előtt kikérték volna a véleményünket a tervekről. Sokszor még egyértelmű végrehajtási utasítások sincsenek. Kollégáim kreativitása, tapasztalata és kötelességtudata nélkül sok átgondolatlan reform káoszt okozott volna.”

„A költségvetésünk az egyetlen, amit nem reformálnak meg”

– jegyzi meg a bírói érdekképviseletit szervezetet vezető Dubreuil. A francia igazságszolgáltatás alulfinanszírozottsága nem személyes vélemény, hanem tény. Az Európa Tanácsnak az igazságszolgáltatás hatékonyságával foglalkozó bizottsága, a CEPEJ (European Commission for the Efficiency of Justice) friss elemzése szerint 2019-ben Franciaország lakosonként 69,50 eurót adott ki az igazságügyre. Összehasonlításul: Spanyolország 92-öt, Hollandia 120-at, Ausztria 125-öt, Németország pedig 131-et. Az Európa Tanács 47 tagállamában 72 euró volt az átlag. A franciák tehát még ezt sem érik el, pedig az Európa Tanács tagjai között vannak az átlagot jelentősen lehúzó kelet-európai államok is, például Oroszország, Moldova és Albánia. Még többet mond, hogy a francia állam a GDP 0,2 százalékát költi az igazságszolgáltatásra, míg Németország 0,32-őt, a spanyolok pedig 0,36-ot.

A francia igazságügyi miniszter, Éric Dupond-Moretti 2022-ig 24 százalékos büdzsébővítést jelentett be, amelynek az arányos végrehajtása 2020-ban megindult. A képet viszont árnyalja, hogy a pénz nagy része a büntetés-végrehajtásba folyik. 2020-ban a bv költségvetése 25 százalékkal, a bíróságoké viszont csak 11-gyel emelkedett.

A CEPEJ jelentése a franciaországi munkaerőhiányt is számokkal támasztja alá: 100.000 lakosra 11 bíró és 34 igazgatási dolgozó jut. Németországban 24, illetve 65, de még a franciaországihoz hasonló túlterheltséggel küzdő Belgiumban is 24, illetve 43. Az ügyészek alacsony száma nagy szerepet játszik abban, hogy a büntetőeljárások még az alapvetően rossz franciaországi átlagos eljárási időnél is tovább tartanak. A franciák az Európa Tanács 47 tagállama között sereghajtók az ügyészek számában: 100.000 lakosra 3 jut. Németországban és Belgiumban 7.

A magyar bírósági szervezetrendszer több, mint 11.000 főt foglalkoztat, közülük megközelítőleg 3.000 főt bíróként, 900 főt bírósági titkárként, 200 főt bírósági fogalmazóként és 7.500 főt egyéb igazságügyi alkalmazottként.[2] Ez azt jelenti, hogy Magyarországon 100.000 lakosra 30 bíró és 85 igazgatási dolgozó jut.

Gyorsaság a minőség rovására

„A bíráknak egyre kevesebb idejük jut egy-egy ügyre, ezért alig tudnak időt szakítani a szakirodalomra és az ítélkezési gyakorlatra, amit hivatásuk leértékelődéseként élik meg és joggal tartanak attól, hogy döntéseik minőségére is kihatással van” – mondja a pulpitus másik oldalán állók, az ügyvédek érdekképviseleti szervezetének elnöke, Jerome Gavaudan.

„A bírók számára a legfontosabb, hogy minél gyorsabban minél több ítéletet hozzanak. Amikor csak lehet, tárgyalás nélkül döntenek, és ha sor kerül is személyes meghallgatásra, azok egyre rövidebbek” – fejti ki a 70.000 francia ügyvédet tömörítő Ügyvédi Kamara (Barreau des avocats) elnöke, miként élik meg kollégái a bíróságok túlterheltségét. „A polgári bírók mindet elkövetnek, hogy még a tárgyalás előtt egyezséggel lezárják az ügyeket.”

„Aktahegyfrász”

Már kifejezés van arra, amit a bírók nagy része nap mint nap érez a bíróságok túlterheltségé miatt. „Folyamatosan arra kell gondolnunk, hogy ha nem vagyunk elég gyorsak, feldolgozhatatlan mennyiségű ügy fog felhalmozódni” – írja le a már többször idézett érdekképviseleti vezető, Katia Dubreuil kollégái legnagyobb félelmét. Az adósságspirált hozza fel hasonlatként: „Aki nem figyel folyamatosan, annak kezelhetetlen mennyiségű ügye lesz.”

Döntések ’just in time’

A büntetőbíróságok ’élő eljárással’ igyekeznek elejét venni a döntési idő további növekedésének. A szakzsargon azt írja le, hogy a bírók a nyomozás megkezdésétől szoros kapcsolatban vannak a rendőrséggel és az ügyészséggel. 2020 nyara óta zárt online kommunikációs platform is üzemel a három fél részvételével. Cél, hogy a bírák a lehető leghamarabb, ha lehet, rögtön az indítvány beterjesztése után döntést hozzanak és az ügyek folyamatos követésével ne a vádemelés után, vaskos aktákból kelljen megismerniük a tárgyalandó ügyeket.

A Loire mentén fekvő, 140 ezres Tours büntetőbíráihoz átlagosan napi 80 jelzés fut be a rendszeren keresztül. A büntetőkollégium egyik irodahelyisége irányítóközponthoz hasonlít, ahol a nap 24 órájában egy bírósági titkár teljesít szolgálatot. Az előtte lévő monitorok egyikére futnak be a rendőrségi indítványok, amelyeket a rendszer algoritmusai a sürgősségük szerint osztályoznak és különböző színekkel jelölnek. A bűncselekménytől és az indítvány tartalmától függ a prioritási sorrend. Egy másik monitoron az őrizetbe vételekről szóló jelentések láthatók. Ezeket a titkár az ügyeletes ügyésznek továbbítja, akinek rögtön döntést kell hoznia: bűncselekmény hiányában azonnal megszünteti az eljárást, megrovás vagy pénzbírság kiszabása mellett állítja le a nyomozást, gyorsított eljárást indít vagy elrendeli a nyomozás folytatását, mert úgy véli, az ügyben fenn fognak állni a vádemelés és a rendes bírósági tárgyalás feltételei. Attól függően, miként döntött, szükség esetén a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírónak továbbítja az ügyet.

Gavaudan, az Ügyvédi Kamara elnöke rossz szemmel nézi a rendszert: „Az ügyész kvázi bíróvá vált.” Ezt azért tarja aggályosnak, mert az ügyész a bíróval szemben nem független, egy hierarchikus szervezet része, amelynek az igazságügy-miniszter áll a csúcsán.

Nyári képzési akció

Gyorsasággal a büntetőeljárás céljainak eléréséért

„Minél gyorsabban születik döntés, annál nagyobb az elfogadottsága és annál jobban érvényesülnek a büntetőeljárás célja, a speciális és a generális prevenció” – védi meg a rendszert Gregorie Dulin, a Toursi Ügyészség vezető ügyésze.

Miután Dulin 2019-ben átvette a szervezet vezetését, rögtön átszervezte a munkafolyamatokat. „Az időveszteségek minimalizálásával akartam tehermentesíteni a kollégákat.” Azóta is minden héten átnézi az összes eljárást, és ellenőrzi, hogy nincs-e fennakadás, lemaradás. Csak így tudnak úrrá lenni a 2019 óta háromszorosára növekedett esetszámon. Dulin büszke arra, hogy a változatlan létszám és a szignifikánsan megnövekedett ügyszám ellenére alig nőtt az eljárások időtartama.

A Toursi Ügyvédi Kamara elnöke az érem másik oldalára hívja fel a figyelmet: „Két és félszeresre nőtt a gyorsított eljárások száma és kilencszeresre az olyanoké, ahol a gyanúsított már a nyomozati szakban beismerő vallomást tesz, ami után az ügyész büntetést javasolhat, amit, ha a gyanúsított elfogad, tárgyalás nélkül lesz jogerős az ügyészi döntés.” Dulin védelmébe veszi ezt is, mondván van bírósági kontroll. Ugyanis csak bírói jóváhagyással emelkedik jogerőre az ügyészi határozat. A gyakorlatba azonban – az új online rendszeren keresztül – a bírák szinte azonnal döntenek és szinte kivétel nélkül jóváhagyják az ügyészi határozatokat. Érdemi vizsgálat tehát aligha történik.

Ítéletek futószalagon

„A büntetőbíróság egyre inkább egy gyárra hasonlít, ahol a bíró, akár a futószalag mellett álló munkás, mechanikusan hozza gyors egymásutánban az ítéleteket” – kritizálta a büntetőeljárás gyorsítását szolgáló reformokat már azok kezdetén, 2010-ben Loic Cadiet, a Sorbonne professzora. „A gyorsaság elkerülhetetlenül a minőség rovására megy. Ez azonban a populista szólamokkal szemben nem üres börtönökhöz, hanem éppen ellenkezőleg, gyors elítélésekhez és a büntetőjog legfontosabb célja, a reszocializáció háttérbe szorulásához vezet.”[3]

’Elítélőbíróság’ – írja le napjaink francia büntetőbíróságait a Bírói Szakszervezetet vezető Dubreuil. Különösen a metropoliszok lakótelepein kialakult gyakorlatot kritizálja: tárgyalások alig vannak, az ügyek többségében gyorsított eljárásban elmarasztaló ítéletek születnek. „Ahogy az USA-ban korábban arról beszéltek, hogy a fehérek ítélkeznek a feketék felett, úgy a francia elővárosokban a gazdagok ülnek törvényt a szegényeken” – fogalmazza meg lesújtó véleményét a Le Monde Diplomatiqueban az érdekképviseleti vezető.

Osztály alapú igazságszolgáltatás?!

A Nemzeti Bíróképző Akadémia (Ecole nationale de la magistrature, ENM) 2018-ban változtatott a felvételi eljárásán, hogy nem csak a társadalmi privilegizált rétegéből érkezőkből lehessen bíró. A felvettek szociális háttere azóta vegyesebb képet mutat. A változás azonban lassan szivárog át az igazságügyi rendszerbe: a bírók 63 százaléka továbbra is vagyonos értelmiségi családból származik. Csak 12 százalék azoknak az aránya, akiknek a szülei legfeljebb középfokú végzettséggel rendelkeznek.

A véleményével a szakszervezete képviselte kollégáit kritizáló Dubreuil szerint sok bíró tisztában sincs azzal, hogy egy szűk társadalmi réteg kezében van az igazságszolgáltatás.

Ami jó a karriernek, rossz a társadalomnak 

Kritikus, egyenesen önkritikus a Lyoni Elsőfokú Bíróság (Tribunal judiciaire) elnöke, Michael Janas is. Nem vitatja, hogy a büntető és családjogi ügyekben bevezetett gyorsított eljárással javulnak a számok. De hibának tartaja, hogy az igazságügyi kormányzatot csak a statisztikák és a költségvetés érdekli. „Ha bírósági vezetőként jó számokat prezentálok, elégedettek velem. Ami azonban jót tesz a karrieremnek, az veszélyezteti az igazságszolgáltatás legfőbb feladatának betöltésének, a jogsértés következtében megbomlott társadalmi béke helyreállítását.”

A ’többet, gyorsabban’ szemlélet kritikusai egy 2006-os, az állami szervek gazdálkodását és szervezeti rendjét újraszabályozó törvényt (LOLF) tartják az ősbűnnek, amely deklarált célja a teljesítményorientáció középpontba állítása volt. Ez a bírói érdekképviseletet vezető Cerik szerint kifelé és befelé is negatív követelményekkel jár: „Korábban a polgárok szolgálata volt az alapelv, ma a számok határoznak meg mindent. Egyidejűleg már nem kollégákról, hanem státuszokról beszélünk és a kérdés, hogy azok betöltői teljesítették-e a kvótát.”

Isabelle Seurin, a Soissonsi Bíróság elnökasszonya is hasonló véleményen van. Szerinte az ’evaluáció’ és a ’teljesítmény’ lettek a bírák mindennapjait meghatározó szavak. „Egyik oldalról persze nekünk is fontos, hogy leépítsük az ügyhátralékot és belátható időn belül pont kerüljön az eljárások végére. Másik oldalról viszont egyre inkább úgy érezzük, hogy a mennyiség és a gyorsaság a minőség rovására megy.”

Bíróságok vs. szociális médiák

Catherine Farinelli, a 130 ezres észak-francia Amiensi Fellebbviteli Bíróság (Cour d’appel d’Amiens) elnöke napjaink egy másik problémájára hívja fel a figyelmet a Le Monde Diplomatiqueban: a szociális médiákban gyorsan megnevezik a bűnösöket és az ártatlanság vélelme ismeretlen fogalom. „A nagy visszhangot kiváltó ügyekben olyan nyomás alatt vagyunk, amit korábban el se tudtunk volna képzelni. Hiába hozunk egy eljárás végén felmentő ítéletet, a közvélemény által kikiáltott bűnös elleni virtuális hajtóvadászat tovább folytatódik, sőt az eljáró bíró ellen is megindul.” Szerinte az új online adatbankkal, amelyben elérhető lesz minden bírósági határozat, tovább fog romlani a helyzet. „Akik most a szociális médiában az indulatokat szítják, azokat nem fogják elolvasni az ítéleteket. Őket nem érdekli a bíróság érvelése. A kollégák lejáratására fogják felhasználni az adatbankban hozzáférhető információkat.”

A szegények kiszorulnak a bíróságokról

A hagyományosan sokat pereskedő franciák vitakultúrájára jó hatással volt a mediáció szerepének középpontba kerülése. Napjainkban a jogviták jelentős részét egy harmadik fél segítségével elért egyezség zárja le. Ugyanakkor különösen polgári és munkaügyi vitákban egyre nehezebb a gyakorlatban érvényesíteni az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) 6. cikke által garantált bírósághoz forduláshoz való jogot. Ezt igazolja, hogy a szociális és munkaügyi bíróságok által tárgyalt ügyek száma a 2010-es 250 ezerről 2020-ban 122 ezerre csökkent. Feltűnő azonban, hogy a keresetek száma is visszaesett. Ez azt jelenti, hogy nem csak a mediáció sikere miatt tárgyalnak kevesebb ügyet. Egyre kevesebb munkavállaló viszi bíróság elő a munkáltatójával kialakult vitáját.

Az Ügyvédi Kamarát vezető Gavaudan szerint erről az eljárási reform tehet, amely szerint csak szakjogász által képviselt felek nyújthatnak be szociális jogi és munkaügyi keresetet. „A kollégákat munkaügyi vitákkal szinte csak közép- és felsővezetők keresik fel. A jogsértéseket leginkább elszenvedő alsó és a középréteg nem tud megfizetni egy ügyvédet, ezért kiszorult a munkaügyi bíróságokról.”

Menedzsment szemlélet az igazságszolgáltatásban

Veronique Kretz, a 35 ezres elzászi Hagenau Fellebbviteli Bíróságának (Tribunal d’instance d’Haguenau) bírája, aki a bírószakszervezet vezetőségi tagja is, tényként kezeli, hogy „a menedzsment szemlélet térnyerése óta romlik az ítéletek minősége”. Elsősorban a szociális és munkaügyi bíróságokon végrehajtott 2019-es reformot kritizálja. Ennek keretében felszámoltak 242 társadalombiztosítási ügyekben kizárólagos hatáskörrel rendelkező bíróságot. Ez szerint jól mutatja, mit jelent a ’menedzsment szemlélet’: „Korábban az volt a kérdés, miként lehet a jó minőségű ítéleteket biztosítani, manapság az, miként lehet elérni, hogy az eljárási idő minimalizálását és a döntések számának maximalizálását.”[4]

Az átalakítás következtében 300.000 ügy átkerült az általános hatáskörű polgári bíróságokhoz. „Veszendőbe ment a kizárólagos hatáskörrel rendelkező bíróságokon felhalmozódott szakmai tudás. A polgári bírók egyik napról a másikra egy ismeretlen jogterülettel és új ügytípusok sokaságával találták szembe magukat. Nem az ő hibájuk, hogy az ítéleteik nem olyan alaposak, mint a speciális bíróságokon hozattak és gyakoriak a jogértelmezési hibák is.”

Kretz arra is felhívja a figyelmet, hogy a társadalombiztosítási ügyekben tipikusan az alsó társadalmi rétegek tagjai fordulnak bírósághoz. Munkaképtelenné váltak, fogyatékkal élők, rokkantnyugdíjasok és özvegyek. Olyanok tehát, akiknek komoly probléma, ha nem részesülnek járandóságban. „Számítanak az igazságszolgáltatás segítségére. A bírók viszont csak új ügyek tömegét látják bennük. Akaratlanul is őket hibáztatják, amiért tovább fog nőni az íróasztalukon tornyosuló aktahegy.”

Lehetetlen elvárások

A bíróságoknak három, részben egymást kizáró elvárásnak kell megfelelünk. Egyrészt gyorsan, effektíven és a költségvetési kereteket betartva kell döntéseket hozniuk. Másrészt meg kell felelniük az EJEE által támasztott követelményeknek, például biztosítaniuk kell a bírósághoz forduláshoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot. Harmadrészt meg kell felelniük a polgárok elvárásának is, gyorsan, mégis körültekintően kell nem csak jogot, de igazságot is szolgáltatniuk.

A 2020 júliusa óta hivatalban lévő igazságügyi miniszter, Éric Dupond-Moretti a tettek emberek szeretne lenni és bizonyítaná, hogy igenis meg lehet felelni mind a három elvárásnak. Hamarjában két, az igazságszolgáltatással kapcsolatos intézkedést is bejelentett. Egyrészt a létszámhiány akkut orvoslására határozott idejű státuszokat ígért a bírósági igazgatásban, hogy a bírák tehermentesüljenek az adminisztratív feladatok alól. Másrészt munkacsoportot hozott létre, amelytől innovatív javaslatokat vár az igazságügy átalakítására.

Büszkén jelentette be, hogy a 2020-as költségvetésből az igazságügyi tárca nagyobb arányban részesedik, mint az elmúlt két évtizedben bármikor. Azt azonban nem tette hozzá, hogy a tárca részesedése az elmúlt években csökkent, tehát most kvázi csak a korábban elvett pénzt kapja vissza – hívja fel a figyelmet az érem másik oldalára a Bírák Szakszervezete.

Dupond-Moretti újra akarja építeni a polgárok igazságszolgáltatásba vetetett, de az idők folyamán elveszett bizalmát. Ehhez a médiafigyelem középpontjába álló büntetőeljárások reformját tartja a legjobb eszköznek. Ennek során elsősorban saját, védőként gyűjtött tapasztalataira támaszkodna.

Cela suffit maintenant!”

„Ebből elég!” – reagáltak az igazságszolgáltatásban dolgozók érdekképviseletei közös közleményében. Megelégelték, hogy a miniszter a leginkább érintettek, az igazságügyben dolgozók véleményének kikérése nélkül jelent be terveket és visz keresztül a kormányon, illetve a parlamenten jogszabály-módosításokat.

„Nincs még egy szektor, amely az elmúlt két évtizedben annyi változtatást élt volna át és amelyben a ’reform’ annyira üres szólammá vált volna, mint az igazságszolgáltatásban” – mondja Francois Molins, a Legfelsőbb Fellebbviteli Bíróság (Cour de cassation), a legmagasabb francia igazságszolgáltatási fórum mellett működű ügyészség vezetője (procureurs généraux près la Cour de cassation). Szerinte a kormány már kísérletet sem tesz arra, hogy elfogadásuk előtt megvizsgálja a jogszabály-változtatások kihatását az igazságszolgáltatásban dolgozókra. „Azt azonban elvárja, hogy a bírák, ügyészek és más igazságügyi dolgozók szolgálatkészen végrehajtsák az új verdikteket, akkor is, ha nem értenek velük egyet és még a véleményüket sem kérték ki róluk az elfogadásuk előtt. Azzal ugyanis tisztában van a politika, hogy az új jogszabály végrehajtás nélkül csak egy darab papír marad” – fogalmaz élesen Molins a Le Monde Diplomatiqueban.

A mindennapokat érintő, váratlan és az érintettek megkérdezése nélkül elfogadott újításra Isabelle Seurin, a Soissonsi Bíróság elnökasszonya konkrét példát hoz: miután derült égből villámcsapásként felszámolták Château-Thierry bíróságát, az igazságügyi tárca tájékoztatta a soissonsi bírákat, hogy ’utazó bíróként’ ’mobil tárgyalásokat’” kell tartaniuk a Soissonstól 40 kilométerre fekvő, 15 ezres kisvárosban és a korábbi illetékességi területén fekvő településeken. Az ott lakók számára elengedhetetlen lépés, mert Soissons a kis távolság ellenére tömegközlekedéssel csak párizsi átszálással, 3 óra alatt érhető el! „Az igazságügy minisztériumban azonban elfelejtettek az elengedhetetlen infrastruktúrát, mindenekelőtt szolgálati autókat és laptopokat a rendelkezésünkre bocsátani.”

Idén már kétszer is kellemetlen következményük lett a kormány számára az előkészítetlen reformnak. Januárban a fiatalkorúakra vonatkozó új büntető anyagi- és eljárásjogi szabályok hatályba lépését el kellett halasztani, mert a bíróságoknak, ügyészeknek és nyomozó hatóságoknak egyszerűen nem volt elegendő idejük a végrehajtásukra. Ugyan ez történt márciusban a büntetés-végrehajtási törvénnyel, amelyet egyébként már tavaly is jelentősen módosítottak.

Kemény szavak a legfőbb bírótól

„A politika rövidtávú ad hoc döntésekkel próbálja megoldani az igazságszolgáltatás évtizedes, strukturális problémáit. Sok a látszatintézkedés, miközben az igazi problémára, a bíróságok elviselhetetlen túlterheltségére nem születik igazi megoldás” – véli a Legfelsőbb Fellebbviteli Bíróság (Cour de cassation) elnökasszonya, Chantal Arens. A legmagasabb bírói posztot 2019 óta betöltő, egy idén kora nyári interjúban pozícióját figyelembe véve szokatlanul nyíltan fogalmazó Arens szerint „a francia igazságszolgáltatás az abban dolgozók kötelességtudata és önfeláldozása nélkül már összeomlott volna”.

[1] LE MONDE diplomatique, Deutsche Ausgabe 4/2021.

[2] https://birosag.hu/birosagi-dolgozok

[3] Loic Cadiet, La justice face aux defis du nombret et de la complexite, Les Cahires de la justice, Deliberee, 1/2010.

[4] Veronique Kretz, Juger on manager, il faut choisir, Deliberee, 11/2020.


Kapcsolódó cikkek

2021. november 24.

Az új bizottsági javaslatok adatvédelmi aspektusai

Az Európai Adatvédelmi Testület (EDPB) csütörtökön arra figyelmeztetett, hogy a tavaly november óta készülő jogalkotási javaslatok sértheti az európai uniós polgárok alapvető jogait.