Fogyasztó elállása a hitelszerződéstől


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az EUB ítéletében megállapította, hogy az uniós jog alapján nem állhat el a fogyasztó a hitelszerződéstől, ha a szerződést a fogyasztó kifejezett kérelmére mindkét fél teljes egészében teljesítette, mielőtt a fogyasztó az elállási jogát gyakorolná.

Az alapügy

2007. októberben A. Romano és L. Romano (továbbiakban együtt: Adósok) a DSL Bank hitelintézettel (továbbiakban: Bank) ingatlan finanszírozási hitelszerződést kötöttek.

A hitelszerződés 2017. december 31‑ig rögzített kamatot írt elő. Az Adósoknak a szerződés alapján kezdetben 2,00%‑nak megfelelő összegű törlesztőrészletet kellett teljesítenie, ezt követően pedig kamat‑ és tőketörlesztés címén 548,53 euró összegű havi részleteket kellett fizetnie. A hitel nyújtása érdekében a fedezeti ingatlant jelzáloggal kellett megterhelni a Bank javára.

A szerződéskötés folyamata a következő lépésekből állt.

  • A Bank továbbította az Adósoknak az általa előre megfogalmazott „hitelkérelmet”, ezzel együtt egy elállási tájékoztatót, áttekintést a hitelfolyósítás feltételeiről, a finanszírozási feltételekről, valamint „a fogyasztói építésfinanszírozási hitelről szóló tájékoztató és adatlap” című dokumentumot. Az elállási tájékoztató szerint „az elállási jog a határidő lejárta előtt megszűnik, ha a szerződést teljes mértékben teljesítik és a hitelfelvevő ebbe kifejezetten beleegyezett”.
  • Az Adósok aláírták a szerződéses dokumentumokat és eljuttatták azokat a Banknak. A Bank ezt követően levélben fogadta el az Adósok hitelkérelmét.
  • Az Adósok ezt követően megalapították a szerződés szerinti jelzálogot, a Bank pedig folyósította a hitelt. Az Adósok megkezdték a szerződés szerinti törlesztések teljesítését.

Az Adósok 2016-ban bejelentették, hogy elállnak hitelszerződéstől amiatt, hogy az elállási tájékoztató nem felel meg a német jognak.

A Bank vitatta az elállási jog gyakorlását, ez utóbbiak keresetet terjesztettek elő a Bonni Regionális Bíróságnál, amelyben annak megállapítását kérték, hogy az elállás eredményeként a Bank a hitelszerződés alapján jogokat már nem érvényesíthet, illetve kérték az elállásig megfizetett összegek visszafizetését és a használatuk után járó ellentételezés megtérítését.

A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint az elállási tájékoztatónak az elállási jog megszűnésére vonatkozó pontosítása a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a fogyasztói hitelszerződésekre, köztük a távollevők között kötött szerződésekre nem alkalmazható. Ilyen szerződések esetében a fogyasztó a német polgári törvénykönyv alapján elállási joggal rendelkezik. Az elállási jog nem szűnik meg, ha a fogyasztót nem tájékoztatták szabályszerűen az elállási jogáról, illetve akkor sem, ha a szerződést az elállási jog gyakorlását megelőzően a fogyasztó kifejezett kérelmére mindkét fél már teljes mértékben teljesítette.

A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánta megtudni, hogy az elállási jog megszűnésére vonatkozó pontosítás helyes‑e, és hogy ebből következően a fogyasztót szabályszerűen tájékoztatták‑e a jogáról. A úgy vélte, hogy a Bank tájékoztatása nem kellően egyértelmű és pontos a német ítélkezési gyakorlat által meghatározott átlagos fogyasztó számára.

Az EUB döntése

Az elállási jog kizárása

Az első kérdés arra vonatkozott, hogy a 2002/65 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének c) pontjával ellentétes-e az olyan nemzeti szabályozás, amely a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött, távollevők között kötött, pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződés esetében nem zárja ki a fogyasztó elállási jogát abban az esetben, ha a szerződést a fogyasztó kifejezett kérelmére mindkét fél teljes egészében teljesítette, mielőtt a fogyasztó az elállási jogát gyakorolná.

Az EUB szerint az uniós jogban rögzített elállási jog nem vonatkozik olyan szerződésekre, amelyeket a fogyasztó kifejezett kérelmére mindkét fél teljes mértékben teljesített, mielőtt a fogyasztó elállási jogát gyakorolná, mert a 2002/65 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének c) pontja nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely feljogosítaná erre a tagállamot.

A 2002/65 irányelv (13) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 1. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a tagállamok az irányelv által harmonizált területeken nem rendelkezhetnek az abban megállapítottaktól eltérően, kivéve ha az irányelv kifejezetten másként rendelkezik.

Tehát ellentétes az uniós joggal, ha valamely tagállam előírja, hogy a fogyasztónak elállási joga van ebben az esetben.

Az EUB kiemelte, hogy a nemzeti bíróságoknak adott esetben módosítaniuk kell a nemzeti ítélkezési gyakorlatot, amennyiben az a nemzeti jognak valamely irányelv céljaival összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul.

A nemzeti szabályozás nem írhat elő az uniós joggal ellentétes kötelezettséget

Az EUB emlékeztetett, hogy az EUMSZ 267. cikkben bevezetett együttműködési eljárásban az a feladata, hogy a nemzeti bíróság részére olyan hasznos választ adjon, amely számára lehetővé teszi az előtte folyamatban lévő ügy elbírálását. A Bíróságnak adott esetben ebből a szempontból kell átfogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket.

A jelen ügyben a Bank a hitelszerződés megkötését megelőzően tájékoztatta az Adósokat arról, hogy „az elállási jog a határidő lejárta előtt megszűnik, ha a szerződést teljes mértékben teljesítik és az Adósok ebbe kifejezetten beleegyeztek”.

A kérdést előterjesztő bíróság úgy vélte, hogy ez a tájékoztatás pontatlan a nemzeti szabályozás szempontjából.

Az EUB emlékeztetett, hogy a 2002/65 irányelv alapján a fogyasztó, még mielőtt kötelezettséget vállalna bármely, távollevők között kötött szerződés vagy ajánlat vonatkozásában, megkapja az irányelv 6. cikkében előírt elállási jog fennállására vagy hiányára vonatkozó tájékoztatást. Az irányelv 3. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az adatok kereskedelmi célját egyértelműen meg kell fogalmazni és azokat világos és érthető módon kell közölni kiemelt figyelemmel a jóhiszeműség elvére, és a tagállamok jogszabályai szerint nem cselekvőképes, például kiskorú személyek védelmével kapcsolatos elvekre.

A fentiek alapján az EUB úgy fogalmazta át a második kérdést, hogy a Bank nem sértette-e meg azon kötelezettségét, hogy a fogyasztót – még mielőtt az kötelezettséget vállalna – világos és érthető módon tájékoztassa az elállási jog fennállásáról, amennyiben e szolgáltató tájékoztatja a fogyasztót, hogy az elállási jog nem alkalmazható olyan szerződés esetén, amelyet a fogyasztó kifejezett kérelmére mindkét fél teljes mértékben teljesített, mielőtt a fogyasztó elállási jogát gyakorolná, és még akkor sem sérti-e meg e szolgáltató a fenti kötelezettségét, ha ez a tájékoztatás nem felel meg a nemzeti ítélkezési gyakorlatban foglaltaknak.

Az EUB szerint az első kérdésre adott válasz alapján a tagállam nem írhat elő olyan kötelezettséget, amely szerint a fogyasztóval távollevők között pénzügyi szolgáltatásra vonatkozó szerződést kötő szolgáltatónak azt megelőzően, hogy a fogyasztó kötelezettséget vállalna bármely távollevők között kötött szerződés vagy ajánlat vonatkozásában, olyan tájékoztatást kell nyújtania, amely ellentétes a 2002/65 irányelv feltétlenül érvényesítendő rendelkezéseivel. Nem kötelezhető a szolgáltató arra, hogy tájékoztassa a fogyasztót, hogy az elállási jog fennáll abban az esetben is, ha a szerződést a fogyasztó kifejezett kérelmére mindkét fél teljes mértékben teljesítette, mielőtt a fogyasztó az elállási jogát gyakorolná, mivel ez ellentétes az uniós joggal.

Mivel a 2002/65 irányelv kizárja a fogyasztó elállási jogát, ezért, nem tekinthető úgy, hogy a szolgáltató elmulasztotta a fogyasztó tájékoztatására irányuló kötelezettségét, amikor nem tájékoztatta a fogyasztót a nemzeti szabályozás alapján fennálló elállási jogról, azonban közölte, hogy az elállási jog ebben az esetben nem alkalmazható.

Az EUB hozzátette, hogy az irányelv alapján az elállási jog fennállására vagy hiányára vonatkozó tájékoztatást világosan és érthetően kell közölni a fogyasztóval.

A fogyasztó fogalmára vonatkozóan az EUB értelmezése szerint kizárólag az átlagfogyasztó, azaz az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztó által érzékelt benyomásnak van jelentősége.

A nemzeti rendelkezések 2002/65 irányelv által megvalósított teljes harmonizációja ugyanis magában foglalja a fogyasztó összes tagállam számára közös modelljének elfogadását.

(curia.europa.eu)


Kapcsolódó cikkek

2024. november 28.

Luxembourgi döntés a gyógyszerek lakossági távértékesítéséről

Az online gyógyszer-értékesítés EU-s jogi aktusainak számos értelmezése után most az uniós bíróság egy, az információs társadalommal összefüggő olyan szolgáltatással foglalkozott, mely elősegíti a kereskedők és ügyfeleik összekapcsolását.