Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az EUB-nak arról kellett döntenie, hogy fogyasztónak minősül-e a napi szinten pókert játszó profi játékos, aki megélhetését a játékból biztosítja.
Két szlovén lakóhellyel rendelkező magánszemély pert indított a Personal Exchange International Limited, máltai székhelyű kereskedelmi társasággal szemben (a továbbiakban: PEI), amely online szerencsejáték‑szolgáltatásokat kínál www.mybet.com internetes oldalán keresztül, kereskedelmi tevékenységét többek között Szlovénia felé is kiterjesztette.
B.B. felhasználói fiókot nyitott ezen az oldalon, és ennek alkalmával el kellett fogadnia a PEI által egyoldalúan meghatározott általános feltételeket, anélkül, hogy azok megfogalmazását befolyásolhatta volna, vagy hogy utólag módosíthatta volna e feltételeket, amelyek sorában szerepel többek között az, hogy a szerződéses jogviszonyokból eredő esetleges jogviták elbírálására a Máltai Köztársaság bíróságai rendelkeznek joghatósággal.
2010. március 31. és 2011. május 10. közötti időszakban B. B. hozzávetőleg 227 000 eurót keresett pókerjátékkal az említett oldalon. 2011. május 10‑én a PEI zárolta B. B. felhasználói fiókját, és ezt az összeget visszatartotta, azzal az indokkal, hogy B. B. a PEI által meghatározott játékszabályzatot megszegte azzal, hogy újabb felhasználói fiókot létesített, amelyhez A. B. nevét és adatait használta fel.
B.B. Szlovéniában indított pert a PEI ellen és a szlovén bíróságok joghatóságának igazolása céljából fogyasztói minőségére hivatkozott, amely álláspontja szerint lehetővé teszi a számára, hogy – a 44/2001 rendelet 16. cikkének (1) bekezdésével összhangban – azon tagállam bíróságához forduljon, ahol lakóhelye található.
A PEI a kereset elfogadhatatlanságára hivatkozott, azt állítva, hogy a szlovén bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal az alapjogvita elbírálására, mert B. B. hivatásos pókerjátékos, így nem minősül fogyasztónak és a fogyasztók számára biztosított védelem nem illeti meg. Ennek hiányában kizárólag a Máltai Köztársaság bíróságai rendelkeznek joghatósággal az alapjogvita elbírálására.
Az első fokon eljáró szlovén bíróság egyrészt elismerte a szlovén bíróságok joghatóságát B. B. lakóhelyére tekintettel, úgy ítélve meg, hogy B. B. fogyasztóként járt el, amikor felhasználói fiókot nyitott a PEI internetes oldalán, másrészt helyt adott B. B. keresetének.
A PEI az első fokon eljáró szlovén bíróság ítéletével szemben fellebbezést nyújtott be a szlovén fellebbviteli bíróság előtt, amely ezen ítéletet megerősítette hatályában. A PEI ezért felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bíróság, a Vrhovno sodišče (legfelsőbb bíróság, Szlovénia) előtt. A felülvizsgálatot végző bíróság felfüggesztette az eljárást és az EUB-hoz fordult előzetes döntéshozatalért.
Az EUB döntése
Az ügyben az EUB-nak arról kellett döntenie, hogy egy természetes személytől megvonható‑e a 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerinti „fogyasztói” minőség olyan tényezők alapján, mint amilyen a pókerjátszmák keretében nyert összegek jelentősége, amely lehetővé teszi e személy számára, hogy e nyereményekből éljen, vagy az említett személy által birtokolt ismeretek és tevékenységének rendszeres jellege.
Az EUB emlékeztetett, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése abban az esetben alkalmazható, ha a szerződő felek egyike fogyasztói minőségben jár el, szakmai tevékenységén kívül esőnek tekinthető keretek között; az e fogyasztó és a szakmai tevékenységet folytató személy közötti szerződést ténylegesen megkötötték, és e szerződés az említett 15. cikk (1) bekezdésének a)–c) pontjában említett kategóriák egyikébe tartozik.
Az EUB szerint kizárólag az egyén magánfogyasztásával kapcsolatos szükségleteinek kielégítését célzó, szakmai tevékenységtől vagy ilyen céltól függetlenül kötött szerződés tartozik azon különleges rendelkezések hatálya alá, amelyeket az említett rendelet a fogyasztó – mint gyengébbnek tartott fél – védelmére ír elő, ezzel szemben ez a védelem a szakmai tevékenység célját szolgáló szerződés esetén indokolatlan.
Ebből az következik, hogy az 44/2001 rendelet 15–17. cikkében foglalt különös joghatósági szabályok főszabály szerint csak abban az esetben alkalmazhatók, ha a felek között kötött szerződés célja az érintett áru vagy szolgáltatás szakmai vagy kereskedelmi tevékenységtől független felhasználása.
Az EUB szerint az 44/2001 rendelet 15–17. cikkében foglalt rendelkezések hatálya nem korlátozódik meghatározott összegekre, ezért az a körülmény, hogy B. B. jelentős összegeket nyert a pókerjátéknak köszönhetően a szerződés PEI‑vel való megkötését követően, önmagában nem meghatározó tényező a tekintetben, hogy ő „fogyasztónak” minősül‑e a 44/2001 rendelet értelmében.
Ugyanis, ha a rendelet 17–19. cikkét úgy kellene értelmezni, hogy azok nem alkalmazhatók az olyan szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekre, amelyek jelentős nyereményt eredményezhetnek, a magánszemély – mivel e rendelet nem határozza meg azt a küszöbértéket, amelyen túl az ügylet összege jelentősnek minősül – nem tudná meg, hogy részesül‑e az e rendelkezésekben biztosított védelemben, ami ellentétes lenne az uniós jogalkotónak az említett rendelet (11) preambulumbekezdésében kifejtett azon szándékával, amely szerint a joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóaknak kell lenniük.
Az EUB emlékeztetett, hogy ha a szerződéses partner fogyasztói minősége az EUB ítélkezési gyakorlata alapján nem a szakmai ismereteitől függ, hanem kizárólag e személynek a meghatározott szerződésben fennálló helyzetétől, figyelembe véve a szerződés természetét és célját. Következésképpen egy magánszemélynek azon a területen meglévő ismeretei, amely alá a megkötött szerződés tartozik, nem fosztják meg e személyt a 44/2001 rendelet 15. cikk értelmében vett „fogyasztói” minőségtől.
A fentiekre tekintettel az EUB megállapította, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy egy olyan természetes személy, aki valamely tagállamban rendelkezik lakóhellyel, és aki egyrészt egy másik tagállamban székhellyel rendelkező társasággal internetes pókerjátékra vonatkozó szerződést kötött, amelynek általános feltételeit e társaság határozta meg, másrészt nem jelentette be hivatalosan e tevékenységet, és azt nem is kínálta fel harmadik személyek részére fizetős szolgáltatásként, nem veszíti el az e rendelkezés értelmében vett „fogyasztói” minőségét még akkor sem, ha e játékot magas napi óraszámban játssza, kiterjedt ismeretekkel rendelkezik, és e játékból jelentős nyereményekre tesz szert.
