Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A szerző az alábbi cikkében az Európai Unió Bíróságának az ítéletét elemzi, mely a Prezes Urzędu Ochrony Konkurencji i Konsumentów kontra Orange Polska S.A.-ügyben[1] született, górcső alá véve a fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot, közelebbről: a futár általi átadási időpontot mint a szerződéskötés keltezésének modelljét.
Bevezetés
A Prezes Urzędu Ochrony Konkurencji i Konsumentów kontra az Orange Polska S.A.-ügyben, a lengyel legfelsőbb bíróság, a Sąd Najwyższy által az Európai Unió Bíróságához (EUB) előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelme egy kereskedelmi gyakorlat „agresszív kereskedelmi gyakorlatnak” minősítése tárgyában folyamatban lévő ügyében, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv[2] (irányelv) rendelkezéseinek értelmezésére irányult.
A kérelem alkalmat adott az EUB számára a fogyasztók védelmére vonatkozó irányelv értelmezésével kapcsolatos érvei kifejtésére, ítélkezési gyakorlata keretében. Az irányelv értelmezéséről jelen ügyet megelőzően a Wind Tre és Vodafone Italia-ügyben[3] már ítélkezett.
Az európai uniós jog a vállalkozások tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatával szembeni általános fogyasztóvédelmi rendszerét a 2005/29/EK irányelv tartalmazza. Az irányelvet meghaladóan további – a piac egyedi területein a fogyasztók érdekeit védő ágazati szabályozási – eszközök állnak a Bizottság, a tagállamok és az érdekeltek rendelkezésére.
Az egyik ágazati eszköz a 2002/22/EK, az egyetemes szolgáltatási irányelv[4], amely a hírközlési szolgáltatások felhasználóinak jogait védi. Ezen irányelvnek a fogyasztóvédelem általános keretéhez való viszonya problematikus. E nehézségek feloldása érdekében a 2005/29 irányelv által bevezetett szabály szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok különös vonatkozásait szabályozó egyéb uniós jogi rendelkezésekkel való összeütközés esetén a szolgáltatási irányelv rendelkezései nem alkalmazandók.
Az irányelv meghatározza az Európai Unióban tiltott, az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fogalmát. Bármely olyan tevékenységre vagy mulasztásra vonatkozik, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a kereskedő által a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával. Ekként védi a fogyasztók gazdasági érdekeit a kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően, azt követően, valamint a lebonyolítás során, továbbá azonos szintű védelmet biztosít minden fogyasztó számára, függetlenül attól, hogy az adásvétel az EU mely pontján történt.
Kulcsfogalmai között szerepel a szakmai gondosság, amely a szakismeret és a gondosság azon szintjét jelöli, amelynek gyakorlása ésszerűen elvárható a kereskedőtől a fogyasztóval szemben, a becsületes piaci gyakorlatnak és/vagy a jóhiszeműség általános alapelvének megfelelően, a kereskedő tevékenységi körében.
A fogyasztó fogalmának alkalmazásában történő meghatározása, mely szerint, fogyasztó az a természetes személy, aki az irányelv szabályozási körébe tartozó kereskedelmi gyakorlatok során kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységén kívül eső célok érdekében jár el.
Meghatározása szerint nem megengedett befolyásolás a fogyasztóval szembeni hatalmi helyzet kihasználása nyomás gyakorlásra, akár fizikai erőszak alkalmazása vagy azzal való fenyegetés nélkül oly módon, amely jelentősen korlátozza a fogyasztónak a tájékozott döntés meghozatalára való képességét.
Az EUB-nak a Wind Tre-ítéletével kialakított ítélkezési gyakorlatával összhangban jelen ügyben arról kellett határoznia, hogy a távollévők közötti szerződések megkötésének valamely távközlési vállalkozás által Lengyelországban alkalmazott modellje, amely szerint a fogyasztónak a végleges ügyleti döntését a szerződésmintát – amelynek tartalmával kapcsolatban előzetesen az interneten vagy telefonon tájékozódhatott – részére kézbesítő futár jelenlétében kell meghoznia, minden esetben vagy kizárólag bizonyos körülmények között minősül agresszív kereskedelmi gyakorlatnak.
A kérelmet a lengyel verseny- és fogyasztóvédelmi hivatal elnöke, a Prezes Urzędu Ochrony Konkurencji i Konsumentów és az Orange Polska Részvénytársaság közötti jogvitában terjesztették elő. A jogvita a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikke j) pontjának, valamint 8. és 9. cikkének az értelmezésére irányult.
Az irányelv 2. cikke szerint:
az irányelv alkalmazásában:
A 8. cikk „Agresszív kereskedelmi gyakorlatok” cím alatt a következőképpen rendelkezik:
„Agresszívnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely ténybeli összefüggésében – figyelembe véve valamennyi jellemzőjét és körülményét – zaklatás, kényszerítés – ideértve a fizikai erőszak alkalmazását is –, illetve nem megengedett befolyásolás útján ténylegesen vagy valószínűsíthetően jelentősen korlátozza az átlagfogyasztónak a termékkel kapcsolatos választási szabadságát vagy magatartását, s ezáltal ténylegesen vagy valószínűsíthetően az átlagfogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna.”
Az irányelv 9. cikke „Zaklatás, kényszerítés és nem megengedett befolyásolás alkalmazása”címszó alatt rögzíti:
„Annak meghatározásakor, hogy egy kereskedelmi gyakorlat alkalmaz‑e zaklatást, kényszerítést – beleértve a fizikai erőszakot is –, illetve nem megengedett befolyásolást, a következőket kell figyelembe venni:
A tényállás[5]
A vállalkozás, amelynek az Orange Polska jogutódja, távközlési szolgáltatások nyújtásáról szóló szerződéseket kötött a fogyasztókkal, és mind a szerződéskötést, mind a szerződési feltételek módosításait (függelékek formájában) online shopon vagy telefonon keresztül távértékesítés keretében végezte. A szerződés online shopon keresztül történő megkötésének vagy módosításának folyamata a következő lépéseket tartalmazta:
– a weboldal megtekintése és a kereskedő ajánlatának fogyasztó általi megismerése, amely fogyasztó egy linken keresztül hozzáférhet a javasolt szerződésmintákhoz;
– egy áru vagy egy szerződés fogyasztó általi kiválasztása;
– a megrendelés fogyasztó általi, a nélkül történő elküldése, hogy a fogyasztó kijelentette volna, hogy megismerte a választott szerződésmintát;
– a megrendelés fogyasztó általi megerősítése;
– a megrendelés teljesítése olyan futárszolgálat szolgáltatásainak igénybevételével, amelynek futára kézbesíti a fogyasztónak a szerződéstervezetet vagy a függeléket, valamint az azok részét képező dokumentumokat, azaz a mellékleteket, szabályzatokat és díjjegyzékeket, amelyeket a kereskedő előzőleg aláírt;
– a szerződés, illetve a szerződésmódosítás megkötése, és az áruk esetleges leszállítása a szerződés vagy a szerződésmódosítás a futár jelenlétében történő aláírásakor, amelynek során a fogyasztó kijelenti, hogy az átadott dokumentumokat megismerte és a tartalmukat elfogadta, azzal a kikötéssel, hogy amennyiben az aláírásra nem kerül sor, a fogyasztónak fel kell keresnie az értékesítési helyek valamelyikét, vagy az interneten, illetve telefonon keresztül új megrendelést kell feladnia, és
– a szerződés aktiválása.
A szerződés telefonon történő értékesítés útján való megkötésének vagy módosításának folyamata hasonló volt, és ez a folyamat magában foglalt a fogyasztó és a kereskedő diszpécsere közötti telefonhívást.
2010. december 30-ai határozatában a verseny- és fogyasztóvédelmi hivatal elnöke úgy ítélte meg, hogy ez a gyakorlat a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvénynek az alapeljárás tényállására alkalmazandó változata értelmében a fogyasztók kollektív érdekeit érintő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül, és elrendelte e gyakorlat megszüntetését. Határozata szerint ez a gyakorlat arra kötelezte a fogyasztókat, hogy a futár jelenlétében döntsenek a szerződésről és szerződésmintákról anélkül, hogy lehetővé tennék számukra, hogy szabadon megismerjék ezek tartalmát.
A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló lengyel törvény rendelkezései[6]2 szerint:
„ Agresszívnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely az átlagfogyasztónak a termékkel kapcsolatos választási szabadságát vagy magatartását ténylegesen vagy valószínűsíthetően jelentősen korlátozza, és ezáltal ténylegesen vagy valószínűsíthetően az átlagfogyasztót a szerződésre vonatkozóan olyan döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna.
Nem megengedett befolyásolásnak minősül a fogyasztóval szembeni hatalmi helyzet kihasználásának bármely formája, különösen a fizikai vagy pszichikai kényszer alkalmazása vagy azzal való fenyegetés olyan módon, amely a szerződésre vonatkozóan jelentősen korlátozza az átlagfogyasztónak a tájékozott döntés meghozatalára való képességét.”
A 2014. október 27-ei döntésével a varsói regionális bíróság, mint verseny- és fogyasztóvédelmi ügyekben eljáró bíróság a Sąd Okręgowy w Warszawie – Sąd Ochrony Konkurencji i Konsumentów e határozatát megsemmisítette. Az ítélet ellen a verseny- és fogyasztóvédelmi hivatal elnöke fellebbezett, amely fellebbezést a varsói fellebbviteli bíróság a Sąd Apelacyjny w Warszawie, amit annak 2017. március 4-ei ítélete elutasított.
A verseny- és fogyasztóvédelmi hivatal elnöke az ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a lengyel legfelsőbb bírósághoz, a Sąd Najwyższyhoz. E bíróság, mivel úgy ítélte meg, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita megoldásához a 2005/29 irányelv rendelkezéseinek értelmezése szükséges, az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesztett az EUB elé.
Az EUB értékelése és ítélete
Kérdésével a lengyel legfelsőbb bíróság arra kereste a választ, hogy a 2005/29 irányelv 2. cikkének j) pontját, 8. cikkét és 9. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az, ha a kereskedő a távközlési szolgáltatások nyújtásáról szóló szerződések megkötése vagy módosítása során olyan modellt alkalmaz, amelynél a fogyasztónak a végleges ügyleti döntést a szerződésmintákat kézbesítő futár jelenlétében kell meghoznia, anélkül hogy annak tartalmát zavartalanul megismerhetné,
– minden körülmények között agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősül;
– nem megengedett befolyásolás útján megvalósuló agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősül, ha a fogyasztó nem kapta meg előzetesen és személyre szabott módon – nevezetesen e‑mail‑címére, lakcímére – valamennyi szerződésmintát, még akkor is, ha e fogyasztónak a futár látogatása előtt volt lehetősége azok tartalmát megismerni, és/vagy
– nem megengedett befolyásolás útján megvalósuló agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősül, ha a kereskedő vagy a futárszolgálat olyan tisztességtelen magatartást tanúsít, amely korlátozza a fogyasztó választási szabadságát.
Annak kapcsán, hogy az ügy tárgyát képező szerződések megkötésének modellje minden körülmények között agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősül-e, az EUB ítéletében emlékeztetett arra, hogy a 2005/29 irányelv „Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok” című 2. fejezete két szakaszból áll, a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokról szóló 1. szakaszból és az agresszív kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2. szakaszból.[7] Az irányelv 2. fejezetében szereplő 5. cikke (1) bekezdésében tiltja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat, és (2) bekezdésében azokat a kritériumokat állapítja meg, amelyek alapján meghatározható, hogy egy kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen‑e. E szerint:
(1) Tilos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazni.
(2) A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben:
| a) ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel, és |
| b) a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja azon átlagfogyasztó gazdasági magatartását, akihez eljut, vagy aki a címzettje, illetve – amennyiben a kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos fogyasztói csoportra irányul – a csoport átlagtagjának a gazdasági magatartását. |
Az 5. cikk (4) bekezdése szerint, különösen az irányelv 6. és 7. cikke szerinti „megtévesztő” kereskedelmi gyakorlatok, a 8. és 9. cikke értelmében vett „agresszív” gyakorlatok tisztességtelenek.
(1) Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan, vagy bármilyen módon – ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét – félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót, még akkor is, ha az információ az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében tényszerűen helytálló, és feltéve bármelyik esetben, hogy ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg:
| a) a termék létezése vagy természete; |
| b) a termék lényeges tulajdonságai, úgymint a hozzáférhetőség, az előnyök, a kockázatok, a kivitelezés, az összetétel, a tartozékok, az ügyfélszolgálat és a panaszkezelés, a gyártás vagy szolgáltatás módszere és időpontja, a szállítás, az adott célra való alkalmasság, a használat, a mennyiség, a leírás, a földrajzi vagy kereskedelmi eredet vagy a használattól várható eredmények, illetve a terméken végrehajtott vizsgálat vagy ellenőrzés eredménye és főbb jellemzői; |
| c) a kereskedő kötelezettségvállalásainak mértéke, a kereskedelmi gyakorlat indítékai és az értékesítési folyamat természete, közvetlen vagy közvetett szponzorálásra, illetve a kereskedő vagy a termék jóváhagyására vonatkozó bármely kijelentés vagy jelzés; |
| d) az ár vagy az ár kiszámításának módja, vagy különleges árkedvezmény megléte; |
| e) valamely szolgáltatás, alkatrész, csere vagy javítás szükségessége; |
| f) a kereskedő vagy képviselőjének személye, sajátosságai és jogai, úgymint személyazonossága és vagyona, képesítései, jogállása, engedélye, társulása vagy kapcsolata, illetve ipari, kereskedelmi vagy szellemi tulajdonjogai, valamint díjai és kitüntetései; |
| g) a fogyasztó jogai, beleértve a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25-i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti csere vagy visszatérítés jogát, vagy azon kockázatok, amelyekkel szembesülhet. |
(2) Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat akkor is, ha az tényszerű összefüggésében, sajátosságaira és körülményeire figyelemmel, az átlagfogyasztót ténylegesen vagy valószínűsíthetően olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, és amely magában foglalja a következőket:
| a) a termék marketingje, ideértve az összehasonlító reklámot, amely annak bármely más termékkel, védjeggyel, kereskedelmi névvel vagy egy versenytárs bármely más megkülönböztető jelzésével történő összetévesztését eredményezi; |
| b) | a kereskedő által a magára nézve kötelezőnek elismert magatartási kódexben szereplő kötelezettségvállalások be nem tartása, amennyiben:
|
(1) Megtévesztőnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely a ténybeli körülmények alapján – figyelembe véve annak valamennyi jellemzőjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is –, az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges jelentős információkat hagy ki, és ezáltal – a körülményektől függően – ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.
(2) Megtévesztő mulasztásnak minősül az is, ha a kereskedő az (1) bekezdésben említett jelentős információt hallgat el, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető, vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, figyelembe véve az említett bekezdésben leírt szempontokat, illetve ha nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és amennyiben ez bármelyik esetben ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.
(3) Amennyiben a kereskedelmi gyakorlatban alkalmazott kommunikációs eszköz térbeli vagy időbeli akadályokat támaszt, ezen akadályokat, illetve minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedő annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak eldöntésekor, hogy fennállt-e mulasztás a tájékoztatás tekintetében.
(4) Vásárlásra való felhívás esetén az alábbiakra vonatkozó információ minősül jelentősnek, amennyiben az a körülményekből nem tűnik ki:
| a) a termék lényeges tulajdonságai, a kommunikációs eszköznek és a terméknek megfelelő mértékben; |
| b) a kereskedő postai címe és azonosítási adatai, úgymint kereskedői neve, illetve, adott esetben, annak a kereskedőnek postai címe és azonosítási adatai, akinek a nevében eljár; |
| c) az adóval növelt ár, vagy – amennyiben a termék jellegéből adódóan az árat nem lehet előre ésszerűen kiszámítani – az ár kiszámításának módja, valamint adott esetben az összes fuvardíj, szállítási, vagy postaköltség, illetve, amennyiben e költségeket nem lehet ésszerűen előre kiszámítani, annak a ténynek a feltüntetése, hogy esetlegesen további költségek merülhetnek fel; |
| d) a fizetés, a szállítás és a teljesítés feltételei, valamint a panaszok kezelésének módja, amennyiben azok eltérnek a szakmai gondosság által támasztott követelményektől; |
| e) a visszalépési, valamint az elállási vagy felmondási jogot biztosító termékek és ügyletek esetén ezen jog megléte. |
(5) Jelentősnek minősülnek továbbá a közösségi jog által megállapított, a reklámot és a marketinget is magukban foglaló kereskedelmi kommunikációra vonatkozó tájékoztatási követelmények, amelyek nem teljes körű felsorolását a II. melléklet tartalmazza.
Az 5. cikk (5) bekezdése arról is rendelkezik, hogy az irányelv I. melléklete felsorolja azokat a kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek minden körülmények között tisztességtelennek minősülnek, továbbá, hogy ez a felsorolás, amely valamennyi tagállamban alkalmazandó, kizárólag az irányelv felülvizsgálata révén módosítható. Az irányelv (17) preambulum-bekezdése kimondja, hogy a fokozottabb jogbiztonság érdekében kizárólag az e helyen felsorolt gyakorlatok minősülnek tisztességtelennek minden körülmények között anélkül, hogy eseti alapon értékelni kellene őket[8].
Az irányelv I. melléklete teljes körű és kimerítő felsorolást tartalmaz, ezért a tényállásbeli kereskedelmi gyakorlatot csak akkor lehet az irányelv értelmében vett minden körülmények között agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősíteni, ha megfelel e melléklet 24–31. pontjában felsorolt helyzetek (lásd alábbi táblázatunkat) valamelyikének[9]. E pontok egyszerű olvasatából e megfelelés hiánya állapítható meg, amelyre az eljárásban sem hivatkoztak.
| 24. | Azon benyomás keltése a fogyasztóban, hogy nem hagyhatja el az üzlethelyiséget, amíg a szerződés létre nem jött. |
| 25. | A fogyasztó személyes felkeresése a lakhelyén, figyelmen kívül hagyva annak távozásra és vissza nem térésre felszólító kérését, kivéve azon feltételek esetén és abban a mértékben, amelyet a nemzeti jog a szerződéses kötelezettség végrehajtásának érdekében jogszerűnek ismer el. |
| 26. | Telefonon, faxon, e-mailen, vagy más távközlési eszközön keresztül tartósan és nem kívánt módon a fogyasztó sürgetése, kivéve azon feltételek esetén és abban a mértékben, amelyet a nemzeti jog a szerződéses kötelezettség végrehajtásának érdekében jogszerűnek ismer el. Ez nem érinti a 97/7/EK irányelv 10. cikkét, a 95/46/EKés a 2002/58/EK irányelvet. |
| 27. | Biztosítási kötvénnyel kapcsolatosan kártérítési igényt érvényesíteni kívánó fogyasztótól olyan dokumentumok bemutatásának megkövetelése, amelyek az igény érvényességének megítélése szempontjából ésszerűen nem tekinthetők irányadónak, vagy a vonatkozó írásbeli megkeresésre a válaszadás rendszeres elmulasztása azzal a céllal, hogy ez a fogyasztót visszatartsa szerződéses jogainak gyakorlásától. |
| 28. | A reklámban a gyermekek közvetlen felszólítása a reklámozott termékek megvásárlására, vagy arra, hogy győzzék meg szüleiket vagy más felnőttet, hogy vásárolja meg számukra a reklámozott termékeket. Ez a rendelkezés nem érinti a televíziós műsorszolgáltatásról szóló 89/552/EGK irányelv 16. cikkét. |
| 29. | Azonnali, vagy halasztott fizetés követelése a kereskedő által szállított termékekért, illetve azok visszaszállításának, vagy megőrzésének követelése, ha azokat a fogyasztó nem kérte; kivéve, ha a 97/7/EK irányelv 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően szolgáltatott helyettesítő termékről van szó (nem kért értékesítés). |
| 30. | A fogyasztó kifejezetten arról való tájékoztatása, hogy amennyiben nem vásárolja meg az adott terméket, illetve szolgáltatást, veszélybe sodorja a kereskedő munkáját és megélhetését. |
| 31. | Olyan hamis benyomás keltése, hogy a fogyasztó már megnyert, meg fog nyerni, vagy meghatározott cselekmény megtétele révén fog megnyerni egy nyereményt vagy egyéb előnyhöz jutni, miközben valójában:
|
Ezért az EUB szerint, azon tény, miszerint a kereskedő távközlési szolgáltatások nyújtására vonatkozóan olyan szerződéskötési modellt alkalmaz, amelynek keretében a fogyasztó a szerződésmintát átadó futár jelenlétében hozza meg a végleges ügyleti döntést anélkül, hogy e szerződésminta tartalmát szabadon megismerhetné a futár jelenlétében, nem minősíthető olyan kereskedelmi gyakorlatnak, amely minden körülmények között agresszív.[10]
Azt a kérdést illetően, hogy a tényállás szerinti körülmények közötti szerződéskötési modell agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősül-e az, az irányelv 8. cikkéből az következik, hogy a kereskedelmi gyakorlat akkor minősül agresszívnek, ha zaklatás, kényszerítés – ideértve a fizikai erőszak alkalmazását is –, illetve nem megengedett befolyásolás útján ténylegesen vagy valószínűsíthetően jelentősen korlátozza az átlagfogyasztónak a termékkel kapcsolatos választási szabadságát vagy magatartását, és ezáltal ténylegesen vagy valószínűsíthetően az átlagfogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna. Az irányelv 9. cikke szempontokat határoz meg, amelyeket figyelembe kell venni annak meghatározásakor, hogy egy kereskedelmi gyakorlat alkalmaz‑e zaklatást, kényszert vagy nem megengedett befolyásolást. Az irányelv (7) preambulum-bekezdése szerint irányelv alkalmazásakor teljes mértékben figyelembe kell venni az adott egyedi eset körülményeit, adott ténybeli helyzetben a kereskedő magatartásának valamennyi jellemzőjét.
Az EUB az eset kapcsán emlékeztetett arra is, hogy a 2005/29 irányelv rendelkezéseinek értelmezése céljából a fogyasztó fogalma alapvető jelentőséggel bír, valamint hogy az irányelv a (18) preambulum-bekezdésével összhangban a megfelelően tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztót veszi viszonyítási alapul, figyelembe véve a társadalmi, kulturális és nyelvi tényezőket is[11]. Így, a 2005/29 irányelv értelmében a kereskedelmi gyakorlat csak az elemeinek konkrét és egyedi értékelését követően tekinthető agresszívnak, ami az irányelv 8. és 9. cikkében meghatározott kritériumok alapján történő értékelést tesz szükségessé[12]. Az EUB megállapítása szerint az irányelv 8. cikkében foglalt elemek közül az előzetes döntéshozatal iránti kérelem kizárólag a nem megengedett befolyásolásra vonatkozott.
Az irányelv 2. cikkének j) pontja értelmében a „nem megengedett befolyásolás” nem más, mint a fogyasztóval szembeni hatalmi helyzet kihasználása „nyomásgyakorlásra, akár fizikai erőszak alkalmazása, akár fizikai erőszak alkalmazása vagy azzal való fenyegetés nélkül oly módon, amely jelentősen korlátozza a fogyasztónak a tájékozott döntés meghozatalára való képességét”. A nem megengedett befolyásolás nem feltétlenül jogellenes befolyásolás, hanem – a jogszerűségétől függetlenül – olyan befolyásolás, amely nyomásgyakorlás útján a fogyasztó akaratának aktív, kényszerű korlátozásával jár[13].
Az EUB ítéletében kitért arra is, hogy a 2005/29 irányelv 8. cikke az „agresszív kereskedelmi gyakorlat” fogalmát különösen azzal határozza meg, hogy e gyakorlat ténylegesen vagy valószínűsíthetően jelentősen korlátozza az átlagfogyasztónak a termékkel kapcsolatos választási szabadságát vagy magatartását. Ebből következik, hogy a szolgáltatás vagy az áru megrendelésének a fogyasztó szabad választásában kell megnyilvánulnia. Ez különösen azt feltételezi, hogy a kereskedő által a fogyasztónak nyújtott tájékoztatás egyértelmű és megfelelő legyen[14]. Kiemelte, hogy a fogyasztó számára alapvető jelentőséggel bír az, hogy a szerződéskötést megelőzően a szerződési feltételeket és a szerződéskötés következményeit megismerhesse[15].
Az EUB szerint figyelembe kell venni azt is, hogy az irányelvnek az a célja, hogy magas szintű fogyasztóvédelmet valósítson meg a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben, és hogy e cél azon a körülményen alapszik, hogy a fogyasztó a kereskedőhöz képest, többek között a tájékozottság szintjét illetően, hátrányos helyzetben van, különösen egy olyan bonyolult technikai területen, mint amilyen a távközlési szolgáltatásoké, ahol kétségtelenül jelentős információs és technikai egyensúlyhiány van a felek között[16].
Azt a kérdést illetően, hogy a szerződés futár általi átadás időpontjában történő megkötésével vagy módosításával járó kereskedelmi gyakorlat kizárólag azon az alapon minősül‑e agresszív gyakorlatnak, hogy a fogyasztó nem kapott meg előzetesen és személyre szabott módon valamennyi szerződésmintát, az EUB szerint következőket kell figyelembe venni[17].
Az ismertetett tényállásból egyértelműen kitűnik, hogy az eljárás tárgyát képező kereskedelmi gyakorlat keretében a fogyasztók hozzáférhettek a kereskedő weboldalán a rendelkezésre álló ajánlatokhoz, valamint a szerződésmintákhoz, és a telefonon történő értékesítés esetében az érintett fogyasztó és a kereskedő diszpécsere közötti telefonbeszélgetés szintén lehetővé tette ezen információk megszerzését. Ebből az EUB arra a következtetésre jutott, hogy ha a fogyasztónak a futár látogatása előtt volt lehetősége a kereskedő honlapján rendelkezésre álló szerződésminták tartalmának megismerésére, e fogyasztó lehetőséget kapott arra, hogy a szerződéssel kapcsolatos választását szabadon gyakorolja. Ezért nem tekinthető agresszív gyakorlatnak az, hogy a fogyasztónak futár jelenlétében kell meghoznia a végleges ügyleti döntést anélkül, hogy valamennyi szerződésmintát előzetesen megküldték volna a számára[18].
Ugyanakkor a kérdést előterjesztő lengyel legfelsőbb bíróság feladata, hogy meggyőződjön arról, a fogyasztó képes volt-e tájékozott döntést hozni, és hogy ellenőrizze, hogy a fogyasztó a kereskedő weboldalán vagy bármely más módon rendelkezésre álló információk révén ténylegesen hozzáférhetett-e a futár látogatását megelőzően a különböző szerződésminták tartalmához. E tekintetben a kereskedő egyes értékesítési csatornáinak sajátosságait figyelembe kell vennie.
A telefonon történő értékesítés esetében azonban nem biztos, hogy az adott fogyasztó által telefonbeszélgetés során szerzett információk minősége összehasonlítható az interneten elérhető információk minőségével[19]. Meg kell győződni arról, hogy azok az információk, amelyekhez az ezen értékesítési csatornát igénybe vevő fogyasztó hozzáférhetett, alkalmasak arra, hogy szabad választást biztosítsanak a fogyasztó számára.
Kizárólag azonban a tény, hogy a fogyasztó ténylegesen nem rendelkezett hozzáféréssel ezekhez az információkhoz, önmagában nem eredményezheti az alapeljárásban szóban forgó szerződéskötési modell agresszívnak minősítését. Valójában az ilyen gyakorlat meglétének megállapításához még azonosítani kell a kereskedő azon magatartását is, amely nem megengedett befolyásolásnak tekinthető[20]. Így a szerződés futár általi átadás időpontjában történő megkötésének vagy módosításának modellje, nem minősül agresszív kereskedelmi gyakorlatnak kizárólag abból az okból, hogy nem küldték meg a fogyasztónak előzetesen és személyre szabott módon, az e-mail-címére vagy a lakcímére valamennyi szerződésmintát.
Az EUB a továbbiakban megjegyezte, hogy abban az esetben, amennyiben a szerződés megkötésének vagy módosításának folyamata a kérdést előterjesztő bíróság által bemutatott módon zajlik ‑ ami magában foglalja azt a tényt, hogy a fogyasztónak ténylegesen módja volt megismerni a szerződésmintákat, annyiban az a tény, hogy a futár arra kéri a fogyasztót, hogy hozza meg végleges ügyleti döntését, anélkül, hogy a fogyasztónak a neki megfelelő módon ideje lenne a futár által részére átadott dokumentumokat áttanulmányozni ‑ nem minősülhet agresszív kereskedelmi gyakorlatnak[21].
Megjegyzése szerint az, hogy bizonyos további, a kereskedő vagy a futár által az érintett szerződések megkötése vagy módosítása során alkalmazott gyakorlatok, amelyek a fogyasztó választási lehetőségeinek korlátozására irányulnak, azt is eredményezhetik, hogy a kereskedelmi gyakorlat agresszívnek tekintendő, amennyiben az olyan cselekményt valósít meg, amelynek hatására a fogyasztóra gyakorolt nyomás következtében a fogyasztó választási szabadsága jelentősen korlátozódik[22]. Így agresszív gyakorlat lehet, ha a futár hangsúlyozza, hogy az általa a fogyasztónak átadott szerződést vagy szerződésmódosítást a fogyasztónak alá kell írnia, amennyiben ez a magatartás jellegénél fogva kényelmetlenséget okoz a fogyasztónak, és ezáltal megzavarja a fogyasztó meghozandó ügyleti döntéssel kapcsolatos gondolkodását[23].
E magatartás-kategóriába tartozhat például, egyfelől annak kijelentése, hogy a szerződés vagy a függelék aláírásának késedelme azt jelentené, hogy a szerződés vagy a függelék későbbi megkötése csak kedvezőtlenebb feltételek mellett lesz lehetséges, vagy az, hogy a fogyasztónak esetleg kötbért kell fizetnie, vagy a szerződés módosítása esetén a kereskedő általi szolgáltatásnyújtást felfüggesztik. Másfelől ugyanezen magatartás-kategóriába tartozhat, ha a futár tájékoztatja a fogyasztót arról, hogy amennyiben a részére átadott szerződés vagy függelék aláírása elmarad vagy késedelmet szenved, a futár kedvezőtlen értékelést kaphat a munkáltatójától
Az előzőekre tekintettel az EUB az előterjesztett kérdésre azt a választ adta, hogy a 2005/29 irányelv 2. cikkének j) pontját, 8. és 9. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az, ha a kereskedő távközlési szolgáltatások nyújtásáról szóló szerződések megkötése vagy módosítása során olyan modellt alkalmaz, mint például az alapeljárás tárgyát képező modell, amelynél a fogyasztónak a végleges ügyleti döntést a szerződésmintákat kézbesítő futár jelenlétében kell meghoznia, anélkül hogy a futár jelenlétében zavartalanul megismerhetné e szerződésminta tartalmát,
– nem minősül minden körülmények között agresszív kereskedelmi gyakorlatnak;
– nem minősül nem megengedett befolyásolás útján megvalósuló agresszív kereskedelmi gyakorlatnak pusztán abból eredően, hogy a fogyasztó nem kapta meg előzetesen és személyre szabott módon – nevezetesen az e‑mail‑címére vagy lakcímére – valamennyi szerződésmintát, ha e fogyasztónak a futár látogatása előtt volt lehetősége azok tartalmát megismerni, és
– nem megengedett befolyásolás útján megvalósuló agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősül, különösen akkor, ha a kereskedő vagy a futár tisztességtelen magatartást tanúsít, amellyel olyan nyomást gyakorol a fogyasztóra, amely a fogyasztó választási szabadságát jelentősen korlátozza, ilyen például a fogyasztót kényelmetlen helyzetbe hozó vagy a meghozandó ügyleti döntéssel kapcsolatos gondolkodását megzavaró magatartás[24].
Lábjegyzetek:
[1] 2019. június 12-ei Prezes Urzędu Ochrony Konkurencji i Konsumentów kontra az Orange Polska S.A. C‑628/17. sz. ügy, ítélet ECLI:EU:C:2019:480 (Ítélet.)
[2]„Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló 2005. május 11-ei 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
[3] 2018. szeptember 13-ai ítélet Autorità Garante della Concorrenza e del Mercato kontra Wind Tre SpA, korábban Wind Telecomunicazioni SpA és Autorità Garante della Concorrenza e del Mercato kontra Vodafone Italia SpA, korábban Vodafone Omnitel NVcon C‑54/17 és C‑55/17. sz. egyesített ügyek EU:C:2018:710.
[4] Az Európai Parlament és Tanács 2002/22/ EK irányelve (2002. március 7.) az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról az – „Egyetemes szolgáltatási irányelv”
[5] Ítélet 11-18. pont
[6] A 2007. augusztus 23-ai ustawa o przeciwdziałaniu nieuczciwym praktykom rynkowym (tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvény) (A Dziennik Ustaw Rzeczypospolitej Polskiej 2007-ei 171. száma, 1206. o., 8. cikke (1) és (2) bekezdésének az alapügy tényállására alkalmazandó változata szerint)
[7] Ítélet 20. pont
[8]Aa 2005/29 irányelv 5–9. cikkének rendelkezései alapján
[9] Agresszív kereskedelmi gyakorlatok
[10] Ítélet 27. pont
[11] Wind Tre-ítélet, 51. pont
[12] Ítélet 31. pont
[13] Manuel Campos Sánchez-Bordona főtanácsnok Prezes Urzędu Ochrony Konkurencji i Konsumentów kontra az Orange Polska S.A. C‑628/17. sz. ügyben tett indítványa (Indítvány) 45. pont
[14] Wind Tre-ítélet, 45. pont
[15] Wind Tre-ítélet, 46. pont
[16] Wind Tre-ítélet, 54. pont
[17] Ítélet 38. pont
[18] Ítélet 40. pont
[19] Indítvány 62. pont
[20] Ítélet 43. pont
[21] Ítélet 45. pont
[22] Ítélet 46. pont
[23] Ítélet 47. pont
[24] Ítélet 49. pont
