Jogválasztás – egy meghatározott jogforrás kikötése


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Wolters Kluwer Hungary gondozásában megjelenő, Dr. Palásti Gábor által írt Nagykommentár a Róma I. rendelethez c. mű a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma I.) szabályait értelmezi és magyarázza jogeseteken, példákon és jogtudományi kategóriákon keresztül a jogszabály szerkezetét követve. A következőkben a szerződésekre vonatkozó jogválasztás egy igen érdekes kérdésére vonatkozóan olvashatnak el egy részletet a nagykommentárból.

A következő kérdés, ami a gyakorlatban időről időre előfordul, az az adott állam meghatározott törvényének a választásával kapcsolatos. Gyakori, hogy a szerződés nem általában valamely állam jogának, hanem csak egy meghatározott jogforrás alkalmazását köti ki, vagy hivatkozik a rendelkezései között valamely állam konkrét jogforrására: például a szerződésben bizonyos kérdésekre adott ország polgári törvénykönyvét rendeli alkalmazni. Az ilyen rendelkezések a Róma I. rendelet céljából eredően önmagukban érvényesek, azonban értelmezésre szorulnak. Az értelmezésnek alapvetően kétféle eredménye lehet: elképzelhető, hogy a konkrét jogszabályra utalás az eset egyéb körülményeivel együtt az adott ország jogára mutató jogválasztásként értelmezendő. Ekkor az adott ország jogszabályára utalás egyben a Róma I. rendelet 3. cikk (1) bekezdése szerinti jogválasztásnak is minősül. A Római Egyezményhez készült Giuliano–Lagarde Jelentés ehhez az esetkörhöz több vonatkozó példát is citált. Ezek alapján például ha a szerződésben rendszerint visszatérően a német BGB egyes szakaszait kötik ki a felek, akkor valószínűsíthető, hogy a felek a német jogot tekintik alkalmazandónak a szerződésükre. Hallgatólagos a jogválasztás akkor is, ha a szerződés csak valamely jogban ismert jogintézményről szól, mint például a trust, és a szerződés hivatkozik az ezt szabályozó külföldi jogszabályra. Hallgatólagos lehet a jogválasztás továbbá akkor is, ha a szerződés valamely állam belső jogában alkotott jogszabály mellékletében szereplő formanyomtatvány kitöltésével, az ott feltüntetett jogszabályi hivatkozás mellett jön létre, és a hivatkozott források ténylegesen szabályozzák a szerződéses jogviszony lényeges kérdéseit.

A másik lehetőség, hogy a külföldi normára mutató konkrét hivatkozás nem minősül a Róma I. rendelet 3. cikke szerinti jogválasztásnak, így a jogválasztás joghatásai nem, illetve csak korlátozottan állnak be. Ha ugyanis a konkrét külföldi jogszabályra utaló szerződéses rendelkezés nem minősül jogválasztásnak, akkor egyrészt a szerződésre a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog kapcsolóelvei alapján kell meghatározni az alkalmazandó jogot (például Róma I. rendelet 4. cikk), ami könnyen lehet más állam joga, mint amelynek jogszabályára a szerződés utal. Másrészt, ebben az esetben a külföldi jogszabályra hivatkozás nem nemzetközi magánjogi szabálynak, hanem anyagi polgári jogi rendelkezésnek minősül, aminek pusztán annyi a joghatása, hogy a megnevezett jogszabályt beemelik a szerződésbe mint ügyleti tartalmat (incorporation of terms). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szerződést úgy kell értelmezni, mintha annak szövegébe – feltételei közé – utalással bekerülnének a hivatkozott külföldi jogszabály rendelkezései is; olyan módon, mintha például valamelyik fél általános szerződési feltételeire utalna a szerződés. Ekkor az ügyleti tartalommá tett külföldi jogszabály alkalmazását a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog határozza meg: a külföldi jogszabály azon szabályait, amelyek a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog kógens normáiba ütköznek, figyelmen kívül kell hagyni, és a külföldi jogszabály csak a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog diszpozitív szabályai helyébe léphet, a szerződés általános jogi hátterét pedig nem a választott jogszabály joga, hanem a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog biztosítja. Ez jelenti egyben a különbséget az ún anyagi jogi jogválasztás vagy röviden anyagi jogválasztás és kollíziós jogi jogválasztás között – előbbi az anyagi polgári jog diszpozitivitásán, utóbbi a nemzetközi magánjog kapcsolóelvén alapul.

jogválasztás

A kérdést, hogy mi alapján dől el az, hogy a külföldi jogszabályra hivatkozás a külföldi jog választásának vagy csak ügyleti tartalom szerződésbe történő emelésének minősül-e. A kérdést a Róma I. rendelet 3. cikk (1) bekezdés második mondata dönti el: annak „[…] a szerződés rendelkezéseiből vagy az eset körülményeiből kellő bizonyossággal megállapíthatónak kell lennie”. A hangsúly a kellő bizonyossággal megállapíthatónak kell lennie fordulaton van: ez jelenti azt a mércét, amit a körülmények vizsgálata során el kell érni ahhoz, hogy a kollíziós jogválasztás tényleges létrejötte megállapítható legyen. Ha pedig ez nem állapítható meg, akkor a konkrét külföldi normára hivatkozás csak incorporation of terms, azaz anyagi jogválasztás marad. (A kérdést részletesebben a jogválasztás módjáról szóló 6. pontban tárgyaljuk.) A joggyakorlatot elemezve megállapítható, hogy ha a konkrét külföldi jogszabályra hivatkozás csak a szerződés valamely rendelkezésével vagy a szerződés egészétől elválasztható valamely részével kapcsolatos, illetve ha a hivatkozott jogszabály a szerződés jogi hátterének csak valamely részét képes lefedni (például csak az árképzésre alkalmazandó szabályokat tartalmazza), akkor a jogszabályi hivatkozás nem minősül jogválasztásnak a Róma I. rendelet 3. cikke értelmében. Ugyanígy, ha a hivatkozás csak a külföldi jogszabály valamely cikkére vagy bizonyos részére vonatkozik, akkor abból önmagában nem vezethető le a külföldi jog választása. Amint látjuk, a jogválasztás megállapítása a külföldi jogszabályra hivatkozásból gyakran egyéb tényezők – például a szerződés nyelve, a hivatkozott jogszabály országának tényállásbeli kapcsolata a szerződéses kötelemmel stb. – értékelésével együtt történik, ezeknek a tényezőknek az értékelését a jogválasztás módjával kapcsolatos 6. pontban fejtjük ki. Amennyiben a meghatározott jogszabályra utalás olyan törvényt (vagy törvényeket) jelöl, amely (amelyek) anyagi jogi értelemben teljes mértékben biztosítani tudja (tudják) az adott szerződés magánjogi szabályozási hátterét, és a hivatkozás a szerződés egészére vonatkozik, akkor a bíróságok a jogszabályra utalást – általában igen logikusan – megfeleltetik az adott jogra vonatkozó hallgatólagos jogválasztásnak.

Ami a gyakorlatot illeti, német bírósági ítélet szerint (Unalex-szám: Case DE-2163) megfelelt a hallgatólagos jogválasztás feltételének az a szerződés, amely egy meghatározott nemzeti jog bizonyos jogforrásának konkrét rendelkezésére utalással jött létre, és a szerződés tartalma mindenben ennek a jogrendszernek a szabályozásához igazodott. Szintén egy német bíróság állapította meg (Unalex-szám: Case DE-2032), hogy a munkaszerződésben szereplő azon kitételek, amelyek a szerződés tartalmára vonatkozóan sorozatosan a munkavállaló állandó lakóhelyének jogszabályára, jogára utalnak, megfelelnek az adott jog hallgatólagos választása feltételének. Luxemburgi bíróságok egész sor hasonló ügyben foglaltak állást hasonló módon: a kölcsönszerződések egyike sem tartalmazott kifejezett jogválasztást, azonban a szerződések kizárólagos jelleggel csak a belga jog meghatározott rendelkezéseire utaltak, és a szerződések egészén végigvonult a belga jognak való megfelelés. A bíróságok minden ilyen esetben megállapították a belga jogra utaló hallgatólagos jogválasztást (Unalex-számok: Case LU-285, LU-297, LU-305, LU-307, LU-325). A magyar bíróságok gyakorlata beleillik abba a jogértelmezési áramlatba, amely a konkrét jogszabályra hivatkozást a körülmények vizsgálatától függően felelteti meg a hallgatólagos jogválasztásnak a Róma I. rendelet 3. cikk (1) bekezdésének alkalmazásával. A Pécsi Ítélőtáblának a Gf. 40.051/2014/8. számú ítéletében olyan vállalkozási szerződésről kellett döntenie, ahol a szerződés mellékletében a német BGB-re, a szerződés más pontjaiban pedig egyes magyar jogszabályokra történő utalás szerepelt. A különböző országok jogszabályaira való utalások nem tették lehetővé azt, hogy bármelyik utalást az adott jogrendszer választásaként lehessen értelmezni. A Fővárosi Törvényszék G. 42.206/2012/102. számú ítéletében a magyar bíróságra vonatkozó joghatósági alávetést és a magyar Polgári Törvénykönyv szerződésben történt kikötését értelmezte a magyar jogra mutató hallgatólagos jogválasztásként egy kezességvállalásról szóló szerződésben, azzal, hogy a Ptk. szabályai anyagi jogi értelemben ténylegesen is lefedték a jogviszonyt (az ítéletet és az érvelést a Fővárosi Ítélőtábla Gf. 40.063/2017/13. szám alatt jóváhagyta). A Békéscsabai Járásbíróság P. 20.930/2013/37. számú ítéletében a magyar és román állampolgár szerződő fél között kötött szerződésre nézve állapította meg, hogy a: „[…] felek a szerződéseiket Magyarországon kötötték, annak tárgya Magyarországon igénybe vett kölcsön illetőleg annak fedezeteként egy magyarországi ingatlanra vételi jogot alapító szerződés volt. A felek a szerződésük megkötése végett magyar jogi képviselőhöz fordultak, a szerződésüket magyar nyelven írták és mind a kölcsönszerződésükben, mind pedig a vételi jogot alapító szerződésükben külön pontba foglalták azt, hogy a szerződéses rendelkezéseiken túlmenően a magyar »Ptk.« rendelkezéseit tartják alkalmazandónak. A felperes igényének érvényesítése végett a magyar eljárási lehetőséget vette igénybe, amely ellen az alperes sem tiltakozott. Az alperes is ellenkérelmeiben a magyar jog rendelkezéseit hívta fel. Ezért a bíróság a jogvitát a magyar jog szabályai szerint bírálta el.”

A bizonytalanságok elkerülése végett azt célszerű a gyakorlat számára tanácsolni, hogy a felek a szerződésükben a konkrét jogszabályra hivatkozás mellett/helyett inkább éljenek a kifejezett jogválasztás eszközével. Ez ugyanis nagyobb jogbiztonságot teremt a felek jogai és kötelezettségei tekintetében, mintha csak bírósági eljárás során, a bíróság – nem pedig a felek – döntésétől függően derülne ki az, hogy a szerződésben szereplő jogszabályi utalás jogválasztásnak minősül-e vagy sem, és ettől függően melyik ország jogát kell alkalmazni a szerződésre.

A cikk a Wolters Kluwer Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.




Kapcsolódó cikkek

2024. június 24.

Mi köze a kékúszójú tonhalaknak a keresetek befogadhatóságához?

Cikkünkben az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés („EUMSz”) 263. cikkének (4) bekezdése alapján benyújtott közvetlen keresetek (megsemmisítési keresetek) egyes befogadhatósági feltételeit vizsgáljuk, elsődlegesen az Európai Unió Bírósága által kialakított esetjog alapján.

2024. május 27.

EUB-ítélet a gyanúsítottak jogaira vonatkozó tájékoztatásról

A gyanúsítottaknak vagy a megvádolt személyeknek a büntetőeljárás során biztosítandó, az eljárási jogaikra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség értelmezésével kapcsolatos nemzeti és uniós szabályozás összevetését tette meg az EU Bírósága.