Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Peking most ugyanazzal próbálkozik, amit a nyugataik évtizedeken keresztül tettek: a nemzetközi szervezeteket saját céljaira használni és rajtuk keresztül gazdasági-politikai rendszerét a világra rákényszeríteni. Csak amíg ez az USA és az európai államok esetében a demokrácia, addig Kínának a diktatúra.
Jogos volt a panasz
„Egy kezemen meg tudom számolni, hány kínai tölt be fontos pozíciót az ENSZ-ben, pedig státusz lenne bőven” – panaszolta 2005-ben a Kínát akkoriban a Biztonsági Tanácsban (BT) képviselő Wang Jingzhang. A 2000-es évek elején valóban kevés volt a kevés kínai ENSZ tisztviselő és nagy részük fordítóként, jegyzőkönyvvezetőként és informatikusként dolgozott a New York-i központban. Helytálló volt Wang helyzetleírásának az a része is, mi szerint az ENSZ nyolc Titkársága közül csak az elsősorban adminisztratív feladatokat ellátó Közgyűlés- és Konferenciamenedzsment Főosztályon (DGACM) voltak kínaiak legalább középvezetői státuszokban. Kínai felső vezető egyetlen ENSZ szervnél sem akadt.
Megváltozott a helyzet
15 év elteltével kínaiak sokasága tölt be vezető pozícióban az ENSZ szakosított szervezeteinél. „Egyetlen országnak sem sikerült még ilyen rövid idő alatt ennyivel növelnie a befolyását” – nyilatkozta év nélkül egy aggódó francia diplomata a Le Monde diplomatique (LMd) tavaly decemberi számában.
A kínai térhódításról és a várható következményekről nehéz megtudni az ENSZ-nél dolgozók véleményét. Aki nyilatkozik, név nélkül teszi. A tisztviselők azért, mert szigorú titoktartási szabályok vonatkoznak rájuk. Megszegésük esetén az állásukat kockáztatják. A diplomaták pedig Kína haragjától tartva nem adják nevüket a véleményükhöz.
„Peking céljai hosszútávúak. Szisztematikusan követ egy aprólékosan kidolgozott stratégiát” – írja le a helyzetet az LMd-ben a francia ENSZ diplomata. „Kína tervgazdaság. Ez érződik a diplomáciai és politikai tevékenységében is.”
Mérföldkövek
A Kínai Népköztársaság 1971-ben lett az ENSZ és egyidejűleg a BT tagja. A kíniak évtizedekig nem foglaltak állást a legtöbb kérdésben és ritkán pályáztak pozíciókra. Visszahúzódók voltak, mintha ott se lettek volna.
A változás 2003-ban kezdődött, amikor Shi Jiuyong az ENSZ Hágai Nemzetközi Bíróságának (International Court of Justice, ICJ) elnöke lett. Újabb mérföldkő volt, amikor 2007-ben a Hong-Kong-i Margaret Chan személyében egy kínai hölgy vette át a Világegészségügyi Szervezet (World Health Organization, WHO) vezetését. Ez volt az első eset, hogy egy ENSZ szakosított szerv kínai irányítás alá került, mégpedig rögtön az egyik legfontosabb.
Az amerikai közéleti magazin, a Politico öt ENSZ szervezetnél lát különösen nagy kínai befolyást: a Világegészségügyi Szervezetnél (WHO), a Nemzetközi Távközlési Uniónál (ITU), az ENSZ Gazdasági és Szociális Titkárságánál (DESA), az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetnél (FAO), valamint a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetnél (ICAO).
Nemzetközi pozíciókkal nemzeti célokért
A WHO vezetését megszerzése után Kína nem késlekedett kihasználni a pozíciókkal járó lehetőségeket. Hamar elérte Tajvan megfigyelői státuszának megszüntetését. A magát Kínai Köztársaságnak nevező Tajvan 1971-ben nemzetközi nyomásra kénytelen volt átadni Kína képviseletét az ENSZ-ben a pekingi Népköztársaságnak. Azóta Tajvan nem tagja az ENSZ-nek, mindössze megfigyelői státusza van néhány szakosított szervezetben. 2016 óta a WHO már nem tartozik ezek közé. Peking az után fúrta ki Taipeit, hogy Tsai Ing-wen, a jobboldali, Pekinggel konfrontatív politikát folytató Demokratikus Fejlődés Párjának politikusa lett a sziget elnöke.
A WHO vezetését szakpolitikai érdekérvényesítésre is felhasználta Peking. 2019-ben elérte, hogy a ’hagyományos kínai gyógyászat’ felkerüljön a WHO által elismert orvosi módszerek listájára.
Ugródeszka
2007-ben Sha Zukang lett a New York-i ENSZ Titkárság Gazdasági és Szociális Főosztályának vezetője (Demapartment of Economic and Social Affairs, DESA). Őt 2017-ben a korábbi kínai külügyminiszter-helyettes, Liu Zhenmin követte a poszton. A DESA számít a legfontosabbnak a Tiktárság nyolc Főosztálya közül. Itt futnak például össze a Közgyűlés által 2015-ben elfogadott ’Fenntartható Fejlődési Célok’ (Sustainable Develeopment Goals, SDG) végrehajtásának szálai. A 17 cél átszövi az ENSZ szinte minden szakosított szervezetét. Valószínűleg így sikerült Kínának négy irányítását is megszereznie: WHO, ITU, FAO, ICAO.
Még mindig alulreprezentált?!
Peking kezére játszik, hogy a statisztika szerint a kínaiak továbbra is alulreprezentált. A Titkárság 37.505 dolgozójából csak 546 kínai, akik közül 132 tolmács. Utóbbiak nagy számának oka, hogy a kínai az ENSZ hat hivatalos nyelvének egyike.
Olyan kevés kínai dolgozik az ENSZ-nél, hogy a BT tag Kínát Irak (558) is megelőzi! A BT többi állandó tagjáról, Nagy-Britanniáról (839), Franciaországról (1.476) és az USA-ról (2.531) nem is beszélve. Kína nagyjából egy szinten áll a 8,5 milliós Ausztriával, igaz Bécs több szakosított ENSZ intézmény székhelye. A kíniakhoz hasonló számban még japán és orosz tisztviselő dolgoznak az ENSZ-ben.
Az ENSZ alkalmazásában álló kínaiak száma ugyan folyamatosan bővül, miközben a legnagyobb számban alkalmazott amerikaiaké csökken, a nemzetiség szerinti megoszlás sorrendje azonban továbbra se változik. 2009-ben a teljes állomány 1 százaléka volt kínai, 2019-ben 1,2. Az USA 2009-ben az alkalmazottak 5,8 százalékát adta, 2019-ben 5-öt.
A számok tükrében nem lehet kínai invázióról beszélni – mondják a pekingi diplomaták a kínai térnyerést firtató kérdésekre. A kommunista ország befolyása sokkal jobban nő, mint amit a néhány vezető pozíció megszerzése és az ENSZ-nél dolgozó kínaiak száma mutat – vélik aggódó ENSZ diplomaták és tisztviselők.
Mennyiség helyett minőség
„A legtöbb ország a státuszok számának maximalizálására törekszik. Kínának a mennyiségnél fontosabb a minőség. Kulcspozíciókat akar megszerezni” – írja le a számok mögötti helyzetet a már idézett francia ENSZ diplomata. Ezek szerinte sokszor nem a legmagasabb tisztségek, hanem olyanok, amelyek a mindennapi tevékenységben és a döntések végrehajtásában játszanak fontos szerepet. Erre a már említett, gazdasági és szociális kérdésekért felelős DESA a legjobb példa, amelynek 13 éve kínai vezetője van.
A sajtóban ritkán bukkan fel a DESA. Úgy tűnhet, hogy nem játszik számottevő szerepet a nemzetközi politikában. A látszat azonban csal. A DESA készíti az ENSZ által publikált tanulmányok többségét. Az állásfoglalásai és szakértői véleményei a vezető ENSZ szervezek, a BT, a Közgyűlés, valamint a Gazdasági és Szociális Tanács (ECOSOC) döntéseinek alapjául szolgálnak. Nemzetközi tárgyalásokon pedig ezek alapján képviselik az ENSZ diplomatái a világszervezet álláspontját.
Pekingnek a reprezentatív pozícióknál fontosabb, hogy kínaiak írják a tanulmányokat, amelyek később a nemzetközi szerződések és a tagállamokra vonatkozó ENSZ határozatok alapjául szolgának.
A DESA tanulmányaiban gyakran olvasni a ’kínai gazdasági modell’ sikeréről vagy a fenntartható fejlődés érdekében tett ’példamutató kínai erőfeszítésekről’ – hívja fel a figyelmet a francia ENSZ diplomata. „Kína titkos, de sikeres PR-kampányt folytat.” Szerinte a kommunista országnak sikerült magáról azt a képet kialakítania, hogy az ENSZ célok, a nemzetközi együttműködés és a fenntartható fejlődés konzekvens és egyik legsikeresebb elmozdítója. „Nyilvánvaló, hogy ez köszönőviszonyban sincs a valósággal.” A legfelháborítóbbnak azt tartja, hogy „éppen az az ország tetszeleg a klímavédelem és az egyedgazdagság megőrzésének harcos védelmezője szerepében, amely a világ legnagyobb környezetszennyezője, amely nem csatlakozott a Párizsi Klímamegállapodáshoz és amelynek az elnöke már többször kijelentette, hogy a gazdasági célok fontosabbak a környezetieknél.” Mindennek különös pikantériát ad, hogy a Párizsi Éghajlatvédelmi Egyezmény (Accord de Paris) az ENSZ 1992 óta létező Éghajlat-változási Keretegyezményének (United Nations Framework Convention on Climate Change, UNFCCC) része, tehát az Egyesült Nemzetek égisze alatt jött létre.
Kína a civilek ellen
A szintén a DESA által készített éves beszámoló a fenntartható fejlődésről, az úgynevezett ’World Economic Outlook’ civil szervezetek sokaságánál van nagy hatással a szakpolitikai kérdésben képviselt álláspontjuk kialakítására.
Stratégiai előny Kínának a számára kellemetlen NGO-k ellehetetlenítésére, hogy a DESA választja ki közülük azokat, amelyek a Gazdasági és Szociális Tanácsnál (ECOSOC) a pénzzel és presztízzsel járó hivatalos tanácsadói státuszba kerülnek.
A kisebbségek jogairól ne essen szó!
Ennél is fontosabb Pekingnek, hogy a DESA feladatai közé tartozik a kisebbségi, más szóval indigén népekkel kapcsolatos ENSZ politika kialakítása és végrehajtása, valamint az indigén népek jogaival kapcsolatos nemzetközi szerződések kidolgozása. Az autoriter pekingi rendszeresen vezetés él a DESA vezetése adta lehetőséggel, ha a tibetiek és ujgurok jogait képviselő civil szervezetek ellehetetlenítéséről van szó. Ezt sokszor egészen kicsinyes módon teszik a kínai ENSZ tisztviselők.
2017-ben a DESA vezetője, Wu Hongbo terrorveszélyre hivatkozva a biztonsági őrökkel távolíttatta el a New York-i ENSZ központból Dolkun Isa ujgur aktivistát, akinek az Emberi Jogok Bizottsága (Human Rights Council, HRC) indigén népek jogaival foglalkozó állandó albizottságának ülésére volt meghívása. Az éves ENSZ jelentés elkészítésével összefüggésben hallgatták volna meg a Kínában élő kisebbségi népcsoport aktuális helyzetéről. Egy évvel később hasonlóan akart eljárni a DESA új, szintén kínai vezetője, Liu Zhenmin. Ezt azonban 2018-ban már megakadályozta a HRC amerikai és német tagja.
Egy NGO, a Képviselet Nélküli Népek és Nemzetek Szervezete (Unrepresented Nations and Peoples, UNPO) 2019-es éves jelentésében részletesen ír a módszerekről, amelyekkel a DESA, az ECOSOC és az HRC tisztviselői a kisebbségek érdekében fellépő civilek munkáját akadályozzák: a szokásosnál jóval komplikáltabb akkreditálási eljárás és a felszólalási lehetőségek, valamint az időkeretek egyeletlenül elosztása mellett a kifejezett megfélemlítésre is számos példát hoz fel az UNPO. A leggyakoribb elkövetők az iráni, az orosz és a kínai ENSZ tisztviselők.
Gyakori az is, hogy kisebb államok cselekednek Kína érdekében, vélhetően gazdasági, politikai nyomására. Erre jó példa Elefántcsontpart, amely a HRC-ben 2018 márciusában vétójával megakadályozta, hogy a testület vezetője beszámoljon a BT-nek a Szíriában elkövetett emberijog-sértésekről. 2020 októberében pedig Kínának sikerült elérnie, hogy a Közgyűlés 57 ’nem’ szavazattal elutasítsa az ujgurok elnyomását és kisebbségi jogaik megsértését elítélő ENSZ rezolúciót. A határozattervezet ismét a Közgyűlés előtt van. 2021-ben rosszabbul néz ki az ügy Peking számára. A tavalyi 23 támogató országnál jóval több, 39 jelezte, hogy idén ’igen’ szavazatot fog leadni.
A FAO Kína szolgálatában
A növekvő kínai súlyról tanúskodik a korábbi pekingi mezőgazdasági miniszerhelyettes, Qu Dongyu 2019-es megválasztása az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (Food and Agriculture Oranization, FAO) elnökévé. Dongyu győzelme aligha lett volna lehetséges, ha a jó esélyekkel induló kameruni jelölt nem lépett volna vissza a választás előtt. „Csupán véletlen, hogy néhány héttel a szavazás előtt Peking 70 millió dollárt engedett el Kamerun Kínával szemben fennálló adósságából?” – teszi fel a költő kérdést a már többször idézett francia ENSZ diplomata.
Jean-Jacques Gabas francia agrárközgazdász, a Sorbonne professzora egy másik összefüggésre hívja fel a figyelmet egy tanulmányában. A pekingi vezetés és a kínai magánvállatok egyre aktívabb szerepet játszanak az afrikai mezőgazdaságban. Verseny folyik a kontinens tőkeszegény országai között a kínai invesztíciókért. A kormányok Kínának tett szívességgel igyekeznek előnyhöz jutni.
Qu Dongyu – szemben a nyugati országokkal és civilekkel – az eddiginél is jobban használná a biokémia adta lehetőségeket az agráriumban, tehát a növényvédő- és permetszereket, valamint a génmódosított fajtákat. A fenntarthatóságnak, a klíma-, környezet- és egyedvédelemnek alárendelt jelentőséget tulajdonít a FAO kínai elnöke. Ahogy ezt Peking is teszi, és ahogy ez a nemzetközi piacon egyre erősebb kínai agrokémiai konszernek érdeke. Kína immár a világ legnagyobb növényvédő- és permetszer gyártója.
Sokakat meglepett, hogy Dongyu a korona-pandémia kitörése után politikát váltott. Újabban a fenntarthatóság, a regionális termelés és a mezőgazdasággal összefüggő szociális kérdések jelentőségét hangsúlyozza. Éppen azt, ami az afrikai országoknak fontos lenne. A legszegényebb kontinens népessége dinamikusan nő. A fokozódó városba áramlás ellenére a lakosság fele 2050-ig vidéken fog élni. Ezért az afrikai országok kormányai számára a termelékenység fokozásánál fontosabb, hogy a mezőgazdaság minél több embernek adjon megélhetést, és hogy regionalitás legyen, tehát a kisebb közösségek maguk tudjanak gondoskodni az élelmezésükről. Kérdés, hogy Dongyu tényleg elkezd-e az őt eddig konzekvensen támogató afrikaiak érdekében cselekedni, vagy csak PR-fogásról van szó. Az utóbbi mellett szól Gabas szerint, hogy az elmúlt időszakban az afrikai politikusok és a sajtó egyre élesebb hangon kritizálták a FAO kínai vezetőjét. „Megpróbálja kifogni a szelet a vitorlájukból” – véli a Sorbonne professzora.
A cél minden eszközt szentesít
A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (International Civil Aviation Organization, ICAO) vezetését 2015-ben vette át egy kínai, Fang Liu személyében. A montreali székhelyű szakosított ENSZ szerv kizárólagos hatáskörrel szabályozza a nemzetközi polgári légiközlekedést.
Az egyre inkább Peking dominanciája alatt álló ICAO-val kapcsolatban különösen súlyos vád fogalmazódik meg Pekinggel szemben: a COVID-járvány kezdetekor az ICAO Kína érdekében késlekedett a légitársaságokat és a reptereket a veszélyekről informálni és járványügyi intézkedéseket elfogadni. Peking így akarta elérni, hogy begyűrűzzön a vírus a fontos ázsiai átszállási pontban számító Taipeibe és ezen keresztül Tajvanra.
Kína kezében van a digitális világ?!
2015 óta Kína adja a Nemzetközi Távközlési Unió (International Telecommunication Union, ITU) elnökét is. Zhao Houlin korábban a kínai telekommunikációs minisztérium vezető munkatársa volt és köztudottan jó személyes kapcsolatot ápol a Huawei alapító-elnökével, Zsen Cseng-fej-el. A genfi székhelyű ENSZ szervezet hatáskörébe tartozik a távközlési frekvenciák és szatellitek nemzetközi szabályozása, valamint engedélyezése. Műholdat csak az ITU jóváhagyásával szabad a világűrbe juttatni és üzemeltetni. 2000 óta az internet számtalan nemzetközi vonatkozásának szabályozása is az ITU kompetenciája. A digitalizáció előrehaladtával az ITU hatáskörének további bővítése folyamatosan napirenden van.
Minden szentnek maga felé hajlik a keze
A telekommunikációs és a számítógépes hálózatok nemzetközi standardizálása elengedhetetlen annak érdekében, hogy a különböző országokban működő komputerek és mobiltelefonok kommunikálni tudjanak egymással. Minél többen követnek egy standardot, annál inkább választják a felhasználók az azt használó telekommunikációs és informatikai cégek szolgáltatásait. Ezért a szolgáltatók és az országok komoly harcot folytatnak azért, hogy az általuk használt standard váljon nemzetközi előírássá.
Peking a nemzetközi szabályokat saját érdekei szerint alakítja – hangzik el mind gyakrabban a vád, különösen az 5G mobiltávközlési rendszer kiépítése kapcsán. Az új rendszer által használt frekvencia évek óta heves vita tárgya Washington és Peking között. Az USA a 28 GHz-t, Kína a 6 GHz-t használja és mindkét ország el akarja érni, hogy a sajátja váljon a nemzetközi standarddá. A döntést az ITU fogja meghozni…
Árnyaltabb a kép
Nehéz objektív paraméterekkel igazolni a Kína ellen felhozott vádakat. A gyártók és a szolgáltatók elsődleges érdeke, hogy az új eszközeiket és az új távközlési módszereket mihamarabb standardizálják. Nemzetközi szabályozás híján nem lenne például biztosított, hogy az amerikai iPhone-al Európában, a magyar SIM-kártyával működő mobillal pedig Ázsiában is lehessen telefonálni és internetezni. Ezért „ritkák az elhúzódó viták, ha eleinte vannak is nézeteltérések, a különböző standardod alkalmazó szolgáltatók és gyártók között rend szerint hamar megegyezés születik” – számol be sokéves tapasztalatáról Gilles Brégant, a Francia Távközlési Hatóság (ANFR) elnöke, aki Franciaországot képviseli az ITU-ban.
A szatellitek esetében a kontinenseken belüli egységesítés fontos. A hullámhosszoknak Portugáliától Törökországig koordináltnak kell lenniük, de ugyan ez már nem fontos például magyar-vietnámi vonatkozásban. Utóbbi esetben az ugyan azt a frekvenciát használó rendszerek a nagy földrajzi távolsága miatt nem zavarják egymást. „Feltehetően azért sincs konfliktus ezen a területen, mert Kína technológiailag – egyelőre – jócskán le van maradva az USA mögött” – magyarázza Brégant. Hozzáteszi, hogy a szatellitek szabályozásáért felelős ITU-D Igazgatóság elnöke amerikai, tehát „inkább az USA-nak lenne lehetősége a saját érdekei szerint alakítani a szabályokat”.
Kínai kéksapkások
Kína egyre aktívabb az ENSZ Titkárság Békefenntartó Műveletek Főosztályán is (Department of Peace Operations, DPKO). A BT állandó tagjai közül évek óta Kína adja a legtöbb ’kéksapkást’. Kiváló lehetőség a kommunista ország folyamatosan erősödő afrikai gazdasági tevékenységének támogatására, hisz az ENSZ jelenlegi 13 békefenntartó missziójából 6 afrikai.
DPKO-ra különösen igaz, hogy Kína feltűnésmentesen igyekszik növelni a befolyását, valamint gazdasági és politikai érdekeire figyelemmel befolyásolni a nemzetközi szervezetek munkáját. A harmadik világban jobban örülnek a kínai jelenlétnek, mint az amerikainak, mert Peking nem akar demokratikus és emberi jogi standardokat kikényszeríteni. „Kína az USA-val ellentétben nem próbál a világ csendőre szerepében tetszelegni” – mondja név nélkül a DPKO egyik afrikai tagja a LMd-nak.
A DPKO jelentőségét mutatja, hogy évi 7 milliárd dollár körüli összeggel az ENSZ költségvetésének messze legnagyobb részét emészti fel. A Békefenntartó Műveletek Főosztályát a növekvő kínai befolyás ellenére politikailag továbbra is Párizs dominálja. A vezető 1997 óta francia. 2016-ban ugyan rezgett a léc, de a nyugati országok összefogásának köszönhetően Jean-Pierre Lacroix legyőzte a kínai ellenjelöltet.
Peking csak a kötelezőt fizeti
Kína térfoglalása nem jár a költségvetési hozzájárulása növekedésével. Alapvetően továbbra is a kötelező minimumra korlátozódnak a befizetései. Igaz, ezek aránya az összköltségvetésben 15 év alatt 2 százalékról 12-re növekedett. Ennek oka, hogy az ENSZ Alapító Chartája a Kína esetében dinamikusan növekvő GDP százalékában határozza meg a hozzájárulás mértékét. Ezzel a 22 százalékot kitevő amerikai befizetés mellett most már Peking is két számjegyű arányban veszi ki a részét a költségekből. Az összes többi tagállam messze 10 százalék alatt van.
Az Iparfejlesztési Szervezetben (Industrial Development Organization, UNIDO) valamint a Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetben (Educational, Scientific and Cultural Organization, UNESCO) 19,8, illetve 15,5 százalékkal 2020-ban Kína volt a legnagyobb befizető. A teljességhez azonban hozzá tartozik, hogy az USA politikai okokból mindkét szervezetet elhagyta. Az UNIDO-t 1996-ban Kanadával és Ausztráliával együtt, miután a három országgal arra a véleményre jutott, hogy a gazdaság fejlődési irányát a piaci igényeknek kell meghatározniuk, állami kijelölésük torzítaná a gazdaságot és a versenyt. Az UNESCO-ból az USA 2018-ban távozott Izraellel együtt, miután a párizsi székhelyű szervezet felvetette a tagjai sorába az ENSZ-ben csak megfigyelői státusszal rendelkező Palesztin Nemzeti Hatóságot.
Kína a legtöbb szakosított ENSZ szervezet költségvetéséhez nem járul hozzá többel, mint a kötelező minimum, ezeket az összegeket azonban pontos fizetései. Minden tavasszal egy összegben utal. „Ezzel is igyekszik növelni a respektjét” – véli a francia ENSZ diplomata. Ellenpéldaként az USA-t hozza fel, amelyik rendszeresen nemfizetéssel fenyeget, illetve feltételekhez köti az utalást. Donald Trump különösen gyakran használta a pénzt zsarolási eszközként.
Egy megalapozatlannak látszó gyanú
A Trump adminisztráció rendszeresen vádolta Pekinget azzal, hogy befolyása növelése érdekében fizet önkéntesen a szakosított szerveknek. Legtöbbet a Kereskedelmi Világszervezetnek (World Trade Organization, WTO). A kép azonban ennél több okból is árnyaltabb.
Kína 12 százalékkal járul hozzá a WTO költségvetéséhez. Ezzel valóban a legtöbbet fizető ország. Azonban 10,5 százalék a GDP és a népesség alapján meghatározott kötelező hozzájárulás és csak 1,5 százalék az önkéntes fizetés. Az USA, Nagy-Britannia, Németország és Japán, tehát a nyugati világ legnagyobb gazdaságai és a világ vezető exportőrei arányaiban jóval nagyobb mértékben járulnak hozzá önként a WTO költségvetéséhez.
Az önkéntes hozzájárulásoknak nagy jelentőségük van. Több szakosított ENSZ szerv költségvetésének bevételi oldalán nagyobb tételek, mint a kötelező tagállami befizetések. Az ENSZ összbevétel 2021-ben 3,18 milliárd dollár, amelyhez a legtöbb nyugati ország többel járul hozzá önként, mint kötelező alapon.
Ami valóban gyanús
Az ENSZ Fejlesztési Programja (UN Development System, UNDS) esetében sokkal megalapozottabb a gyanú, hogy Kína csak befolyása növelése érdekében fizet önkéntesen. Az UNDS az ENSZ világméretű fejlesztési hálózata. A költségvetésében évek óta Kínáé a legnagyobb önkéntes befizetés. Ezzel Peking letaszítva a trónról az UNDS-t hagyományosan bőkezűen támogató nyugati ipari országokat.
Sokak szerint ennek az eredménye, hogy az UNDS 2016-ban elsőként írt alá Pekinggel egy ’Memorandum of Understanding’-et (MoU) az ’Új Selyemútról’ (One Belt, One Road, OBOR), Kína több mint hatvan országra kiterjedő komplex geopolitikai-stratégiai tervéről. Ezzel az UNDS nemzetközi legitimitás adott a kínai politikai, gazdasági és védelmi célokat ötvöző, vitatott projektnek.
Az UNDS-t az teszi különösen fontos szervezetté, hogy szinte valamennyi ENSZ intézménnyel szoros kapcsolatban áll. Mao Ruipeng, a Sanghaji Nemzetközi Tanulmányok Intézetének (Shanghai Institutes for International Studies, SIIS) professzora szerint Kína az UNDS-en keresztül igyekszik befolyásolni a több ENSZ ügynökség tevékenységét. Ez közül az FAO-t, a DESA-át, a WHO-t és a Menekültügyi Főbiztos Hivatalát (High Commissioner for Refugees, UNHSR) emeli ki.
A számok makacs dolgok
„Németország összességében sokkal többet fizet önkéntes alapon” – hívja fel a figyelmet az érem másik oldalára egy magas rangú ENSZ diplomata a New York Times (NYT) témával foglalkozó elemzésében. Szerinte „Peking önkéntes fizetései aligha elegendők az ENSZ megvásárlásához”. Úgy véli „a kínaiak jelenleg csak a legitimitásukat akarják növelni az önkéntes utalásokkal”. Nem zárja azonban ki, hogy a jövőben ez változni fog és Peking valóban befolyása növelésére fogja használni az anyagi eszközöket.
Nem meglepő, hogy egészen másként vélekedik a kérdésről egy korábban az ENSZ-hez delegált kínai diplomata. „Pekingben egyenesen bosszúsak, amiért növekszenek a kötelező hozzájárulásaik” – mondja név nélkül a NYT-nak.
A már többször idézett francia ENSZ diplomata máshogy közelíti meg a kérdést a LMd-ban. Szerinte az, hogy a kínaiak alulreprezentáltak az ENSZ tisztviselők között, és hogy Peking nem fizet annyit, amennyit gazdasági erejénél fogva könnyedén megtehetné, azt mutatja, hogy Kína kritikusan nézi a kötelező hozzájárulások mértéke meghatározásának elvét. „Pekingben nem látnak összefüggést a lakosságszámát és a GDP, valamint a között, milyen mértékben kellene egy országnak hozzájárulni a nemzetközi szervezetek finanszírozásához.”
Hiába az ellenvélemények, a statisztikák világosan mutatják, hogy azokban a szervezetekben, amelyeknek Peking a legtöbbet fizeti önkéntesen, az átlagosnál magasabb a kínai tisztviselők aránya. Erre példa az UNIDO, az ITU és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (International Maritime Organization, IMO) is.
A világjárvány, Kína és a WHO
Az utóbbi időben leginkább a korona-világjárványnál összefüggésbe esett szó Kína növekvő befolyásáról a nemzetközi szervezetekben. Sokan kritizálják a WHO-t, amiért a pandémiával összefüggésben feltűnően kerüli a vitát Pekinggel. „A COVID egyik nagy tanulsága, hogy veszélyes, ha Kína túl nagy befolyásra tesz szert egy nemzetközi szervezetben. Veszélyes minden egyes földlakó számára” – írta 2020 tavaszán a vezető német közéleti hetilap, a Spiegel.
A lapban megszólaló elemzők vádja szerint a WHO a kínai érdekekre tekintettel reagált későn a korona-járványra és ezzel a genfi székhelyű ENSZ szervezet hozzájárult a pandémia elszabadulásához. Ma már valóban tényként kezelhető, hogy a kínai egészségügyi hatóságok 2019/2020 fordulóján bagatellizáltak a járványt, késve és hiányosan közöltek adatokat, sőt valótlan információkat is küldtek Genfbe. Pekingben ameddig lehetett tagadták, hogy a COVID a korábban már világjárványt okozó SARS vírus mutációja és emberről emberre is terjed. A WHO mindezt a mai napig nem hányta a kommunista vezetés szemére. Rendszeresen dicsérik viszont Genfben a vírus elleni konzekvens és sikeres kínai fellépést. „Kell-e ennél nyilvánvalóbb bizonyíték arra, hogy Peking az elmúlt 15 évben szisztematikusan az ellenőrzése alá vonta a WHO-t?” – teszi fel a költői kérdést egy ENSZ diplomata név nélkül a Spiegelben.
A kínai térfoglalás különös pikantériája, hogy a Hong-Kong-i kínai Margaret Chan az után lett a WHO elnöke, hogy Peking 2003-ban megpróbált eltusolni a SARS-járványt. A Spiegelnek nyilatkozó diplomata szerint megválasztása az akkori amerikai elnök, George W. Bush és az európai vezetők hallgatólagosan jóváhagyása nélkül nem lett volna lehetséges, ahogy Chan mandátumának 2011-es meghosszabbításához is kellett a nyugat, mindenekelőtt Barack Obama áldása.
Chant, aki 10 éves regnálása alatt számos kínait juttatott kulcspozícióba 2017-ben a Peking által favorizált etiópiai Tedros Adhanom Ghebreyesus követte a WHO élén. Az egykori etióp egészségügyi- és külügyminiszter „a kínaiak trójai falova”. A nyugati ENSZ diplomata szerint ezért nem meglepő Peking befolyásának további növekedése. Ghebreyesus legújabban szavakban és tettekben is támogatja Kína COVID elleni védekezéshez adott humanitárius segélyprogramját, az ’Egészségügyi Selyemutat’, amelynek keretében „Peking gazdasági és politikai érdekeire figyelemmel dől el, melyik ország és mennyi segítséget kap” – olvasható a mérvadó német hetilapnak név nélkül nyilatkozó ENSZ diplomata véleménye.
Újabb fejezet Kína és a WHO több, mint baráti viszonyában, hogy a világszervezet május elején jóváhagyta az egyik COVID ellen kifejlesztett kínai vakcina, a vitatott hatékonyságú kínai Sinopharm vészhelyzeti alkalmazását. Ezzel felhasználható lett a COVAX-program keretében, tehát a WHO nagy mennyiségben fog vásárolni belőle, hogy a harmadik világ országai is oltáshoz jussanak.
A nyugat egy megbukott stratégiát követ?!
Az USA és Európa látja a kínai térhódítás, mégsem tesz ellen semmit. Ennek oka van. Azzal, hogy az európai és amerikai politikusok nagyobb felelősséget adnak Pekingnek, el akarják érni, hogy az új világhatalom akceptálja az 1945 után, a nyugat által és érdekében kiépített nemzetközi szervezetrendszert – áll a washingtoni politikai körökkel talán a legszorosabb viszonyban álló magazin, a Politico elemzésében.
Ez a stratégia része annak a meggyőződésnek, hogy Kína a gazdasági fejlődéssel és a nemzetközi közéletbe történő integrálódással demokratizálódni fog. Azonban legkésőbb Hszi Csin-ping elnöksége óta világossá, hogy ennek épp az ellenkezője zajlik. A pekingi vezető odahaza egyre autoriterebb politikát folytat, külföldön pedig, elsősorban az afrikai országokban, ahol az utóbbi években nagy gazdasági befolyásra tett szert, igyekszik terjeszteni saját politikai-gazdasági rendszerét.
Több Kína = Kevesebb demokrácia
Az aggódó nyugati diplomaták is legitimnek tartják, hogy a világ legnépesebb országa és második legnagyobb gazdasági növelni akarja a befolyását a nemzetközi politikai porondon és megelégelte az alulreprezentáltságát a nemzetközi szervezetekben, valamint, hogy meg akarja törni az évtizedes amerikai, nyugat-európai dominanciát.
„Az viszont elfogadhatatlan, hogy Kína térnyerése egy nemzetközi szervezetben az emberi jogok háttérde szorulásával és a működés átláthatóságának csökkenésével jár” – számol be a tapasztalatairól a Politicoban az ITU (Nemzetközi Távközlési Egyesület, International Telecommunication Union) egyik amerikai tisztviselője. Példát is felhoz: 2019 novemberében Kínának sikerült elég támogatót találnia az ENSZ Közgyűlésben egy határozat elfogadásához, amely az internet erősebb kontrollját szorgalmazza a kiberbűnözés elleni sikeresebb fellépés érdekében. „A rezolúció legitimációt ad az autoriter államoknak a világháló ellenőrzéséhez.”
Érthető, de kontraproduktív
A korona-válság tovább gyorsítja Kína térnyerését, amiről a nyugatiak maguk is tehetnek. A korábbi amerikai elnök, Donald Trump 2020-ban felfüggesztette a WHO-nak járó amerikai költségvetési hozzájárulás fizetését. Kína ezzel egyidőben 20 millió dollárt utalt át a kötelező részén felül. A döntés érthető, de kontraproduktív. Trump érvének, mi szerint a WHO rosszul menedzseli a válságot és részlehajló Pekinggel szemben, sok alapja van. Viszont a világjárványban különösen nagy szüksége van a WHO-nak a pénzre. Világos, hogy a többet fizető országok befolyása nő.
Borúlátó nyugati elemzők szerint az már önmagában nem segítene, ha az USA és az európaiak többet fizetnének önkéntesen és jobb lobbimunkával nyugati diplomatáknak sikerülne kulcspozíciókat meg-, illetve visszaszerezniük. „Peking térnyerése visszafordíthatatlan.” – véli a LMd-nak nyilatkozó francia diplomata.
A kínai modell a siker receptje?
A nyugat helyzetét tovább nehezíti, hogy Kínának ügyes marketinggel sikerült elérni, hogy a kínai politikai modell a gazdasági prosperitás és a hatékonyság, míg a nyugati demokrácia a hanyatlás, a véget nem érő viták és a döntésképtelenség szimbóluma legyen. Erre a korona-válság a legjobb példa. Az aktuális kép a kommunista országról világszerte a következőképpen fest: Kína 10 nap alatt új szuperkórházat épített, a hamar elrendelt szigorú korlátozásokkal megfékezte és a néhány hónap alatt kifejlesztett védőoltással leküzdötte a járványt.
A fejlődő országokban különösen népszerű a Pekingi vezetés, amely a nyugattal ellentétben úgy ad hitelt, hogy nem követel cserébe több demokráciát és az emberi jogok nagyobb tiszteletét. A harmadik világ joggal róják fel a nyugatnak, hogy miközben demokráciáról papol, nem tesz semmit az ENSZ-et alapítása óta jellemző antidemokratikus struktúrák ellen és az USA, valamint az európai országok az évtizedeken keresztül őrzött nemzetközi dominanciájukat az egykori gyarmataik politikai kontrollálásra és gazdasági kizsákmányolására használták. Erre jó példa, hogy a BT állandó és így vétójoggal rendelkező tagjai nem napjaink legnépesebb, valamint gazdaságilag és politikailag legfajsúlyosabb országai, hanem azok, amelyek a szervezet alapításakor, 1945-ben a legerősebbek voltak és atombombával rendelkezettek: az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország. Az egyetlen igazodás a változó erőviszonyokhoz a Kínai Népköztársaság 1971-es felvétele volt az ENSZ-be és egyidejűleg a BT-be.
Peking most ugyanazzal próbálkozik, amit a nyugataik évtizedeken keresztül tettek: a nemzetközi szervezeteket saját céljaira használni és rajtuk keresztül gazdasági-politikai rendszerét a világra rákényszeríteni. Csak amíg ez az USA és az európai államok esetében a demokrácia, addig Kínának a diktatúra.
A nyugat csak úgy őrizheti meg legalább részben a dominanciáját, ha demokratizálja az ENSZ-t és a struktúráját a fennálló politikai-gazdasági erőviszonyokhoz igazítja. „Ez az egyetlen esély kifogni a szelet a suhanó Kínai hajó vitorlájából” – fogalmaz képszerűen az amerikai ENSZ diplomata a Politicoban.
Kína a fejlődő országok védelmezője?!
„Nem szabad elfelejteni, hogy Kína sokszor a G77, tehát egy olyan csoport nevében beszél, amelynek tagjai összesen 150 szavazattal rendelkeznek a Közgyűlésben.” A G77 egy 1965-ben 77 fejlődő ország által alapított érdekérvényesítő együttműködés, amelyek ma már 134 tagállama van. Célja a feltörekvő országok által a nemzetközi szervezetekben képviselt álláspontok összehangolása a sikeresebb érdekérvényesítés reményében.
A francia diplomata szerint még gyakoribb, hogy a G77 országai forszíroznak olyan kérdéseket, amelyek valójában Kínának fontosak. „Ez sokszor Peking politikai, illetve gazdasági nyomására történőik, de az sem ritka, hogy a fejlődő országok maguktól kezdik el képviseli Kína feltételezett érdekét, hogy jó pontokat szerezzenek az új világhatalomnál.”
Igen a multilateralizmusra, feltéve, hogy Peking érdekeit szolgája
Xu Bo, az ENSZ-hez rendelt kínai képviselet vezetője határozottan visszautasított minden vádat a NYT kérdésére. „Amint egy vita robban ki a nemzetközi közéletben, a nyugati sajtó rögtön a nemzetközi status quo elleni kínai támadásról ír. Teljesen alaptalanul! Mialatt az USA a világ csendőrét játssza, addig Kína pontosan teljesíti a fizetési kötelezettségeit és támogatja az ENSZ programjainak a végrehajtását” – fogalmaz egy diplomata esetében szokatlanul élesen Bo. Ezzel a kínai elnök, Hszi Csin-ping gondolatát ismételte meg, amelyet az ENSZ Közgyűlés szeptemberi ülésén fejtett ki: „Kína a multilateralizmus elkötelezett támogatója.” „De csak addig, amíg a nemzetközi kooperáció Peking érdekeit szolgálja” – egészíti ki Hszi Csin-ping szavait a kínai térfoglalást látó és e miatt aggódó francia ENSZ tisztviselők a LMd-ban.
