Lukasenka menekültekkel támad az EU ellen


A fehérorosz hatóságok menekülteket visznek a lengyel határhoz. Lukasenka az uniós szankciók feloldását akarja kizsarolni, eddig sikertelenül. A lengyel kormány határzárral és push-back akciókkal visszatartja a menekülteket, amit az EU és Németország hallgatólagosan támogat.

Drámai helyzet a belorusz-lengyel határon

A belorusz hatóságok nyár óta szervezetten utaztatják be az Európába vágyókat, majd viszik őket a lengyel határhoz, ahol segítenek nekik az illegális átlépésben. Újabban kifejezetten trenírozzák a menekülteket a műszaki határzár leküzdésére. Az illegális határátlépés az EU számai szerint augusztus óta 20 ezer embernek sikerült.

A menekültek a gyéren rakott, erdős határrégióban bolyonganak élelem és téli ruha nélkül – festette le a drámai helyzetet a német közszolgálati rádiónak (Deutschlandfunk, DLF) november közepén Kirill Kofanow, egy minszki emberi jogi szervezet, a ’Human Constanta’ vezetője. A fehérorosz hatáságok nem gondoskodnak róluk, a civilek pedig nem segíthetnek nekik. A belorusz hatóságok a legtöbb NGO-t feloszlatták. A ’Human Constanta’ is illegálisan működik. Néhány nappal az után, hogy a nyugati sajtót bejárt Kofanow nyilatkozat, a fehéroroszok egy határ közeli hangárban vitték a menekülteket, ahol elmondásuk szerint ellátásban részesülnek.

A menekültek a zöldhatáron akarnak átjutni, amit 15 ezer lengyel határőr véd, akik a jogvédők vádjai szerint azokat is visszatoloncolják, akik elérték Lengyelországot és így az EU-t. Ezek az úgynevezett push-back akciók egyre gyakrabban torkollnak erőszakba: november 11-én „a lengyel hatóságok sikeresen megakadályozták, hogy nagyjából száz kövekkel felfegyverkezett határsértő erőszakkal jusson be Lengyelországba Kuznica közelében” – állt a hivatalos közleményben. A lengyel határőrség arról is informálta a közvéleményt, hogy körülbelül négyezer iraki és afgán tartózkodott a senki földjén, további kétezer pedig a belorusz oldalon. „Mind a fehérorosz hatóságok közreműködésével érkeztek.”

A civil szervezetek a lengyel oldalon is tehetetlenek. A kormány rendkívüli állapotot vezetett be a régióban, ami a határátkelők lezárását, a szabadságjogok masszív korlátozását és belépési tilalmat jelent a határral párhuzamosan húzódó 3 kilométeres sávban. Az ’Orvosok Határok Nélkül’ is hiába lobbizik hetek óta Varsóban, önkénteseit nem engedik be. Sőt, még az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) munkatársait se.

A két Fehéroroszországgal határos uniós ország, Litvánia és Lengyelország műszaki határzárral próbálja megállítani a menekülteket, valamint a határövezetben hangosbemondókon, a közösségi médiákban pedig hirdetésekkel tájékoztatják a őket, hogy az illegális határátlépés bűncselekmény, és hamisak azok az interneten terjedő információk, miszerint a határról buszok vinnék a menekülteket Németországba.

Varsó mindezt nem tartja elengedőnek. 353 millió euróért öt és fél méter magas fal építését és mozgásérzékelő kamerák telepítését tervezi. A sietségre való hivatkozással közbeszerzés és a környezetvédelmi hatóság véleményének kikérése nélkül, holott a régió, a Bialowieza-erdő természetvédelmi terület.

A határátlépés megakadályozása jogszerű, de aki elérte az EU-t, jogosult menekültkérelmet előterjeszteni.  Ezért jogellenes a push-back, tehát a ’visszanyomás’ a határ másik oldalára, amit a jogvédő szervezetek megbízásából készült szatellit felvételek tanúsága szerint a lengyel hatóságok rendszeresen megtesznek.

„A határon kialakult szituáció Lukasenka műve”

– nyilatkozta a lengyel elnök, Andrzej Duda. „Ha békét akarsz, készülj a háborúra!” – idézte az antik római mondást Jarosław Kaczyński, a nemzeti-konzervatív kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) elnöke. Kaczyński szerint, aki állami funkció nélkül is messze a legbefolyásosabb politikus Lengyelországban, háború zajlik: kiber-hadviselés, az orosz és belorusz hadsereg provokációi és hadgyakorlatai, amelyek a lengyel honvédség és a NATO megfigyelései szerint is offenzívabbak, mint korábban. Kaczyński a háború részének tartja a menekülteket is.

Donald Tusk igazi háborútól tart. Kaczyński se zárja ki, hogy fegyveres konfliktus alakul ki, de abban nem ért egyet a korábbi lengyel miniszterelnökkel és az Európai Tanács ex-elnökével, hogy ez rosszabb lenne, mintha a migránsok áttörnék a határzárat. Azt nem kommentálta, hogy a legnagyobb ellenzéki párthoz, a Polgári Platformhoz (PO) tartozó Tusk szerint a fegyveres konfliktus a NATO Alapszerződés 5. cikke szerinti támadás lenne egy tagállam ellen, amit a többi tagállamnak úgy kell tekintenie, mintha őt támadták volna meg. Tusk már most is szükségesnek tartaná a NATO beavatkozását az EU külső határát jelentő lengyel határ védelme érdekében.

A kormányfő, Mateusz Morawiecki szükségesnek és eredményesnek nevezte a határozott lengyel fellépés: „Lukasenka terve, egy új európai menekültválságot előidézni, meghiúsult. Rossz helyen próbálkozott. A lengyel határ erős, amit minden körülmények között meg akarunk és meg is tudunk védeni.”

A lengyel kormány a mellett, hogy Lukasenkát tartja a főfelelősnek, igyekszik a menekültek ellen hangolni a közvéleményt. Szeptember végén a belügyminiszter, Mariusz Kaminski a migránsok telefonjaival készült fotókat mutatott be, amelyen arab kinézetű férfiak gyerekkel, tehenekkel és lovakkal közösültek. „Ez folyik a határövezetben. Ez nem lejárató propaganda, ez a valóság.” Arról is tájékoztatta a sajtót, hogy „a migránsok legalább negyede terrorista”. „Sokkoló információk a lengyel határt ostromló migránsokról” – vezette be a miniszter sajtótájékoztatójáról készült összeállítást esti híradójában a kormányközeli tévécsatorna, a TVP. Ebből az is kiderült, hogy a kormány fölöslegesnek tartja a FRONTEX, illetve a NATO bevonását. „A lengyel határőrség a legjobb Európában” – indokolta a belügyminiszter.

2015-ben, amikor a Balkán-útvonalon százezrek érkeztek Európába, de távol maradtak Lengyelországtól, a PiS választást tudott nyerni a ’migránsok’ elleni hangulatkeltéssel. Most, hogy az ország határán zajlik a dráma és a menekültek Lengyelországon keresztül igyekeznek nyugatra, sok lengyel szolidáris. A karitatív szervezeteket elárasztják az adományok. A lezárt határövezetben pedig az ott élők az erdőt járják: élelmiszerrel, gyógyszerrel és meleg ruhával látják el a bujkálókat.
Egy közülük Dorota, a 3 ezer lelkes Michalowoból, aki egy varsói rádió, a Radio Nowy Swiat újságírójának telefoninterjút adott:

„Az erdei úton, amit minden nap végigjárok mindig megállítanak a rendőrök és figyelmeztetnek, hogy bűncselekmény segítséget nyújtani az illegális határátlépéshez.” Elmondja, hogy az előző nap egy menekült fiatalember ijedtségében sikítani kezdett, amikor meglátta. „Három napja járta az erdőt egymagában, kabát nélkül, pulóverben, pedig éjszakánként már fagy van.” Dorota átölelte és 20 percig magához szorítva tartotta a férfit. „Megállás nélkül sírt. Egyszerre volt tragikus és gyönyörű. Sosem fogom elfelejteni.”

„Bumeráng lett Lukasenka terve.”

Belorusziát súlyosan érintik az EU szankciói, amelyek a 2020 októberi, elcsalt elnökválasztás óta vannak érvényben és többször szigorodtak. Tilos számos áru importja az EU-ból, ami miatt nem csak fogyasztási cikkek hiányoznak, hanem a belorusz gazdaság két kulcsterületén, a kálium bányászatban és az olajtermelésben is fennakadások vannak. A cégek nem tudnak új gépeket venni, illetve a meghibásodottakhoz alkatrészeket rendelni.

Lukasenka a menekülteken keresztül akarja elérni a szankciók feloldását. A vezető német közéleti hetilap, a Spiegel oknyomozó riportja szerint Minszk kvázi utazási irodákat üzemeltet Szíriában, ahol 5.000-12.000 dollárért kínálja az utakat az uniós határra! Így Lukasenka válságot kelt az EU-ban és egyidejűleg bevételhez is juttatja a devizagondokkal küzdő országot.

A nemzetközi közvélemény nyár elején tudhatta meg Lukasenkától, hogy jelentős számú Nyugat-Európába tartó migráns van Fehéroroszországban, „akiket a jövőben nem fogunk akadályozni a nyugati határaink átlépésében”. A belorusz diktátor figyelmeztetése után júniusban jelentek meg az első menekültek a litván, majd valamivel később a lengyel határon. Nyár végére Lengyelország lett a fő célpontjuk.

„Lukasenka arra számított, hogy Berlin és a belföldi ellenzék a varsói, illetve a vilniusi kormánynak ugrik a határon történő jogsértések miatt” – mondta el véleményét a német közszolgálati rádiónak, a DLF-nek, Vladimir Mosejko, egy belorusz agytröszt, a ’Stratégiai Tanulmányok Belorusz Intézetének’ elemzője. A terv eddig nem jött be. Nem sikerült engedményeket kicsikarni Brüsszeltől és konfliktust sem tudott szítani a tagállamok között, ahogy Lengyelországon és Litvánián belül sem. „Berlin látványosan Varsó mellé állt. A német kormány nem veszt tudomást a lengyel rendvédelmi szervek jogsértéseiről, pedig azok még súlyosabbak is annál, amire Minszkben számítottak” – fejtette ki Mosejko. A vártnál határozottabb lengyel fellépés a menekültek ellen „egyenesen bumeránggá tette Lukasenka tervét, Fehéroroszországban okoz egyre nagyobb politikai és társadalmi feszültséget” – folytatta Mosejko. A fehéroroszok egyszerre félnek a menekültektől és tartják embertelennek, ami velük történik. Az elemző véleményét megerősítik a nyugati hírszerző szolgálatok is, amelyek szerint Szíriában, Egyiptomban és Pakisztánban – az elmúlt hónapoktól eltérően – már nem kapnak minden további nélkül repülőjegyet Fehéroroszországba a nyugatra vágyók és megszűnt az azonnali vízumkiadás is a minszki reptéren. A jegyvásárlás előtt kell beszerezni beutazási engedélyt a belorusz külképviseleteken.

Mosejko szerint Minszkben arra számítottak, hogy Berlin, ahogy a 2015-ös menekültválság alatt, úgy most is be fogja fogadni a menekülteket és ezért Varsó át fogja engedni őket. E helyett az egyre szigorodó lengyel határzár miatt Fehéroroszországban torlódtak fel, ahol e miatt belpolitikai feszültség alakult ki. Lukasenka ezért kénytelen korlátozni a szervezett beutaztatást a válságterületekről.

Szvjatlana Cihanovszkaja, a legutóbbi választások emigrációba kényszerült ellenzéki elnökjelöltje szerint a nyugat váratlanul egységes fellépése stratégiaváltásra késztette Lukasenkát. Ennek keretében kooperálni kezdett a külföldi jogvédőkkel és a nemzetközi sajtóval. Október végén például a CNN a határövezetben forgathatott. Minszk azt akarja elérni, hogy a ’lengyel brutalitásról’ szóló képes beszámolók felháborítsák a nyugati közleményt – mondta az ellenzéki politikus az Euronews-nak. A nemzetközi hírcsatorna meg nem nevezett német hírszerzési forrásokra hivatkozva arról is beszámolt, hogy a belorusz hatóságok újabban a menekültek felfegyverzésével igyekeznek tovább eszkalálni a válságot. Eddig azonban alig sikerült agresszióra bírniuk a nagy többségükben békés embereket.

Az autoriter vezető november elején maga is a nyugati kamerák elé állt, miután szemügyre vette a határövezetben kialakult helyzetet: „Lengyelországból visszatoloncolt, visszamenekült embereket láttam. Sokuk megsérült, másokat megvertek. Egyre több a halott is. Mint minden jóérzésű ember, meg vagyok döbbenve, el vagyok keseredve. Különösen, mert tudom, jön a tél, jön a hideg. A helyzet tovább fog romlani. De mi segíteni fogunk rajtuk. Mint oly sokszor a történelemben, a világ a fehéroroszok helytállásáról és emberségéről fog meggyőződni.”

„Lukasenka eszközként használja a menekülőket. Nem túlzás azt mondani, hogy a fehérorosz elnök egy embercsempész hálózat vezetője” – értékelte a helyzetet Jakob Wöllenstein, a konzervatív német párt, a CDU nagy tekintélyű alapítványa, a Konrad-Adenauer-Stiftung (KAS) fehéroroszországi irodájának vezetője. Az Euronews-ban arra emlékeztetett, hogy Lukasenka nyár elején nyíltan megfenyegette Európát, hogy droggal és migránsokkal árasztja el a nyugatot, ha Brüsszel nem oldja fel a szankciókat. A KAS a kevés Belorusziában még megtűrt nemzetközi szervezet egyike. Helyszíni információi megerősítik a lengyel kormány vádjait: a mellett, hogy a fehérorosz hatóságok felhagytak a határellenőrzéssel, az állami hivatalok, a nemzeti légitársaság és a kormányzati turisztikai ügynökség szervezi a migránsok beutazását, a rendvédelmi szervek pedig még technikai eszközökkel és tréninggel is segítik őket a zöldhatár illegális átlépésében.

Emberi Jogi kézikönyv

Brüsszel nem enged

Októberben az uniós külügyminiszterek további szankciók bevezetéséről döntöttek „a fehérorosz kormány kirívóan súlyos nemzetközi jogsértéseire reagálva”, amelyekhez az USA, Kanada és Nagy-Britannia is csatlakozott. „Nem hunyjuk be a szemünket, ha ellenzéki politikusokat, újságírókat és civil aktivistákat zárnak be, ítélnek el, ölnek meg, vagy kényszerítenek emigrációba” – mondta Liz Truss brit külügyminiszter.

Ezzel további 12 vállalat, valamint 20 politikai és gazdasági vezető került a fekete listára, köztük az elnök fia, Dimitri is. Az indokolás szerint mindannyian részt vesznek a migráció szervezésében, továbbá a fehérorosz lakosság alapjogainak korlátozásában, illetve az ezekért felelős szervezetek és vállalatok anyagilag támogatják, vagy a ’menekültbizniszből’ profitálnak. A fekete listán szereplő személyek nem léphetnek be az EU-ba, a cégek pedig nem tarthatnak fent gazdasági kapcsolatot uniós vállalatokkal, a szankcióval sújtott fehérorosz magánszemélyek és cégek nyugati bankokban vezetett számláik pedig befagyasztották.

A szankciók kiterjednek három, a nemzetközi piacon aktív iparvállalatra is: egy repülőgépgumi gyártóra (Belshia), egy vegyipari cégre (Berlorusneft) és egy nitrogén előállítóra (Grodno Azot). Utóbbi a műtrágyagyártás alapanyaga, amely Fehéroroszország egyik legfontosabb exportcikke, a Lukasenka-rezsim büszkesége.

Az új szankciók között vannak speciálisak, amelyek a migránsok szervezett szállítását igyekeznek megnehezíteni. A menekültek az állami légitársaság gépein érkeznek Fehéroroszországba, ezért a Belavia nem bérelhet repülőt az EU-ból és a szankciókhoz csatlakozó három országból. Hogy a kormány ne tudja megkerülni a tilalmat, felkerült a fekete listára a belorusz légi teherszállító társaság, a Transaviaexport is. Az utazások szervezésében résztvevő belorusz utazási irodák és állami turisztikai ügynökségek pedig nem tartathatnak fent üzleti kapcsolatot uniós cégekkel. Szankciók vonatkoznak a török Cham Wings légitársaságra és egy szintén török utazási irodára is. Ezek ugyancsak részt vesznek a menekültek szállításában és az utazásuk szervezésben.

Szigorodtak a fehéroroszokra vonatkozó beutazási feltételek is. Az új korlátozások azonban csak a diplomáciai útlevéllel utazókat érintik. „A rezsimtől szintén szenvedő belorusz polgárokat nem akarunk mi is nehézségeket okozni” – mondta november elején az új szankciók bejelentésekor az Európai Bizottság belügyi biztosa, Ylva Johansson.

„Az ellenlépések kemények, arányosak, de aszimmetrikusak lesznek” – reagált közleményben a belorusz külügyminisztérium. Utóbbi jelző nyilván burkolt utalás a menekültválság szítására. Minszkben különösen felháborítónak tartják, hogy az intézkedések olyan cégeket is sújtanak, amely közvetve sem vesznek részt a menekültek utaztatásában. De, mint a múltban, a fehérorosz kormány most is bagatellizálta a szankciók gazdasági jelentőségét. Mondván, a két a legfontosabb külkereskedelmi partnerrel, Oroszországgal és Kínával zavartalan a viszony. A szankciós listára éppen ezért került fel a legfontosabb nitrogén előállító: ezzel akarja megnehezíteni a nyugat, hogy a fehérorosz cégek műtrágyát exportáljanak a keleti országokban.

A Belorusz elleni szankciók szigorításával párhuzamosan az EU tárgyalni kezdett a menekültek származási országaival. Ennek köszönhető, hogy az iraki kormány megszüntette a Bagdad-Minszk légiösszeköttetést és vállalta a Beloruszián keresztül érkező, menekültstátuszban nem részesülő állampolgárai visszavételét az EU-ból. A lengyeleknek azonban nem tetszik ez a megoldás. Az eljárások lefolytatásának idejére se akarják beengedni a menedékkérőket, ahogy a FRONTEX munkatársait se, akik a ’toloncjáratokat’ szerveznék. Johansson szerint viszont elengedhetetlen, hogy a lengyelek végre kooperáljanak az Európai Határügynökség tisztviselőivel. „Jelenlétük a határtérségben segítene a lengyel kormányt érő vádak tisztázásában is, amire ideáig a túl kevés objektív információ miatt nem volt lehetőség” – érvelt a biztos.

A tagállami fővárosok egyetértenek a Lukasenka elleni kemény fellépésben. A menekülők célországa, Németország külügyminisztere, Heiko Maas, a diplomáciában szokatlanul éles hangot ütött meg az uniós kollégáival tartott október 18-ai luxemburgi csúcson: „Lukasenka egy embercsempész banda feje lett.” Nyilatkozata fényében érthető, hogy meglepődést és felháborodást váltott ki Angela Merkel. Az akkor még hivatalban lévő német kancellár november közepén kétszer is beszélt telefonon Lukasenkával. Ezzel de facto legitimálta, holott az EU a súlyos jogsértések miatt nem ismeri el a tavalyi elnökválasztás eredményét. A politikailag vitatott hívás érdemben javított a humanitárius helyzeten. Néhány nappal később nyitották meg a fehéroroszok a határ közeli csarnokot, ahol azóta a menekültek ellátásban részesülnek. Ez éles váltás volt az után, hogy a belorusz hatóságok november elején feltartóztatták a lengyelek humanitárius szállítmányát. Ez persze nem volt meglepő, hisz a lengyel kormány nemzetközi sajtótájékoztatót tartott, amikor a kamionok a határhoz értek. A fehéroroszok joggal gondolták, hogy az akció sokkal inkább lengyel marketingcélokat szolgál, mint a határövezetben rekedt menekülteknek megsegítését.

A leköszönő német belügyminiszter, Horst Seehofer szerint „a megoldás kulcsa Moszkvában van”. A korábbi bajor miniszterelnök úgy gondolja, „nyilvánvaló, hogy Minszkben nem történik semmi Moszkva kifejezett támogatása, vagy legalább rábólintása nélkül”. Véleményét osztják a tagállami fővárosokban. De abban már vita van, hogy fel kell-e lépni a Kreml ellen is, és ha igen, miként. Emmanuel Macron francia elnök a párbeszédet támogatja és telefonon beszélt Putyinnal, ami a Merkel-Lukasenka eszmecserével szemben csak Varsóban és Vilniusban váltott ki kritikát.

Ki gondolta volna?!

Lukasenkát joggal lepte meg az EU egységes és határozott fellépése.  A múlt ugyanis azt mutatja, hogy az EU menekültügyekben zsarolható. Az észak-afrikai régió svájci szakértőije, Beat Stauffer Marokkót említi friss példaként: az észak-afrikai ország kormánya májusban 24 órára váratlanul felfüggesztette a spanyol enklávé, Ceúta körüli ellenőrzést. A városban állomásozó kis számú spanyol rendfenntartó nem tudta megakadályozni közel tízezer menedékkérő beözönlését. Stauffer az EU és a környező országok közötti számottevő jogi és politikai különbségekre vezette vissza a zsarolhatóságot a német közszolgálati tévében, a ZDF-en: még ha elő is fordulnak jogsértések az EU-ban, a tagállamok alapvetően tartják magukat a nemzetközi jog menekültügyi normáihoz, míg a tranzit- és származási országok nagy része diktatúra, ahol ignorálják menekültügyi elveket és általában az emberi jogokat. Ezért ezekben az államokban tudják, hogy az EU szívesen oldatja meg velük a menekültügyet.

Stauffer szerint meg kell akadályozni, hogy Lukasenka a menekültek instrumentalizálásával iskolát teremtsen. Ezért helyesnek tartja a lengyel határzárat, sőt, a menedékjog átmeneti hatályon kívül helyezését is elfogadhatónak tartaná, amíg nem sikerül egyezségre jutni a fehéroroszokkal.

A menedékjog relativizálása elkezdődött

Lengyelország, Lettország és Litvánia már döntött a menedékjog alkalmazásának hat hónapra történő felfüggesztéséről. A lépést az Európai Bizottság a nemzetközi jogba ütközőnek nyilvánított. Brüsszelben azonban megértik a menekültválság sújtotta országokat, ezért Johansson és a Bizottság migrációért felelős alelnöke, Margaritis Schninas bejelentették az európai menekültügyi szabályok módosítását: a tagállamok válsághelyzetben, átmeneti időre, legfeljebb hat hónapra meghosszabbíthatnák a menekültügyi eljárás határidejeit és egyszerűsíthetnék a kiutasítási eljárást szabályait. A menedéket kérők regisztrálására 10 nap helyett 4 hetük, a menekültügyi eljárás lefolytatására pedig 16 hetük lenne a tagállamoknak, amelynek idejére a határövezetben lehetne őrizetben tartani a menedékkérőket.

A Norvég Menekültügyi Tanács (Flyktninghjelpen), az északi ország legnagyobb, a témával foglalkozó civil szervezetének elnöke, Edouard Rodier elfogadhatatlannak nevezte a menekültjog felfüggesztését. Ezzel szerinte az amúgy is szenvedők lennének a politikai zsarolás legfőbb kárvallottjai is. „Emberek halnak meg a belorusz-lengyel határrégióban, mert nem tudnak se az EU-ba belépni és menekültkérelmet előterjeszteni, se a hazájukba visszatérni. Ez nyilván elsősorban Lukasenka bűne, de az EU és a tagállamok döntéshozói is felelősek a kialakult helyzetért” – mondta a DLF-ban. Rodier szerint is világos, hogy a fehérorosz kormány zsarolja az EU-t és megpróbálja egymás ellen kijátszani a tagállamokat. „De ez sem változtat azon, hogy a menedékjogot az EU, a tagállamok és a nemzetközi normák is garantálják.”

EU Jog online

Nincs új a nap alatt

A menedéket keresők instrumentalizálása nem Lukasenkának jutott először az eszébe. Kelly Greenhill, a bostoni Tufts University politológusa a 2010-ben megjelent könyvében 63 esetről számolt be az ENSZ Menekültügyi Egyezményének 1951-es elfogadása óta. A kötet, amely éppen ezért a ’Weapons of Mass Migration’ (Tömeges migráció, mint fegyver) címet viseli, például Haitit, Észak-Koreát és az egykori Jugoszláviát említi. Magyarországon az utóbbi eset a legismertebb: Slobodan Milosevic a ’90-es években rendszeresen kilátásba helyezte, hogy a koszovói albánokat ’rászabadítja’ Európára, ha a NATO bombázná Szerbiát.

Az autoriter szerb vezető zsarolása sikertelen volt. Nem úgy Recep Erdoğané 2016-ban: Törökország csak az után volt hajlandó feltartóztatni, illetve visszavenni az Égei-tengeren Görögországon keresztül az EU-ba lépő szíreket, hogy Brüsszel (1) ’fejpénzt’ kezdett fizetni a visszavettek után, (2) folytatta a befagyasztott csatlakozási tárgyalásokat és (3) vízummentességet adott a török állampolgároknak. „Ez a menedéket keresők instrumentalizálásának iskolapéldája” – fogalmazott Greenhill a DLF-ben. A professzorasszony szerint a török eset azt is mutatja, hogy nem szabad engedni a zsarolásnak: Erdoğan azóta is követelésekkel áll elő, amelyek nem teljesítése esetén felfüggeszti a határellenőrzést. Ezért Nikos Panagiotopoulos görög védelmi miniszter joggal nevezte a török elnököt „zsarolónak, aki mások kilátástalan helyzetével nyerészkedik”.

A menekültek száma az oka, hogy Lukasenka nem éri el a célját, ahogy mostanában Erdoğan zsarolása is egyre kevésbé működik. 2016-ban hat millió szír volt Törökországban, ma ott és Fehéroroszországban is csak néhány tízezren vannak.

Az Universität Osnabrück Migrációkutató Intézetének (Instituts für Migrationsforschung und Interkulturelle Studien) alelnöke, Andreas Pott is a menekültek számát emeli ki: „Ezrekről, legfeljebb néhány tízezer emberről és nem milliókról beszélünk, mint 2015-ben. A szám Fehéroroszország földrajzi fekvése miatt nem is fog érdemben változni.” Ezért túlbecsültnek nevezte Lukasenka zsarolási potenciálját a német Phoenix hírcsatornán. A rendkívüli állapot kihirdetését Lengyelországban és a jogszabálymódosítás tervét Brüsszelben kontraproduktívnak tartja. Lukasenkát segítik, mert elhitetik vele, a nyugati és a fehérorosz közvéleménnyel, valamint a menekülőkkel is, hogy a fehérorosz diktátornak komoly nemzetközi hatalma van. Pott arra emlékeztet, hogy a líbiai despota, Muammar al-Gaddafi nem sokkal bukása előtt azzal fenyegette a nyugatot, hogy támadás esetén „afrikaiak százezreit fogja Európára szabadítani”. Való igaz, hogy Líbiában folyamatosan tartózkodtak a Földközi-tengeren átkelni akaró menekültek, akiket a líbiai hatóságok a szerint tartóztattak fel, vagy nyújtottak nekik még segítséget a tengerre szálláshoz, hogy Gaddafi éppen milyen viszonyban volt a nyugattal. „Közvetlenül bukása előtt, amikor már nem volt vesztenivalója, kiderült, hogy a milliók valójában csak tízezrek” – emlékeztet Pott.

Csodaszer nincs, de lennének megoldások 

Greenhill és Pott is felhívta a figyelmet, hogy a potenciális menekültek száma és még inkább azoké, akik tényleg útra kelnek, elenyészően alacsony a világnépességhez viszonyítva. „Ezért világos, hogy minden diktátor, aki menekültek millióival fenyeget, hazudik” – fogalmaz szókimondóan az Universität Osnabrück professzora a Phoenix hírcsatornán. Az esetek többségében mégis sikeres a menekültek ’fegyverkénti bevetése’. Greenhill a kötetében felsorolt esetek alapján 75 százalékos ’eredményességi kvótát’ állapított meg.

A migrációs kutatók szerint Európa maga tehet zsarolhatóságáról, mert a tagállamok évtizedek óta képtelenek az egységes menekültpolitika kialakítására. Néhány ezer vagy tízezer menekült nem lenne sok a 450 milliós Uniónak. Csak azért tudnak válságot okozni, mert az egy-két tagállam, elsősorban Görögország, Spanyolország, Itália és most Lengyelország, amely konfrontálódig a nyomással, először mindig magára van hagyva. Amikor aztán drámai képeknek járják be a nemzetközi sajtót, az EU pánikba esik. A közvetlenül nem érintett tagországok, amelyek egyébként legtöbbször a menekültek célállomásai, általában csak sok hetes huzavona után segítenek. Az észak-afrikai régió már idézett svájci szakértőije, Beat Stauffer szerint erőt kellene mutatnia. „De nem fegyverekkel, hanem egységes, határozott fellépéssel és koherens menekültpolitikával, amelynek elveihez minden körülmények között tartja magát a szövetség.” Az elmúlt évtizedek ’menekültügyi zsarolásairól’ könyvet írt Kelly Greenhill is úgy véli, hogy egy akkora közösség esetén, mint a 450 milliós EU, a menedéket keresők igazságos elosztása a legtöbb esetben jelentősen csökkentené a zsarolási potenciált, mert nem alakulnának ki drámai helyzetek a közvetlenül érintett tagállamokban. Mégis elismeri, hogy nincs mindig alkalmazható, jó stratégia a zsarolókkal szemben. Az egyik lehetőség, a határzár, illetve a fegyveres fellépés könnyen háborúvá eszkalálódat. Különösen, ha a zsaroló állam mögött sokszor erős szövetséges áll, mint Belorusz esetében Oroszország. A másik lehetőség, menekültek beengedése ugyan elveszi a zsaroló kezéből a ’fegyvert’, de veszélyes precedenst teremt és százezernyi menekült esetén nem alkalmazható.

Jakob Wöllenstein, a CDU már említett nagy tekintélyű pártalapítványa, a Konrad-Adenauer-Stiftung (KAS) vilniusi irodájának vezetője szerint a közös uniós menekültpolitika részeként „világossá kellene tenni a krízisrégiókban élők számára, hogy Európa sem tud mindenik segíteni, ezért aki nem jogosult menekültstátuszra, mert például gazdasági okokból hagyta el hazáját, fölöslegesen jön, a visszatoloncolás vár rá”.

Edouard Rodier, a norvég menekültjogi NGO már idézett vezetője Kolumbia példáját tartja követelendőnek: amikor az ország néhány éve venezuelai menekültek tömegeivel konfrontálódott, törvényt fogadott el, amely szerint a következő 10 évben 2 millió venezuelait befogad, akik maradhatnak, amíg hazájukban a gazdasági-politikai szituáció nem javul. „Ha az évtizedekig polgárháború sújtotta, az EU-nál jóval szegényebb ország erre képes és kész, akkor az európai államoknak különösen képesnek és késznek kell lenniük”.

Brüsszeli politikusok az ’emberi jogok vs. határvédelem’ dilemmáról

A Német Integráció és Migráció Kutató Központ (DeZIM) kutatója, Olaf Kleist az EU-t kritizálja, amiért hasonlóan jár el Fehéroroszországgal, mint a balkáni menekültválság alatt Törökországgal. Az EU együttműködik a külső határa mentén a menekülők legalapvetőbb jogait megsértő országokkal és ezzel megkerüli az EU Alapjogi Chartájában, valamint a tagállami jogszabályokban is garantált menekültügyi jogokat. „Ezzel a gyakorlattal de facto megszűnt a menedékjog Európában” – fogalmazott világosan Kleist a DLF-nek.

„Az EU külső határainak védelme fontos, de nem történhet a menekülők kárára” – fogalmazott meg hasonló véleményt az EU migrációért felelős belügyi biztosa. Ennek gyakorlati szavatolása érdekében azt szeretné, hogy a FRONTEX jelen legyen a lengyel-fehérorosz határon. A svéd szociáldemokrata politikus szerint ez a lengyel kormánynak is érdeke lenne, mert így el lehetne oszlatni a push-back akciókról szóló vádakat. Johansson elgondolásának ’szépséghibája’, hogy a jogvédők az uniós határügynökséget is push-back akciókkal vádolják a Földközi-tenger térségében. A lett és a litván kormánnyal szemben a nemzeti-konzervatív lengyel vezetés amúgy se kér a FRONTEX segítségből, pedig azt már többször felajánlotta az egyébként varsói székhelyű Európai Határügynökség.

A push-back vádakat a jogvédők mellett az Európai Parlament (EP) szociáldemokrata frakciója is megalapozottnak tartja. Ezért a képviselőcsoport felszólította a Bizottságot, hogy indítson kötelezettségszegési eljárást Lengyelország ellen.

Az emberi jogok tiszteletben tartására hívott fel az EP konzervatív képviselője, Michael Gahler is. Sok NGO-t azonban felháborított, miként értelmezte ezt a német CDU politikusa strasbourgi felszólalásában: „A határövezetben felállított táborokban kellenen megteremteni a menekültkérelmek gyors elbírálásának feltételeit, amelyek elutasítása után jogszerűen és gyorsan lehetne visszatoloncolni a migránsokat.” Hasonló véleményen van a szintén CDU-s Lena Düpont: „A migrációs krízissel küzdő lengyeleknek támogatást és szolidaritást érdemelnek, nem eljárást.” Szerinte nagy kihívás a tagállamok számára a határőrizeti és a jogvédelmi kötelezettségnek is megfelelni, amelyet párhuzamosan ír elő számukra az uniós jog. Abban egyetért a szociáldemokrata belügyi biztossal, hogy a FRONTEX-nek a lengyel-fehérorosz határon lenne a helye. Ennek biztosítása érdekében beavatkozási hatáskört kellene kapni az Európai Határügynökségnek az EU külső határain.

A szinten német, de szociáldemokrata EP képviselő, Nils Schmid az EU-val az utóbbi időben szorosan együttműködő Ukrajnát is bevonná a válság megoldásába: szerinte brüsszeli anyagi támogatás mellett a gócponthoz közel eső Ukrajnában kellene a menekülőket elhelyezni a kérelmük elbírálásáig.

A Néppárt EP-frakciójának vezetője, Manfred Weber szerint hibrid háború zajlik a lengyel-belorusz határon. A német politikus a legnagyobb példányszámú német bulvárlapnak, a Bildnek elmondta, hogy jó megoldásnak tartja a lengyel kormány tervét a határ további megerősítéséről. Támogatja a falépítést és mozgásérzékelő kamerarendszer kiépítését is. Ezzel ellentmondott a szintén német és a konzervatív CDU-ba tartozó bizottsági elnöknek. „Drótkerítés és fal nem lehet az EU válasz egy humanitárius kérdésre” – mondta Ursula von der Leyen az október végi EU-csúcson. A belügyi biztos, Ylva Johansson pedig kizárta, hogy az EU anyagi segítséget adjon a falépítéshez, de hozzátette, hogy a kamerarendszer kiépítését, ahogy általában a határvédelmet, a jövőben is támogatni fogja Brüsszel.

Menekültdráma a menekülök szemszögéből

A térséget, Észak-Kelet-Lengyelország gyéren lakott, egy nagy kiterjedésű nemzeti parkját, a Bialowieza-erdő által dominált vidéket derült égből villámcsapásként érte a válság. Érintetlen természet, mocsarak, országutak kevés forgalom és alig néhány településsel.

Annak ellenére, hogy Lengyelország és Belorusz politikailag nagyon távol állnak egymástól és külső Schengeni határ választja el őket, a helyi együttélés évtizedek óta zökkenőmentes. „A határátlépés nem volt probléma. Rendszeresek voltak a közös iskolai programok és kulturális rendezvények” – számolt be a határtól 40 kilométerre fekvő Mielnik polgármestere, Marcin Urbanski a DLF riporterének. Elmondta, hogy az emberek között nem volt konfliktus. Sokan gyakran jártak át a határon bevásárolni és beszélik a másik ország nyelvét. „Fehéroroszország diktatúra. De ez nem hatott ki a mindennapokra. Az viszont tudott, hogy Lukasenkától minden kitelik.”

Egy blogger a településről, Mateusz Wodzinski a ’Notes from Poland’ című podcasjátban emlékszik vissza az első menekültek megjelenésére: „Július 19-én találkoztam először egy magányos férfivel az erdőben, majd hetente néhánnyal. Augusztustól már nem volt olyan nap, amikor ne jöttek volna új menekültek, őszre pedig napi 20-an, 30-an lettek. Nem volt nehéz dolguk, a zöldhatár gyakorlatilag egyáltalán nem volt ellenőrizve.”

A push-back gyakorlatot, a blogger, Wodzinski, sőt a polgármestere, Marcin Urbanski is megerősíti. A Németországot elérő menekültektől pedig tudható, hogy a lengyel hatóságok azoknak a többségét se regisztrálják, akiket ’nem nyomnak vissza’ Fehéroroszországba. A menekültügyi eljárás pedig még azok esetében sem folytatják le, akiket regisztráltak. A határátkelők előtti táborokba zárják őket. Lengyelország nem tartja magát illetékesnek a menekültügyi eljárás lefolytatásában, mondván, nem léptek át a határátkelőn, így nem léptek be Lengyelországba, a ’senki földjén vannak’. Rafal Kostrzynski, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) lengyelországi irodájának vezetője szerint ez súlyos jogértelmezési hiba: „A nemzetközi jog nem ismeri a ’senki földje’ fogalmát, aki a határkő lengyel oldalán van, az elérte Lengyelországot, illetve az EU-t, ezért menekültkérelem előterjesztésére jogosult, amit a küldő Schengeni-határ átlépése szerinti tagállamnak, tehát Lengyelországnak kell lefolytatnia.”

Egy történet a sok közül

Egy szír férfi, akit Haval néven mutatott be a DLF, elmesélte történetét a német közszolgálati rádiónak. Miután dezertált Assad hadseregéből, Ausztriába menekült, ahol immár 12 éve él. Amikor a közösségi médiában értesült a fehérorosz ’határnyitásról’, esélyt látott, hogy végre egyesülhessen családjával. „12 éve próbálkozunk legálisan, minden eredmény nélkül” – magyarázta, miért döntöttek a kockázatos és drága vállalkozás mellett. Október közepén egy szíriai utazási irodában fejenként 1.000 eurót fizettek, amiben a minszki repülőjegy, a 14 napos vízum és a ’transzfer’ is benne volt a lengyel határra, valamint az ígéret, hogy segítséget kapnak a határátlépéshez. Úgy gondolták, minden simán fog menni. Ezért Haval számára derült égből villámcsapás volt néhány nappal később a telefonhívás: édesanyja törött lábbal fekszik egy lengyel kórházban. Rögtön odautazott. Családját azonban nem láthatta viszont, mert menekültügyi őrizetben voltak. Ennek ellenére a szerencsések közé tartoznak, mert regisztrálták őket menekültkérőként. Így a 14 napos karantén leteltével 12 év után viszontláthatta szüleit. „Felemelő érzés volt.” Haval családjának sorsa ezzel azonban távolról sem rendeződött. Továbbra is őrizetben vannak, a menekültügyi eljárás pedig még el sem indult.

Mi történik a német-lengyel határon?

Belorusz mellett Lengyelország is csak tranzitország. A legtöbb menekült Németországba tart. A főleg irakiak és szírek közül nyár óta sok ezren el is érték a lengyel-német határt. Júliusban még csak hetente átlagosan 25, augusztusban már 475, szeptemberben heti 1.900, október óta pedig napi 925 menedékkérőt regisztrálnak. Horst Seehofer leköszönő belügyminiszter ősszel kongatta meg a vészharangokat: „Ha nem születik gyorsan politikai megoldás Minszkkel és Varsóval, meg fog ismétlődni a 2015-ös menekültválság.” Seehofer szerint, aki a korábbi krízisben kulcsszerepet játszó Bajorország miniszterelnöke volt 2015-ben, a hat évvel ezelőttihez képest alacsony számokat megtévesztők tartja, mert a közösségi médiában gyorsan terjed az új útvonal híre és a csempészek is hamar reagálnak. „Ha nem cselekszünk, hamar napi 2.000 menekült lesz a német határon.”

A német-lengyel együttműködést példamutatónak nevezte a konzervatív Seehofer a legnagyobb példányszámú német bulvárlap, a Bild számára adott interjúban. Ennek keretében a két ország rendőrei együtt járőröznek, mégpedig a határ lengyel oldalán, így az illegális átlépés előtt fel tudják tartóztatni a migránsokat. A menekültek növekvő száma azonban mutatja, hogy a német-lengyel együttműködés nem tudja megoldani a menekültkrízist. Ezért Seehofer is elengedhetetlen tartja a FRONTEX bevetése a belorusz határon és Minszk együttműködésre bírását.

Szintén a lengyeleket dicsérte Matthias Middelberg, az új német kormány decemberi megalakulása előtt a koalíciót vezető konzervatív CDU belpolitikai munkacsoportjának vezetője: „A lengyel hatóságok a fehéroroszokkal ellentétben nem segítik a menekülteket a német határhoz. Sőt, az országon belül is feltartóztatják és őrizetbe veszik a nyugatra igyekvőket.”

Nyilvánvalóan a szoros német-lengyel kooperációval függ össze, hogy a német kormány nem kritizálja a lengyelt a belorusz határon elkövetett jogsértések miatt és párbeszédre törekszik a nyugaton párjának számító Lukasenkával, hogy csökkenjen a Lengyelországra nehezedő migrációs nyomás.

Azt, hogy az együttműködés a gyakorlatban is jól működik, a DLF riportja is bizonyítja. A közszolgálati rádió tudósítója november elején elkísérte a határtérségben együtt járőröző lengyel-német párost, Julita Cholowinskát és Holger Welkischet. A határon átnyúló bűncselekmények ellen rendészeti együttműködés jogi keretét a 2015-ös lengyel-német rendvédelmi szerződés adja (BGBl. II 2015 S. 234). A vegyes nemzetiségű járőröket idén nyáron állították fel. A parancsnokságot a járőrözés helye szerint állam rendőre látja el. Amikor a riporter a Neisse folyó és 1945 óta a határ által kettéosztott Guben/Gubin térségében a párossal tartott, német területen voltak. Ezért Holger Welkisch adhatott volna engedélyt kényszerintézkedésekre, így a lőfegyver bevetésére is lengyel kollégájának. Elmondásuk szerint amióta krízis van a belorusz határon, sokkal több illegális határátlépőt fognak el, mint korábban. Nagy részük azonban nem a 30 ezeres városnál és az azt övező Szászországban, hanem attól északabbra, az Oderán át, Brandenburg tartományban lépi át a lengyel-német határt. Novemberben heti 5.300, Beloruszián és Lengyelországon keresztül érkezett illegális határátlépőt regisztrált Németországban: irakiakat, szíreket, jemenieket és afgánokat. 80 százalékukat Brandenburgban, 20 százalékukat Szászországban.

Szászországra tehát nem nehezedig nagy menekültügyi nyomás. A tartomány miniszterelnöke, a CDU soraiba tartozó Michael Kretschmer ennek ellenére intézkedéseket sürget. Mindenekelőtt a műszaki határzár gyors megerősítését a belorusz határon. A tartomány legjelentősebb menekültügyi civil szervezete, a Szász Menekültügyi Tanács (Flüchtlingsrats Sachsen) szóvivője szerint ez nem megoldás. „A rendőri erőszaknak és a menekültek szenvedésének kell mihamarabb véget vetni” – reagált Dave Schmidtke a szász miniszterelnök szavaira.

A két rendőr, Cholowinska és Welkisch érthető módon nem foglalt állást a kérdésben a DLF riporterének. Welkisch azt mondta el inkább, hogy a jelenlétük a lakosság biztonságérzetének növelését és az illegális határátlépők elriasztását szolgálja. De hozzátette, hogy nem jogosultak a határátlépőket igazoltatni. Ha bűncselekmény gyanúja merül fel, feltartóztatják őket a szövetségi rendőrség (Bundespolizei) megérkezéséig. A föderális Németországban ugyanis a szövetségi határ védelme a Bundespolizei hatásköre. Welkisch viszont a szász tartományi rendőrség kötelékébe tartozik.

A német hatásköri szabály, ami Cholowinska és Welkisch számára napi rutin, értetlenséggel tölti el a határtérség lakosságát és Guben konzervatív polgármesterét, Fred Mahrot is. Kritikusan reagáltak a leköszönő belügyminiszter, Horst Seehofer tervére is, miszerint visszaállna az ellenőrzést a lengyel-német határon. Guben polgármestere szerint ez nem oldaná meg a problémát, viszont megnehezítené a határövezetben élők mindennapjait. „A határátkelők helyett a határ közeli településeken és utakon kellene több rendőr. A jelenlét és a szúrópróbaszerű ellenőrzés anélkül ijesztené el az illegális határátlépőket, hogy rontana az életminőségünkön” – fejtette ki Mahro a szász regionális közszolgálati tévé és rádió, az RBB kérdésére, hozzátéve, hogy a lengyel-belorusz határ megerősítésével, illetve lezárásával egyetért. Hasonlóan nyilatkozott a szász belügyminiszter, és a menekültválsággal erőteljesebben konfrontálódó Brandenburg tárcavezetője, Michael Stübgen is a legnagyobb példányszámú német hetilap, a Spiegel kérdésére. A műszaki határzár megerősítését a konzervatív és a szociáldemokrata politikus szerint is az EU-nak kellene finanszíroznia, „hisz az egész Európát védi”.

Guben egyébként nem a menekültek, hanem a belőlük politikai tőkét kovácsolni igyekvő szélsőjobb miatt került az országos érdeklődés középpontjába: néhány tucat neonáci november elején elkezdte szervezetten járni a zöldhatárt, hogy megakadályozza a menedéket keresőket annak átlépésében. Az RBB riportere által megszólaltatott gubeni járókelők kivétel nélkül felháborodva reagáltak. Nem volt jobb véleményük a határellenőrzés visszaállításának tervéről sem. „Értelmetlen, szimbolikus lepés. A mi életünket megnehezítené, a menekültek viszont nem akadályoznák. Ők a zöldhatáron jönnek át” – mondta név nélkül egy gubeni, aki korábban hivatásos katona volt a Bundeswehrnél.

Nancy Faeser a december 8-án hivatalba lépett új, szociáldemokrata szövetségi belügyminiszter már kinevezése előtt világossá tette, hogy ő sem ért egyet a hátárellenőrzés visszaállításával. Ezért a konzervatív Seehofer elállt a tervtől. Azt viszont üdvözölte  Faeser, hogy a Bundespolizei regisztrációs központot hozott létre a menekültválsággal leginkább konfrontálódó brandenburgi határtérség legnagyobb városában, az Odera menti Frankfurtban: 24 órán belül regisztrálják a menekülteket, majd a 2015 óta alkalmazott úgynevezett Königstein-i kvóta (Königsteiner Schlüssel) alapján elosztják őket a menekültügyi eljárást lefolytató tartományok között.

„Szomorú lenne, ha Európának egy diktátor embertelen politikájára nem lenne jobb válasza, mint szögesdrótot kifeszíteni és falakat építeni” – fogalmazta meg legnagyobb német felekezet álláspontját a közéleti kérdésekben gyakran megszólaló Evangélikus Egyház Zsinatának (Ratsvorsitzende der Evangelischen Kirche in Deutschland, EKD) elnöke, Heinrich Bedford-Strohm.


Kapcsolódó cikkek

2022. május 19.

Végrehajtási perben is vizsgálható a fogyasztói szerződés tisztességtelensége

Az EUB döntése értelmében nem lehet kizárni, hogy a végrehajtási kifogást elbíráló bíróság hivatalból vizsgálhassa a tisztességtelen szerződési feltételeket, ha az adós nem mondott ellent a fizetési meghagyásnak, illetve akkor, ha az állam biztosít más polgári jogi eljárást a tisztességtelenség vizsgálatára.