Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az EUB szerint a madárvédelmi irányelv alapján járulékos fogásokat eredményező befogási módszer nem engedélyezhető, mert az a célba nem vett fajok számára az elhanyagolhatótól eltérő károsodást okoz.
Az Európai Bíróság ítélete a One Voice, és társai kontra
Ministre de la Transition écologique et solidaire ügyben[1]
1. Bevezetés
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a One Voice és a Ligue pour la protection des oiseaux, valamint a francia környezetvédelmi és szolidaritási miniszter, a ministre de la Transition écologique et solidaire Franciaország között a franciaországi Alpes‑de‑Haute‑Provence, Alpes‑Maritimes, Bouches‑du‑Rhône, Vaucluse és Var megyékben a 2018/2019‑es vadászati évben a csaliként használt fenyőrigók és feketerigók befogására szolgáló madárlép alkalmazásáról szóló, 2018. szeptember 24‑i öt rendelet érvényessége tárgyában folyamatban lévő peres eljárás keretében a francia államtanács, a Conseil d’État terjesztette elő az Európai Bírósághoz (a továbbiakban: EUB)
Az ügyben megállapított tényállás szerint, francia szabályozás öt délkeleti megyében engedélyezte a csalimadárként használt rigók madárléppel történő befogását, aminek feltételeit egy rendelet szabályozta, amely többek előírja e befogások számának miniszteri rendeletben évente történő korlátozását.
Két állatvédelmi egyesület elítélte a madárlépek használatát, amelyeket kegyetlen befogóeszköznek tekintenek, valamint azon madárfajok elejtését, amelyekre vonatkozóan a tudományos ismeretek fejlődése a populációk jelentős lecsökkenésére, és a szenvedéssel szemben tanúsított érzékenységükre mutatott rá.
A madárléppel történő vadászatra vonatkozó francia rendelkezéseket a Bizottság néhány évtizede már sikertelenül kifogásolta, mivel az EUB megállapította, hogy arra kiterjed a madárvédelmi irányelv[2] egyik – kisszámú madár szelektív, észszerűen indokolható hasznosítására vonatkozó – kivételt megállapító rendelkezése, amely más megfelelő megoldás hiányát előfeltételezi[3].
Az ítélkezési gyakorlat azonban időközben tovább fejlődött. Ezért az államtanács arra kereste a választ, hogy a vadászat e hagyományos formája a francia jogban előírt feltételek mellett még mindig megfelel‑e a kivételt megállapító rendelkezés követelményeinek. Pontosabban azt kívánta megtudni, hogy ez a módszer kellően szelektív‑e, vagyis kizárja‑e a túlzott mértékű járulékos fogásokat, valamint hogy valóban nincs‑e más megfelelő megoldás.
E szervezetek a madárlépek használatát engedélyező szabályozással szemben kereseteket nyújtottak be a Conseil d’État (államtanács) előtt. A nemzeti vadászszövetség, a Fédération nationale des chasseurs a kereset elutasítása érdekében az eljárásba beavatkozóként önként belépett.
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30‑i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: madárvédelmi irányelv) 9. cikke (1) bekezdése c) pontjának az értelmezésére vonatkozott.
A madárvédelmi irányelv e rendelkezései kimondják:
„(1) A tagállamok, ha nincs más megfelelő megoldás, eltérhetnek az 5–8. cikk rendelkezéseitől a következő okok miatt: […]
c) szigorúan szabályozott feltételek mellett és szelektív alapon, egyes madarak kis számú befogásának, tartásának vagy egyéb észszerűen indokolható hasznosításának engedélyezése érdekében.
(2) Az (1) bekezdésben említett eltérések esetében meg kell határozni:
a) a fajokat, amelyekre az eltérések vonatkoznak;
b) a befogás vagy megölés engedélyezett eszközeit, eljárásait vagy módszereit;
c) a kockázati tényezőket, valamint az időbeli és térbeli körülményeket, amelyek
mellett ilyen eltérések engedélyezhetők;
d) a hatóságot, amely felhatalmazást kap annak kinyilvánítására, hogy a szükséges
feltételek teljesülnek és annak meghatározására, hogy milyen eszközök, eljárások
vagy módszerek alkalmazhatók, milyen korlátok között és kik által;
e) az elvégzendő ellenőrzéseket.”
A francia környezetvédelmi törvénykönyv, a code de l’environnement[4] rendelkezése szerint:
„Egyes madarak szigorúan ellenőrzött feltételekkel és szelektív módon, kis számban történő vadászatának engedélyezése érdekében a vadászatért felelős miniszter az általa meghatározott feltételekkel engedélyezi az első bekezdésben engedélyezett módoktól eltérő hagyományos vadászati módok és eszközök alkalmazását.[…]
A madárlépeket napfelkelte előtt egy órával kell kihelyezni, és tizenegy óra előtt be kell szedni. Minden egyéb vadászati eszköz – ideértve a repülőgépet és személygépjárművet is, még akkor is, ha csak hajtóeszközként szolgál – használata tilos.[…]”
Az Alpes de Haute Provence, Alpes Maritimes, Bouches du Rhône, Var és Vaucluse megyében a madárlépek csalimadárként használt rigók befogására való használatáról szóló 1989. augusztus 17‑i miniszterelnöki hivatal mellett működő környezetvédelmi és katasztrófavédelmi államtitkári rendelet[5] előírása szerint:
„Mivel nincs más megfelelő megoldás, a léprigók, a fenyőrigók, a szőlőrigók, az énekes rigók és a feketerigók szelektív alapú, kisszámú befogásának lehetővé tétele érdekében az alábbiakban meghatározott szigorúan ellenőrzött feltételek mellett e madarak személyes használatra, csalimadár céljára történő befogására engedélyezett a madárlépek használata az Alpes‑de‑Haute‑Provence, Alpes‑Maritimes, Bouches‑du‑Rhône, Var és Vaucluse megyében.”
„A kihelyezett madárlépek mellett a vadásznak jelen kell lennie. Az elfogott madarakat haladéktalanul meg kell tisztítani.”
„A vadászatért felelős miniszter minden évben meghatározza a vadászati idényen belül befogható maximális madárszámot, valamint adott esetben az egyes megyékre vonatkozó technikai leírásokat.”
„A léprigók, a fenyőrigók, a szőlőrigók, az énekes rigók és a feketerigók kivételével minden véletlenül befogott vadat haladéktalanul meg kell tisztítani és szabadon kell engedni.”
1989. augusztus 17‑i államtitkári rendelet alapján az ökológiai miniszter, a ministre d’État, ministre de la Transition écologique et solidaire 2018. szeptember 24‑i rendeleteivel Alpes‑de‑Haute‑Provence megyében 2900‑ban, Alpes‑Maritimes megyében 400‑ban, Bouches‑du‑Rhône megyében 11 400‑ban, Vaucluse megyében 15 600‑ban, Var megyében 12 200‑ban határozta meg a csaliként szolgáló, madárléppel befogható rigók maximális számát a 2018/2019‑es vadászati idényre.
2. A tényállás
A One Voice öt keresetet nyújtott be a francia államtanácshoz, a Conseil d’État‑hoz a 2018. szeptember 24‑i rendeletek megsemmisítése, valamint a környezetvédelmi és szolidaritási miniszter, a ministre de la Transition écologique et solidaire arra való kötelezése iránt, hogy helyezze hatályon kívül az 1989. augusztus 17‑i rendeletet. A Ligue pour la protection des oiseaux öt keresetet nyújtott be ugyanezen bírósághoz a 2018. szeptember 24‑i rendeletek megsemmisítése iránt.
E különféle keresetekkel indult ügyeket a kérdést előterjesztő bíróság egyesítette. Keresetük alátámasztásaként felperesek azzal érveltek, hogy az 1989. augusztus 17‑i rendelet, amely alapján a 2018. szeptember 24‑i rendeletek elfogadásra kerültek, sérti a madárvédelmi irányelv 9. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit, főként amiatt, hogy engedélyezi a nem szelektív jellegű hagyományos vadászat, nevezetesen a madárlép alkalmazását, anélkül hogy egyébként igazolt lenne a más megfelelő megoldás hiánya. Ezenkívül a Ligue pour la protection des oiseaux állítása szerint, a 2018. szeptember 24‑i rendeletek szintén sértik ezt az irányelvet, mivel lehetővé teszik a madarak olyan feltételek mellett történő befogását, amelyeket nem ellenőriznek szigorúan, valamint anélkül, hogy bizonyítani kellene, hogy az engedélyezett befogások csak kis mennyiségre korlátozódnak.
A kérdést előterjesztő bíróság szerint, az EUB az 1988. április 27‑i Bizottság kontra Franciaország ítéletben[6] kimondta, hogy az 1982. július 27‑i rendeletből eredő rendelkezések – köztük az 1989. augusztus 17‑i rendelet rendelkezései is – összeegyeztethetők a 79/409 irányelv követelményeivel, és különösen azt, hogy azok nem sértették meg a „bizonyos madárfajok észszerűen indokolható, kisszámú hasznosítására” vonatkozó követelményt[7]. Azonban megjegyezte, hogy a Bizottság kontra Málta ítéletében[8] amely az EUSZ 3. cikk és az Európai Unió Alapjogi Chartája 37. cikkének hatálybalépését követően született, az EUB megállapította, hogy egy olyan nemzeti szabályozás, amely egy másik, hagyományos vadászati eljárást engedett meg, nem felelt meg a madárvédelmi irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában annak érdekében előírt feltételek egyikének ahhoz, hogy ezen irányelv 8. cikkétől el lehessen térni, amikor a „járulékos fogások” meglétére támaszkodott, annak pontosítása nélkül, hogy mi a terjedelme ezeknek a „járulékos fogásoknak”.
Ezzel összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság arra kért választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a madárvédelmi irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontját, hogy azzal ellentétes, ha a tagállamok engedélyezik az olyan befogási vagy leölési eszközök, felszerelések vagy módszerek alkalmazását, amelyek – még ha csak minimális mértékben és szigorúan ideiglenes jelleggel is – járulékos fogásokat eredményezhetnek. Nemleges válasz esetén kérte meghatározni, hogy milyen – többek között e járulékos fogások korlátozott hányadával vagy mértékével, az engedélyezett vadászati módnak az állat elpusztulásával főszabály szerint nem járó jellegével és a véletlenül elejtett példányok komolyabb sérülése nélküli szabadon engedése iránti kötelezettséggel kapcsolatos – kritériumokat lehet megállapítani ahhoz, hogy az e rendelkezések által előírt szelektivitási feltételt teljesültnek lehessen tekinteni. Hangsúlyozta, hogy bár az fenti Bizottság kontra Franciaország ítéletben az EUB azt is kimondta, hogy a madárlép – bizonyos francia megyékben hagyományos vadászati módszer – alkalmazása a rigók befogására nem sérti a 79/409 irányelvnek a madárvédelmi irányelv által átvett követelményeit, ugyanakkor a Bizottság kontra Málta ítéletében) megállapította, hogy ezen irányelv 9. cikkének rendelkezései pontos és megfelelő indokolást írnak elő azt illetően, hogy nem létezik más megfelelő megoldás a tagállam által engedett eltérésen kívül.
Mivel az 1989. augusztus 17‑i rendelet kimondta, hogy tekintettel arra, hogy az érintett megyékben a madárlépes vadászati módszert a hagyományos eljárások részeként alkalmazzák, „nincs más megfelelő megoldás”, a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a madárvédelmi irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy madarak rekreációs célból történő vadászatára vonatkozó, hagyományos eljárások részeként alkalmazott módszerek és eszközök fenntartásának célja, amennyiben az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja által az ezen eltéréssel megállapított egyéb feltételek egésze teljesül, önmagában is alkalmas annak igazolására, hogy az említett irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében véve nincs más megfelelő megoldás, ami így lehetővé teszi az e vadászati módszerek és eszközöknek az irányelv 8. cikkében írt tilalmának elvétől való eltérést.
E körülmények között a francia államtanács eljárását felfüggesztette és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett az EUB elé.
3. Az EUB értékelése és ítélete
Az EUB által elsőként vizsgált második kérdésével az előterjesztő bíróság arra várt választ, hogy a madárvédelmi irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a madarak befogási módszerének hagyományos jellege önmagában is elegendő annak megállapításához, hogy e rendelkezés értelmében véve nincs más megfelelő megoldás, amely e módszert helyettesíthetné.
Az EUB ítélkezési gyakorlata szerint annak lehetővé tétele érdekében, hogy az illetékes hatóságok csak az uniós jognak megfelelő módon folyamodhassanak a madárvédelmi irányelv 9. cikkében említett eltérések lehetőségéhez, a nemzeti jogszabályi és szabályozási hátteret úgy kell kialakítani, hogy az azokban megállapított, eltérést engedő rendelkezések végrehajtása megfeleljen a jogbiztonság elvének. Ennélfogva, az e tárgyban alkalmazandó nemzeti szabályozásnak egyértelműen és pontosan meg kell határoznia az eltérés feltételeit, és köteleznie kell az alkalmazásukkal megbízott hatóságokat azok betartására. A kivételek rendszerével kapcsolatban, amely megszorítóan értelmezendő, és amely a megkövetelt feltételek minden egyes eltérés esetében történő teljesülésével kapcsolatos bizonyítási terhet az arról határozatot hozó hatóságra rója, a tagállamok kötelesek annak biztosítására, hogy védett fajt érintő beavatkozás engedélyezésére kizárólag pontos és megfelelő, az ezen irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott okokra, feltételekre és követelményekre utaló indokolást tartalmazó határozattal kerülhet sor[9].
3.1 Azoknak az elemeknek, amelyek bizonyítják, hogy teljesülnek a madárvédelmi irányelv védelmi rendszerétől való eltéréshez megkövetelt feltételek, megalapozott tudományos ismereteken kell alapulniuk. Így a legmegfelelőbb releváns ismereteknek a hatóságok rendelkezésére kell állniuk az engedélyek megadásának időpontjában[10]. Ezenkívül, bár a vadon élő madarak védelmére alkalmazandó nemzeti szabályozásnak – amikor az irányelv eltérést engedő rendszerét kívánja alkalmazni – világosan és pontosan meg kell határoznia az eltérés kritériumait, és köteleznie kell az illetékes hatóságot annak vizsgálatára, hogy e cikk értelmében nincs más megfelelő megoldás, az ezen eltérést engedő rendszer alkalmazása során elfogadott indokolásnak fel kell tüntetnie, hogy a más megfelelő megoldás hiányára vonatkozó feltétel teljesül[11].
Az EUB megállapítása szerint a tényállás szerinti körülmények között nem tekinthető úgy, hogy az irányelv 9. cikkében írt eltérést engedő rendszert alkalmazó nemzeti szabályozás teljesíti az e cikk (2) bekezdéséből eredő indokolási kötelezettségre vonatkozó feltételeket, amennyiben e szabályozás kizárólag azt az utalást tartalmazza, hogy nincs más megfelelő megoldás, anélkül hogy ezt az utalást releváns tudományos ismereteken alapuló olyan részletes indokolás támasztaná alá, amely kifejti azokat az indokokat, amelyek az illetékes hatóságot annak megállapítására vezették, hogy az e rendelkezés értelmében az eltérésre lehetőséget adó azon feltételek – amelyek közül az egyik a más megfelelő megoldás hiányára vonatkozó feltétel – egésze teljesül[12].
3.2. Jelen ügyet megelőzően az EUB már több alkalommal kimondta, hogy a hagyományos tevékenységek fenntartása nem képez a madárvédelmi irányelv által létrehozott védelmi rendszertől való önálló eltérést[13]. Ugyanis gyakran a vadászati módszerek a helyi hagyományok vagy a helyi szokások körébe tartoznak, így bár azok megőrzésének célja önmagában is az eltérés önálló indokának minősül, ez számos, a madárvédelmi irányelv 9. cikkének követelményeivel ellentétes gyakorlat engedélyezéséhez vezetne. Egy ilyen megközelítés ellentétes lenne azzal a szigorú értelmezéssel, amelynek e rendelkezést kell követnie. Amikor az illetékes hatóságnak vizsgálnia kell, hogy nincsenek‑e más megfelelő megoldások, össze kell hasonlítania a madárvédelmi irányelv e rendelkezése által bevezetett eltérést engedő rendszer feltételeinek megfelelő különböző megoldásokat annak meghatározásához, hogy melyik megoldás tűnik a leginkább kielégítőnek[14].
A Fédération nationale des chasseurs és a francia kormány ezzel kapcsolatos álláspontja szerint, a jelen ügy tárgyát képező fajok tenyésztése – tekintettel annak költségére, és a hatályos szabályozásra, amely tiltja e fajok kereskedelmét – nem minősülhet megfelelő megoldásnak.
A főtanácsnok megállapítása szerint, ezt a felfogást az EUMSZ 13. cikke is megerősíti, hogy az Uniónak és tagállamainak bizonyos szakpolitikai területeken ugyan teljes mértékben figyelembe kell venniük az állatok mint érző lények kíméletére vonatkozó követelményeket, ennek során azonban tiszteletben kell tartaniuk a tagállamok – különösen a vallási szertartásokra, kulturális hagyományokra és regionális örökségre vonatkozó – jogszabályi vagy közigazgatási rendelkezéseit és szokásait[15]. Függetlenül attól, hogy a madárvadászat az ebbe a körbe tartozó valamely szakpolitikai területhez tartozik‑e, éppen e figyelembevétel a tagállami szervek feladata, legalábbis akkor, ha az uniós jog nem határoz meg konkrét előírásokat erre vonatkozóan[16]. Ebből következik, hogy a rendelkezésre álló észszerű lehetőségek és legjobb műszaki megoldások fényében kell értékelni az alternatív megoldások megfelelőségét[17] .
Az EUB korábbi ítéleti megállapításai szerint, a védett fajok fogságban történő tenyésztése és szaporítása akkor minősülhet más megfelelő megoldásnak, ha lehetségesnek bizonyul[18], és hogy a jogszerűen befogott vagy tartott madarak szállítása szintén a 79/409 irányelv értelmében vett ésszerűen indokolható hasznosításnak minősül[19]. Az a körülmény, hogy az érintett fajok fogságban történő tenyésztése és szaporítása a nemzeti szabályozás miatt nagy léptékben még nem kivitelezhető, önmagában nem alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze e más megoldások relevanciáját[20] .
A főtanácsnoknak az igazolásul szolgáló célkitűzéseket illető megállapítása szerint, a jelen eljárásban nem azt kell megvizsgálni, hogy a madárléppel történő vadászat engedélyezése arányos eszköz‑e a csaliként használt madarak befogásának lehetővé tételére. A vonatkozó francia rendelkezések kétségkívül ezt a célkitűzést rögzítik. Ez az eszköz azonban önmagában véve nem lenne szükséges, mivel csaliként használt madarakra más módszerekkel is szert lehet tenni, például hálóval vagy akár fogságban történő tenyésztéssel.
A vadászott madarak megszerzéséhez fűződő tisztán anyagi érdek ugyan kétségkívül igen korlátozott jellegű és megfelelően kielégíthető lenne tenyésztett – akár más fajokhoz tartozó – madarak révén[21]. A szabadidőben folytatott vadászat esetében azonban inkább egy racionálisan aligha indokolható kedvtelés űzéséről van szó. Ezt elvben azonban, – különösen akkor, ha ez a szubjektív kívánság egy regionálisan elterjedt,- hagyományos gyakorlaton alapul, és így az érintett személyek e tevékenységet adott esetben már hosszabb ideje folytatják, mégis észszerűként kell elismerni. Valamely gyakorlatnak a múltban történő jogszerű folytatása ugyan nem alapoz meg a jogi helyzet megváltozásával szembeni védelmet. E gyakorlat azonban az ilyen változások nélkül mindenesetre nem automatikusan ésszerűtlen[22], mivel léteznek más lehetőségek, amelyek alkalmasak a madárvédelmi irányelv e cikkének (1) bekezdésében előírt követelmény tiszteletben tartására.
Bár a madarak madárléppel történő befogása önmagában a vadászati tevékenység körébe tartozik, az csak a levadászási módszerek egy előzetes szakaszát jelenti, mivel az így befogott madarak csaliként szolgálnak arra, hogy az ugyanazon fajba tartozó más madarakat odavonzzák, amelyekre ezt követően lőfegyverrel lőnek[23]. Márpedig pusztán az a tény, hogy egy másik befogási módszer kiigazítást igényelne, és ebből következően megkövetelné a hagyomány bizonyos jellemzőitől való eltérést, nem elegendő annak megállapításához, hogy nem létezik a madárvédelmi irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „más megfelelő megoldás”[24].
A fenti megfontolásokra tekintettel az EUB második kérdésre adott válasza szerint, a madárvédelmi irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a madarak valamely befogási módszerének hagyományos jellege önmagában nem elegendő annak bizonyításához, hogy e rendelkezés értelmében véve nincs más megfelelő megoldás, amely e módszert helyettesíthetné.
3.3. Az EUB által másodikként értelmezett első kérdésével az előterjesztő bíróság arra várt választ, hogy a madárvédelmi irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az irányelv 8. cikkétől eltérést engedve lehetővé teszi olyan befogási módszer alkalmazását, amely korlátozott időre kis mennyiségű járulékos fogásokat eredményez. Az irányelv e rendelkezésének szövegéből következik, hogy a tagállamok eltérhetnek az ezen irányelv 8. cikkében előírt azon tilalomtól, hogy az irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt befogási módszereket alkalmazzák, többek között azzal a feltétellel, hogy e módszerek lehetővé teszik bizonyos madarak „szelektív módon” történő befogását.
Mivel azonban az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja nem pontosítja, hogy e feltétel miként értendő, -és e rendelkezés különböző nyelvi változatainak elemzése sem nyújt iránymutatást arra vonatkozóan, hogy miként kell érteni a „szelektivitás” fogalmát, – továbbá ez a rendelkezés a nemzeti jogokra nézve nem tartalmaz semmilyen utalást, igy a „szelektivitás” fogalma az uniós jog olyan önálló fogalma, amelyet az Unió területén egységesen kell értelmezni[25]
Az irányelv 5. cikkének a) pontja az alkalmazott módszertől függetlenül egy általános tilalmat ír elő az irányelv 1. cikkében említett madárfajok szándékos elpusztítását vagy befogását illetően. Ennek a keretében 8. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok megtiltják a „tömeges vagy válogatás nélküli befogásra vagy megölésre alkalmazott, illetve egy faj helyi kipusztítására alkalmas eszközök, eljárások vagy módszerek használatát, különösen azokét, amelyek az irányelv IV. mellékletének a) pontjában szerepelnek”, amelyek között a madárlép alkalmazása szerepel is.
A főtanácsnok megállapításai szerint, a madárvédelmi irányelv 8. cikke és IV. mellékletének a) pontja főszabály szerint tiltja a madárléppel történő vadászatot. A 9. cikk (1) bekezdésének c) pontja azonban megengedi az e tilalomtól való eltérést, ha nincs más megfelelő megoldás, annak érdekében, hogy szigorúan szabályozott feltételek mellett és szelektív alapon engedélyezzék egyes madarak kisszámú befogását, tartását vagy egyéb észszerűen indokolható hasznosítását[26].
Így, a madárvédelmi irányelv e rendelkezésében biztosított eltérési lehetőség az irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében előírt, és különösen az említett irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt nem szelektív befogási módszerek tilalmának tulajdonképpeni pandantját képezi[27].
Az EUB megállapítása, szerint, az irányelv által követett célokat illetően hangsúlyozni kell, hogy ezen „[a] tagállamok európai területén természetesen előforduló vadon élő madárfajok védelmét biztosítani kell a[z európai uniós] életkörülmények javítására és a fenntartható fejlődésre irányuló céljai megvalósítása érdekében”, és e fajok nagy számának csökkenése „komoly veszélyt jelent a természetes környezet megőrzése szempontjából, különösen azért, mert ezáltal veszélybe kerül a biológiai egyensúly”[28]. E veszély orvoslása érdekében az irányelv pontosítja, hogy ez az irányelv, a tagállamoknak a Szerződés hatálya alá tartozó európai területén belül természetesen előforduló összes vadon élő madárfaj védelmére vonatkozik”, és a célja „e fajok védelme, kezelése és ellenőrzése, továbbá szabályokat állapít meg a hasznosításukkal kapcsolatban”[29].
Ezenkívül az említett irányelv mind az EUSZ 3. cikkben, mind pedig a Charta 37. cikkében előírt keretbe illeszkedik, amelyek szerint az Unió lényegében a fenntartható fejlődés megvalósításán munkálkodik, és biztosítja a környezet magas szintű védelmét.
Egyébként a madárvédelmi irányelv 9. cikkének – az e cikkben meghatározott eltérés szigorú ellenőrzésére és a befogások szelektív jellegére utaló – rendelkezéseiből, továbbá az arányosság általános elvéből következik, hogy az említett eltérésnek, amellyel a tagállam élni kíván, arányosnak kell lennie az azt indokoló szükségletekkel[30].
Miként ítéleti megállapításában az EUB hangsúlyozta, hogy valamely befogási módszer szelektivitásának értékelése során nem csupán e módszer részletes szabályait és az általa érintett, nem célba vett madarakat érintő fogások mértékét kell figyelembe venni, hanem annak az okozott károk révén a befogott fajokra gyakorolt esetleges következményeit is, figyelembe véve az ezen irányelv által követett védelmi célkitűzéseket[31].
E tekintetben különbséget kell tenni aszerint, hogy a befogási módszer az állat pusztulásával jár‑e, vagy sem. Míg az első esetben a szelektivitás feltételének inkább egy megszorító értelmezését kell elfogadni, a második esetben viszont ezt a feltételt teljesítettnek lehet tekinteni a járulékos fogások esetén, feltéve azonban, hogy az e módszer által nem célba vett fajokat csekély mennyiségben, meghatározott időtartamra fogják be, és azok – az elhanyagolható sérüléseket nem számítva, sérülés nélkül – újra szabadon engedhetők. Így, bár az a körülmény, hogy valamely befogási módszer főszabály szerint az állatok pusztulásával nem járó járulékos fogásokat von maga után, önmagában nem teszi lehetővé e módszer nem szelektív jellegének megállapítását, e járulékos fogások mennyisége, valamint a célba vett és nem célba vett fajokra gyakorolt esetleges hatások terjedelme sokat elárul az ilyen módszer szelektivitásának szintjéről[32].
Mindebből következően, szelektivitási feltétel – egy olyan, az állatok elpusztulásával nem járó befogási módszer esetében, amely járulékos fogásokat eredményez,- csak akkor teljesülhet, ha e fogások korlátozott mértékűek, vagyis a véletlenül befogott példányokat csak igen kis számban, korlátozott ideig érintik, és azok – az elhanyagolható sérüléseket nem számítva, sérülés nélkül – újra szabadon engedhetők.
Miként a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozta, a jelen ügy tárgyát képező befogási módszer „főszabály szerint” nem jár az állat elpusztulásával, és csak csekély mennyiségű és igen korlátozott ideig tartó járulékos fogásokat eredményez. Továbbá a hivatkozott környezetvédelmi és katasztrófavédelmi államtitkári rendelet 11. cikkének előírása szerint, a járulékos fogás tárgyát képező „léprigók, a fenyőrigók, a szőlőrigók, az énekes rigók és a feketerigók kivételével minden véletlenül befogott vadat haladéktalanul meg kell tisztítani és szabadon kell engedni.”
Az EUB ítélkezési gyakorlata szerinti előírás, hogy az illetékes hatóságoknak az engedélyek kiadásakor a lehető legfrissebb tudományos ismeretekkel kell rendelkezniük, amelyek lehetővé teszik annak bizonyítását, hogy teljesülnek a madárvédelmi irányelv által bevezetett védelmi rendszertől való eltéréshez megkövetelt feltételek. Továbbá, az eltérések engedélyezését követően az illetékes hatóságoknak el kell végezniük a szükséges ellenőrzéseket annak biztosítása érdekében, hogy a járulékos fogások a lehető legnagyobb mértékben megfeleljenek az előzetesen elvárt szinteknek, és legfeljebb elhanyagolható kárt okozzanak.
Ebből következően, nem felel meg a szelektivitásra vonatkozóan a madárvédelmi irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt követelménynek az olyan, az állat elpusztulásával nem járó befogási módszer, amely járulékos fogásokat von maga után, ha azok akár csekély mennyiségben és korlátozott időtartamra is, de alkalmasak arra, hogy a nem célba vett fajok számára az elhanyagolhatótól eltérő károsodást okozzanak.
E megfontolásokra tekintettel az EUB által az első kérdésre adott válasza szerint, a madárvédelmi irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az ezen irányelv 8. cikkétől való eltérésként járulékos fogásokat eredményező befogási módszert engedélyez, mivel e fogások, még ha csak csekély mennyiségben és korlátozott időtartamra is, de alkalmasak arra, hogy a nem célba vett fajok számára az elhanyagolhatótól eltérő károsodást okozzanak.
3.4. Az EUB határozata szerint:
1) A vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30‑i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a madarak valamely befogási módszerének hagyományos jellege önmagában nem elegendő annak bizonyításához, hogy e rendelkezés értelmében véve nincs más megfelelő megoldás, amely e módszert helyettesíthetné.
2) A 2009/147 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az ezen irányelv 8. cikkétől való eltérésként járulékos fogásokat eredményező befogási módszert engedélyez, mivel e fogások – még ha csak csekély mennyiségben és korlátozott időtartamra is – alkalmasak arra, hogy a nem célba vett fajok számára az elhanyagolhatótól eltérő károsodást okozzanak.
[1] 2021. március 17-i a One Voice, a Ligue pour la protection des oiseaux és a Ministre de la Transition écologique et solidaire C‑900/19. sz. ítélet (a továbbiakban: Ítélet)
[2] A környezetvédelem területén elfogadott egyes irányelveknek a Horvát Köztársaság csatlakozására tekintettel történő kiigazításáról szóló, 2013. május 13‑i 2013/17/EU tanácsi irányelvvel módosított, a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30‑i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 2019-ben az (EU) 2019/1010 rendelet módosította, amely összehangolja és egyszerűsíti a környezeti jog terén érvényes jelentéstételi kötelezettségeket.
[3] 1988. április 27‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet 23–33. pont. Juliane Kokott főtanácsnok indítványa az Association One Voice, Ligue pour la protection des oiseaux kontra Ministre de la Transition écologique et solidaire, (a továbbiakban: Indítvány) C‑900/19. sz. ügy 3. pont.
[4] A code de l’environnement IV. könyv vadászatra vonatkozó II. cím „A vadászat gyakorlása” c. IV. fejezet L. 424‑4. cikk.
[5] JORF, 1989. szeptember 13, (a továbbiakban: 1989. augusztus 17‑i rendelet) 1, 4, 6, 11.
[6] 1988. április 27‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet
[7] 1979. április 2-án elfogadott, a vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EGK irányelv a természetvédelmi tárgyú közösségi szabályozás legrégebbi jogforrása. Kodifikálta és felváltotta 2009/147EGK irányelv.
[8] 2018. június 21‑i Bizottság kontra Málta ítélet C‑557/15, EU:C:2018:477,
[9] Bizottság kontra Málta ítélet, 47. pont.
[10] 2020. április 23‑i Bizottság kontra Finnország [A hím pehelyréce tavaszi vadászata] ítélet, C‑217/19, EU:C:2020:291, 70. pont.
[11] Bizottság kontra Málta ítélet, 48. és 50. pont.
[12] Ítélet 32. pont.
[13] 1987. július 8‑i Bizottság kontra Belgium ítélet, 247/85, EU:C:1987:339, 8. pont; 1991. február 28‑i Bizottság kontra Németország ítélet, C‑57/89, EU:C:1991:89, 22. pont; 2020. április 23‑i Bizottság kontra Finnország ítélet 85. pont.
[14] 2020. április 23‑i Bizottság kontra Ausztria [Chasse printanière à la bécasse des bois] ítélet, C‑161/19, EU:C:2020:290, 51–57. pont.
[15] EUMSZ 13. cikk Az Unió mezőgazdasági, halászati, közlekedési, belső piaci, kutatási, technológiafejlesztési és űrkutatási politikáinak kialakításánál és végrehajtásánál az Unió és a tagállamok teljes mértékben figyelembe veszik az állatok mint érző lények kíméletére vonatkozó követelményeket, miközben tiszteletben tartják a tagállamok — különösen a vallási szertartásokra, kulturális hagyományokra és regionális örökségre vonatkozó — jogszabályi vagy közigazgatási rendelkezéseit és szokásait.
[16] Indítvány 36. pont.
[17] 2010. március 9‑i ERG és társai ítélet, C‑379/08 és C‑380/08, EU:C:2010:127, 62. pont.
[18] 1996. december 12‑i LRBPO és AVES ítélet, C‑10/96, EU:C:1996:504, 18. pont.
[19] 1987. július 8‑i Bizottság kontra Belgium ítélet, 48. pont.
[20] LRBPO és AVES ítélet, 21. pont.
[21] 1987. július 8‑i Bizottság kontra Belgium ítélet 41. pont; LRBPO és AVES ítélet 18. pont.
[22] Indítvány 37. pont.
[23] Ítélet 42. pont.
[24] i LRBPO és AVES ítélet, 21. pont.
[25] 2020. június 25‑i A és társai ítélet [Aalteri és Nevelei szélerőművek] ítélet, C‑24/19, EU:C:2020:503, 75. pont.
[26] Indítvány 21. pont, hivatkozásában: 1988. április 27‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet 27. és 28. pont; 2004. december 9‑i Bizottság kontra Spanyolország (Parany) ítélet C‑79/03, EU:C:2004:782, 34. pont.
[27] Ítélet 57. pont.
[28] Irányelv (3) , (5) preambulumbekezdése
[29] Irányelv 1. cikk (1) bekezdés
[30] 2020. április 23‑i Bizottság kontra Finnország ítélet, 67. pont.
[31] Ítélet 62. pont.
[32] Ítélet 63, 64. pont.
