Magyarország nem hibázott az azeri baltás gyilkos ügyében

A magyar hatóságok betartották az eljárási szabályokat és alappal bíztak az Európai Tanács másik tagállamának jóhiszemű eljárásban.


Az alapügy

A Makuchyan és Minasyan kontra Azerbajdzsán és Magyarország ügyet a Budapesten, 2004-ben meggyilkolt örmény katona családja és barátja indították az EJEB előtt.

Az azeri baltás gyilkos 2004-ben Budapesten vett részt egy NATO kiképzésen, ahol találkozott az örmény katonával. Ezt követően egy barkácsáruházban baltát vásárolt és egy éjjel megölte az örmény katonát.

A magyar bíróság tettéért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a gyilkost, amelyet 30 év múlva lehetett volna felülvizsgálni. 2012-ben azonban Magyarország kiadta őt Azerbajdzsánnak, hogy ott töltse le büntetése hátralévő részét.

Az azeri katonát hazatérve az azeri elnök azonnal kegyelemben részesítette és hősként ünnepelték az országban.

Az örmény katona családja és barátja 2013-ban fordult az EJEB-hez, mert véleményük szerint Azerbajdzsán megsértette az EJEE 2. cikke által védett élethez való jogot. Álláspontjukat azzal támasztották alá, hogy az örmény katonát egy azeri katona ölte meg, illetve, hogy az azeri elnök kegyelemben részesítette őt.

Magyarország vonatkozásában szintén az EJEE 2. cikke által védett élethez való jog megsértése miatt fordultak az EJEB-hez a kérelmezők. Szerintük Magyarország azzal követett el jogsértést, hogy teljesítette az azeri kiadatási kérelmet, anélkül, hogy megfelelő eljárási garanciákat követelt volna meg az azeri hatóságoktól.

A kérelmezők az EJEE 14. cikke szerinti megkülönböztetés tilalmának sérelmére is hivatkoztak, mert a támadás szerintük egy etnikai alapú gyűlöletbűncselekmény volt, amelyről Azerbajdzsánnak tudomása volt, illetve jóváhagyta azt az elnöki kegyelemmel.

Az EJEB döntése

Az EJEB megjegyezte, hogy a nemzetközi jog jelenlegi normái nagyon magas küszöböt határoznak meg egy állam felelősségének megállapításakor, ha azt a cselekményt nem közvetlenül az állam követte el.
Az EJEB szerint az azerbajdzsáni kormány magatartása, így a Ramil Safarovnak nyújtott kegyelem, fizetésemelés, lakás kiutalása egyértelművé teszi, hogy Azerbajdzsán jóváhagyta a katona cselekedeteit.

Ezt a jóváhagyást tükrözték a kérelmezők által benyújtott nyilatkozatok, amelyeket a
különféle azerbajdzsáni tisztviselők tettek, akik kifejezetten jóváhagyták Safarov cselekedetét, illetve, hogy kegyelmet kapott
Az EJEB egyetértett abban, hogy a fenti nyilatkozatok, valamint a az azeri elnök hivatalos weboldalának olyan külön szekciója, amelyen a kegyelem miatti köszönőleveleket tették közzé egybehangzott a kérelmezők azon állításával, hogy Safarovot hőssé nyilvánították az általa elkövetett szörnyű bűncselekményekért.

Az EJEB ugyanakkor nem látta bizonyítottnak, hogy Azerbajdzsán előre „egyértelműen elismerte” és „elfogadta” Safarov sajnálatos cselekedeteit, amelyeket saját döntése alapján hajtott végre. Ezt bizonyítja, hogy a támadásra éjszaka került sor, a kiképzésen kívül, és nem volt semmilyen bizonyíték vagy utalás arra, hogy a bűncselekményeket felettesei parancsára követte el.

Az EJEB szerint azt sem lehet bizonyítani, hogy Safarov nyilvánvalóan jogsértő cselekedetét parancsnokai előre láthatták, ezért az EJEB úgy értékelte, hogy Azerbajdzsán valószínűleg a nemzetközi jog értelmében nem vonható felelősségre pusztán azért, mert Safarov azeri katona.

A fentiekre tekintettel az EJEB arra jutott, hogy Azerbajdzsán nem sértette meg az örmény katona élethez való jogát.

Ugyanakkor az EJEB úgy értékelte, hogy Azerbajdzsán vállalta a felelősséget Safarov büntetésének végrehajtásáért, amikor a katonát Magyarország átadta. Azerbajdzsán pontosan tisztában volt a Safarov által elkövetett cselekménnyel, ezért megfelelő büntetést kellett volna biztosítania az etnikai alapú bűncselekmény miatt, amelyért az egyik állampolgárát egy másik ország bírósága jogerősen felelősnek találta. volt

Tekintettel az Azerbajdzsán és Örményország közötti rendkívül feszült politikai helyzetre a hatóságoknak sokkal körültekintőbbnek kellett volna lenniük.

A kiadatást követően azonban Safarov büntetésének végrehajtása helyett szabadon engedték őt és ártatlanként kezeltek, valamint kárpótolták a téves elítélésért és olyan juttatásokban részesítették, amelyeknek nyilvánvalóan nem volt jogalapja a nemzeti jog szerint.

Azerbajdzsán az EJEB előtt arra hivatkozott, hogy sérült Safarov tisztességes eljáráshoz való joga a magyar bíróság előtt. Azonban az EJEB ezt nem tartotta megalapozottnak, mert Safarov ügyét Magyarországon első- és másodfokú bíróságok előtt tárgyalták, amelyek megfelelően indokolt döntéseket hoztak. Mindenesetre, ha Safarov úgy érezte, hogy sérült a tisztességes eljáráshoz való jog kérelemmel fordulhatott volna az EJEB-hez Magyarországgal szemben, ilyet azonban nem tett.

Azerbajdzsán Safarov személyes körülményeire és mentális problémáira is hivatkozott az EJEB előtt, de ezt sem tartották olyan indoknak, amely indokolja, hogy az azeri hatóságok mentesítették őt egy súlyos gyűlölet-bűncselekmény miatt kiszabott büntetés alól. Az EJEB utalt arra, hogy Safarov szellemi képességeit több orvosszakértő is alaposan megvizsgálta a magyar büntetőeljárásban, akik úgy találták, hogy ő az elkövetés időpontjában beszámítható volt és tisztában volt tettei következményeivel.

Az Azerbajdzsán által Safarovnak nyújtott támogatások az EJEB szerint azt támasztják alá, hogy az azerbajdzsáni a hatóságok megítélése szerint alkalmas a további katonai szolgálatra, ezért nem szenvedhet súlyos mentális betegségben.

Valójában Azerbajdzsán büntetlenséget biztosított Safarov részére az örmény áldozatokkal szemben elkövetett bűncselekmények miatt. Ezzel Azerbajdzsán megsértette az EJEE 2. cikkét, amely szerint Azerbajdzsán köteles eltántorítani mindenkit a mások életét veszélyeztető cselekményektől – állapította meg az EJEB.

Magyarország felelősségével kapcsolatban az EJEB úgy értékelte, hogy nem sérült az EJEE 2. cikke, mert nem volt olyan bizonyíték, amely alátámasztotta volna, hogy a magyar hatóságok egyértelműen tudták, vagy tudniuk kellett volna, hogy Safarovot Azerbajdzsán szabadon engedi majd.
Az EJEB úgy értékelte, hogy Safarovot megfelelően tartották fogva Magyarországon, ezért az ország hatóságai nem tudtak volna többet tenni, minthogy tiszteletben tartják az eljárási szabályokat és bíznak az Európa Tanács egy másik tagállamának jóhiszeműségében.

A magyar bíróságok megállapították, hogy Safarov cselekedeteinek egyetlen motívuma az volt, hogy áldozatai örmények voltak. Tetteinek etnikai alapja tehát teljes mértékben igazolt, ezzel az EJEB is egyetértett. Az EJEB továbbá azt is elfogadta, hogy Azerbajdzsán által adott kegyelem és juttatások is rasszista indíttatásúak voltak.
Az EJEB szerint ezt az is alátámasztja, hogy visszatérést követően bármilyen kérvény vagy hivatalos eljárás mellőzésével kapott kegyelmet. Jogi alap nélkül előléptették és különféle juttatásokban részesült, amellyel elismerésben részesült a bűncselekményért.

Az EJEB az azeri tisztviselők nyilatkozatai miatt sajnálatát fejezte ki, mert ezek többsége kifejezetten támogatta Safarov örmények elleni tetteit és az elnöki weboldal külön menüpontja is azt sugallta, hogy a gyilkosság etnikai jellege miatt kapott kegyelmet.

Az azeri kormány nem cáfolta a kérelmezők diszkriminációs állítását, ezért az EJEB szerint Azerbajdzsán megsértette az EJEE 14. cikkét a 2. cikk vonatkozásában.

(hudoc.echr.coe.int)



Kapcsolódó cikkek:


A Facebooknak még hosszú utat kell megtennie
2020. július 9.

A Facebooknak még hosszú utat kell megtennie

A nyilvánosságra hozott jelentés szerint a Facebook polgári szabadságjogokkal kapcsolatos politikájával sok aktivistát haragított magára. Válaszul megkezdődnek az átalakítások a közösségi médiavállalatnál.

LMBT jogok a lengyel választási kampányban
2020. július 7.

Andrzej Duda, Lengyelország jelenlegi elnöke hétfőn alkotmány módosítási javaslatot fogalmazott meg annak érdekében, hogy az LGBT közösséghez tartozó párok ne fogadhassanak örökbe.