Munkavállalói jog védelme vállalkozás átruházásakor

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A szerző az alábbiakban az Európai Unió Bíróságának ítéletét veszi górcső alá, a verdikt az ISS Facility Services NV és Sonia Govaerts, az Atalian NV, C‑344/18. számú ügyben[1] született.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az ISS Facility Services NV (ISS) és Sonia Govaerts, az Atalian NV, ügyben a Belgiumban lévő genti munkaügyi fellebbviteli bíróság, az arbeidshof te Gent terjesztette az Európai Unió Bírósága (EUB) elé, kérve a 2001/23/EK irányelv[2] értelmezését.

A kérelem tárgyát az ISS Facility Services NV által alkalmazott Sonia Govaerts és egyfelől az ISS Facility Services NV, másfelől pedig az Atalian NV között folyamatban lévő, a korábban az ISS Facility Services NV-nek odaítélt közbeszerzési szerződés Atalian NV részére történő újbóli odaítélése következtében S. Govaerts elbocsátása és annak következményei tárgyában kialakult jogvita képezte.

A vállalkozások átruházása esetén a munkavállalói jogok védelméről szóló 2001/23/EK irányelv meghatározza a munkavállalók uniós szintű jogait azon vállalkozás vagy üzlet átruházásának esetén, amelyben dolgoznak, illetve rendelkezik az átadó és a kedvezményezett kötelezettségeiről.

Az irányelv, a munkaviszony valamennyi típusára alkalmazandó a tekintet nélkül a teljesített, vagy teljesítendő munkaórák számára, és a munkaszerződés típusára (határozatlan, határozott idejű vagy munkaerő-kölcsönzésre irányuló munkaviszony) Valamennyi köz- és magántulajdonban álló, gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásra vonatkozik, tekintet nélkül arra, hogy működésük nyereség elérését célozza-e vagy sem.

Megállapítja, hogy a vállalkozás átruházása esetén a tulajdonjog átruházása létrejöhet szerződés alapján történő átruházás vagy összefonódás során melynek következtében az átruházott vállalkozás tulajdonosa a kedvezményezett személy vagy vállalkozás lesz.

Az irányelv a munkaviszony átruházásával rögzíti, hogy:

Valamely vállalkozás átruházása nem teremt jogalapot az elbocsátásra. Elbocsátásra kizárólag gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű okokból kerülhet sor.

A munkavállalók a tulajdonjog átruházása során megőrizhetik a fennálló munkaszerződésben vagy munkaviszonyban meghatározott jogaikat és kötelezettségeiket.

Az átruházott vállalkozás kollektív szerződésének hatálya alá tartozó munkavállalókra vonatkozó feltételek a kollektív szerződés érvényességi ideje alatt fennmaradnak. Ezt az időtartamot azonban a nemzeti kormányok korlátozhatják legkevesebb egy évre.

A munkavállalók kiegészítő szociális védelmi rendszerekből fakadó jogai és kötelezettségei nem ruházhatók át. A nemzeti kormányok azonban hozhatnak olyan intézkedéseket, amelyek az e rendszerekben megszerzett nyugdíjjogosultságok védelmére irányulnak.

Ha az átruházás fizetésképtelenségi, vagy csődeljárás keretében történik, a munkavállalók jogai és kötelezettségei nem szállnak át. A nemzeti kormányok intézkedéseket tehetnek annak érdekében, hogy megelőzzék az abból a célból visszaélésszerűen indított fizetésképtelenségi eljárásokat, hogy a munkavállalókat az őket megillető jogoktól megfosszák.

A munkavállalók képviselői:

Ismételt kinevezésük lehetővé válásáig az átruházás során is elvégzik feladataikat. A munkavállalók képviseletét a fizetésképtelenségi vagy csődeljárás keretében is biztosítani kell.

A munkavállalókat érintő intézkedések elfogadását megelőzően konzultálni kell a képviselőkkel.

A korábbi és az új munkáltatónak is kellő időben tájékoztatnia kell munkavállalóit, vagy azok képviselőit az átruházásra kijelölt vagy javasolt időpontról, az átruházás indokairól, az átruházás jogi, gazdasági vagy társadalmi következményeiről, továbbá a munkavállalókat érintően előirányzott bármely intézkedésről.

Ha az adott uniós országban létezik döntőbizottság, a tájékoztatási és konzultációs kötelezettség azokra az esetekre korlátozódhat, amikor az átruházás a munkavállalók jelentős részére nézve hátrányokkal jár[3].

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a bíróság azt akarta megtudni az EUB-tól, hogy a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti jogszabály, amelynek értelmében vállalkozások különböző részeinek különböző kedvezményezettekre történő egyidejű, az irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett átruházása esetén az átruházás időpontjában fennálló munkaszerződésből eredő, az átruházott vállalkozásrészek mindegyikét megillető, illetve terhelő jogok és kötelezettségek a munkavállaló által ellátott feladatokkal arányosan szállnak át az összes kedvezményezettre.

A 2001/23/EK irányelv munkavállalók jogainak védelméről szóló 3. cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint:

„Az átadót megillető, az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek az ilyen átruházásból eredően átszállnak a kedvezményezettre.

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az átruházás időpontját követően az átadó és a kedvezményezett egyetemlegesen felelnek az olyan kötelezettségekért, amelyek az átruházás időpontját megelőzően keletkeztek az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból”.

E kérdés vizsgálata nyomán az EUB most először döntött egy gazdasági egység két kedvezményezettre történő átruházásának bekezdésében megállapított munkavállalói jogok és kötelezettségek védelmét érintő következményeiről[4].

A tényállás[5]

Sonia Govaerts 1992. november 16. óta takarítóként három különálló részmunkaidős szerződés keretében a Multiple Immo Services NV, majd jogutódjai, legutóbb az ISS alkalmazásában állt.

2004. szeptember 1-jén e társasággal ‑ megőrizve az 1992. november 16. óta megszerzett szolgálati idejét ‑ új, határozatlan időre szóló munkaszerződést kötött. 2013. április 1-jén S. Govaertset az ezen épületcsoportokba osztott három munkaterületért felelős ágazatvezetőnek nevezték ki. 2013. április 23. és július 26. között munkaképtelen volt.

Az ISS feladatát a belgiumi Gent város három részterületre osztott, különböző épületeinek takarítása és karbantartása képezte, amelynek munkaterülete különböző területekre oszlott. Az 1. területhez a múzeumok és történelmi épületek, a 2. területhez a könyvtárak és közösségi központok, a 3. területhez pedig az adminisztratív épületek tartoztak. 2013. április 1-jén S. Govaertset az e részterületeknek megfelelő három munkaterületért felelős ágazatvezetőnek nevezték ki.

Gent város e felosztást követően e részterületek tekintetében a 2013. szeptember 1. és 2016. augusztus 31. közötti időszakra vonatkozóan ajánlati felhívást tett közzé, amely eredményeként 2013. június 13-án nem az ISS ajánlatát fogadták el. Az 1. és 3. részterületet az Ataliannak ítélték oda, a 2. részterületet pedig a Cleaning Masters NV-nek.

2013. július 1-jén az ISS tájékoztatta az Ataliant, hogy az említett munkaterületeken teljes munkaidőben foglalkoztatott S. Govaertsre a 32a. sz. kollektív szerződés alkalmazandó. A 32a. számú kollektív szerződés a 2001/23 irányelvet ültette át a belga jogba[6]. Ennek értelmében „akkor jön létre átruházás, ha olyan gazdasági egység kerül átruházásra, amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett csoportja marad, amelynek célja, hogy fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenységet folytasson.[7]” A kollektív szerződés további rendelkezései szerint:

„Az átadót megillető, az…. átruházás napján fennálló munkaszerződésből eredő jogok és kötelezettségek az ilyen átruházásból eredően átszállnak a kedvezményezettre[8].”

„Amennyiben a munkaszerződés azért szűnik meg, mert az… átruházás lényegesen megváltoztatja a munkafeltételeket a munkavállaló hátrányára, a munkáltatót terheli a felelősség a munkaszerződés megszűnéséért[9].”

Az Atalian 2013. július 3-án ezt az elemzést vitatta.

Az ISS 2013. augusztus 30-ai ajánlott levelében tájékoztatta S. Govaertset, hogy – e vállalkozás átruházása és az 1. és a 3. részterület munkaterületein való alkalmazása következtében – 2013. szeptember 1-jétől az Atalian foglalkoztatja, és ettől az időponttól már nem tartozik az ISS személyi állományába. ezért S. Govaerts részére munkanélküli-igazolást állított ki, amelyen 2013. augusztus 31-ét jelölte meg a foglalkoztatás utolsó napjaként.

Egy másik, 2013. augusztus 30-ai ajánlott levélben az ISS tájékoztatta az Ataliant, hogy S. Govaerts munkaszerződése 2013. szeptember 1-jétől kezdve a törvény erejénél fogva átszállt rá. 2013. szeptember 3-án az Atalian tájékoztatta az ISS-t, hogy álláspontja szerint nem került sor a 32a. sz. kollektív szerződés értelmében vett vállalkozás-átruházásra, ezért álláspontja szerint semmilyen szerződéses jogviszony nem köti S. Govaertshez.

2013. november 18-án S. Govaerts keresettel élt az ISS és az Atalian ellen a genti munkaügyi bíróság, az arbeidsrechtbank te Gent előtt, és kérte végkielégítés, időarányos év végi prémium, valamint 2012-re és 2013-ra, mint éves referencia-időszakra szóló üdülési hozzájárulás kifizetését. A 2015. október 15-ei ítéletében e bíróság megállapította, hogy S. Govaerts elbocsátása jogellenes volt, és az ISS-t végkielégítés, év végi prémium és üdülési hozzájárulás megfizetésére kötelezte. Az Ataliannal szemben indított keresetet viszont elfogadhatatlannak minősítette.

E bíróság szerint a 32a. sz. kollektív szerződés nem alkalmazható S. Govaertsre, mivel nevezett ágazatvezetőként a takarítási munkák megtervezésével és végrehajtásának ellenőrzésével foglalkozott, vagyis adminisztratív és szervezési feladatot látott el, és nem vett részt a genti munkaterületeken az átruházás tárgyát képező takarítási munkákban. Ebből következően 2013. szeptember 1-jén S. Govaerts nem lépett automatikusan szolgálatba az Ataliannál.

Az ISS fellebbezést nyújtott be az első fokon hozott ítélettel szemben a genti munkaügyi fellebbviteli bíróság, az arbeidshof te Genthez, azt állítva, hogy S. Govaerts munkaszerződése 2013. szeptember 1-jétől 85%-ban az Atalianra, 15%-ban pedig a Cleaning Mastersre szállt át.

Az első fokon eljáró bírósággal szemben a kérdést előterjesztő bíróság úgy vélte, hogy az ügyben a gazdasági egység identitása fennmaradt a 2001/23 irányelv 1. cikke értelmében, ezért e rendelkezés értelmében vett vállalkozás-átruházásra került sor. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését ültetető a 32a. sz. kollektív szerződés 7. cikkének megfelelően, az átadót megillető, az átruházás időpontjában, azaz 2013. szeptember 1-jén fennálló munkaszerződésekből eredő jogok és kötelezettségek ezen átruházás következtében a törvény erejénél fogva átszálltak az Atalianra és a Cleaning Mastersre mint kedvezményezettekre.

Mivel S. Govaerts feladatai kizárólag Gent város munkaterületeit érintették, a kérdést előterjesztő bíróság úgy vélte, hogy 2013. szeptember 1-jén S. Govaerts az átruházott vállalkozáshoz tartozott, ezért arra kereste a választ, hogy a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésére tekintettel e vállalkozás-átruházás S. Govaerts munkaszerződésére milyen következményekkel jár.

A kialakult helyzetre tekintettel a genti munkaügyi fellebbviteli bíróság, eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatali eljárás keretében jogértelmezés céljából kérdést terjesztett az EUB elé.

Az EUB értékelése és ítélete

Az előterjesztő bíróság kérdésével arra várt választ, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, több kedvezményezettet érintő vállalkozás-átruházás esetén az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az ezen átruházás időpontjában fennálló munkaszerződésből eredő jogok és kötelezettségek a munkavállaló által ellátott feladatok arányában szállnak át az egyes kedvezményezettekre, vagy kizárólag azon kedvezményezettre szállnak át, amely számára a munkavállaló tevékenységeit elsődlegesen továbbra is ellátta. A kérdést előterjesztő bíróság továbbá arra vár választ, hogy e rendelkezést úgy kell‑e értelmezni, hogy a munkaszerződésből eredő jogok és kötelezettségek fenntartására egyik kedvezményezettel szemben sem lehet hivatkozni[10].

Az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdésének előírása szerint, az átadót megillető, az átruházás időpontjában fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek az ilyen átruházásból eredően átszállnak át a kedvezményezettre, azonban a több kedvezményezettet érintő átruházás esetét azonban e rendelkezés nem említi.

Az ügyben a kérdést előterjesztő bíróság a hivatkozott jogszabályhely négy lehetséges értelmezését mutatta be.

Az ISS Facility Services állítása szerint, a szóban forgó szerződésből eredő jogok és kötelezettségek teljes mértékben a vállalkozás azon részét megszerző kedvezményezettre szálltak át, amely a munkavállalót elsődlegesen foglalkoztatta, és amely esetében úgy tekinthető, hogy a munkavállalót oda osztották be. Hivatkozott továbbá a S. Govaerts által nyújtott szolgáltatások egyes épületcsoportok közötti megosztásának lehetőségére, oly módon, hogy úgy kell tekinteni, hogy S. Govaerts részmunkaidős munkaszerződéssel rendelkezik minden kedvezményezettnél[11]. Az ISS Facility Services szerint 66%-os részmunkaidős szerződést lehetne kötni az Ataliannal, és egy másik, 34%‑os részmunkaidős szerződést a Cleaning Mastersszel. E megosztás a kedvezményezettek részére Gent város által odaítélt épületcsoportok gazdasági értékén alapul, amelyek korábban az ISS Facility Services feladatkörébe tartoztak[12].

S. Govaerts szerint, még ha sor is került a különböző épületcsoportokba tartozó munkaterületeken dolgozó takarítószemélyzet áthelyezésére, az a tény, hogy ő adminisztratív és szervezeti feladatokat látott el, és nem vett részt a Gent város munkaterületein folytatott takarítási munkálatokban, amelyek az átruházás tárgyát képezték, azzal a következménnyel kell, hogy járjon, hogy ő nem tartozott az átruházás tárgyát képező gazdasági egységhez. Hozzátette, mindazonáltal hogy a személyzet áthelyezése következtében a belga jog értelmében köteles volt szerződésének megszüntetésére hivatkozni, ezért nem térhetett vissza munkavállalóként az ISS Facility Serviceshez[13]. Feltéve, hogy valóban vállalkozás-átruházásról van szó, a jogok és kötelezettségek teljes egészében arra a kedvezményezettre szállnak át, amely azt a vállalkozásrészt szerezte meg, ahol őt tartósan foglalkoztatták.

Álláspontja szerint, több vállalkozás egyidejű átruházása esetén a munkavállaló részmunkaidőben, több vállalkozáshoz történő áthelyezésének lehetősége nem csupán az identitását megtartó gazdasági egység átruházásának fogalmával összeegyeztethetetlen, hanem ezen kívül sértené a 2001/23 irányelv célját is, amely arra irányul, hogy megvédje a munkavállalókat a vállalkozás megváltozásának esetén.

Az Atalian e pont vonatkozásában csatlakozott S. Govaertshez, és hozzátette, hogy a belga jog szerint a részmunkaidő heti tartama nem lehet kevesebb, mint a teljes munkaidő heti tartamának harmada. Ennek következtében a munkaszerződésből eredő jogok és kötelezettségek több kedvezményezett közötti arányos megosztása sértheti a nemzeti jogot[14].

Végül a Bizottság megítélése szerint, elegendő lett volna, a vitatott teljes munkaidős szerződést az egyes kedvezményezetteknél gyakorolt tevékenységgel arányosan két részmunkaidős szerződésre osztani[15].

A továbbiakban az EUB mindenekelőtt az irányelv céljára emlékeztetett, arra, hogy – amennyire lehetséges – biztosítsa a munkaszerződések, illetve munkaviszonyok módosítás nélküli folytatását a kedvezményezettel, annak érdekében, hogy megakadályozzák az érintett munkavállalóknak pusztán az átruházás tényéből adódó kedvezőtlenebb helyzetbe kerülését[16].

A díjazási vagy egyéb munkafeltételeknek a vállalkozás-átruházás esetén történő javítása céljából azonban nem lehet eredményesen hivatkozni az irányelvre[17]

Pontosította továbbá, hogy bár az irányelv céljának megfelelően védeni kell az átruházással érintett munkavállalók érdekeit, nem lehet elvonatkoztatni a kedvezményezett érdekeitől, akinek módjában kell, hogy álljon a tevékenysége folytatásához szükséges változtatások és kiigazítások végrehajtása[18]. A 2001/23 irányelv célja így a vállalkozás átruházásakor nemcsak a munkavállalók érdekeinek védelme, hanem a munkavállalók érdekei és a kedvezményezett érdekei közötti igazságos egyensúly biztosítása is[19]

A főtanácsnok szerint ha azt a gazdasági egységet, amelyhez a munkavállalót beosztották, átruházták, az átadót a munkaszerződésből eredően megillető jogok és kötelezettségek átszállnak a kedvezményezettre. Az, hogy egyetlen vagy egyidejűleg több kedvezményezettre ruházzák át a vállalkozást,… nincs kihatással a jogok és kötelezettségek átszállására. Amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutatott: ha Gent város három épületcsoportját kizárólag az Ataliannak ítélték volna oda, egyértelmű lenne, hogy az S. Govaerts munkaszerződéséből eredően az ISS Facility Servicest megillető jogok és kötelezettségek átszálltak volna az Atalianra.

Ha ugyanis azt a gazdasági egységet, amelyhez a munkavállalót beosztották, átruházták, az átadót a munkaszerződésből eredően megillető jogok és kötelezettségek átszállnak a kedvezményezettre. Véleménye szerint az, hogy egyetlen vagy egyidejűleg több kedvezményezettre ruházzák át a vállalkozást, nincs kihatással a jogok és kötelezettségek átszállására. Amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutatott, ha Gent város három épületcsoportját kizárólag az Ataliannak ítélték volna oda, egyértelmű lenne, hogy az S. Govaerts munkaszerződéséből eredően az ISS Facility Servicest megillető jogok és kötelezettségek átszálltak volna az Atalianra”[20].

Az a tény, azonban, hogy ezen egységet egy vagy több kedvezményezettre ruházták‑e át, nincs kihatással az átadót megillető, ezen átruházás időpontjában fennálló munkaszerződésből eredő jogok és kötelezettségek átszállására.

Ebből következően az előterjesztő bíróság által másodlagosan esetet az EUB elutasította, mivel az kizárja a vállalkozás átruházásának időpontjában fennálló munkaszerződésből eredő jogok és kötelezettségek fenntartását, és ezáltal megfosztja a 2001/23 irányelvet a hatékony érvényesüléstől.

Az EUB a kérdést előterjesztő bíróság által elsődlegesen hivatkozott két eset kapcsán megjegyezte, hogy:

• Arra az esetre, ha a munkaszerződést kizárólag azon kedvezményezettre ruházzák át, akinél a munkavállaló feladatait elsődlegesen ellátja, az irányelv 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének ezen értelmezése lehetővé teszi a munkaszerződésből eredő jogok és kötelezettségek e kedvezményezett tekintetében való fenntartásának biztosítását, és így a munkavállaló érdekeit védi. Ez az eset azonban figyelmen kívül hagyja a kedvezményezett érdekeit, mivel a teljes munkaidőre szóló munkaszerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket ruház rá, míg az érintett munkavállaló feladatait e kedvezményezettnél csak részmunkaidőben látta el[21].
• Arra az esetre, amikor az átadóval kötött munkaszerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket az egyes kedvezményezettekre a munkavállaló által ellátott feladatok arányában ruházzák át, pontosítani kell:

–          egyrészt, hogy a 2001/23 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően az irányelv nem érinti a munkaszerződésnek, illetve a munkaviszonynak a nemzeti jogban meghatározott fogalmát. Így a kérdést előterjesztő bíróság feladata a munkaszerződés esetleges megosztási módjának meghatározása. E tekintetben az ISS javaslatának megfelelően figyelembe veheti azon részterületek gazdasági értékét, amelyekhez a munkavállalót beosztották, vagy az Európai Bizottság javaslatának megfelelően a munkavállaló által ténylegesen az egyes részterületekre fordított időt[22].

–          másrészt ‑ amennyiben ez az eset a teljes munkaidőre szóló munkaszerződés több részmunkaidős munkaszerződésre osztását jelenti ‑ emlékeztet arra, hogy a 2001/23 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében a tagállamok nem zárják ki ezen irányelv a hatálya alól a munkaszerződéseket és munkaviszonyokat kizárólag a teljesítendő vagy a teljesített munkaórák száma miatt. Az ilyen megosztás ezért nem zárható ki pusztán amiatt, hogy az csekély számú munkaórára vonatkozó munkaszerződésnek az egyik kedvezményezettre való átszállását jelenti[23].

A munkavállalók érdekeinek védelme és a kedvezményezettek érdekeinek védelme közötti érdekegyensúly körében, miközben a munkavállaló munkaszerződéséből eredő jogai fennmaradnak, a kedvezményezettek számára nem írnak elő az érintett vállalkozás átruházásából eredő kötelezettségeknél nagyobb mértékű kötelezettségeket.

A főtanácsnok indítványa szerint, „figyelembe kell venni, hogy e megoldás milyen hatással jár a 2001/23 irányelvnek a munkavállalók védelmével kapcsolatos célkitűzésére. Így…erre az irányelvre nem lehet hivatkozni a vállalkozás-átruházással érintett munkavállalók munkafeltételeinek javítása érdekében, ugyanúgy nem lehet ezt megtenni a munkafeltételek rontása céljából”[24].

E tekintetben az EUB emlékeztetett arra, hogy az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében, bár a vállalkozás vagy annak egy részének átruházása önmagában – az e cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett esetek kivételével – nem képezheti az átadó vagy a kedvezményezett általi elbocsátás indokát, e rendelkezés nem akadályozza az olyan elbocsátásokat, amelyeknek a munkaerő tekintetében változásokat eredményező gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű indokuk van. Ezen kívül a 4. cikk (2) bekezdése pontosítja, hogy ha a munkaszerződés azért szűnik meg, mert az átruházás lényegesen megváltoztatja a munkafeltételeket a munkavállaló hátrányára, úgy kell tekinteni, mintha azt a munkáltató szüntette volna meg[25].

Ennél fogva, ha a munkaszerződést nem lehet megosztani, vagy a munkafeltételek és a 2001/23 irányelvben biztosított munkavállalói jogok romlásához vezet, e munkaszerződés megszüntethető, és a 2001/23 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében úgy kell tekinteni, mintha azt a kedvezményezett vagy a kedvezményezettek szüntették volna meg, még akkor is, ha e megszüntetést a munkavállaló kezdeményezte[26].

E megfontolások összességére tekintettel az EUB-nak az előterjesztett kérdésre adott válasza szerint, a több kedvezményezettet érintő vállalkozás-átruházás esetén a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a munkaszerződésből eredő jogok és kötelezettségek az érintett munkavállaló által ellátott feladatok arányában szállnak át az egyes kedvezményezettekre, azzal a feltétellel, hogy a munkaszerződés e miatti megosztása lehetséges, illetve nem vezet a munkafeltételek romlásához és nem sérti a munkavállalók jogainak ezen irányelvben biztosított védelmét, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Abban az esetben, ha az ilyen megosztás lehetetlennek bizonyul, vagy sérti az említett munkavállaló jogait, a munkaviszony ezt követő esetleges megszüntetését az irányelv 4. cikke értelmében úgy kell tekinteni, mintha azt a kedvezményezett vagy a kedvezményezettek szüntették volna meg, még akkor is, ha e megszüntetést a munkavállaló kezdeményezte[27].

Lábjegyzetek:

[1] 2020. március 26-ai ISS Facility Services NV és Sonia Govaerts, az Atalian NV, korábban Euroclean NV C‑344/18. sz. ügy, ítélet ECLI:EU:C:2020:239 (Ítélet)

[2] A Tanács 2001. március 12-ei 2001/23/EK irányelve a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (Irányelv)

^{[3]c11330 – EN – EUR-Lex – EUR-Lex}

[4] Maciej Szpunar Fötanácsnok indítványa az ISS Facility Services NV kontra Sonia Govaerts, Atalian NV, korábban Euroclean NV, C‑344/18. sz. ügyben (Indítvány)

[5] Ítélet 9-22. pont, Indítvány 15-28. pont.

[6] A 2001/23 irányelvet a 2002. március 14-ei királyi rendelettel kötelezővé tett 2002. március 13-ai 32d. számú kollektív szerződéssel módosított, az 1985. július 25-ei királyi rendelettel kötelezővé tett, a munkavállalók jogainak a vállalkozás szerződés útján történő átruházása következtében a munkáltató változása esetén történő védelméről, valamint a fizetésképtelenséget vagy az eszközátruházás útján megvalósuló csődegyezséget követően az eszközök átvétele keretében átvett munkavállalók jogainak szabályozásáról szóló convention collective de travail n 32 bis concernant le maintien des droits des travailleurs en cas de changement d’employeur du fait d’un transfert conventionnel d’entreprise et réglant les droits des travailleurs repris en cas de reprise de l’actif après faillite ou concordat judiciaire par abandon d’actif, a 32a. számú kollektív szerződés.(KSZ.)

[7] KSZ 6. cikk

[8] KSZ 7. cikk

[9] KSZ 10. cikk

[10] Ítélet 23. pont

[11] Indítvány 61. pont

[12] Indítvány 61. pont, 41. lábjegyzet

[13] Indítvány 62. pont, 43. lábjegyzet.

[14] Indítvány 63. pont

[15] Indítvány 64. pont

[16] 2018. augusztus 7-ei Colino Sigüenza-ítélet, C‑472/16, EU:C:2011:646, 48. pont

[17] 2011. szeptember 6-ai Scattolon-ítélet, C‑108/10, EU:C:2011:542, 77. pont

[18] 2006. március 9-ei Werhof-ítélet, C‑499/04, EU:C:2006:168, 31. pont

[19] 2013. július 18-ai Alemo‑Herron és társai-ítélet, C‑426/11, EU:C:2013:521, 25. pont

[20] Indítvány 70. pont

[21] Ítélet 31. pont

[22] Ítélet 32. pont

[23] Ítélet 33. pont

[24] Indítvány77. pont, 1996. március 7-ei Merckx és Neuhuys-ítélet, C‑171/94 és C‑172/94, EU:C:1996:87, 38. pont; 2011. szeptember 6-ai Scattolon-ítélet, C‑108/10, EU:C:2011:542, 81. és 82. pont

[25] Ítélet 36. pont

[26] Ítélet 37. pont

[27] Ítélet 38. pont

---