Nem lehet mérlegelés nélkül megtiltani külföldi vezetéknév fölvételét

Az egyik kérelmező hagyományos asszír családi nevét, míg másikuk buddhista vallásának megfelelőbb szanszkrit nevet szeretett volna fölvenni. A török bíróságok mindkettejük kérelmét elutasították arra a szabályra hivatkozva, amely megtiltotta külföldi vezetéknév fölvételét.

Az alapügy

Az egyik kérelmező, Nuri Aktaş asszír ősökkel rendelkező török állampolgár 1995-ben svájci állampolgárságot szerzett. Svájci útlevelében az asszír “Amno” vezetéknevet adta meg, és az okmányban ezt is tüntették föl. Ennek következtében török és svájci útlevelében más-más névvel szerepelt. 2005-ben a török bíróságtól kérte nevének Aktaş-ról Amno-ra változtatását. Kérelmében hivatkozott asszír leszármazására, továbbá, hogy bátyja hasonló névváltoztatását ugyanezen bíróság 2002-ben jóváhagyta. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a két útlevélben szereplő eltérő név a mindennapi életben is problémát jelent számára.

A bíróság kérdésére az anyakönyvi nyilvántartó jelezte, hogy az Amno név bejegyzésének nincs akadálya. Az eljárásban tanút is meghallgattak, aki úgy nyilatkozott, hogy világ életében a bejegyezni kívánt néven ismerte a kérelmezőt. Miután arról is megbizonyosodott, hogy a kérelmezőt nem körözik, a bíróság a Török Nyelvészeti Intézethez fordult azzal a kérdéssel, hogy az Amno török szó-e. Az Intézet nemleges válaszára tekintettel a bíróság a névváltoztatás iránti kérelmet elutasította arra hivatkozva, hogy a török törvények értelmében felvett vezetéknév csak török kifejezés lehet. 2006-ban a másodfok, 2007-ben pedig a harmadfokon eljáró semmítőszék is jóváhagyta az elutasító ítéletet.

A második kérelmező, eredetileg H. Aslaniskender egy buddhista török állampolgár, aki vallására tekintettel kérte nevének megváltoztatását Padmapanys Leonalexandros-ra. Kérlemét 2002-ben a török bíróság elutasította. Fellebbezésében a második kérelmező előadta, hogy a névváltoztatási kérelem elutasítása sértette spirituális integritását, és akadályozta a szabad vallásgyakorlásban, illetve az önkifejezés szabadságában.

Az elsőfokú döntést a semmítőszék eljárásjogi okokból megsemmisítette. A megismételt elsőfokú eljárásban a bíróság szakvéleményt kért az Ankarai Egyetem egy indológusától, aki megállapította, hogy a Padmapanys név fontos szanszkrit sprituális tartalmat hordoz, míg a Leonalexandros csupán a török Aslaniskender név görög megfelelője, vallási jelentést nem hordoz. Erre tekintettel a kérelmező azt kérte a bíróságtól, hogy nevét a teljesen szanszkrit Padmapani Paramabindu-ra változtassa. Az első fokon eljáró bíróság helyt adott a kérelemnek. A döntést azonban az anyakönyvi hivatal megtámadta. A semmítőszék végül a keresztnévváltoztatást helyben hagyta, a vezetéknévvel kapcsolatban azonban megsemmisítette a döntést arra hivatkozva, hogy a felvenni kívánt név nem török szó. A vezetéknév megváltoztatását megtagadó döntést végül 2006 szeptember 22-én hozta meg a semmítőszék, a döntést azonban csak 2007 március 22-én közöltek a második kérelmezővel.

A kérelmezők a névváltoztatási kérelmet elutasító döntések ellen a Bírósághoz fordultak többek között a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot deklaráló 8. és a diszkrimináció tilalmát rögzítő 14. cikk sérelmére hivatkozva.

Az EJEB döntése

A Bíróság az ügyeket a jogi kérdés hasonlóságára tekintettel egyesítette.

A török kormány a második kérelmező vonatkozásában elkésettségre hivatkozott, a Bíróság azonban a döntés közlésének időpontjától számította a hat hónapos határidőt, így a kérelmeket érdemben bírálta el.

Első kérdésként azt kellett a Bíróságnak eldöntenie, hogy a kérelmezők magánéletébe beavatkozást jelentett-e a névváltoztatás megtagadása. Ezzel kapcsolatban a Bíróság felidézte, hogy a Henry Kismoun-ügyben megállapította a magánéletbe való beavatkozást, amikor a kérelmezőt vezetékneve megváltoztatására kötelezték. Ugyan nem ennyire egyértelmű a megítélése annak az esetnek, amikor az állam a kérelmező névváltoztatási kérelmét utasítja vissza, a Bíróság mégis úgy ítélte meg, hogy ebben az esetben is azonosak a mérlegelési szempontok: az államnak a magánfél és a társadalom érdekeit kell kiegyensúlyoznia.

A Bíróság e körben a Stjerna-ügyre utalva hangsúlyozta, hogy a névváltoztatás joga legitim (közérdeket szolgáló) korlátok közé szorítható például a népességnyilvántartás hatékonysága, a személyazonosítás, illetve a családi kapcsolat azonosíthatóságának érvényre juttatása érdekében. A jelen ügyben azonban a török hatóságok csupán arra hivatkozva nem engedélyezték a névváltoztatást, hogy a török jog tiltotta a nem török nyelvű név felvételét.

A Bíróság hangsúlyozta, hogy a tagállami hatóságok vannak abban a helyzetben, hogy a névváltoztatással kapcsolatos köz- és magánérdeket kiegyensúlyozzák. A jogi előírásokkal szemben az a követelmény, hogy ehhez a jogalkalmazás számára kellő rugalmasságot biztosítsanak. A jelen ügyben a Bíróság értékelése szerint a török bíróságok a török jog egy mondatára hivatkozva, az ügyben felmerülő szempontok mérlegelése nélkül, automatikusan utasították el a kérelmezők névváltoztatási kérelmét. A határozatok indokolása nem mutatja be, hogy a vezetéknév megváltoztatása milyen módon sértené a közérdeket. A közérdeksérelem az első kérelmező esetében különösen kétséges, akinek bátyja megváltoztathatta a családnevét a kérelmező által is kért szóra.

A megfelelő mérlegelés elmulasztására tekintettel a Bíróság héttagú kamarája egyhangúlag megállapította a magán- és családi élet tiszteletben tartását előíró 8. cikk sérelmét. Az egyezménysértés megállapítására tekintettel a 14. cikkel összefüggésben a Bíróság mellőzte az ügy értékelését.

A Bíróság nem-vagyoni kártérítésként a kérelmezőknek fejenként 1.500 eurót is megítélt.

(atlatszo.ejeb.hu)

Kapcsolódó cikkek:


Hosszú vajúdás – Az EU Alapjogi Chartájának margójára
2019. szeptember 17.

Hosszú vajúdás – Az EU Alapjogi Chartájának margójára

Vajon van-e ok az ünneplésre? – teszi fel a kérdést a szerző annak apropóján, hogy 20 éve kezdődött az EU Alapjogi Chartájának története. Mint írja, a választ az fogja eldönteni, hogy a dokumentumnak közép- és hosszútávon sikerül-e az EJEE-hez és az EJEB-hoz hasonló, a kontinens országainak emberi jogi és jogállami standardjait alapvetően befolyásoló hatást kiváltania.

Kötelező akadálymentesíteni a mozit?
2019. szeptember 4.

Kötelező akadálymentesíteni a mozit?

Egy filmet, amit az egész városban csak egy moziban vetítettek, a mozirajongó kerekesszékes kérelmező nem tudott megnézni, mert a mozi nem akadálymentesített, és a mozi azt sem engedte meg, hogy a kérelmező a vendégektől segítséget kérjen. Az EJEB szerint a magánélethez és a hátrányos megkülönböztetés tilalmához fűződő jog sem sérült az ügyben, mert a kérelmező más mozikban és egyébként más módokon kellően gazdag társasági életet élhet, így az emberi kapcsolatai nem szűkülnek be olyan mértékben, ami az Egyezménybe ütközne. Az ügyben az érdeksérelem nem volt annyira súlyos, hogy az hátrányos megkülönböztetésnek minősüljön.