Nem sérti az egyenlő bánásmód elvét a francia családtámogatási rendszer

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az EUB-nak egy francia házaspár ügyében kellett állást foglalnia, abban a kérdésben, hogy sérti-e az egyenlő bánásmód elvét, ha az EUB-hoz kirendelt bírónak a tagállamba való visszatérése után csökken a jövedelme és az ehhez kötött családtámogatás összege is.

Az alapügy

A francia állampolgárságú PF és QG házastársak 2011‑ben 59.734 euró, 2012‑ben pedig 63.680 euró összegű adóköteles jövedelmet vallottak be. Négy eltartott kiskorú gyermekük után összesen havi 458,02 euró összegű családi támogatásban részesültek. E támogatás kifizetését megszakították azután, hogy QG‑t, a francia igazságszolgáltatási rendszerbe tartozó bírót a Luxemburgban található Európai Unió Bíróságára rendelték ki hároméves időszakra. Új álláshelye miatt QG éves jövedelme megemelkedett, amely a 2015‑ös évre vonatkozóan 123.609 eurónak, a 2016‑os év tekintetében pedig 132.499 eurónak felelt meg.

QG Franciaországba való visszatérését és az eredeti munkakörébe 2017 szeptemberében történő visszahelyezését követően, ami jelentős jövedelemcsökkenést eredményezett, az alapeljárás felperesei 2017. december 1‑jén családi támogatás iránti kérelmet nyújtottak be az Ille-et-Vilaine‑i családtámogatási pénztárhoz (CAF), azt állítva, hogy a figyelembe veendő jövedelmeknek az e kérelem időpontjában a háztartást megillető jövedelmeknek kell lenniük, és hogy a társadalombiztosítási törvénykönyv R 532–3. cikke rendelkezéseinek alkalmazását – amely cikk referencia naptári évként a kifizetési időszakot megelőző utolsó előtti évet, azaz a jelen esetben 2015‑öt határozza meg – figyelmen kívül kell hagyni.

Határozatában a CAF azt állapította meg, hogy a családi támogatások havi összege 115,65 euró.

A felperesek ezt követően a kérdést előterjesztő bírósághoz fordultak az említett határozat megsemmisítése és annak érdekében, hogy a családi támogatások havi összegét 462,62 euróban állapítsák meg, amely összeg figyelembe veszi az aktualizált jövedelmeket és az eltartott gyermekek számát.

A tribunal de grande instance de Rennes (rennes‑i általános hatáskörű elsőfokú bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az EUB-hoz fordul.

Az EUB döntése

Ami az EUM‑Szerződésben a munkavállalók szabad mozgására vonatkozóan előírt rendelkezéseket illeti, az EUB állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az olyan uniós polgár, aki a származási tagállamától eltérő tagállamban, így például az Unió valamely intézményénél vagy szervénél dolgozik az EUMSZ 45. cikk hatálya alá tartozik, ezért nem tagadható meg azon szociális jogok és előnyök kedvezménye, amelyet az EUMSZ 45. cikk biztosít számára.

Az EUB szerint az a körülmény, hogy az alapügyben szóban forgó munkavállalót uniós intézmény foglalkoztatja, nem meghatározó, mivel az egyenlő bánásmódnak a 492/211 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése által követett célkitűzése éppen arra irányul, hogy a más tagállamok állampolgárságával rendelkező munkavállalókra kiterjessze az összes olyan szociális kedvezményt, amelyet – függetlenül attól, hogy az a munkaszerződéshez kapcsolódik‑e, vagy sem – általában a hazai munkavállalók esetében, elsősorban objektív munkavállalói minőségük folytán vagy az állam területén való lakóhellyel rendelkezés puszta ténye alapján elismernek.

Ami az EUMSZ 45. cikk (2) bekezdésével és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésével ellentétes esetleges hátrányos megkülönböztetés fennállását illeti, meg kell állapítani, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás, amely a munkavállaló által a kifizetési időszakot megelőző utolsó előtti évként meghatározott referencia naptári évben kapott jövedelmek összege alapján állapítja meg az esedékes családi támogatások összegét, különbségtétel nélkül alkalmazandó valamennyi munkavállalóra, állampolgárságukra való tekintet nélkül, ezért nem valósít közvetlenül az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést.

A jelen ügyben az EUB arra a következtetésre jutott, hogy a családi támogatásoknak a szabad mozgáshoz való jogot gyakorló kedvezményezettjei nem részesülnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint az ilyen támogatások azon jogosultjai, akik e jogot nem gyakorolták.

Az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti jogszabály alkalmazásában ugyanis a valamely tagállam állampolgárságával rendelkező olyan munkavállalóra, aki valamely másik tagállamba történő költözése során jövedelmeinek összegében emelkedő vagy csökkenő tendenciájú változást tapasztalt, a referencia–időszakban szerzett jövedelmeken alapuló családi támogatások kiszámítására ugyanazt a módszert kell alkalmazni, mint az olyan munkavállalóra, aki nem hagyta el származási tagállamát, ugyanakkor jövedelmében azonos változást tapasztalt. Így az alapeljárás felperesei esetében a családi támogatásoknak a származási tagállamba való visszatérésük miatt csökkenő összege kiszámítása érdekében a valamely másik tagállamba történő költözésük során kapott magasabb jövedelmeket ugyanúgy figyelembe vették, mint a szabad mozgáshoz való jogát nem gyakorló munkavállaló által szerzett jövedelmek hasonló növekedését, ami e támogatások összegének hasonló csökkenéséhez vezetett.

Az EUB szerint tehát nem a szabad mozgáshoz való jog gyakorlása vonta maga után az alapeljárás felperesei esetében az esedékes támogatások összegének csökkenését, hanem az a körülmény, hogy a más tagállamba való költözésükkor az utóbbiak által kapott jövedelmek magasabbak voltak, mint az e költözés előtt vagy után kapott jövedelmek.

Az EUB megállapította, hogy az a körülmény, hogy az alapeljárás felperesei egy másik tagállamba való költözésükkor nem részesülhettek a származási tagállamuk által folyósított családi támogatásokban, és hogy az utóbbi államba való visszatérés esetén kapott családi támogatások két évig nem állnak összhangban az ezen időszak során szerzett jövedelmükkel, nem minősülhet a munkavállalók szabad mozgásával és különösen az EUMSZ 45. cikkel ellentétes kedvezőtlenebb bánásmódnak.

Az EUB emlékeztetett arra, hogy annak értékelése során, hogy valamely nemzeti rendelkezés hátrányosan megkülönböztető jellegű–e, nem lehet figyelembe venni azokat az okokat, amelyek miatt valamely migráns munkavállaló úgy dönt, hogy az Unión belüli szabad mozgás őt megillető jogával él.

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 45. cikket és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a folyósítandó családi ellátások kiszámítása szempontjából referenciaévként a kifizetési időszakot megelőző utolsó előtti évet veszi figyelembe, ezért a valamely nemzeti tisztviselő által egy másik tagállamban található uniós intézményhez való kirendelés során szerzett jövedelem jelentős növekedése esetén a családi támogatások összege e tisztviselő származási tagállamba való visszatérésekor két éven keresztül jelentősen csökken.

(curia.europa.eu)

---