Nem volt jogsértő a bírák nyugdíjazása

Az EJEB nem találta megalapozottnak a magyar bírák azon kérelmét, hogy Magyarország a kötelező nyugdíjbavonulás előírásával megsértette a tisztességes eljáráshoz, a tulajdon védelméhez, illetve a magánélethez való jogukat.

2012-ben 160 magyar bíró (kérelmezők) fordult az EJEB-hez annak megállapítását kérve, hogy Magyarország megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményében (EJEE) foglalt magánélethez és szakmai karrierhez való jogukat, amikor a bírákra irányadó nyugdíjkorhatárt 70 évről az általános nyugdíjkorhatárra szállította le.

Végül 73 bíró visszavonta a kérelmét, így az EJEB-nek 87 ügyben kellett döntenie.

A kérelmezők előadták, hogy a bírák nyugdíjkorhatára 1869 óta 70 évben van meghatározva, azonban a bírák még ezen életkor betöltését követően is folytathatják tevékenységüket, ha szeretnék.

A kérelmezők előadták, hogy az Alaptörvény hatályba lépését megelőzően a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényt módosították, amely értelmében a bírákra is az általános nyugdíjkorhatár vonatkozik.

A módosított jogszabály értelmében minden bíró, aki 2012 előtt, vagy 2012-ben elérte a nyugdíjkorhatárt, 2012-ben köteles volt nyugdíjba vonulni.

A kérelmezők egy részének megbízatását a fenti szabályra tekintettel a köztársasági elnök vonta vissza, páran azonban önként vonultak nyugdíjba a jogszabály rendelkezéseinek megfelelően.

Az alkotmánybíróság jogellenesnek találta a nyugdíjszabályok visszaható hatályú alkalmazását és a jogszabályt 2012 január 1-i hatállyal megsemmisítette, ugyanakkor a nyugdíjazott bírák jogállását automatikusan nem állította vissza.

Az Alkotmánybíróság szerint az egyes generációkra eltérő nyugdíjszabályok vonatkoznak, a jogszabály által rögzített életkor elérésekor nem kötelező nyugdíjba vonulni, illetve azt is megállapította, hogy a bírói függetlenség alapján a bírák nem lettek volna eltávolíthatók. Az Alkotmánybíróság szerint a bírák nyugdíjkorhatárát úgy Kellett volna leszállítani, hogy arról sarkalatos törvényben, előreláthatóan rendelkeznek és a jogszabály alkalmazására kellő felkészülési időt biztosítanak. A bírák automatikus elbocsátása az Alkotmánybíróság szerint sérti a bírói függetlenséget.

A kérelmezők azzal érveltek, hogy jogos várakozásuk volt arra, hogy bírói státuszukat 70 éves életkorukig gyakorolhatják, amelyet a jogalkotó kötelezően leszállított, ezzel Magyarország megsértette az EJEE Első Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1 cikkében foglalt tulajdon védelméhez való jogukat.

A kérelmezők arra is hivatkoztak, hogy őket az EJEE 14. cikke szerinti hátrányos megkülönböztetés érte az életkoruk alapján.

A kérelmezők közül többen is hivatkoztak arra, hogy Magyarország megsértette a tisztességes tárgyaláshoz való jogukat és elzárta őket ügyük bíróság előtti érvényesítésének lehetőségétől.

A kérelmezők szerint az őket ért jogsérelem orvoslására nem állt rendelkezésre jogorvoslati lehetőség.

Az EJEB döntése

Az EJEB azért utasította el a kérelmeket, mert álláspontja szerint az Alkotmánybíróság döntésével a kötelező nyugdíjkorhatár visszamenőleges alkalmazhatósága megszűnt, így a bírákat nem fenyegette a kötelező nyugdíjba vonulás.

Azon bírák esetében, akik önként vonultak nyugdíjba, az EJEB nem találta megalapozottnak azt az érvelést, hogy a nyugdíjazás iránti kérelmüket az alaptörvény-ellenesnek minősített jogszabály hatására terjesztették elő.

Azon bírák, akik a tisztségüktől való megfosztás miatt kártérítést kaptak, azt állították, hogy a Magyarország által nyújtott kártérítés összege nem volt megfelelő. Az EJEB szerint azonban az érintetteknek többféle választási lehetőségük volt, amelyek közül a kártérítés csak az egyik, akár a státuszuk visszaállítását is kérhették volna.

Az EJEB szerint a Magyarország által biztosított kártérítés az adott körülmények között megfelelőnek tekinthető, ezért az érintett kérelmezők nem tekinthetők az EJEE szerinti áldozatoknak.

Az EJEB a tisztességes tárgyaláshoz való jog megsértését sem találta megalapozottnak, mivel a jogalkotó az Alkotmánybíróság döntése és a Velencei Bizottság állásfoglalása után módosította a jogszabályt és különböző lehetőségeket biztosított a bírák számára az őket ért sérelem kompenzálása érdekében.

Huszonnégy kérelmező hivatkozott arra, hogy Magyarország megsértette a tulajdonhoz való jogukat, amikor a nyugdíjkorhatárt leszállította, mert így a kérelmezők nem élvezhették 70 éves korukig a bírói tisztséggel járó juttatásokat.

Az EJEB felhívta a figyelmet korábbi gyakorlatára, amely szerint a tulajdon védelme csak a már meglévő tulajdonra vonatkozik, a jövőben várhatóan megszerezhető vagyonelemekre azonban nem.

Az EJEB megismételte, hogy a bírák választásuk szerint kérhették a tisztségükbe való visszahelyezésüket, ezért a tulajdon sérelme nem következett be.

Az EJEB a kérelmezők azon kérelmét sem tartotta megalapozottnak, hogy nem állt rendelkezésükre megfelelő jogorvoslat a tulajdoni sérelmük orvoslására, tekintettel arra, hogy az EJEB szerint a kérelmezők tulajdonának sérelme nem következett be.

A kérelmezők hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó érvelését is elutasította az EJEB, mivel azt a tulajdon védelmével összhangban lehet csak értelmezni, azonban a kérelmezők tulajdona nem sérült.

A magánélethez való jog sérelmével kapcsolatban az EJEB arra a következtetésre jutott, hogy mivel a kérelmezőket visszahelyezték korábbi státuszukba, ezért nem érte őket olyan jelentős sérelem, amely az EJEE 8. cikke szerinti magánélethez való jog sérelmének megállapítására adna okot.

A kérelmezők arra is hivatkoztak, hogy bizonyos médiumok és a kormány megbélyegezte és negatív színben tüntette fel őket a közvélemény előtt. Az EJEB nem talált erre utaló bizonyítékot, ezért az EJEB szerint a kérelmezők nem tudták alátámasztani, hogy egyedileg hogyan érintette őket a generációjukkal szemben megfogalmazott kritika, illetve azt sem tudták bizonyítani, hogy őket emiatt szakmai vagy magánéleti hátrány érte.

A fentiek alapján az EJEB megállapította, hogy a kérelmezőket ért esetleges hátrányok nem voltak olyan súlyúak, amelyek az EJEE 8. cikkében foglalt magánélethez való jog megsértésének megállapítását indokolták.

(hudoc.echr.coe.int)

Kapcsolódó cikkek:


Az európai elfogatóparancs végrehajtása csak alapos indokkal tagadható meg
2019. július 12.

Az európai elfogatóparancs végrehajtása csak alapos indokkal tagadható meg

Az ETA baszk terrorszervezet által elkövetett gyilkosság gyanúsítottja ellen a spanyol hatóságok európai elfogatóparancsot adtak ki. Bár Belgiumban letartóztatták a feltételezett elkövetőt, a spanyol börtönhelyzetre hivatkozva a belga bíróság megtagadta az elfogatóparancs végrehajtását és a gyanúsított kiadatását. A Bíróság helyeselte, hogy a belga igazságszolgáltatás mérlegelte a kiadatással járó esetleges alapjogsérelem veszélyét, a döntés indokolása azonban nem volt kellően megalapozott.

Az állam felelős a fakivágást ellenző tüntetőket elzavarók tetteiért
2019. július 10.

Az állam felelős a fakivágást ellenző tüntetőket elzavarók tetteiért

Fakivágások ellen tüntettek 2010-ben Ukrajnában, a tüntetést többek között biztonsági őrnek tűnő, de engedéllyel nem rendelkező “kopaszok” oszlatták fel, amit a rendőrség tétlenül nézett. A döntésből az is kiderül, hogy aki a tüntetésen van, tüntetőként viselkedik és ellenáll a rendőri intézkedésnek, az tüntető még akkor is, ha azt mondja, hogy csak nézelődött, és így az Egyezmény védi őt.

Az állam kötelessége biztosítani az orvosi műhibával kapcsolatos panasz hatékony kivizsgálását
2019. július 9.

Az állam kötelessége biztosítani az orvosi műhibával kapcsolatos panasz hatékony kivizsgálását

A várandós török édesanyát a nyolcadik hónapban ájulását követően kórházba szállították, ahonnan állítása szerint az orvosok kivizsgálás helyett a magánrendelésükre igyekeztek átküldeni. Tíz nappal később a megszülető gyermek oxigénhiánnyal küzdött, és újraélesztés, majd inkubátoros kezelés ellenére tartós agykárosodást szenvedett. A szülők három eljárást is indítottak, de egyik sem zárult érdemi eredménnyel, a vizsgálatok során ráadásul az édesanya orvosi kartonjának is nyoma veszett. A Bíróság ítélete szerint a műhibával kapcsolatos panasz hatékony felderítésének elmaradásával a török kormány megsértette az Egyezmény 8. cikkét.