Nem volt jogsértő a bírák nyugdíjazása

Az EJEB nem találta megalapozottnak a magyar bírák azon kérelmét, hogy Magyarország a kötelező nyugdíjbavonulás előírásával megsértette a tisztességes eljáráshoz, a tulajdon védelméhez, illetve a magánélethez való jogukat.

2012-ben 160 magyar bíró (kérelmezők) fordult az EJEB-hez annak megállapítását kérve, hogy Magyarország megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményében (EJEE) foglalt magánélethez és szakmai karrierhez való jogukat, amikor a bírákra irányadó nyugdíjkorhatárt 70 évről az általános nyugdíjkorhatárra szállította le.

Végül 73 bíró visszavonta a kérelmét, így az EJEB-nek 87 ügyben kellett döntenie.

A kérelmezők előadták, hogy a bírák nyugdíjkorhatára 1869 óta 70 évben van meghatározva, azonban a bírák még ezen életkor betöltését követően is folytathatják tevékenységüket, ha szeretnék.

A kérelmezők előadták, hogy az Alaptörvény hatályba lépését megelőzően a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényt módosították, amely értelmében a bírákra is az általános nyugdíjkorhatár vonatkozik.

A módosított jogszabály értelmében minden bíró, aki 2012 előtt, vagy 2012-ben elérte a nyugdíjkorhatárt, 2012-ben köteles volt nyugdíjba vonulni.

A kérelmezők egy részének megbízatását a fenti szabályra tekintettel a köztársasági elnök vonta vissza, páran azonban önként vonultak nyugdíjba a jogszabály rendelkezéseinek megfelelően.

Az alkotmánybíróság jogellenesnek találta a nyugdíjszabályok visszaható hatályú alkalmazását és a jogszabályt 2012 január 1-i hatállyal megsemmisítette, ugyanakkor a nyugdíjazott bírák jogállását automatikusan nem állította vissza.

Az Alkotmánybíróság szerint az egyes generációkra eltérő nyugdíjszabályok vonatkoznak, a jogszabály által rögzített életkor elérésekor nem kötelező nyugdíjba vonulni, illetve azt is megállapította, hogy a bírói függetlenség alapján a bírák nem lettek volna eltávolíthatók. Az Alkotmánybíróság szerint a bírák nyugdíjkorhatárát úgy Kellett volna leszállítani, hogy arról sarkalatos törvényben, előreláthatóan rendelkeznek és a jogszabály alkalmazására kellő felkészülési időt biztosítanak. A bírák automatikus elbocsátása az Alkotmánybíróság szerint sérti a bírói függetlenséget.

A kérelmezők azzal érveltek, hogy jogos várakozásuk volt arra, hogy bírói státuszukat 70 éves életkorukig gyakorolhatják, amelyet a jogalkotó kötelezően leszállított, ezzel Magyarország megsértette az EJEE Első Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1 cikkében foglalt tulajdon védelméhez való jogukat.

A kérelmezők arra is hivatkoztak, hogy őket az EJEE 14. cikke szerinti hátrányos megkülönböztetés érte az életkoruk alapján.

A kérelmezők közül többen is hivatkoztak arra, hogy Magyarország megsértette a tisztességes tárgyaláshoz való jogukat és elzárta őket ügyük bíróság előtti érvényesítésének lehetőségétől.

A kérelmezők szerint az őket ért jogsérelem orvoslására nem állt rendelkezésre jogorvoslati lehetőség.

Az EJEB döntése

Az EJEB azért utasította el a kérelmeket, mert álláspontja szerint az Alkotmánybíróság döntésével a kötelező nyugdíjkorhatár visszamenőleges alkalmazhatósága megszűnt, így a bírákat nem fenyegette a kötelező nyugdíjba vonulás.

Azon bírák esetében, akik önként vonultak nyugdíjba, az EJEB nem találta megalapozottnak azt az érvelést, hogy a nyugdíjazás iránti kérelmüket az alaptörvény-ellenesnek minősített jogszabály hatására terjesztették elő.

Azon bírák, akik a tisztségüktől való megfosztás miatt kártérítést kaptak, azt állították, hogy a Magyarország által nyújtott kártérítés összege nem volt megfelelő. Az EJEB szerint azonban az érintetteknek többféle választási lehetőségük volt, amelyek közül a kártérítés csak az egyik, akár a státuszuk visszaállítását is kérhették volna.

Az EJEB szerint a Magyarország által biztosított kártérítés az adott körülmények között megfelelőnek tekinthető, ezért az érintett kérelmezők nem tekinthetők az EJEE szerinti áldozatoknak.

Az EJEB a tisztességes tárgyaláshoz való jog megsértését sem találta megalapozottnak, mivel a jogalkotó az Alkotmánybíróság döntése és a Velencei Bizottság állásfoglalása után módosította a jogszabályt és különböző lehetőségeket biztosított a bírák számára az őket ért sérelem kompenzálása érdekében.

Huszonnégy kérelmező hivatkozott arra, hogy Magyarország megsértette a tulajdonhoz való jogukat, amikor a nyugdíjkorhatárt leszállította, mert így a kérelmezők nem élvezhették 70 éves korukig a bírói tisztséggel járó juttatásokat.

Az EJEB felhívta a figyelmet korábbi gyakorlatára, amely szerint a tulajdon védelme csak a már meglévő tulajdonra vonatkozik, a jövőben várhatóan megszerezhető vagyonelemekre azonban nem.

Az EJEB megismételte, hogy a bírák választásuk szerint kérhették a tisztségükbe való visszahelyezésüket, ezért a tulajdon sérelme nem következett be.

Az EJEB a kérelmezők azon kérelmét sem tartotta megalapozottnak, hogy nem állt rendelkezésükre megfelelő jogorvoslat a tulajdoni sérelmük orvoslására, tekintettel arra, hogy az EJEB szerint a kérelmezők tulajdonának sérelme nem következett be.

A kérelmezők hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó érvelését is elutasította az EJEB, mivel azt a tulajdon védelmével összhangban lehet csak értelmezni, azonban a kérelmezők tulajdona nem sérült.

A magánélethez való jog sérelmével kapcsolatban az EJEB arra a következtetésre jutott, hogy mivel a kérelmezőket visszahelyezték korábbi státuszukba, ezért nem érte őket olyan jelentős sérelem, amely az EJEE 8. cikke szerinti magánélethez való jog sérelmének megállapítására adna okot.

A kérelmezők arra is hivatkoztak, hogy bizonyos médiumok és a kormány megbélyegezte és negatív színben tüntette fel őket a közvélemény előtt. Az EJEB nem talált erre utaló bizonyítékot, ezért az EJEB szerint a kérelmezők nem tudták alátámasztani, hogy egyedileg hogyan érintette őket a generációjukkal szemben megfogalmazott kritika, illetve azt sem tudták bizonyítani, hogy őket emiatt szakmai vagy magánéleti hátrány érte.

A fentiek alapján az EJEB megállapította, hogy a kérelmezőket ért esetleges hátrányok nem voltak olyan súlyúak, amelyek az EJEE 8. cikkében foglalt magánélethez való jog megsértésének megállapítását indokolták.

(hudoc.echr.coe.int)

Kapcsolódó cikkek:


A más tagállamban kiállított vezetői engedély elismerése
2019. március 26.

A más tagállamban kiállított vezetői engedély elismerése

Az alábbiakban az EUB-nak a Detlef Meyn-ügyben született ítéletét ismertetjük. Az uniós közlekedés-harmonizációban elért haladás ellenére még mindig jelentős eltérések állnak fenn a tagállamok egyes jogosítványszabályai és a járművek alkategóriáira vonatkozó regulái között, melyeket teljesebben kell harmonizálni.

A Brexit hatása a jogászszakmára
2019. február 27.

A Brexit hatása a jogászszakmára

Az ügyvédek egyelőre profitálnak, de jogi státusz nélkül maradnak. A Nagy-Britanniában praktizáló magyar jogászok szakmailag ellehetetlenülhetnek.

Helyzetkép a menekültfrontról
2019. február 20.

Helyzetkép a menekültfrontról

Tavaly, azaz 2018-ban a Földközi-tengeren 48 ezer, összességében pedig jóval kevesebb, mint 100 ezer menedékkérő érkezett Európába. A kérdés mégis a politikai, jogi agendán van. Íme, a legújabb fejlemények.