Nemzetközi büntetőjogi együttműködés az Egyesült Királysággal


A Brexittel az Egyesült Királyság az unión kívüli harmadik országgá vált a büntetőügyekben való igazságügyi együttműködés szempontjából is, ami a nemzetközi büntetőjog területén is nagy változásokat hozott.

A Brexit előtti években több mint 300 ezer magyar élt az Egyesült Királyságban. Ez mára a becslések szerint körülbelül 200 ezerre apadt, de nemzetközi bűnügyi együttműködéssel foglalkozó ügyvédként még mindig úgy érzem, hogy a szigetországból érkező ügyforgalom rendkívül jelentős mértékű, akár kiadatásról, akár már jogerősen elítélt személyek átszállításáról van szó.

Kölcsönös bizalom – fenntartásokkal

Kezdő gondolatként érdemes felidézni, a Brexit előtt is érezhető volt, hogy az Egyesült Királyság kormányzata és bíróságai részéről kevéssé mutatkozott meg az a kölcsönös bizalom és kölcsönös elismerés, ami az Európai Unió (EU) bűnügyi együttműködését általában meghatározza.

Ez tetten érhető volt egyrészt abban, az Egyesült Királyság egy opt-in-, illetve opt-out-mechanizmussal elve fenntartotta a jogát arra, hogy a bel- és igazságügyi együttműködés során abban csak olyan mértékben és módon vegyen részt, ahogyan neki tetszik, legyen szó valamelyik mechanizmusban való részvételről vagy abból való kimaradásról; másrészt, hogy ezt a jogát semelyik másik tagállam ne akadályozhassa.

A bizalmatlanság a jogalkalmazás területén is megmutatkozott: az egyesült királyságbeli bíróságok az európai elfogatóparancs végrehajtása során például rendkívül nagy teret engedtek annak a védekezésnek, mely szerint Magyarországon embertelen börtönkörülmények várnák az átadással érintett személyt, vagy akár azt, hogy valamely kisebbséghez tartozása miatt diszkrimináció éri a büntetőeljárás vagy büntetés-végrehajtás során.

A brit bíróságok szinte minden ügyben helyt adtak azoknak a védői indítványoknak, hogy független szakértőket, akár ügyvédeket, vagy civil szervezeteket hallgassanak meg az átadást kérő állam börtönkörülményekről. Ez sok esetben megakasztotta az elvileg gyorsan működő európai elfogatóparancs végrehajtását, vagy akár meg is hiúsította azt, azaz az átadására nem került sor.

A Brexit

Ez a tendencia épp enyhülni látszott, amikorra a 2016-os Brexit-népszavazást követően a szigetország végül 2020. január 31-én kilépett az Európai Unióból és ezáltal a közös bel- és igazságügyi együttműködésből. Ennek következtében az unión kívüli harmadik országgá vált – a büntetőügyekben való igazságügyi együttműködés szempontjából is. A Brexit természetesen így nem csak a kereskedelem és a letelepedés, hanem a nemzetközi büntetőjog területén is nagy változásokat hozott, még akkor is, ha az EU és az angol hatóságok egyaránt mindent megtettek azért, hogy a rendszer hatékonyságát megőrizzék és tompítsák a Brexit hatását.

Végül sok bizonytalanság után az Európai Unió és az Egyesült Királyság között 2020. december 30-án létrejött a kereskedelmi és együttműködési megállapodás, ami két nap múlva, 2021. január 1-jén hatályba is lépett. A Megállapodás III. része foglalkozik a rendőrségi („bűnüldözési”) és a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel.

Az új keretek vezérelve, miszerint jóllehet az Egyesült Királyság a schengeni térségen kívüli, az unióba nem tartozó állam, ám mindkét oldal jól felfogott érdeke, hogy a korábbi eszközökhöz hasonló hatékonyságú jogintézmények álljanak rendelkezésre, mint korábban a nemzeti rendőrségek és igazságügyi hatóságok között szoros együttműködés érdekében.

Nézzük, hogy mit jelent ez a gyakorlatban a nemzetközi bűnügyi együttműködés legfontosabb intézményei tekintetében.

Kiadatás

A büntetőeljárás vagy szabadságvesztés büntetés miatt körözött személyek átadási eljárása az európai elfogatóparancs szabályait veszi alapul, egy ahhoz nagyon hasonló rendszert kialakítva. Az új jogintézmény neve „elfogatóparancs”, nyelvileg is megfosztva azt annak európai jellegétől.

Az európai elfogatóparancs alapján történő átadás és a kiadatás különbségeiről itt olvasható egy összefoglaló, e helyütt csak annyit emelnék ki hogy továbbra is

  • kiiktatják a politikai döntéshozatalt az átadások során,
  • a kettős büntetendőség vizsgálata a legtöbb bűncselekmény esetében elhagyandó,
  • az átadás nem tagadható meg a saját állampolgárok tekintetében sem.

Az elítélt személyek átszállítása

A büntetés-végrehajtás átadására vagy elítélt személyek átszállítására vonatkozóan 2021. január 1-jétől az elítélt személyek átszállításáról szóló, Strasbourgban 1983. március 21-én kelt európai egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezen a területen tehát teljesen visszaállt az EU-tagság előtti állapot.

Azaz, a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés-büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló 2008/909/IB kerethatározat (2008. november 27.) rendelkezései – szemben az elfogatóparanccsal – tartalmukban sem nem „élnek tovább”.

Kölcsönös bűnügyi jogsegély

A kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyvei nem vesztik hatályukat, a megállapodás kiegészíti és megkönnyíti azok alkalmazását. Jogsegélyügyekben – főszabály szerint – magyar részről nincs kijelölt központi hatóság, azaz a magyar bíróságok, ügyészségek közvetlenül tartják a kapcsolatot az illetékes brit hatóságokkal.

Ez alól kivételt képez a vagyontárgyak befagyasztása, illetve elkobzása iránti jogsegély. Ezekben az ügyekben a Legfőbb Ügyészség, illetve az Igazságügyi Minisztérium a kijelölt magyar központi hatóság.

 Dr. Bátki Pál büntetőjogász, ügyvéd 


Kapcsolódó cikkek

2024. február 28.

A gyermekek jogellenes külföldre vitele

Európai előírások és konkrét nemzeti jogszabályok összevetéséről döntött az EU Bírósága egy különösen érzékeny témában, a gyermekek jogellenes külföldre vitelével kapcsolatban. Lényege a visszavitel iránti kérelmek elbírálására vonatkozó, a gyermekek érdekeit szolgáló gyors eljárások biztosítása.

2024. február 14.

Háttérzene sugárzása a repülőgépen

Az unió bírósága egy romániai szerzői jogi jogvitára tett pontot, melynek középpontjában a repülőgépeken és vonatokon háttérzeneként sugárzott zeneművek „jogállása”, és az attól függő díj megfizetése állt..