Rendőrvideó uniós bírósági megítélése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alábbiakban az Európai Unió Bíróságának Sergejs Buivids ügyében[1] hozott ítéletét ismertetjük, mely egy rendőrségi eljárás során rendőrtisztekről készült videofelvétel közzétételének kérdéseit vette górcső alá.

Bevezetés

A Sergejs Buivids által indított, a Datu valsts inspekcija részvételével a lett legfelsőbb bíróság, a Latvijas Augstākā tiesa előzetes döntéshozatal iránti kérelmére az Európai Unió Bírósága (EUB) előtt lefolytatott eljárás a rendőrkapitányságon szolgálatot teljesítő rendőrtisztekről való videofelvétel készítésére és annak internetes oldalakon történő közzétételére vonatkozott. A kérdést előterjesztő bíróság a személyes adatok kezelése vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK irányelv hatályával, valamint az irányelv 9. cikkében megállapított, az újságírás céljából történő adatkezelésre vonatkozó kivétel értelmezésével kapcsolatban várt iránymutatást.

A fenti, a tényállás szerinti ügyre alkalmazandó 95/46/EK irányelvet[2], a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2016. április 27-ei (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (GDPR, általános adatvédelmi rendelet) 2018. május 25-étől hatályon kívül helyezte és annak helyébe lépett.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem sajátosságát adja továbbá az az eljárás során kevésbé részletezett körülmény, hogy a Sergejs Buivids és a lett nemzeti adatvédelmi hivatal, a Datu valsts inspekcija között e hivatal azon határozata jogellenességének megállapítása iránti kereset tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amely határozat szerint S. Buivids megsértette a nemzeti jogszabályt azzal, hogy a www.youtube.com internetes oldalon közzétette a nemzeti rendőrség egyik rendőrkapitányságának helyiségében egy szabálysértési eljárás keretében tett tanúvallomásáról saját maga által készített videofelvételt.

A tényállás[3]

S. Buivids egy szabálysértési eljárás lefolytatása keretében, a lett nemzeti rendőrség egyik rendőrkapitányságának helyiségében tartózkodva, a saját vallomását videóra vette, majd azt a www.youtube.com internetes oldalon közzétette, amelyen rendőrtisztek és a rendőrkapitányságon végzett tevékenységeik láthatók. A www.youtube.com videók közzétételét, megtekintését és megosztását teszi lehetővé a felhasználók számára.

A közzététel után a nemzeti adatvédelmi hivatal 2013. augusztus 30-ai határozatában megállapította, hogy S. Buivids megsértette az adatvédelmi törvény 8. cikkének (1) bekezdését, mivel a rendőrtiszteket – mint érintetteket – nem tájékoztatta a személyes adataik kezelésének céljára vonatkozó e rendelkezésben említett információkról. S. Buivids a szóban forgó videofelvétel elkészítésének és internetes oldalon történő közzétételének céljával kapcsolatos ama információkat sem közölte az adatvédelmi hivatallal, amelyek igazolnák, hogy az elérni kívánt cél megfelel az adatvédelmi törvénynek. Következésképpen a nemzeti adatvédelmi hivatal felszólította S. Buividset, hogy biztosítsa e videónak a www.youtube.com internetes oldalról és egyéb internetes oldalakról való eltávolítását.

Nevezett a nemzeti adatvédelmi hivatal e határozata jogellenességének megállapítása, valamint az álláspontja szerint általa elszenvedett kár megtéríttetése iránti kérelemmel fordult a lett kerületi közigazgatási bírósághoz, az administratīvā rajona tiesához. Kérelmében jelezte, hogy a szóban forgó videó közzétételével a társadalom figyelmét akarta felhívni a rendőrség – meglátása szerint – jogellenes eljárására. A bíróság a kérelmét elutasította.

2015. november 11-ei ítéletével a regionális közigazgatási bíróság, az administratīvā apgabaltiesa, a kerületi közigazgatási bíróság, az Administratīvā rajona tiesa határozata ellen S. Buivids által benyújtott fellebbezést elutasította.

A regionális közigazgatási bíróság határozatát arra alapította, hogy a szóban forgó videón a rendőrkapitányság és több, szolgálatot teljesítő rendőrtiszt látható, továbbá az eljárási cselekmények foganatosítása közben a rendőrtisztekkel folytatott beszélgetés, valamint rendőrtisztek, S. Buivids és kísérőjének hangja hallható.

A személyes adatok védelméről szóló lett törvény[4] célja, hogy védje a természetes személyek alapvető jogait és szabadságait, különösen a magánéletüket, a természetes személyek személyes adatainak kezelése tekintetében. A 2. cikkének 3) pontja értelmében „személyes adat” az azonosított vagy azonosítható természetes személyre vonatkozó bármely információ. E cikk 4) pontja értelmében „a személyes adatok kezelése” a személyes adatokon végzett bármely művelet, azaz az adatok gyűjtése, rögzítése, rendszerezése, tárolása, átalakítása, megváltoztatása, felhasználása, közlése, továbbítása és terjesztése, zárolása vagy törlése.

Az adatvédelmi törvény 3. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ezt a törvényt – figyelemmel az említett rendelkezésben előírt kivételekre – valamennyi típusú személyes adatra és minden természetes és jogi személyre alkalmazni kell, ha:

– az adatkezelőt nyilvántartásba vették Lettországban;

– az adatkezelést a Lett Köztársaság területén kívül végzik, olyan területeken, amelyek a nemzetközi egyezmények alapján a Lett Köztársasághoz tartoznak;

– a személyes adatok kezelésére használt létesítmények a Lett Köztársaságban vannak, kivéve azon eseteket, amelyekben a létesítményeket kizárólag a személyes adatok Lett Köztársaság területén történő továbbítására használják.

E cikk (3) bekezdésének előírása, hogy a törvény nem vonatkozik a személyesadat-kezelésre, ha azt természetes személyek személyes célra, vagy háztartási tevékenységük keretében végzik.

Az adatvédelmi törvény 5. cikke szerint, a törvény 7-9., 11. és 21. cikkét – ellenkező törvényi rendelkezés hiányában – nem kell alkalmazni a személyes adatoknak a sajtóról és egyéb tömegtájékoztatási eszközökről szóló törvény[5] szerinti újságírás, illetve művészi vagy irodalmi kifejezés céljából történő kezelése esetén.

Az adatvédelmi törvény további rendelkezései szerint[6] a személyes adatok gyűjtésekor az adatkezelőnek az érintettel, ha az ezen információkkal még nem rendelkezik, közölnie kell az adatkezelő családi és utónevét, címét; és a személyes adatok kezelésének előírt célját.

Egyebekben nem lehet meghatározni, hogy S. Buivids véleménynyilvánítás szabadságához való jogának vagy más személyek magánélet tiszteletben tartásához való jogának kell-e elsőbbséget élveznie, mivel S. Buivids nem jelölte meg, hogy milyen célból tette közzé a szóban forgó videót. Hasonlóképpen, ez a videó nem a társadalom érdeklődésére számot tartó aktuális eseményekről, és nem is a rendőrtisztek részéről tanúsított tisztességtelen cselekményekről számol be. Mivel S. Buivids nem a sajtóról és egyéb tömegtájékoztatási eszközökről szóló törvény értelmében vett újságírás céljából, és nem is irodalmi vagy művészi kifejezés céljából vette fel a szóban forgó videót, az adatvédelmi törvény 5. cikke nem alkalmazható.

A regionális közigazgatási bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy mivel S. Buivids anélkül készített felvételt a szolgálatot teljesítő rendőrtisztekről, hogy közölte volna velük a személyes adataik kezelése céljával kapcsolatos információkat, megsértette az adatvédelmi törvény 8. cikkének (1) bekezdését.

S. Buivids a regionális közigazgatási bíróság ítélete ellen felülvizsgálati kérelemmel fordult a kérdést előterjesztő bírósághoz, a lett legfelsőbb bírósághoz, az Augstākā tiesához és a véleménynyilvánítás szabadságához való jogára hivatkozott. Többek között azzal érvelt, hogy a szóban forgó videón nemzeti rendőrség tisztjei, azaz közjogi személyek láthatók egy, a nyilvánosság számára hozzáférhető helyen, amely közjogi személyek – ezen a címen – nem tartoznak az adatvédelmi törvény személyi hatálya alá.

A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei voltak egyrészt afelől, hogy a szolgálatot teljesítő rendőrtisztekről egy rendőrkapitányságon való felvételkészítés, valamint az így elkészült videónak az interneten való közzététele a 95/46 irányelv hatálya alá tartozik-e. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság – noha úgy vélte, hogy S. Buivids magatartása nem tartozik az irányelv hatályával kapcsolatos, az irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében említett kivételek körébe – hangsúlyozta, hogy a jelen ügyben olyan felvételről van szó, amelyre mindössze egyszer került sor, valamint hogy S. Buivids szolgálatteljesítés közben készített felvételt a rendőrtisztekről, azaz miközben azok a közhatalom képviselőiként jártak el. A kérdést előterjesztő bíróság – Bobek főtanácsnok Rīgas satiksme ügyben tett indítványára hivatkozva – rámutatott, hogy a személyes adatok széles körű kezelésével kapcsolatos kockázat képezi a személyes adatok védelmét igazoló fő aggályt. „Mindazonáltal a hivatkozott esetek[7] hűen tükrözik a személyes adatok védelmével kapcsolatos fő megfontolást, amely miatt ezt a védelmet eredetileg bevezették, és amelyet szigorúan fenn kell tartani a személyes adatok széles körben, gépi, digitális eszközökkel való kezelésének valamennyi formájával, köztük a nagy adathalmazok gyűjtésével, kezelésével és felhasználásával, adathalmazoknak a jogszerű céloktól eltérő célokra történő továbbításával, meta adatok összegyűjtésével és lehalászásával és a többivel szemben.”[8]

A kérdést előterjesztő bíróság másrészt a 95/46 irányelv 9. cikkében szereplő, „kizárólag újságírás céljából” fogalom értelmezésére, valamint arra a kérdésre keresett választ, hogy ez a fogalom az S. Buividsnak felróttakhoz hasonló cselekményekre is kiterjedhet-e.

E körülmények között a lett legfelsőbb bíróság az Augstākā tiesa eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal keretében jogértelmezés céljából két kérdést terjesztett az EUB elé.

Az EUB jogértelmezése és ítélete

Első kérdésével az előterjesztő bíróság arra akart választ kapni, a 95/46 irányelv 3. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az irányelv hatálya alá tartozik-e egy vallomástétel során a rendőrtisztekről a rendőrkapitányságon történő videofelvétel készítése, valamint az ekként felvett videó közzététele olyan internetes megosztó oldalon, amely videók küldését, megtekintését és megosztását teszi lehetővé a felhasználók számára.

Az EUB a kérdés kapcsán elöljáróban emlékeztetett arra, hogy az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében az irányelvet „a személyes adatok részben vagy egészben automatizált módon való kezelésére, valamint azoknak a személyes adatoknak a nem automatizált módon való kezelésére, amelyek valamely nyilvántartási rendszer részét képezik, vagy amelyeket egy nyilvántartási rendszer részévé kívánnak tenni”.

A „személyes adatoknak” e rendelkezés szerinti fogalma az irányelv 2. cikkének a) pontjában szereplő fogalom meghatározás szerint magában foglalja „az azonosított vagy azonosítható természetes személyre vonatkozó bármely információt”. Az azonosítható személy „olyan személy, aki közvetlen vagy közvetett módon azonosítható, különösen […] a személy fizikai […] identitására vonatkozó egy vagy több tényezőre történő utalás révén”.

Az EUB ítélkezési gyakorlata értelmében a személyekről kamerával felvett kép a 95/46 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében „személyes adatnak” minősül, mivel lehetővé teszi az érintett azonosítását[9].

A tényállás szerinti videón láthatók és hallhatók a rendőrtisztek, ily módon meg kell állapítani, hogy az ekként videóra felvett személyekről készült képek – a 95/46 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében – személyes adatoknak minősülnek, melynek fogalma a 2. cikk b) pontja szerint: „a személyes adatokon […] végzett bármely művelet vagy műveletek [bármely] összessége, azaz gyűjtés, rögzítés, rendszerezés, tárolás, átalakítás vagy megváltoztatás, visszakeresés, lekérdezés, felhasználás, közlés, továbbítás, terjesztés vagy egyéb módon történő hozzáférhetővé tétel révén, összehangolás vagy összekapcsolás, zárolás, törlés, illetve megsemmisítés”.

A kamerás megfigyelőrendszerekkel kapcsolatban az EUB már megállapította, hogy a személyekről készített, adatrögzítő eszközön, azaz a merevlemezen tárolt videofelvétel elkészítése a 95/46 irányelv 2. cikke b) pontjának és 3. cikke (1) bekezdésének megfelelően személyes adatok automatizált kezelésének minősül (lásd ebben az értelemben: 2014. december 11-ei Ryneš-ítélet, C‑212/13, EU:C:2014:2428, 23. és 25. pont).

Az EUB előtti tárgyaláson S. Buivids kijelentette, hogy a szóban forgó videó elkészítéséhez digitális kamerát használt, így adatrögzítő eszközön, azaz az említett kamera memóriájában tárolt videofelvételről van szó. Következésképpen a tényállás szerinti videofelvétel elkészítése a személyes adatok az irányelv 3  cikkének (1) bekezdése értelmében vett automatizált kezelésének minősül.

Az, hogy erre a műveletre csupán egyetlen alkalommal került sor, nem érinti azt a kérdést, hogy e videofelvétel elkészítése a 95/46 irányelv hatálya alá tartozik-e[10]. Amint az ugyanis eme irányelv 2. cikke b) pontjának a 3. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett szövegéből kitűnik, az említett irányelv „bármely [olyan] műveletre” vonatkozik, amely a személyes adatok e rendelkezések értelmében vett kezelésének minősül.

Az EUB ezen túlmenően korábbi ítéleteiben megállapította, hogy a személyes adatok internetes oldalon való feltüntetéséből álló művelet is ilyen adatkezelésnek minősül[11]. E tekintetben egyébként pontosította, hogy információknak internetes oldalon való feltüntetése magában foglalja ezen oldal szerverre való feltöltésének műveletét, valamint az ahhoz szükséges műveleteket, hogy ezen oldalt az internetre csatlakozó személyek számára hozzáférhetővé tegyék. E műveletek – legalábbis részben – automatizált módon zajlanak[12].

Ily módon megállapította, hogy a személyes adatokat tartalmazó videofelvétel küldését, megtekintését és megosztását a felhasználók számára lehetővé tévő internetes videó megosztó oldalon való közzététel a személyes adatok 95/46 irányelv 2. cikkének b) pontja és 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, részben vagy egészben automatizált kezelésének minősül[13].

Megjegyezte továbbá, hogy az irányelvet a személyesadat-kezelés két típusára nem kell alkalmazni[14]. Egyrészről a közösségi jog hatályán kívüli tevékenységek – mint például az Európai Unióról szóló szerződés Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőző változatának V. és VI. címében megállapítottak –, valamint a közbiztonsággal, a védelemmel, a nemzetbiztonsággal, továbbá a büntetőjog területén az állami tevékenységekkel kapcsolatos adatkezelési műveletek esetében.

Másrészről e rendelkezés kizárja a személyes adatoknak a természetes személy által kizárólag személyes célra vagy háztartási tevékenysége keretében végzett kezelését.

Mivel az irányelv kivételei alkalmazhatatlanná teszik a személyes adatoknak az ezen irányelvben előírt védelmi rendszerét, és így eltérnek, az irányelv alapjául szolgáló célkitűzéstől, ezeket a kivételeket megszorítóan kell értelmezni[15].

Az EUB-hoz benyújtott információkból kitűnően a szóban forgó videó elkészítése és közzététele nem tekinthető az irányelv 3. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése értelmében vett, a közösségi jog hatálya alá nem tartozó tevékenységek gyakorlása során végzett személyesadat-kezelésnek, sem pedig a közbiztonsággal, a védelemmel, a nemzetbiztonsággal, továbbá a büntetőjog területén az állami tevékenységekkel kapcsolatos adatkezelési műveletnek[16].

Az e tekintetben az EUB már megállapította, hogy a példaként említett tevékenységek minden esetben az állam vagy az állami hatóságok sajátos tevékenységei, és nem tartoznak a magánszemélyek tevékenységei közé[17].

Másrészről, amennyiben S. Buivids hozzáférési korlátozások nélkül tette közzé a szóban forgó videót egy olyan internetes megosztó oldalon, amely videók küldését, megtekintését és megosztását teszi lehetővé a felhasználók számára, ily módon pedig meghatározatlan számú személy számára tesz hozzáférhetővé személyes adatokat, az alapügyben szóban forgó személyesadat-kezelés nem tartozik a kizárólag személyes célra, vagy háztartási tevékenység keretében végzett adatkezelés körébe[18]. Ezen túlmenően a szolgálatban lévő rendőrtisztekről való videofelvétel-készítés nem zárhatja ki az ilyen típusú személyesadat-kezelést a 95/46 irányelv hatálya alól.

Az EUB ítélkezési gyakorlatából kitűnően az a körülmény, hogy valamely információ szakmai tevékenység körébe tartozik, nem fosztja meg azt a „személyes adatnak” való minősítéstől[19].

A fentiekre tekintettel az első kérdésre adott válasza szerint a 95/46 irányelv 3. cikkét akként kell értelmezni, hogy eme irányelv hatálya alá tartozik a rendőrkapitányságon videofelvételnek egy vallomástétel során a rendőrtisztekről való elkészítése, valamint az ekként felvett videó közzététele olyan internetes videó megosztó oldalon, amely videók küldését, megtekintését és megosztását teszi lehetővé a felhasználók számára[20].

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra kért választ, hogy a 95/46 irányelv 9. cikkét akként kell-e értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett, személyes adatok újságírás céljából történő kezelésének minősülnek-e a rendőrkapitányságon videofelvételnek egy vallomástétel során a rendőrtisztekről való elkészítése, valamint az ekként felvett videó közzététele olyan internetes megosztó oldalon, amely videók küldését, megtekintését és megosztását teszi lehetővé a felhasználók számára.

A kérdés kapcsán az EUB rögzítette, hogy állandó ítélkezési gyakorlata értelmében valamely irányelv rendelkezéseit az irányelv céljára és rendszerére figyelemmel kell értelmezni[21].

Az irányelv 1. cikkéből kitűnik, az irányelv célja, hogy a tagállamok – miközben a személyes adatok szabad mozgását lehetővé teszik – biztosítsák a természetes személyek alapvető jogainak és szabadságainak, különösen a magánélet tiszteletben tartásához való joguknak a védelmét az említett adatok kezelése tekintetében. E cél azonban csak annak figyelembevételével érhető el, hogy az említett alapvető jogokat bizonyos mértékben össze kell egyeztetni az alapvető véleménynyilvánítás szabadságával. Eme irányelv (37) preambulum-bekezdése pontosítja, hogy az irányelv 9. cikkének célja két alapvető jognak, azaz egyrészről a magánélet védelmének, másrészről a véleménynyilvánítás szabadságának az összeegyeztetése. Ez a feladat a tagállamokra hárul[22].

Az EUB már megállapította, annak figyelembevétele érdekében, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága milyen nagy jelentőséggel bír valamennyi demokratikus társadalomban, az erre vonatkozó fogalmakat – köztük az újságírást – tágan kell értelmezni[23].

Ily módon a 95/46 irányelv előkészítő munkálataiból kitűnik, hogy az eme irányelv 9. cikkében előírt mentességek és eltérések nemcsak a médiavállalkozásokra, hanem valamennyi, újságírói tevékenységet végző személyre alkalmazandók[24].

Az EUB ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy „újságírói tevékenységek” azok a tevékenységek, amelyek célja, hogy információkat, véleményeket vagy eszméket tegyenek hozzáférhetővé a nyilvánosság számára, bármilyen is legyen a továbbítás módja[25].

Bár a kérdést előterjesztő bíróság feladata vizsgálni azt, hogy a személyes adatok S. Buivids általi kezelése megfelel-e ennek a célnak, az EUB ennek a bíróságnak az általa elvégzendő értékeléshez szükséges értelmezési szempontokat megadhatja.

Ezért az EUB-nak, ítélkezési gyakorlatára figyelemmel, nem tűnt úgy, hogy az a körülmény, miszerint S. Buivids – szakmáját tekintve – nem újságíró, kizárhatja, hogy e rendelkezés hatálya alá tartozzon a szóban forgó videofelvétel elkészítése, valamint annak egy olyan internetes megosztó oldalon, amely videók küldését, megtekintését és megosztását teszi lehetővé a felhasználók számára[26], vagyis az, hogy S. Buivids egy ilyen internetes oldalon – a jelen ügyben a www.youtube.com oldalon – tette hozzáférhetővé ezt a videofelvételt, önmagában nem foszthatja meg ezt a személyesadat-kezelést attól a minősítéstől, hogy arra a 95/46 irányelv 9. cikke értelmében vett, „kizárólag újságírás céljából” került sor.

Az EUB már megállapította, annak értékelésekor, hogy „kizárólag újságírás céljából” folytatott tevékenységről van-e szó, nem meghatározó az – a papírhoz vagy a hertz-hullámokhoz hasonló hagyományos, vagy az internethez hasonló elektronikus – információhordozó, amelynek segítségével a kezelt adatokat továbbítják[27]. Mindemellett nem lehet úgy tekinteni, hogy a személyes adatokkal kapcsolatos, az interneten közzétett bármely információ az „újságírási tevékenységek” fogalmába tartozik, és ezen a címen vonatkoznak rá a 95/46 irányelv 9. cikkében előírt mentességek és eltérések.

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia, hogy a szóban forgó videóból kitűnik-e, hogy a videofelvétel elkészítésének és közzétételének kizárólagos célját információk, vélemények vagy eszmék nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele képezte[28]. E célból a kérdést előterjesztő bíróság többek között azt veheti figyelembe, hogy S. Buivids álláspontja szerint a szóban forgó videót azért tette közzé egy internetes oldalon, hogy felhívja a társadalom figyelmét a rendőrség által az S. Buivids vallomástételekor alkalmazott, állítólagosan jogellenes gyakorlatokra.

Mivel a 95/46 irányelv 9. cikke alkalmazhatóságának nem feltétele e gyakorlatok jogellenességének megállapítása, így ha bebizonyosodik, hogy nem információk, vélemények vagy eszmék nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele képezte a videofelvétel elkészítésének és közzétételének kizárólagos célját, nem lehet úgy vélni, hogy az alapügyben szóban forgó személyesadat-kezelésre „kizárólag újságírás céljából” került sor.

Az EUB ezen túlmenően arra emlékeztetett, hogy a 95/46 irányelv 9. cikkében előírt mentességeket és eltéréseket kizárólag akkor kell alkalmazni, ha azok szükségesnek bizonyulnak két alapvető, azaz a magánélet védelméhez való jog és a véleménynyilvánítás szabadságához való jog összeegyeztetéséhez[29]. E két alapvető jog közötti egyensúly megteremtése érdekében a magánélethez való alapvető jog védelme megköveteli, hogy a 95/46 irányelv II., IV. és VI. fejezetében előírt, az adatok védelmével kapcsolatos eltérések és korlátozások a feltétlenül szükséges határokon belül maradjanak[30].

Az EUB ítéletében a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a magánélet tiszteletben tartásához való jog és a véleménynyilvánítás szabadságához való jog közötti egyensúly megteremtése céljából az Emberi Jogok Európai Bírósága kialakította a figyelembe veendő releváns kritériumokat, többek között a közérdekű vitához való hozzájárulást, az érintett ismertségét, a tudósítás tárgyát, az érintett korábbi magatartását, a közzététel tartalmát, formáját és következményeit, az információk megszerzésének módját és körülményeit, valamint helytállóságukat. Hasonlóképpen figyelembe kell venni azt, hogy az adatkezelő elfogadhat a magánélethez való jogba való beavatkozás terjedelmének mérséklését lehetővé tévő intézkedéseket.

A tényállás szerinti ügyben továbbá nem zárható ki, hogy a szóban forgó videofelvétel elkészítése és közzététele – amelyekre anélkül került sor, hogy az érintetteket tájékoztatták volna e felvétel elkészítéséről és annak céljairól – eme érintettek, azaz az ebben a videóban látható rendőrtisztek magánéletének tiszteletben tartásához való alapvető jogba történő beavatkozást képez. Így ha bebizonyosodik, hogy információk, vélemények vagy eszmék nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele képezte a videofelvétel elkészítésének és közzétételének kizárólagos célját, a kérdést előterjesztő bíróság feladata értékelni azt, hogy az irányelv 9. cikkében előírt mentességek és eltérések szükségesnek bizonyulnak-e a magánélet védelméhez való jog és a véleménynyilvánítás szabadságára irányadó szabályok összeegyeztetéséhez, valamint hogy ezek a mentességek és eltérések a feltétlenül szükséges határokon belül maradnak‑e[31].

E megfontolásokra tekintettel az EUB a második kérdésre adott válasz szerint a 95/46 irányelv 9. cikkét akként kell értelmezni, hogy akkor minősülhetnek az e rendelkezés értelmében vett, személyes adatok kizárólag újságírás céljából történő kezelésének az alapügybeli körülmények, azaz a rendőrkapitányságon videofelvételnek egy vallomástétel során a rendőrtisztekről való elkészítése, valamint az ekként felvett videó közzététele olyan internetes megosztó oldalon, amely videók küldését, megtekintését és megosztását teszi lehetővé a felhasználók számára, ha az említett videóból kitűnik, hogy a videofelvétel elkészítésének és közzétételének célját kizárólag információk, vélemények vagy eszmék nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele képezte, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia[32].

Lábjegyzetek:

[1] 2019. február 14-ei C‑345/17. sz. ügy Sergejs Buivids, a Datu valsts inspekcija részvételével ECLI:EU:C: 2019:122, a továbbiakban: Ítélet

[2] Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról

[3] Ítélet 15-27. pont.

[4] A 2000. március 23-ai Fizisko personu datu aizsardzības likums, a személyes adatok védelméről szóló törvény; Latvijas Vēstnesis, 2000, 123/124. sz. 1. cikke értelmében

[5] 1990. 12. 20-ai Par presi un citiem masu informācijas līdzekļiem likums a sajtóról és egyéb tömegtájékoztatási eszközökről szóló törvény

[6] 8. cikkének (1) bekezdése

[7] 2014. április 8-ai Digital Rights Ireland és társai-ítélet C‑293/12 és C‑594/12, EU:C:2014:238; 2014. május 13-ai Google Spain és Google-ítélet C‑131/12, EU:C:2014:317, 2015. október 6-ai Schrems-ítélet C‑362/14, EU:C:2015:650

[8] C‑13/16, Rīgas satiksme-ügy EU:C:2017:43 Michal Bobek főtanácsnok indítvány 95. pont

[9] 2014. december 11-ei Ryneš-ítélet, C‑212/13, EU:C:2014:2428, 22. pont

[10] Ítélet 36. pont

[11] 2003. november 6-ai Lindqvist-ítélet, C‑101/01, EU:C:2003:596, 25. pont; 2014. május 13-ai Google Spain és Google-ítélet, C‑131/12, EU:C:2014:317, 26. pont

[12] Lindqvist-ítélet 26.pont.

[13] Ítélet 39. pont

[14] Az irányelv 3. cikke (2) bekezdésének megfelelően

[15] 2017. szeptember 27-ei Puškár-ítélet, C‑73/16, EU:C:2017:725, 38. pont; 2018. július 10-ei Jehovan todistajat-ítélet, C‑25/17, EU:C:2018:551, 37. pont

[16] Ítélet 42. pont

[17] Puškár-ítélet, 36. pont

[18] 2003. november 6-ai Lindqvist-ítélet, C‑101/01, EU:C:2003:596, 47. pont; 2008. december 16-ai Satakunnan Markkinapörssi és Satamedia-ítélet, C‑73/07, EU:C:2008:727, 44. pont; 2014. december 11-ei Ryneš-ítélet, C‑212/13, EU:C:2014:2428, 31. és 33. pont; 2018. július 10-ei Jehovan todistajat-ítélet, 42.pont

[19] 2015. július 16-ai ClientEarth és PAN Europe kontra EFSA-ítélet, C‑615/13P, EU:C:2015:489, 30. pont

[20] Ítélet 47. pont

[21] Satakunnan Markkinapörssi és Satamedia-ítélet, 51. pont

[22] Satakunnan Markkinapörssi és Satamedia-ítélet, 52–54. pont

[23] Satakunnan Markkinapörssi és Satamedia-ítélet, 56. pont

[24] Satakunnan Markkinapörssi és Satamedia-ítélet, 58. pont

[25] Satakunnan Markkinapörssi és Satamedia-ítélet, 61. pont

[26] Ítélet 55. pont

[27] Satakunnan Markkinapörssi és Satamedia-ítélet, 60. pont

[28] Satakunnan Markkinapörssi és Satamedia-ítélet, 62. pont

[29] Satakunnan Markkinapörssi és Satamedia-ítélet, 55. pont

[30]Satakunnan Markkinapörssi és Satamedia-ítélet, 56. pont

[31] Ítélet 68. pont

[32] Ítélet 69. pont.

---