Valóltan adatok a munkaidő-nyilvántartásban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Egy kanadai munkavállalót kötelezett a bíróság arra, hogy fizessen kártalanítást egykori munkaadójának, miután a munkáltató által telepített tevékenységet figyelő szoftverrel rajtakapták, hogy hamis kimutatást készített a ledolgozott óráiról.

Karlee Besse, aki távmunkában dolgozott könyvelőként British Columbiában, eredetileg azt állította, hogy tavaly ok nélkül elbocsátották a munkahelyéről, és 5000 kanadai dollár (3729 dollár; 3066 font) kártérítést követelt – ki nem fizetett bér, illetve végkielégítés címén.

A Reach CPA munkaadó azonban ellenkárelmében arra hivatkozott, hogy a Beese több mint 50 órát regisztrált, amelyet „úgy tűnik, nem töltött munkával”.

A Reach azt mondta, hogy TimeCamp nevű alkalmazottkövető szoftvert telepített Besse munkahelyi laptopjára, miután megállapította, hogy a hozzárendelt feladatok túllépték a költségvetést, és késésben vannak.

Ezt a stratégiát a vállalatok egyre inkább alkalmazzák a távmunka korszakában. A szoftver nyomon követi, mennyi ideig van nyitva egy dokumentum, hogyan használja az alkalmazott a dokumentumot, és munkaként naplózza az időt. Hetekkel később a vállalat azt közölte, hogy egy elemzés „szabálytalanságokat azonosított a munkaidő-nyilvántartásai és a szoftverhasználati naplók között”.

Míg Besse arra hivatkozott, hogy „bonyolultnak” találta a programot, és aggódik, hogy az nem tud különbséget tenni a munka és a személyes használat között, a cég bemutatta, hogy a TimeCamp miként ismeri fel automatikusan ezeket a különbségeket, elválasztva a munkaidő-naplókat az olyan tevékenységektől, mint például a laptop használata filmek streamelésére. és televíziós műsorok nézésére.

Besse elmondta, hogy kinyomtatott dokumentumokat, amivel dolgozott, de nem mondta el a Reachnek, hogy nyomtatott példányt használ, mert „tudta, hogy ezt nem akarják hallani”, és félt a következményektől.

A cég azt mondta, hogy a szoftver nyomon követi a nyomtatást is – és kevés dokumentum nyomtatását naplózta.

A cég arra hivatkozott, hogy a nyomtatott dokumentumokból származó bármilyen munkát be kellett volna vinni a cég szoftverébe, ami soha nem történt meg.

A Besse és a cég közötti videomegbeszélés szerint, amikor szembesítették őt ezekkel az eltérésekkel, azt mondta menedzserének, hogy „nem küzdhetsz az idővel”, és bevallotta, hogy „időt tüntettem fel olyan feladatokra, amelyekhez soha nem nyúltam hozzá, és ez nem helyénvaló… ezért nagyon sajnálom”.

A bíró visszautasította Besse jogellenes felmondásra vonatkozó keresetét, és 2459,89 kanadai dollár megfizetésére kötelezte, egyrészt munkabér visszafizetése címén, másrészt a cégtől kapott korábbi előleg visszafizetéseként.

(theguardian.com)


Kapcsolódó cikkek

2024. május 27.

EUB-ítélet a gyanúsítottak jogaira vonatkozó tájékoztatásról

A gyanúsítottaknak vagy a megvádolt személyeknek a büntetőeljárás során biztosítandó, az eljárási jogaikra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség értelmezésével kapcsolatos nemzeti és uniós szabályozás összevetését tette meg az EU Bírósága.

2024. május 22.

A releváns piac-meghatározás jelentősége az EU versenyjogának állami támogatási jogában

A releváns piac kifejezése a lehető legmindennapibb fordulat a versenyjogban, azonban leginkább az antitröszt területén taglalják, az állami támogatások joga vonatkozásában a legtöbb szakirodalom és gyakorló jogász adós és néma marad. Lássuk, hogyan szomszédosak egymással a versenyjog alterületei a releváns piac határai mentén, s hogyan válik a releváns piac meghatározása perdöntővé a versenyjog kevésbé ismert területén is.