Mesterséges intelligencia a jogszolgáltatásban
Németországban aggodalmat és ellenállást is kelt a mesterséges intelligencia egyre bővülő igazságügyi alkalmazása.
Végrehajtási perben is vizsgálható a fogyasztói szerződés tisztességtelensége
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az EUB döntése értelmében nem lehet kizárni, hogy a végrehajtási kifogást elbíráló bíróság hivatalból vizsgálhassa a tisztességtelen szerződési feltételeket, ha az adós nem mondott ellent a fizetési meghagyásnak, illetve akkor, ha az állam biztosít más polgári jogi eljárást a tisztességtelenség vizsgálatára.
1. Az alapügyek
Az EUB a C‑725/19. számú IO kontra Impuls Leasing România IFN SA (a továbbiakban: C‑725/19. ügy), valamint a C‑693/19. számú SPV Project 1503 Srl, Dobank SpA kontra YB (a továbbiakban: C-693/19. ügy), illetve a C-831/19. számú Banco di Desio e della Brianza SpA, a Banca di Credito Cooperativo di Carugate e Inzago sc, az Intesa Sanpaolo SpA, a Banca Popolare di Sondrio s.c.p.a, a Cerved Credit Management SpA kontra YX, ZW ügyekben (a továbbiakban: C-831/19. ügy) foglalkozott a kérdésekkel.
A C‑725/19. ügyben IO 2008. augusztus 20‑án 48 hónapos időtartamra lízingszerződést kötött az ILR‑rel egy gépjárműre. E szerződés előírta, hogy a szerződéses kötelezettségek be nem tartása esetén a lízingbe adó kérheti a lízingbe vevő szerződéses kötelezettségeinek végrehajtását és kártérítés megfizetését, illetve együttesen vagy vagylagosan bármely általa szükségesnek ítélt intézkedést megtehet, illetve felmondhatja a szerződést előzetes felszólítás vagy szükséges további alaki követelmény, bírósági vagy választottbírósági eljárás nélkül, kártérítés megfizetése mellett.
Mivel IO 2009. december 7‑én már nem tudta kifizetni a megállapított bérleti díjakat, a szóban forgó lízingszerződést megszüntették. 2010. március 19‑én az érintett gépjárművet az említett, végrehajtható okiratnak minősülő, szerződés alapján visszaadták az ILR‑nek, és 2010. június 29‑én 5294,12 eurós, héát is tartalmazó összegért értékesítették.
A szerződés megszüntetését követően az ILR 2010. október 15‑én végrehajtási eljárást indított 12 592,32 román lej (RON) (hozzávetőleg 2547 EUR) összegre, a végrehajtható okirat alapján fennálló követelések, nevezetesen a kifizetetlen bérleti díjak, a felszólítási díjak, a kötbérek, az árfolyamkülönbözet, a biztosítási díjak és a behajtási költségek behajtása érdekében.
A kérdést előterjesztő bíróság szerint az IO ellen indított végrehajtási eljárás alapjául szolgáló lízingszerződés tartalmaz bizonyos feltételeket, amelyek a 93/13 irányelvet a román jogba átültető 193/2000. sz. törvény alapján tisztességtelennek tekinthetők, ezért az EUB-hoz fordult előzetes döntéshozatalért az alábbi kérdésben:
„A tényleges érvényesülés elvére figyelemmel úgy kell‑e értelmezni a 93/13/EGK irányelvet, hogy azzal ellentétes a végrehajtási kifogás elfogadhatóságának feltételeivel kapcsolatos, hatályos román szabályozáshoz – a [módosított] polgári perrendtartásról szóló törvény 713. cikkének (2) bekezdéséhez – hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a végrehajtási kifogás keretében azon okból nem teszi lehetővé annak a fogyasztó kérelmére vagy a bíróság által hivatalból történő vizsgálatát, hogy egy végrehajtható okiratnak minősülő lízingszerződés feltételei tisztességtelenek‑e, mert létezik olyan polgári jogi kereset, amelynek keretében az »eladó vagy szolgáltató« és a »fogyasztó« között létrejött szerződés az ezen irányelv értelmében vett tisztességtelen feltételek fennállása szempontjából vizsgálható?”
A C-693/19. ügyben SPV és más hitelezők a kérdést előterjesztő bíróságnál végrehajtási eljárást indítottak az YB‑vel kötött finanszírozási szerződésekből eredő követelések behajtása érdekében. Ezen eljárás egy jogerőssé vált fizetési meghagyáson alapult, mivel YB nem élt ellentmondással azzal szemben.
A kérdést előterjesztő bíróság hivatalból észlelte, hogy az SPV által benyújtott szerződés tisztességtelen lehet, és ezt követően YB úgy nyilatkozott, hogy hivatkozni kíván az említett feltétel tisztességtelen jellegére. Ennek következtében a végrehajtási eljárásban eljáró bíróság a 2010. november 9‑i VB Pénzügyi Lízing ítéletre (C‑137/08, EU:C:2010:659) támaszkodva úgy ítélte meg, hogy vizsgálhatja ugyanezen feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét, és új tárgyalást tűzött ki. Beadványában az SPV arra hivatkozott, hogy a meghagyáshoz kötődő jogerő elvével ellentétes a szerződések azon feltételeinek bármilyen vizsgálata, amelyek alapján e meghagyást kibocsátották.
A végrehajtási kifogást elbíráló bíróság az alábbi kérdésre kereste a választ:
„Ellentétes e – és ha igen, milyen feltételek esetén – a 93/13/EGK irányelv 6. és 7. cikkével, valamint [a Charta] 47. cikkével a felvázolthoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely kizárja, hogy a végrehajtási bíróság felülvizsgálja valamely jogerőre emelkedett bírósági végrehajtható okirat lényeges tartalmát, és hogy lerontsa a közvetett jogerőt abban az esetben, ha a fogyasztó úgy nyilatkozik, hogy hivatkozni kíván a szerződésben szereplő és a végrehajtható okirat alapját képező feltétel tisztességtelenségére?”
A C-831/19. ügyben BDB kezességi szerződéseket kötött YX‑szel és ZW‑vel egy társaság adósságainak biztosítása érdekében. A BDB ingatlanvégrehajtási eljárást indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt az YX és ZW tulajdonát képező ingatlanok vonatkozásában. Ezen eljárás, amelybe több más hitelező is beavatkozott, egy 2012‑ben és egy 2013‑ban, egy bíróság által egy főadós társasággal és négy kezessel – köztük YX‑szel és ZW‑vel – szemben, a BDB és más hitelezők javára kibocsátott fizetési meghagyáson alapul. Mivel e meghagyásokkal szemben nem éltek ellentmondással, azok jogerőre emelkedtek.
Az ingatlan-végrehajtási eljárás során ZW a fogyasztói minőségére hivatkozott annak érdekében, hogy a fizetési meghagyások elrendelésének alapjául szolgáló kezességi szerződésekben szereplő feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegére hivatkozhasson.
A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy egy kezes fogyasztónak való minősítésének a szóban forgó végrehajtható okiratok kibocsátásának időpontjában fennálló lehetősége tekintetében fennálló bizonyosság hiánya lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi‑e a 93/13 irányelvet átültető nemzeti szabályozás által a fogyasztóknak biztosított jogok gyakorlását. Azt is pontosítja, hogy a belső eljárásjog elvei értelmében a fogyasztó ellentmondásának hiányában a fizetési meghagyás jogereje azt is magában foglalja, hogy a kezességi szerződés feltételei nem lehetnek tisztességtelenek, még akkor sem, ha a fizetési meghagyást kibocsátó bíróság nem vizsgálta kifejezetten e feltételek tisztességtelen jellegét. Ebből következik egyrészt az, hogy az érdemi eljárás során nem lehet hivatkozni a szerződési feltételek tisztességtelen jellegére, másrészt pedig a végrehajtással szembeni kifogás elfogadhatatlanságára, amennyiben az olyan indokokon alapul, amelyeket a félnek a végrehajtható okirat kiállításakor fel kellett volna hoznia.
Az EUB döntése
Az EUB a C‑725/19. ügyben arra a következtetésre jutott, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a végrehajtási eljárásban eljáró, végrehajtási kifogást elbíráló bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy az hivatalból vagy a fogyasztó kérelmére értékelje a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött, végrehajtható okiratnak minősülő szerződés feltételeinek tisztességtelen jellegét, mivel az ügy érdemében eljáró bíróság, amelyhez a polgári jog alapján külön keresetet lehet benyújtani az ilyen szerződési feltételek esetleges tisztességtelen jellegének vizsgálata érdekében, az érdemi döntés meghozataláig csak olyan mértékű biztosíték megfizetése ellenében jogosult a végrehajtási eljárás felfüggesztésére, amely alkalmas arra, hogy a fogyasztót visszatartsa az ilyen kereset benyújtásától és fenntartásától.
A C-693/19. ügy és a C-831/19. ügy együttes elbírálásakor az EUB szerint a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy amennyiben a valamely bíróság által a jogosult kérelmére kibocsátott fizetési meghagyással szemben az adós nem élt ellentmondással, a végrehajtási eljárásban eljáró bíróság utólag nem vizsgálhatja azon szerződési feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegét, amelyek e meghagyás alapjául szolgáltak, amiatt, hogy az a jogerő, amelyre az említett meghagyás szert tett, közvetetten kiterjed a feltételek érvényességére is.