Technológia – Jog – Kommunikáció

A „Jog és kommunikáció – A modern kommunikációs technológiák versenyképességi kihívásai” című konferencia – amelyet a Wolters Kluwer Hungary, a Szegedi Tudományegyetem Üzleti Jogi Intézete és az SZTE Európai Értékek Elemző Központja közösen szervezett májusban – arra kereste a választ, hogy felkészültek vagyunk-e mindazokra a kommunikációs jelenségekre, amelyekkel a technológiai fejlődés eredményeként a digitális környezetünkben nap mint nap szembesülünk. Olvassa el a konferencia délutáni szekciójáról készült beszámolónkat, így betekintést kaphat az előadásokba.

Az első szekciót Prof. Dr. Gellén Klára, az SZTE Üzleti Jogi Intézetének vezetője, egyetemi tanár, rektorhelyettes moderálta. Résztvevők voltak Dr. Pázmándi Kinga, az ELTE GTK Menedzsment és Üzleti Jog Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense, Dr. Németh Gabriella, az SZTE Üzleti Jogi Intézetének tudományos főmunkatársa, Prof. Dr. Mezei Péter, az SZTE Összehasonlító Jogi és Jogelméleti Intézet egyetemi tanára, valamint Dr. Udvary Sándor, a KRE Polgári Eljárásjogi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára.

Mindenki a saját kutatási- és szakterületén emelte ki a mesterséges intelligencia és a digitalizáció szerepét, hangsúlyozva a gyakorlatban felmerülő esetleges problémaköröket, melyekre a jelenlegi tudományos megközelítés még nem tudott általánosított iránymutatásokat kidolgozni.

Marketingjog – trendek és kihívások a digitális korban

Dr. Pázmándi Kinga a marketingjog területén mutatta be az aktuális trendeket és kihívásokat, melyek a digitális korban igen jelentősek – ennek elsődleges indokaként a fogyasztókép változását jelölte meg. Az alapfeltevés az, hogy a fogyasztó és a vállalat között elkerülhetetlen az aszimmetria, mely indokolja a piac jogi eszközökkel történő befolyásolástát. Ez vezet el a jelenlegi gyakorlat fő kihívásához, mely annak felderítése, hogy a folyamatosan növekvő tudásmennyiség hogyan befolyásolja a szabályozás hozzáállását.

Szükséges-e fenntartani egyes szabályozásokat? Hogyan, milyen módon lehet szabályozni/védeni? Hogyan értelmezhető mindez a digitális marketingjog kontextusában? – Ezekre a kérdésekre kereste a választ Dr. Pázmándi Kinga előadásában.

Szó volt a paternalizmus jelentőségéről, mely abban áll, hogy a modern, innovatív környezetben folyamatosan vetekszik egymással a kemény és a lágy paternalizmus, azaz bizonyos fogyasztói magatartások tiltása és az egyén szándékának befolyásolása a szabadság áthágása nélkül. A gyakorlat jelenlegi álláspontja az önszabályozásban áll, valamint a fogyasztói tudatosságnövelésben.

Az előadásban Dr. Pázmándi Kinga felhívta a figyelmet a digitális marketing prioritások jelenlegi helyzetére. Az EMEA régióban (Európa, Közel-Kelet, Afrika) mind a marketing prioritások, mind a vezető hirdetési formátumok tekintetében vezető helyen áll a marketingismertség. Mindkét területen a második legjelentősebb tényező az értékesítés generálás.

Dr. Pázmándi Kinga – fotó: Wolters Kluwer

Előadásának utolsó szegmensében bemutatta az IAB Europe  által közzétett felmérést a reklám által vezérelt élményről. Eszerint az európaiak többsége az internet használatát az adatvezérelt reklámoktól teszi függővé. A digitális reklámoknak köszönhetően az európaiak 68%-a még soha nem fizetett a weboldalak, az online hírek vagy az e-mail eléréséért. Alacsonyabb jövedelműeknél ez az arány 75%-ra emelkedik.  Az európaiak 69%-a hajlandó arra, hogy a böngészési adatait reklámcélokra megosszák, annak érdekében, hogy cserébe ingyenesen hozzáférhessen az olyan digitális tartalmakhoz, mint a hírcikkek és az online videók. 92% nem használná tovább kedvenc weboldalát vagy alkalmazását, ha fizetnie kellene érte. Az internetezők 80%-a azt állítja, hogy inkább ingyenes hirdetésekkel ellátott oldalakat részesíti előnyben, mint a fizetős tartalmakat.

Platformok és fogyasztóvédelem

Dr. Németh Gabriella “Platformok és fogyasztóvédelem” címmel tartott előadást, átfogóan ismertetve az óriás platformok, a népszerű keresőprogramok és az online ÁSZF-ek kérdését. Már az előadás első perceiben felhívta a figyelmet a téma bonyolultságára, annál is inkább a fogyasztóvédelem definíciójának összetettségére, mely napjainkban inkább felhasználóvédelmet jelent.

Elsőként a mindennapjainkat is átszövő szerződéskötési folyamatok evolúcióját mutatta be a szóbeli szerződéstől egészen az elektronikus “click-wrap”-ig. Emellett felhívta a figyelmet a folyamathoz kötődő általános szerződési feltételek elsőszámú nehézségeire mint a definícióbeli ismétlődések, a standardizáltság, valamint az egyéni beavatkozás hiánya.

Kitért a piaci szerződéskötési folyamatok környezetére, azaz a platformgazdagságra, valamint a szereplőkre, az elektronikus közvetítőkre, a platform használókra, illetve konkrétan az ÁSZF jellemzőire. Utóbbi körben a legnagyobb problémát normahatás, az “el-nem-olvasás” jogfogyasztói szokása és a komplexitás okozza. Dr. Németh Gabriella a hallgatóság arcára mosolyt csaló ábrán szemléltette az ÁSZF-ek iránt érdeklődő fogyasztót, akinek a szemét kendő fedi.

Dr. Németh Gabriella – fotó: Wolters Kluwer

Éppen ezért szükséges az innováció az általános szerződési feltételek területén. A gyakorlat tisztán mutatja, hogy a fogyasztók és az üzleti szereplők nem olvassák el a normaszövegeket. A DSA-irányelv számos követelményt tartalmaz az ÁSZF-ek vonatkozásában. Ezek között szerepel a géppel olvasható formátum biztosítása is, mely pozitívan hathat az olvasási hajlandóságra.

Azonban az sem felejthető el, hogy a szolgáltatói oldalon a “tökéletes” ÁSZF megalkotását nehezíti az erős normahatás, az elektronikus szerződéskötés során történő eszközhasználat, valamint a platformok kényszerítő ereje. “Érdekes kettősség, amely tovább ronthatja a már így is bonyolult, jogi szaknyelven elkészített, átláthatatlan és hosszú online feltételeket: nemcsak a platformnak van az érintett felületen ÁSZF-je a közvetített szolgáltatók részére, hanem a platformot igénybe vevő P2B partnernek.” – mondta Dr. Németh Gabriella.

Forrás: Dr. Németh Gabriella: Platformok és fogyasztóvédelem című konferencia előadás (2024.05.15., Szeged)

Generatív AI fejlesztők helytállási kötelezettsége a jogsértő felhasználásokért

Prof. Dr. Mezei Péter a generatív AI fejlesztők jogsértő felhasználásokért fennálló helytállási kötelezettségének kérdését elemezte. Hangsúlyozta, hogy az egyre növekvő mesterséges intelligencia eszköz mennyiség kérdése kicsit sem elhanyagolható, hiszen az innovációs környezet fejlesztése nem csak kísérleti jellegű, hanem globális szisztéma lett. A második legjelentősebb tényező a platformizáció. A Google, a Microsoft és egyéb nagyvállalatok jól mutatják, hogy hosszú távon csak a nagy tőkével rendelkező cégek lehetnek sikeresek. Azonban ennek jelentős következményei vannak, melyek már most is megmutatkoznak a gyakorlatban, hiszen a piacon jelenlévő gazdasági szereplők domináns pozícióba hozzák a nagyvállalatokat, akik így többet elérhetnek, mint a kisebb tőkével rendelkező szereplők. A harmadik tényező a folyamatosan növekvő igény a minőségi és mennyiségi adatokra, azonban ezt sem tudják megvalósítani a kkv-k. Végül a negyedik meghatározó körülmény a geopolitika, azaz az állami és piaci szereplők viszonyrendszere a mesterséges intelligenciához.

Szerzői jogi szakértőként Dr. Mezei Péter kutatási területe a generatív MI használatának hatásvizsgálata, illetve annak feltérképezése, hogy az autonóm tevékenységek képesek-e felváltani a humán erőforrásokat.

Dr. Mezei Péter – fotó: Wolters Kluwer

Adott egy hipotetikus mátrix, melyben három dimenzióban, a technikai, a szabályozói és a kommunikációs síkon kell felvázolni a stratégiai, taktikai és extrémitásba forduló gondolatokat, kifejezéseket. A legklasszikusabb stratégiai gondolat a “nincs itt semmi látnivaló”, azaz annak feltevése, hogy amit látunk az szerzői jogilag nem releváns technológia. Nem felhasználás, hiszen ezek csak paraméterek, melyek alapján a technológiák jellegzetességeket tanulnak. Megjegyezte, hogy ez a stratégiai feltevés jelenleg több mint két tucat pernek a tárgya.

Ehhez kapcsolódik a „nyitott és zárt adatkészletek” kérdése. A stratégiai kommunikáció gondolata a tisztességesen kiképzett algoritmusokban áll, melyet a szaknyelv a “fair use” intézményével jelöl.  Eszerint a felhasználás mindaddig törvényes, amíg megfelel a vonatkozó előírásoknak, de a morális kérdések nem vizsgálandóak. Azonban az elmúlt évek innovációs robbanása mellett ez a megközelítés nem igazán tartható.

Az audovizuális kommunikáció helyzete a polgári perjogban

Dr. Udvary Sándor az audiovizuális kommunikáció polgári perjogot érintő helyzetéről tartott előadást. Maga a polgári per nem más, mint kommunikáció.

A szakirodalom mennyisége folyamatosan bővül ezen a területen, akárcsak az rendelkezésre álló eszközök köre, melyet a magánszféra, majd a közszféra is hasznosít a gyakorlatban. A kétezres évek folyamatos fejlődésének hatására, fokozottan vezették be az elektronikus majd digitális kommunikációt a polgári peres eljárásokba. Az igazán nagy szabályozási előrelépést a COVID-19 járvány hozta magával, ugyanis a jogalkotónak a pandémia idején a klasszikus közvetlenséget kiváltó audiovizuális eszköz használatát lehetővé kellett tennie az eljárásokban.

Dr. Udvary Sándor – fotó: Wolters Kluwer

Az eljárásnak funkciója, hogy felmutathassuk a bizonyítékokat, kommunikálhassunk, a bíró dönthessen, továbbá készüljön egy felek számára megfelelő indokolás. Ezen szakaszoknak mind kiemelt része a megfelelő kommunikáció, mely így elmossa a határt a jog és a digitalizáció között és szükségessé teszi a kölcsönös együttműködést.

Végezetül Dr. Udvary Sándor kiemelte a deepfake technikák problémakörét, mely a polgári eljárásoknak is kísérője az elmúlt időszakban. 2017-ben vált híressé a Barack Obama elnökkel készített interjú, amelyben különös kijelentések hangoztak el. A probléma az, hogy ez a technológia már bárki számára elérhető. A kérdés a bíróságok kurrens hozzáállása. A videó- és hangfelvétel jelenleg szemletárgyként szerepelhet a bizonyítási szakban, mely a szabad bizonyítás talaján áll, így a bíró értékeli, megvizsgálja és belátása szerint dönt, illetve szükség esetén döntését megindokolja.

Dr. Udvary Sándor tézise, hogy nemcsak a bíróságoknak, hanem a jogalkotónak is a bizalmatlanság elve alapján kell megítélnie az audiovizuális bizonyítékokat és eszközöket. A bizalomépítés eszköze lehet egy olyan igazolási rendszer kidolgozása, mely hasonlóképpen működik, mint a teljes bizonyító erejű magánokiraté. Hasonló védelmi konstrukció lehetne egy olyan okirat, melynél a bíróság szabadon mérlegel, de nem kötelessége nyilatkoztatni a másik felet az elfogadásáról.