Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ügyvédek helyett szoftverek? Jelöltek helyett intelligens programok? Igaz az, hogy mindenki, még a jogászok is leválthatók a munkaerőpiacon? A jogászok jövőjével (és nem is olyan sokára kézzelfogható jelenével) foglalkozó cikksorozatunk ezen részében a nem hagyományos, de hamarosan azzá váló jogi megoldásokkal foglalkozunk.
Előző cikkünkben felvázoltuk, hogy melyek azok a leggyakoribb kifogások, amelyek miatt sokan nem akarnak foglalkozni azzal a ténnyel, hogy a jogászi, és ezen belül is az ügyvédi szakma olyan változások küszöbén áll, mely jelentős átalakulással fog járni – nem csak a távoli jövőben, hanem már belátható időn belül, a jelenleg gyakorló ügyvédek számára is. Ebben a cikkben foglalkozunk a már nemzetközi piacon lévő alternatív jogi megoldásokkal, és azokkal a szakmára vonatkozó megalapozott elképzelésekkel is, melyek a közeljövő irányait mutathatják a magyar jogásztársadalom számára is.
Ha belegondolunk abba, hogy a mindennapi életünkben mint vásárlók, fogyasztók, ügyfelek mit várunk el egy adott szolgáltatótól (vagy terméktől) akkor joggal mondhatjuk, hogy türelmetlenek, ár-érzékenyek és nagyon kritikusak vagyunk. Az applikációk, online vásárlások, chat ablakos ügyfélszolgálatok világában evidensnek veszi mindenki, hogy a szolgáltatásokhoz egyre gyorsabban (sokszor már két másodperces várakozás is olyan hosszú, hogy bosszankodunk rajta), pontosabban (automatizált felületeken, leegyszerűsített folyamatokon keresztül úgy, hogy az okostelefonunk már jobban tudja az előzményeink alapján, hogy mit rendelnénk meg, mint mi), és hatékonyabban (már nem is emberi telefonos operátorral beszélünk taxi rendelésnél, hanem csak applikáción keresztül megnyomunk két gombot) jutunk hozzá. Mit várunk még el ezen felül? Sok esetben nemcsak azt, hogy mindezt olcsón kapjuk meg, hanem akár azt is, hogy ingyen és azonnal.
Ez utóbbival persze lehet vitatkozni, hogy ki milyen minőségű szolgáltatásért hajlandó fizetni, de nemcsak az egyszeri magánember gondolkodik így, hanem egyre több multinacionális cég, bank, vállalkozás keresi a költségcsökkentés újabb és újabb lehetőségeit, és a jogászi, ügyvédi költségek lefaragása előkelő helyet foglal el a listán.
Az egyik legismertebb jövőkutató jogász Professor Richard Susskind, aki nem a katedra mögül, pusztán elméleti szakemberként gondolkodik a jogi hivatás jövőjéről, hanem gyakorló jogászként, tanácsadóként már a kezdetektől a jog és a technológia kapcsolatát és lehetőségeit elemzi és kutatja (PhD szakterülete is a Law and Computers volt). Susskind az elmúlt évtizedek során már jó néhányszor bizonyította, hogy érdemes figyelembe venni a véleményét a jogi hivatás művelőinek, és meglátásaival segítette azokat, akik már előre, hosszú távon gondolkoznak a vállalkozásukról.
Bevallom, hogy eleinte én is kétkedve vettem a kezembe Az ügyvédség vége? illetve A holnap jogászai című könyveit, mert jogászként és munkavállalóként sem akar az ember arról olvasni, és azzal szembesülni, hogy a szakmája pár éven, évtizeden belül eltűnhet. Természetesen ebben a formában ez így nem igaz – a kissé drámai hatású cím ellenére Susskind már az elején leszögezi: nem erről van szó, viszont nagyon is valósak azok a problémák, amelyekről beszélni kell, ha nem akarunk odáig eljutni, hogy néhány éven belül ne legyen munkánk, vagy tönkremenjen a felépített ügyvédi irodánk.
Leegyszerűsítve és a problémahalmazból két markáns dilemmát kiemelve a következőkkel kell szembenézni:
Valószínűleg sokan emlékeznek a Mátrix c. filmnek arra az ikonikus jelenetére, amelyben Morpheus felmutat egy egyszer használatos elemet a főhős Neo-nak, és közli vele, hogy a világ, melyet igaznak hitt, csupán egy, a gépek által generált álomvilág, melynek célja, hogy kontroll alatt tartsa, és kvázi elemként (a gépek erőforrásaként) végezze. Talán túlzó a kép, de néhányaknál tudat alatt még az is felmerülhet, hogy a mesterséges intelligencia egyenlő azzal, hogy robotügyvédek állnak majd munkába, és a humán ügyvédeknek legfeljebb annyi szerepük lesz, mint annak a bizonyos elemnek a Mátrixban.
A jogászi szakmában a robotokat – még ha marketing céllal használják is a megnevezést – nem robotzsaruként kell elképzelni, hanem olyan szoftverek, applikációk, és mesterséges intelligenciát használó programok összességeként, melyek bizonyos feladatok esetén valóban az emberi munka alternatívájaként jelennek meg, de nem a hús-vér ember teljes leváltása a cél emberkülsejű robotokkal.
Susskind szerint is rengeteg alapfeladat, vagy olyan, részekre bontható folyamat, rutinmunka létezik, melyeknek az elvégzése nem kíván meg jogászi közreműködést, és rábízható egy szoftverre, ami gyorsabban, olcsóbban, és pontosabban hozza a kívánt eredményt. Ez egyfelől az ügyvédi irodáknak költségcsökkentést hoz azáltal, hogy az erre alkalmazott munkavállalók – legyenek azok ügyvédbojtárok, jogi asszisztensek, gyakornokok, vagy junior ügyvédek – munkabérét/megbízási díját megspórolják, mert nem, vagy kevesebb embert kell alkalmazni. Másfelől átalakítja az ügyvédi irodák struktúráját, és már nem a klasszikus partnerek – senior ügyvédek – junior ügyvédek – ügyvédjelöltek stb. piramis mentén épülnek fel, így a fiatalabb generáció azzal szembesülhet, hogy a tipikusan nekik szánt (rájuk bízott) feladatokat már nem végezhetik, de a tapasztalat kellő hiánya okán az emberi közreműködést igénylő feladatokat még nem bízzák rájuk.
Milyen jellegű feladatokra gondoljunk pontosan? Pl. űrlapok kitöltése, vagy szerződések összeállítása, vagy adott jogszabályok, döntések, terminusok, kockázatos kapcsolatok felkutatása szövegekben. Például egy M&A (vállalatfelvásárlás) ügylet során átnézendő, több ezer oldalra kiterjedő ellenőrzés egy egész jogász csapat idejét és erőforrását igénybe veheti, de még így is nehéz az adatok, dokumentumok precíz átnézése, a kockázatok kiszűrése. De nem kell ekkora volumenű ügyletet venni, egy egyszerű adásvételi szerződés megírásához sem kell ügyvéd, és ismerjük be: mindenki használ iratmintákat a különböző, praxisában előforduló esetekre, senki nem a nulláról kezdi el összeállítani a dokumentumokat.
Az Atrium például egy olyan szolgáltatást nyújtó cég, mely elsődlegesen a startupokra, cégalapításra szakosodott, és egy olyan platformot kínál a csomagajánlatai mellett, mellyel meg lehet spórolni az ügyvédet (vagy jogi munkatársat) azáltal, hogy a cég jogi, üzleti dokumentumait egy „okos” felületen tárolják, ahol gépi tanulással (machine learning) a szoftver tudja, hogy pl. bizonyos munkaszerződéseket még nem írtak alá, pedig már itt a határideje, vagy éppen a kockázatos üzleti mutatókat tartalmazó dokumentumokat szem előtt tartja, így ezeket nem kell külön kikeresni, nem lehet elfelejteni. A felület használható közösen a cég ügyvédjével, de a cél az, hogy minél kevesebbet kelljen a drága ügyvédi óradíjból kifizetni, ideértve a cég által alkalmazott jogi munkatársakat is.
A Kira egy szerződéseket, dokumentumokat elemző, a kockázatot kiemelő, vagy bizonyos jellegű információkat összegyűjtő működés révén szintén a gépi tanulásra épülő program, mely többek között a due diligence (kockázati tőke) jellegű ügyek, a knowledge management (tudásmenedzsment), compliance (belső szabályozás) területein kínál megoldást az ügyvédeknek azért, hogy ezzel időt takarítsanak meg.
Elgondolkodtató a Ross nevű, jogi kutatómunkát segítő, mesterséges intelligenciára épülő szoftvernek a honlapján található ügyvéd ügyfélnek az ajánlója, mely szerint „A ROSS-t használni olyan, mintha lenne egy egyéves tapasztalattal rendelkező, kiváló tehetségű, kutatómunkát végző ügyvédjelöltem.” A készítők azt ígérik, hogy a program mindig a legrelevánsabb, a sikeres bírósági tárgyalásokhoz elengedhetetlen információkat (és korábbi döntéseket, azok kimenetelét) gyűjti össze, ráadásul úgy lehet keresni benne, mintha egy embernek tennénk fel kérdést, tehát nem csak kulcsszavak alapján, hanem a természetes beszédhez közelítő módon keres.
Az utóbbi két szoftvert említi Cody O’Brien a How Artificial Intelligence Will Affect the Practice of Law? (Hogyan fog hatni a mesterséges intelligencia a jogi munkára?) című tanulmányában, ahol arra a következtetésre jut ezekkel kapcsolatban, hogy bár ezek a programok bizonyos jogi munkákat kiváltanak, azonban a működtetésükhöz, beállításukhoz, majd az eredmények helyes felhasználásához és mérlegeléséhez jogászok kellenek, ezért ezek nem az ügyvédek teljes lecserélését célozzák, hanem azt segítik elő, hogy a fontosabb, érdemibb, valóban jogászi gondolkodást igénylő munkákra tudjanak koncentrálni az ezt használó szakemberek.
Végső soron a legtöbb vállalkozásnak az a fő célja, hogy a legkisebb ráfordítással, legkevesebb kockázattal a legtöbb profitot termelje, és ez alól az ügyvédi irodák sem kivételek. Ezek és az ehhez hasonló eszközök nagyban csökkentik a kockázatot, hiszen rövidebb idő alatt akár jobb munkát tudnak végezni (pl. kockázatos dokumentumok kiszűrésével), mint az emberi munkaerő, és olcsóbbak, hiszen kevesebb embert is elég lehet mellette alkalmazni. Ahogy arra a The Law Society által kiadott, Lawtech Adoption Research (jogi technológiai megoldások adaptálásáról szóló kutatás) is rámutat, azt kell eldönteni, hogy melyik a nagyobb kockázat: tíz dokumentumból egyet átnézni emberi segítséggel, vagy minden dokumentumot átnézetni egy még gyerekcipőben járó mesterséges intelligenciával. Meglátásuk szerint hosszú távon az a nagyobb kockázat, ha nem használnak ilyen eszközöket.
A nagyok mellett a kis ügyvédi irodáknak is hasznosak lehetnek ezek a szoftverek, mivel elvállalhatnak olyan ügyeket is, amelyeket addig emberhiány miatt nem tudtak elvállalni, de technológiai segítséggel már képesek ugyanolyan értékű eredményt felmutatni.
